Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Fonott foszlós kalács
  2013-11-11 12:43:13, hétfő
 
 
Hozzávalók:
1 rúd kalácshoz:
50 dkg liszt
1 egész tojás
2 db tojássárgája
3 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor
1 evőkanál porcukor
6 evőkanál olvasztott vaj, vagy Rama
tej
csipet só
Valamint:
1 dl tej
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:
Az élesztőt fél dl tejben a cukorral felfuttatjuk, majd a lisztbe öntjük, és 1 egész tojással, 1 tojássárgával, 1 evőkanál porcukorral, csipet sóval és annyi tejjel, hogy puha legyen, jól kidolgozzuk. Közben 5 evőkanál olvasztott, de nem forró vajat dolgozunk bele. Kétszeresére kelesztjük.

A tésztát átgyúrjuk, 3 rudat formálunk belőle, és szorosan összefonjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, tojássárgával lekenjük, és addig kelesztjük még letakarva, míg a tepsit ki nem tölti.

Előmelegített sütőben kis lángon szép pirosra sütjük. A sütés vége felé 1 dl meleg tejben 1 csomag vaníliás cukrot összekeverünk, és a kalácsot meglocsoljuk. Ettől lesz szép fényes és foszlós.
Ez a recept a Minerva Nagy szakácskönyvből (Pelle Józsefné) való.		  
 
0 komment , kategória:  Kelt tészta édes és sós  
Ínyenc és változatos meleg szendvics receptek
  2013-11-11 12:21:12, hétfő
 
  Készítsük meleg szendvicsünket tetszés szerint, hiszen elkészítésében aligha akad változatosabb, gyorsabb vagy praktikusabb fogás. A szendvicskultúrának is vannak olyan klasszikusai, amelyek közül érdemesnek találtunk kiemelni néhányat, amit biztosan érdemes elkészíteni odahaza is. Az biztos, hogy a tökéletes szendvics elkészítése az alapanyagok ,,finomhangolásán" múlik. Magunk is igazi bűvös szakáccsá válhatunk konyhánkban, ízletes, egyszerű, egészséges ételeket ,,varázsolva" asztalunkra.

Sajtos-húsos szendvics

Hozzávalók:
4 szelet szendvicskenyér, fűszervaj, 20 dkg sült-, párolt-, vagy akár főtt hús, 4 szelet sajt, paradicsom, kapor vagy petrezselyemzöld, mustár és bors.
A szendvicskenyereket kissé megpirítjuk, megkenjük vajjal, rátesszük a vékonyra szelt sültet, megkenjük mustárral, meghintjük őrölt borssal, végül rátesszük a sajtot és megsütjük. Paradicsomszelettel, kaporral vagy petrezselyemzölddel díszítve tálaljuk.

Sonkás-őszibarackos szendvics
Kenyerenként 1 szelet sonka, felezett őszibarackbefőtt, reszelt sajt és némi vaj szükséges.
A szendvicskenyeret vékonyan megvajazzuk, és egy szelet sonkát teszünk rá. Erre helyezzük a felezett őszibarackokat, sajttal megszórjuk és barnáspirosra sütjük.

Meleg szendvics gombával

Hozzávalók:
50 dkg gomba, 5 dkg bacon szalonna, 1 fej hagyma, 1 evőkanál liszt, 1 dl tejszín, só, bors, petrezselyemzöld, és kenyerenként 1-1 szelet sajt.
A szalonnát megpirítjuk, a hagymával, majd beletesszük a gombát és 10 percig pároljuk, közben ízlés szerint fűszerezzük. A tejszínt elkeverjük a liszttel, és behabarjuk a gombát. Ráhalmozzuk a kenyérszeletekre a gombás ragut, sajtot teszünk a tetejére és sütőben a sajtot ráolvasztjuk.

