Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Henri J. M. Nouwen: Itt és most
  2013-11-21 02:41:15, csütörtök
 
 
Életünk igazi ellenségei ezek: a kellett volna,
és a ,,mi lesz ha" kezdetű gondolatok.
Visszahúznak bennünket a megváltoztathatatlan múltba
és előrerángatnak a kiszámíthatatlan jövőbe.
A valódi élet azonban az ittben és a mostban zajlik.

Ha mindennap csak pár percre teljes mértékben ott tudnánk lenni,
ahol vagyunk, felfedeznénk, hogy nem vagyunk egyedül,
és az, Aki velünk van, csupán egyet szeretne: szeretetet adni nekünk.

Furcsán hangozhat, hogy az öröm a választásaink eredménye.
Gyakran azt képzeljük, hogy egyes emberek szerencsésebbek a többieknél,
s örömük és bánatuk az életkörülményeiktől függ amelyekre nincs befolyásuk.

Pedig van választásuk, nem is annyira az életkörülményeink,
hanem az azokra adott reakcióink tekintetében.

Fontos észben tartanunk, hogy életünk minden pillanatában
lehetőségünk van az örömöt választani.
Az életnek sok oldala van, ugyanannak a valóságnak is
mindig nézhetjük a szomorú vagy az örömteli oldalát is.

Tudom, hogy van nap, még akkor is, ha az eget felhők borítják.
Mialatt a barátom mindig a napról beszélt,
én egyre csak a felhőket emlegettem,
míg egy szép napon ráébredtem, hogy a felhőket is csak azért láthatom,
mert a nap ezt lehetővé teszi.

A meglepetés nem az, hogy a dolgok hirtelen a vártnál jobban alakulnak.
Míg az optimizmus hatására abban a hitben élünk, hogy a dolgaink egyszer,
nemsokára, jobbra fordulnak,
a remény megszabadít bennünket attól a szükséglettől,
hogy jóslatokba bocsátkozunk a jövőt illetően,
s lehetővé teszi számunkra, hogy a jelenben éljünk,
mély bizalommal, beteljesíti szívünk leghőbb vágyát.

Úgy barátkozhatunk meg bánatunkkal, hogy nem szigeteljük el,
hanem megosztjuk valakivel, aki képes befogadni.
Ez nagyon fontos.
Olyan sok szomorúságunk marad rejtve,
még a legjobb barátaink elől is!
Amikor magányosak vagyunk, odamegyünk-e valakihez,
akiben megbízunk, és mondjuk-e neki:
Egyedül vagyok.
A támogatásodra és a társaságodra van szükségem.
Amikor kétségbeesünk, szexuálisan kielégületlennek érezzük magunkat,
dühösek vagy keserűek vagyunk, meg merjük-e kérni egy barátunkat,
hogy legyen velünk és fogadja be fájdalmunkat?

Túl gyakran gondoljuk vagy mondjuk:
Nem akarom zavarni őket a problémáimmal.
Van nekik is gondjuk elég.
Pedig megtiszteljük a barátainkat azzal,
hogy megosztjuk velük küzdelmeinket.
Nem azt kérdezzük mi is a barátainktól,
akik eddig rejtegették előlünk félelmeiket és szégyenünket,
hogy Miért nem mondtad el előbb, miért titkoltad ilyen sokáig?”
Természetesen nem mindenki képes meghallgatni rejtett fájdalmainkat.
Ám hiszem, hogy ha valóban el akarunk érni a lelki érettséghez,
megtaláljuk azokat, akikben megbízhatunk.

Szenvedésünk nagy része nemcsak fájdalmunkból ered,
hanem fájdalmaink közepette érzett elszigeteltségből is.
Sokan, akik határtalanul szenvednek valamilyen függőségtől
legyen szó akár az alkoholról, a drogokról, a szexről vagy az evésről -,
akkor könnyebbülnek meg igazán először,
amikor fájdalmukat megoszthatják másokkal
és érzik, hogy meghallgatásra találnak.
A sok tizenkét lépéses program tanúsítja,
hogy fájdalmunk megosztása az első lépés a gyógyulás felé.
Ebből is láthatjuk, milyen közel állhat egymáshoz a bánat és az öröm.
Ha látom, hogy többé már nem vagyok egyedül a küzdelemben,
s kezdem megtapasztalni ezt az új közösséget a gyengeségben,
akkor a bánat közepette megjelenhet az igazi öröm.



