Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Elmaradt vallomás
  2013-11-22 20:52:14, péntek
 
  Szuhanics Albert

Elmaradt vallomás

Elkallódott álmok
kamrájában járok,
kopott vágyak porban
itt hevernek sorban...

El nem csókolt csókok,
ki nem mondott bókok,
remény délibábja,
üldözném..., hiába!

Eme bús kamrában,
dobog egymagában
az én fájó szívem,
s nincs te rólad hírem...

Elmaradt mosolyok,
miatt most bús vagyok,
kezem a kezedbe
tenném, ha lehetne...

Úgy mint a mesében,
de nem megy, nem és nem!
...Elmaradt vallomás,
ez történt, semmi más...

Vállamon nagy teher,
emléked átölel,
azóta sem látlak,
s meggyötört a bánat...

Debrecen, 2013. 11. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
A tudós nem pihen
  2013-11-10 16:34:39, vasárnap
 
  A tudós nem pihen, töpreng nappal, éjjel,
találmány születik izzó, szenvedéllyel.
Felfedezés vágya, s kíváncsiság hajtja,
tálentuma fátum, sors pecsétje rajta.

Nem eszik, nem alszik, ha közel a célhoz,
akarata szilárd, elméje acélos.
Az isteni szikra nem hagyja pihenni,
ha dolgozik, alkot, úgy tud boldog lenni!

Tudomány szekerét ily személyek tolják,
ifjú titánokba lelkük tüzét oltják.
Nélkülük nem lenne műszaki haladás,
legyen őhozzájuk utókorunk hálás!

Nekünk természetes a mobiltelefon,
és hogy nem járunk már úttalan utakon.
Az informatika robbanása által
látókörünk széles, nem birkózunk árnnyal.

Értelem fényében, sebesség-mámorban,
kapjuk a hírözönt, bármilyen távol van.
Otthonunk a földünk, ismerjük hol lakunk,
nincsen már sötét zug, hol megriadhatunk.

Hatalom a tudás, áldás, s átok lehet,
nem válnak hasznunkra pusztító fegyverek!
Ott a csillagos ég, mily gazdagság benne,
elérhet az ember, bármit, mit szeretne...

Fő hogy béke legyen, barátság, megértés,
s földünk eltart minket, soha nem lesz kérdés.
Tudományok által virul minden ország,
s új bolygókra lépünk, előbb mint gondolnánk!

Debrecen, 2013. 11. 10,
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Ember és tudomány
  2013-11-09 17:24:54, szombat
 
  Szuhanics Albert

Ember és tudomány

Ember és tudomány,
ez a kettő egy pár.
Mi nem vegetálunk,
a könyv a barátunk!

Amíg a természet
táplálkozik, s éltet,
mienk a kutatás,
van ki új kutat ás...

Van ki hidat épít,
csoda-gyógyszert készít.
Feltalál űrhajót,
részecske-gyorsítót.

Titkos képletekkel
fegyverkezhetsz itt fel,
az algebra nyelvén,
logikádnak elvén.

Ha van új találmány,
tesztel a tudomány.
Bizonyság, s kísérlet
soha nem ér véget!

Hol a hiszékenység
nem épp megtűrt vendég.
Itt csak kemény próba
a bizonyság módja!

Harc az ember sorsa,
s a siker záloga,
az emberi elme
legfejlettebb foka!

De hol van a határ?
Csillagos ég ma már!
Ifjú zsenik nélkül
nem menne ez végül!

Tehetséggondozás,
alapvállalkozás!
A pénzt ne sajnáljuk.
hisz tudásra váltjuk...!

Debrecen, 2013. 11. 09.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Őszirózsák, angyalok
  2013-11-02 20:05:51, szombat
 
  Szuhanics Albert

Őszirózsák, angyalok

Az a csokor őszirózsa,
amit sírodra hozok,
elmondja majd tenéked, hogy
milyen bánatos vagyok.

Holtak napján mécsest gyújtok,
a sírodra leteszem,
így lángol az én szívemben
a nem múló szerelem.

Itt a hideg sírhantodnál
hamvas szirmok remegnek,
elrebegik üzenetem,
síron túl is szeretlek!

A te drága neved fénybe
borítja a mécsesláng,
ugye majd a mennyországnak
kapujában engem vársz?

De addig is legyen békés,
nyugodalmad édesem!
Az emléked velem marad,
s átkísér az életen...

Az angyalok boldogok hogy
láthatnak ott tégedet,
vigasztaljon ez a rózsa,
elbúcsúzom, ég veled!

Debrecen, 2013. 11. 02.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Kivisznek a temetőbe
  2013-11-01 19:42:57, péntek
 
  Szuhanics Albert

Kivisznek a temetőbe

Életünkkel az a nagy baj,
ki születik, az meg is hal.
Jaj Istenem, mi lesz velünk,
elmúlás a mi végzetünk!

A temető csöndes, békés,
nincs fájdalom, nincs szenvedés.
Ámde élet sincsen benne,
csak sírjaink kőkeresztje.

Vigyünk gyertyát, mécsest oda,
ahol van a holtak hona!
Letűnt álmok temetője,
emlékezet vezetője...

Szeretteink sírhantjára
tudjuk, egyszer utoljára
hozunk halvány őszirózsát,
s esztendőre nekünk hozzák...

Nem tudhatjuk mikor és hol
nő a túlvilági tábor,
s majdan a mi lelkünk lép be
halálkapun öröklétbe.

Sorsunkkal megelégedjünk,
e világot úgy szeressük,
hogy ajándék kis időre,
s kivisznek a temetőbe...!

Debrecen, 2013. november 1.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2013.10 2013. November 2013.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 181 db bejegyzés
Összes: 9012 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 310
  • e Hét: 310
  • e Hónap: 43939
  • e Év: 863491
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.