Császár szendvics

Hozzávalók:
személyenként 3 szelet szendvicskenyér, 5dkg vaj, 20 dkg császárszalonna, 20 dkg hagyma, 1 dl tejföl, szeletelt ementáli sajt, só, bors, kömény és egész tojás.
A hagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk, egy kisebb darabkát apróra vágunk. Egészen apróra vágjuk a császárszalonnát, majd összekeverjük a hagymával, a tejföllel, a tojással és a fűszerekkel. A kenyérszeleteket megvajazzuk, gazdagon megkenjük a péppel, majd egy szelet sajtot rátéve átsütjük. Hagymakarikákkal díszítjük, amit előtte akár meg is süthetünk, vagy bepanírozhatunk, és úgy használjuk fel szendvicsdíszítésre.

Almás szendvics

Hozzávalók:
Szendvicsenként fél alma, fél zsemle, 2-3 dkg reszelt Parmezán sajt, olívabogyó, vaj, szerecsendió, szegfűbors, fahéj
Az almákat megtisztítjuk és szeletekre vágjuk. Némi, vajjal megkenjük a félbevágott zsemléket, majd rátesszük a fahéjjal és szegfűborssal fűszerezett almaszeleteket, közepére olíva bogyót helyezünk. Végül megszórjuk a reszelt Parmezánnal, majd sóval, szerecsendióval ízesítjük. Ráolvasztjuk a sajtot és egy kicsit meg is piríthatjuk.		  
 
0 komment , kategória:  Könnyű ételek,saláták,stb...  
Kolozsvári csirke
  2013-11-11 12:01:53, hétfő
 
  Régi recept a Kolozsvári hóstát környékéről. Nyáron készítették, vacsorára, az udvaron nevelkedett, fiatal házi csirkékből. A friss tárkonytól és a bortól az ételnek kellemes pikáns az íze. Burgonyalepény kíséretében, a férfiak által nagyon kedvelt eledel volt, akik házi fehérbort ittak utána.




Hozzávalók 4 főre:
1 nagyobb csirke, 10 dkg kolozsvári füstölt szalonna, 2 paradicsom, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 dl száraz fehérbor, 1 evőkanál apróra vágott friss tárkonylevél, 4 gerezd fokhagyma, 1 dl sűrű tejföl, 1 dl tejszín, só, bors

Elkészítése:
A csirkét megtisztítjuk, majd kisebb darabjaira vágjuk. Megsózzuk, és 10 percig állni hagyjuk. Közben a füstölt szalonnát apró darabokra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk, majd a pörcöt leszűrjük és félretesszük. A visszamaradt zsíron sárgára fonnyasztjuk az apró kockákra vágott vöröshagymát, majd a csirkedarabokat egyenként, mindkét oldalukon jól átsütjük a hagymás zsíron. A serpenyőből kivesszük, és melegen tartjuk. A pecsenyeléhez hozzákeverjük a meghámozott, felszeletelt paradicsomot, a megtisztított, finomra zúzott fokhagymát, a sót, a borsot és az apróra vágott tárkonylevelet. Ráöntjük a fehérbort és felforraljuk, majd a serpenyőbe visszatesszük a csirkedarabokat. Fedő alatt, gyakori kevergetés közben puhára pároljuk. Tálalás előtt belekeverjük a tejfölt és a tejszínt, rászórjuk a szalonnapörcöt, jól átforgatjuk, és egyet forralunk rajta. Legjobban burgonyalángos vagy burgonyalepény illik mellé, de vajas galuskával is nagyon finom.
  