Az elszigeteltségből való kilépés azonban távolról sem könnyű feladat.
Valamiképp mindig magunk akarjuk megoldani a problémáinkat

Elszigeteltségünket sok esetben magunk választjuk.
Nem szeretünk másoktól függeni, és amikor csak lehet,
azt próbáljuk bizonyítani magunknak,
hogy urai vagyunk a helyzetnek és önálló döntéseket hozunk.
Ez az önállóság sok szempontból vonzó.
Úgy érezzük hatalom van a kezünkben, nagy a mozgásterünk,
a magunk urai vagyunk és számos más jutalommal is kecsegtet.
Ennek az önállóságnak azonban megvannak a hátulütői is:
a magány, az elszigeteltség és az állandó félelem,
hogy nem visszük sokra az életben.

Mi emberek sokat szenvedünk.
Mély szenvedésünk jelentős,
ha nem legnagyobb része a bennünket szerető
emberekhez fűződő kapcsolatainkból fakad.

Azok a férfiak és nők sebeznek meg, akik szeretnek engem,
és közel állnak hozzám.
Az évek múlásával sokszor ráébredünk,
hogy nem mindig jól szerettek bennünket.
Akik szerettek, gyakran ki is használtak minket.
Akiknek fontosak voltunk, időnként irigyek is voltak ránk.
Akik sokat adtak, néha sokat is kértek cserébe.
Akik védelmeztek, fontos pillanatokban birtokolni is akartak bennünket.
Gyakran arra a megdöbbentő felfedezésre jutunk,
hogy az a szeretet, amelyet kaptunk,
nem volt olyan tiszta és egyszerű,
ahogy annak idején gondoltuk.

Ám sérüléseinket nem elég csupán megérteni.
Végül rá kell találnunk arra a szabadságra,
amellyel túl tudunk lépni a sebeinken,
valamint bátorságra,
amelynek segítségével meg tudunk bocsátani azoknak,
akik megsebeztek bennünket.

Sok-sok időt töltünk azzal, hogy véleményt alkotunk másokról.
A közeli s távoli emberekről szóló,
szűnni nem akaró eszmecsere folyamatosan elvonja a figyelmünket,
s elfeledteti velünk, hogy mi magunk vagyunk az elsők,
akiknek lélekben meg kell változniuk,
s valószínűleg az egyetlenek,
akinek a lelkét meg is tudjuk változtatni.

A kérdés nem az, mit olvasunk, hanem hogy miként olvassuk azt.

A spirituális olvasás olyan gyakorlat, amely rászoktat bennünket arra,
hogy rendszeresen eltöprengjünk az életen.
Mit jelent ez az egész?
Az ilyen kérdések nélkül az élet érzéketlenné és lapossá válik.

A hűség nem azt jelenti, hogy fogunkat összeszorítva
valahogy kihúzzuk együtt életünk végéig.
A hűség azt jelenti, életünk minden együtt meghozott döntését
az a mélyről fakadó tudás hatja át,
miszerint ...úgy kell figyelnünk egymásra,
ami túlmegy minden formális kötelezettségen.

Nyiss az emberek felé!

„Szeretnélek megismerni, szeretnék egy kis időt tölteni veled.
Szeretném, ha összebarátkoznánk.
Mit szólsz hozzá?
Lesznek visszautasítások, és lesz fájdalom.
De ha úgy döntünk, hogy minden visszautasítást és fájdalmat elkerülünk,
sohasem fogjuk tudni kialakítani azt a környezetet,
amelyben megerősödhetünk és elmélyíthetjük a szeretetünket
A választás rajtunk múlik!
 
