|
2013-10-09 06:13:24, szerda
|
| |
| |
Tegnap dr. Nagy Frigyes - volt mezőgazdasági miniszter - átküldött egy verset e-mailon. Szívenütött.
Idemásolom az egészet.
Sulyok Vince: Az esteledő tenger
Az esteledő tenger halványzöld vizeire
sötéten, már-már szinte feketén
telepszik rá a Baleári szigetek
felől felénk terpeszkedő felhőzet
nehéz árnyéka s terül szinte sisteregve
a partok alatt kavargó habokra,
mintha csak rejteni akarná és takarni
a Fehér Partok őrtornyai elől
az opálosan ködlő afrikai partok felől
hangtalanul sodródva érkező
diónyi kicsi, könnyű
sajkákat, csónakokat és alig-hajókat,
dugig telve szívszakasztó reménykedéssel-
miben is, Istenem?, abban talán,
hogy tárt karokkal, tárt ajtókkal,
étkekkel roskadásig telerakott
asztalokkal vagy legalább egy-egy pohárnyi
gyöngyöző tiszta vízzel várja-fogadja őket Európa,
bármelyik partszakaszra veti is ki őket
a vihart ígérő, zöld villámait
sorban ijesztően gyújtogató éjszaka?
Nézem fentről a feltarajló tengert
Costa Blanca-i spanyol otthonom
szélvédett, langyos biztonságából, én, aki pár évtizede még magam is
földönfutó voltam, éhes, hontalan ,,refuge",
egy széttiport, sorsára hagyott ország
úgymond ,,politikai menekültjeként"
új hazát, új életet, új jövőt,
megértést, segítséget várva és remélve
idegen emberek jóindulatától.
Akkori reményeim mind teljesültek.
Mára már egy lettem azok közül,
Akik fentről, egy villaváros
magasra épült terasszáról nézhetem
tiszta ruhában, jóllakottan a
háborgó vizeken emberekkel
szinte már a süllyedésig
teletömött, rozzant halászbárkákon küszködő
s a kétségbeesésig kiéhezett
afrikaiakat, akik fölött éles,
éhes, fémes csattogással ott köröznek máris
a parti őrség helikopterei.
Ajánlom ezt a verset azok figyelmébe, akik a magyar határon már-már kéjjel üldözik a kisemmizett, az éhhalál és népirtás ellen menekülő nyomorult embertársainkat! Nagy Frigyes.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