 
0 komment , kategória:  csibehúsos és más szárnyasok  
Erdélyi gombócleves
  2013-11-11 11:58:20, hétfő
 
 
Hozzávalók a gombóchoz:
10 dkg juhtúró, 2 tojás, 2 evőkanál búzadara, 1 evőkanál liszt, 1 csokor friss kapor; a leveshez: 5 dkg juhtúró, 2,5 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, 2 cikk fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 kávéskanál cukor, só, bors, ecet

Elkészítése:
A gombócokhoz a tojásfehérjét felverjük, hozzáadjuk a sárgáját, a búzadarát, a juhtúrót, az összevágott kaprot és összedolgozzuk, majd 20 percig pihenni hagyjuk. Addig az olajat felhevítjük, a lisztet világosra pirítjuk rajta és felöntjük kb. 1,2 dl csontalaplével. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a frissen őrölt borsot, a juhtúrót pedig összekeverjük a tejföllel, kevés levessel hő kiegyenlítjük és rátöltjük a levesre. A gombócmasszából vizes kézzel vagy evőkanállal gombócokat formázunk és a levesben kiforraljuk. A lángot eloltjuk, az ételt pedig cukorral és kevés ecettel ízesítjük. 		 
 
0 komment , kategória:  levesek  
Vágy utca 1. rész
  2013-11-11 11:34:52, hétfő
 
  Más tollából Lélek Sándorné Ekpafat

Átdolgozott

Részlet: Wass akarattal: Tárogató Hangján Antológia 2010.

Egy kisváros XXXII. kerületében búvik meg az a kör alakú utca, melynek közepében kerek tó terpeszkedik. Ide járnak a környék gyerekei pecázni, mert állítólag él benne egy aranyhal. Azt tartják róla, hogy aki kifogja egyszer nagy ember lesz, talán miniszter vagy sztármanöken. Körbe is üli a tópartot minden nap a gyereksereg, várva a nagy szerencsét. A kör alakú utcában, félkörben áll sorház. Érdekes emberek lakják, van közöttük postás, portás, tanár és orvos, jogász és masszőr, nyugdíjas és rokkant, no meg itt lakik az egykori vérbíró unokája, és az öreg forradalmár. Nem sorolok fel mindenkit, úgyis megismerjük őket, szépen sorban sorsukkal, örömükkel, bánatukkal.
A lakások kicsi garzontól, a kettő plusz kettesig terjednek. Becsomagolt a ház egyik fele a panelprogram keretében, a másik fele omladozik, így az utcakép is kettéválasztódik. Laknak itt, boldogok és boldogtalanok, szegények és magukat gazdagnak álmodók, mert ugye tudjuk a valódi gazdagok legalább lakóparkban, ha nem a luxus negyedben élik a mindennapjaikat. Valamikor temető húzódott meg a Vágy utca helyén, a környékbeliek szellemvárosnak nevezik. Az a szóbeszéd járja, hogy a szellemjárások gyakoriak... a temető felszámolása után takarékossági szempontokat vettek figyelembe, mert a ,,kiköltöztetetteknek" nem kellett kárpótlást fizetni.

Nagy itt a sürgés-forgás. Néha mentő vagy rendőrautó szirénája hasította ketté az utca csendjét, mikor Borvirág Gabi ütlegelte az éppen soros élettársát, vagy megszökött futtatóitól a züllött Lidi. Pár óra múlva megérkeztek a kigyúrt agyúak, akik a sziréna hangjára vonultak csak vissza.
Lidi szegény, beteg, sokat köhög, és láncdohányos, az alkoholt sem veti meg. Az évek óta tartó ,,útszéli kiállás" kikezdte az egészségét, időjárás viszontagságai is megviselték...
A harmadikról minden reggel harangszóra, elindul két öreg kézen fogva. Döme a kocsmába, Rozika a templomba. Ilyenkor még szent a béke. Délutánra, már csak akkor van egyetértés, mikor a feljelentő leveleiket fogalmazzák. Megszokták, örömüket ebben lelik.

A földszinti lakások alatt garázsok sorakoznak. Látni itt Trabantot, Volvót, és Skodát...
Tarka világ ez kérem szépen.

A legfontosabbat még nem említettem. A ,,becsomagolt" részben laknak, a belvárosi gazdagok, akik reprezentatív lakásukat ideiglenesen cserélték fel, a felújítások idejére.
A lerobbant részben, az őslakók hona található. Azt beszélik errefelé, azt a részt is hamarosan felújítják, csak arra várnak, hogy kipaterolják a szegényeket a régi orosz laktanyába, szükséglakásokba. Sok itt a tartozás...