 
3 komment , kategória:  - Henri J. M. Nouwen  
Szolgálni, mint a fény
  2013-11-19 23:51:36, kedd
 
  TURMEZEI ERZSÉBET

Szolgálni, mint a fény

Krisztus, csodálatos vagy,
élő, hatalmas és jelenvaló!
Szavak zűrzavarában
szíven talál a Szó,
halálból életre keltő,
új útra indító.
Sodor, mint a vihar,
győzelmes erővel.
Hívsz, és indulni kell.
Küldesz és menni kell,
szolgálni és tenni kell.
Szereteted parancsa
szívünkben énekel.
Nyomodban új meg új
tanítvány indul el
szolgálni mint a fény,
ízt adni, mint a só.
Hogy bennünk is Te szolgálj,
őbennük is Te légy
élő, hatalmas és jelenvaló.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az ima főrendezője
  2013-11-19 23:46:52, kedd
 
  "Az ima főrendezője mindig Isten Lelke, aki meghív...

Állandóan azt magyarázzák, hogy mit kell tennünk az imában,
arról azonban, hogy mit tesz az Úr, alig hallunk valamit."

Avilai Teréz: Belső Várkastély, 258.





Link
 
 
0 komment , kategória:  I - IMÁK  
A valóságról
  2013-11-18 01:16:20, hétfő
 
 
A valóságról sokat beszélünk és írunk, lényegét mégse tudjuk megragadni. Sokan a valóságot hajlamosak összetéveszteni a tényekkel, holott a kettő nem ugyanaz. Hiszen egész emberi kultúránk legmélyebb erőfeszítése épp ebben rejlik: a puszta tényeket kívánja elvezérelni a realitás elíziumi mezőire.

Ezt cselekedjük, amikor imádkozunk. Istennek fölmutatjuk úgy, ahogyan látjuk és birtokoljuk a világot, s várjuk, hogy e megemészthetetlen, sértő, szegletes és ellentmondásos valamit lakható, gyengéd és harmonikus egésszé változtassa át - anélkül, hogy bármit hozzátenne vagy elvenne belőle. Az imádság ott kezdődik, ahol a tények véget érnek. Ahogy a művész munkája is.



Link


Amikor Van Gogh megfest egy virágzó fát vagy bármi mást, vásznán és alkotó ihletében azt a paradicsomi állapotot kívánja visszahódítani, amikor a tények még makulátlan realitások voltak. Az ,,ő fái" attól szépek és valóságosak, mivel a paradicsom földjébe gyökereznek, s ágaikban a teremtés ereje nyilvánul meg. Az ember valóságszomját a kihűlt tények sose elégítik ki. A tény a valóságnak küszöbe, megmerevült fölszíne csupán. A valóság, ami felé mi vágyakozunk, épp e fölszín mögé van befalazva.

Az igazi misztikusok valójában hiperrealisták. Nem elszakadni kívántak a valóságtól, hanem ellenkezőleg, visszatalálni annak forró magjába, centrumába. A puszta felszín szükségszerű hidegéből, megosztottságából, számkivetettségéből a valóság oszthatatlan szívébe.

Minden imádkozó ember az evangéliumi atyai ház ajtaján kopogtat. Mivel egyedül ennek ablakából nyílik kilátás arra ami van, és úgy, ahogy az van. Elmélyült imájában az ember, ha csak egy pillanatra is, újra és újra jónak láthatja a teremtést, ahogy azt Isten is jónak találta. S gyötrelmes életünknek épp ez a keserves, már-már sziszifuszi küzdelme a legfőbb reménysége is - hogy egyszer a tényeken túl megérkezünk a teljes és végleges realitásba.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az élet értelme
  2013-11-18 01:05:08, hétfő
 
 



Nagyobb méretért klikk ide: Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Élet  
Isten türelme
  2013-11-18 00:54:05, hétfő
 
 

Link

Mindnyájan szenvedünk Isten türelmétől, pedig mindnyájan mérhetetlenül rászorulunk Isten türelmére.

