|
2013-10-23 05:30:13, szerda
|
| |
| |
Holnap talán néhány példányt már kapok a nyomdában a facebook szonettekből. Közel egy évig írtam, válogattam a verseket, de végül egy csinos kis kötet állt össze belőle. Soha ilyen módon nem készült könyv. Hogy akartam is meg nem is. De barátaim, akik olvasgatták őket a facebookon nógattak.
Senkitől nem kértem támogatást rá. Végül utolsó verseskönyvnek szánom, a többi vers ráadás. Mert ez valóban csak szonetteket tartalmaz, s zömében klasszikus (tézis, antitézis, szintézis) formában.
Aztán, hogy kipróbáljam a formát, tegnap este írta, egy verset szapphói strófákban. Nem is olyan nehéz. Persze a vers mag gyöngének tűnik, hisz elsődleges a forma volt.
Tegnap Pistával sikerült néhány órát eltöltenem. Régen tudunk így megbeszélni dolgokat.
Említettem a kötetet, ő is a nógatók közt volt. Úgy láttam, őszintén örült neki. S arról is elmélkedtünk, hogy az a fene mindenáron való megjelenési vágy néhány emberkében? Hisz a médiumok temetők, az utókor meg mitől lenne jobb, mint a jelenkor.
S az ember elsősorban magának ír, old meg feladatot, fejezi mi érzéseit. S nincs sokkal több öröm annál a megelégedettségnél, amikor kész egy vers, s tudja, hogy a valóban vers. Persze jó mások elismerése, de elsősorban magával kell rendben lennie. Ebből a szempontból nekem magammal nincsen gondom. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