Hogyan kerültem én ebbe a képbe, azt is elmondom, hogy ne maradjon titok. Barátnőmnek egyszer, könnyelmű ígéretet tettem. Ha majd, a nyugdíja mellett munkát vállal, segítek neki. Eljött az idő, mikor bizonyíthatom, hogy adott szavam megtartom.

A minap, kifizetetlen csekkje arra késztette, hogy elvállalja a ház képviseletét, így én is osztok, szorzok vele, no meg ismerkedem a sorsokkal.

1. rész

November végét mutatott a naptár. A hideg éjszaka jégtakarót terített a tóra. A ház elé kis ponyvás teherautó parkolt, két rakodómunkás ugrott le a platóról. Alig telt el pár perc, luxusautókkal megérkeztek hivatalnokok, és rendőrökkel kiegészülve trappoltak fel a kopott lépcsőn.
Félóra elteltével a nyitott ablakon át megkezdődött a kilakoltatás. Kisebb bútordarabokat, zsákokat, edényeket, dobáltak le, a legfelső emeletről. A törött darabokat és zsákokat elnyelte a ponyva alatti tér...
Ahogyan nőtt a kupac, a folyosóra merészkedtek az emberek. Volt, aki csípős megjegyzést tett a szerencsétlenekre, de olyan is akadt, ki azokat szidta, akik ilyen helyzetbe sodorták a családot. A lakást ketten lakták. Egy negyven körüli férfi, iskolás fiával. Csendes emberek voltak, mindenkit udvariasan köszöntöttek, de senkivel nem beszélgettek. Nem is sejtette senki, mekkora bajban vannak.
A kilakoltatáskor egyikük sem volt otthon. Nem volt ellenállás. Irritálta a szomszédokat a nagy felhajtás, a túlzott rendőri és egyéb, hivatali jelenlét. Amikor az iskolás fiú tankönyve repült az ablakon, egy idős hölgy nem állhatta tovább szó nélkül. Kérte, azonnal fejezzék be ezt az embertelen eljárást. Adják oda a gyereknek a tankönyveit, hisz arra még szüksége lesz az ártatlan teremtésnek. Az egyik rendőr átadta a könyveket, és fontosságának hangot adva, határozottan kijelentette, alá kell írni a nyilatkozatot, hogy megőrzésre átvette. Az asszony aláírta a papírt, és könnyeit nyelve elindult lefelé a lépcsőn.
Egyszer sem ért körbe az óra kismutatója, az asszony lakásán, három szomszédasszony már kupaktanácsot tartott. Elhatározás született. Amennyiben nincs hova menni a két embernek, a gyereket ideiglenesen befogadják. Elfér náluk pár hétig, jut egy tányér étel, és fekhely.