XVI. Benedek pápa


 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Isten  
Fügefa...
  2013-11-17 14:35:58, vasárnap
 
 


Link


Valamennyien fügefák vagyunk. Kaparós sorsjegyek. Isten hozzánk lép és termést keres rajtunk. Megállapítja, hogy van termésünk vagy nincsen. Akárcsak Jézus annak idején a fügefával.
Isten is csalódott lehet, mikor látja terméketlenségemet - egy a különbség: ő nem gyűr össze és nem dob a szemétbe engem.

Mert az ő szemében mindannyian nyerő szelvények vagyunk.

Én tudom-e ,hogy miben vagyok nyerő?? Megtaláltam -e azt a helyet,amit nekem szánt a Teremtő? Milyen jegy vagyok én? Sorsjegy vagy belépőjegy? Kinek a számára? Hová juthatnak be általam?Zeneakadémiára? Jéghoki meccsre? Diszkóba? Istenhez? Mi az a különleges tudás, küldetés, ami csak rajtam keresztül vezeti célba a többieket?
Ki vagyok én??? Ha belépőjegy vagyok,jó. Ha kaparós sorsjegy, az is jó. Mert Isten kezében mindannyian nyerő szelvények vagyunk!!

Te is az vagy, de keresd meg magadat. Isten ugyanis majd egy napon újra a zsebébe nyúl és előveszi életedet. Felcsillan-e a szeme, amikor közelebbről megnéz, vagy eltöprengve, szomorkás mosollyal visszagyűr még a zsebébe - mert eldobni nem fog, hiszen Isten nem szemetel.

Somogyi Margit
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Isten  
hogy mi is megvigasztalhassunk másokat
  2013-11-13 12:08:09, szerda
 
  ,,Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat. Amikor a szenvedések, problémák leterhelnek minket, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van. Mert ha minket megvigasztal az Isten, bizonyosan mi is meg fogunk vigasztalni titeket. Így ti is képesek lesztek ugyanezeket a dolgokat türelemmel elviselni."

2Korintus 1, 4-6
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω IGE kártya  
Együtt mentünk
  2013-11-10 23:59:13, vasárnap
 
 


Link

Testvérekké tett
ádventi vágy, karácsonyi öröm.
A csillagvonta, titkos fénykörön
belül mindenki testvér.
Te azt kerested, amit én keresetem.
Én azt kerestem, amit te kerestél.

A földi, szép karácsonyokon át
örök karácsony útján vándoroltunk.
,,Közelebb Hozzá!" - súgta a szíved.
,,Közelebb Hozzá!" - verte az enyém.
És nem álltunk meg, és testvérek voltunk.

Halott vagy. Tudom. Sírban vagy. Tudom.
De én nem láttam halott arcodat,
sírod mellett se álltam.
Hogyan is keresnélek a halálban?!
Mi mentünk az úton,
örök karácsony útján
teveled mentem én.
,,Közelebb Hozzá!" - súgta a szíved.
,,Közelebb Hozzá!" - verte az enyém.
Aztán fényes kapu tárult az éjben
és égi csengő halk hívásaképpen
szólalt a hang:
,,Giling-galang! A karácsonyfa kész.
Ádvented véget ért. Giling-galang!"
Gyermekörömmel áthaladt a lábad.
A fényes kapu bezárult utánad.
Égi fenyők lobogó lángja mellett
Beteljesült minden ádventi vágyad.

Örök karácsony útján együtt mentünk.
Ádventi vággyal most is megyek én.
,,Nyugodni Benne!" - súgja a szíved.
,,Közelebb Hozzá!" - veri az enyém.

Túrmezei Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  - Túrmezei Erzsébet  
amit egy apa tehet a gyermekeiért
  2013-11-09 18:37:51, szombat
 
  "A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat."
Theodore M. Hesburgh

(MK)



Link
 
 
1 komment , kategória:  Α - Ω szeretet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2013.10 2013. November 2013.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 969 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 108
  • e Hét: 5699
  • e Hónap: 36914
  • e Év: 167113
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.