Délre üres lett a lakás. Az apa három óra körül megállt a lepecsételt ajtónál. Nem értette mi történt. Közvetlen szomszédja az öregasszonyhoz irányította, elmondta, hogy a gyerek könyveit is ott találja.
Leballagott. Piros arccal és lehajtott fejjel érkezett az asszonyhoz. Kapott egy tál meleg ételt. Megtörten mesélni kezdett.
Amikor a felesége elhagyta, nagy adósságot halmozott fel, nem tudott törleszteni, minimálbért keres, a rezsit sem tudta fizetni, az adóssága nőtt, a felszólító leveleket, az utóbbi időben felbontatlanul dobta a szemétbe, így történhetett, hogy nem tudott a kilakoltatásukról.
Nincs hova menni, rokonok az ország másik végében élnek. Nem tudja mi lesz velük. Ha nem lesz honnan munkába járni, munkája sem lesz, az utca marad számukra.
Az asszonyt zavarta a férfi felelőtlensége, a felbontatlan levelek miatt, de nem tette szóvá. Most nem okoskodásra, hanem segítségre volt szükségük...
Felajánlotta, a fiút hárman felváltva ellátják, amíg nem találnak normális albérletet, számára kitakarítják az egyik kamrát, a valamikori kerékpártárolót. A virágos átadta garázsboltjának kulcsát, ahol dolgát végezheti. Fürödni, borotválkozni felengedik, a ruháját kimossák, kivasalják.
Közben a gyerek is megérkezett, jóízűen megette az elébe tett ételt, nem értette, mi történik körülötte. A férfi a gyerekkel beszélgetett, majd elballagott. A fiú kipakolta a könyveit, hozzáfogott az olvasáshoz, szemébe végtelen szomorúság költözött.
Az asszonyok levonultak az alagsorba, tiszta szőnyeget terítettek a betonra, függönyt akasztottak az ablakra, vittek kanapét, ágyneműt, törölközőt, egy kis asztalkát és két széket. Mire a férfi visszatért, elfoglalhatta pár négyzetméteres menedékét.
Ezen az estén a gyerek egyedül aludt, ismeretlen helyen, tiszta ágyban, jóllakottan, az apa átmeneti szállásán az alagsorban. Valószínű, mind a ketten egy szép új otthonról álmodtak, ahol együtt vannak, meleg van, villannyal világítanak, és terített asztalnál ülnek, egy boldogabb világban.
A Vágy utcában búcsúvacsorára készültek, sütött, főzött a három család. Tarisznyát varrtak a fiúnak, és az édesapjának, bele pogácsát sütöttek, nem hamuba sültet, hanem töpörtyűset.
Eltelt három hónap, új fejezet kezdődött a kilakoltatás után. A város melletti településen kaptak elfogadható áron albérletet. A fiú onnan járt iskolába. Jó időben biciklivel, rossz időben gyalog, csak télen váltottak bérletet. Így teltek az évek. Amikor az általános iskolát befejezte, azonnal jelentkezett a MELÓ-DIÁK-nál. Újságot hordott, bevásárolt, lépcsőházat takarított. Egyre többet dolgozott, mert szükség volt minden fillérre. Saját magát gyerekként látta el. Vasárnaponként szívesen látott vendégként, ebédmeghívása volt a Vágy utcába.
Egyik vasárnap szomorúan mesélte, édesapja eljár a szomszéddal a közeli kocsmába, ahol nyerő automatán játszanak, inni most sem iszik, de a fizetését napokon belül eljátssza, már csak az ő pénzéből élnek. Szeretne elköltözni, de nincs hova, mert bármennyit dolgozik, minden pénzét elveszi az édesapja. A három jótevők egyike felajánlotta, jelképes összegért kiadja neki a kisszobát. Mostanában sokat betegeskedik, neki is jó, ha lesz valaki a lakásban, szükség esetén hoz egy kiló kenyeret a boltból. Így is történt. Éldegéltek szépen, csendben, békességben ketten, mint egy család. Néha megjelent az apa, ilyenkor pénzt kért a fiától, a fiú adott neki, ha volt miből.
Váratlan esemény zavarta meg nyugodt életüket. Megjelent az asszony lánya, aki rokkantnyugdíjas volt és rengeteg tartozást halmozott fel, őt is a kilakoltatás réme fenyegette. Úgy tudta elkerülni ezt a borzalmat, hogy a főbérletét elcserélte nyugdíjasházi lakásra, a cserepartner kifizette a tartozást. Volt ennek az asszonynak egy fia, akit nem vihetett magával, így az unoka a nagymamához költözött, kellett a kisszoba. Bár mennyire sajnálták a szorgos fiúnak menni kellett.
A beteg asszony sokat gondolt a fiúra. Régen nem hallott fiúról, aki nagyon nehéz szívvel távozott, mert a Vágy utcában talált magának családot, barátokat, de mennie kellett...

Nagyon gyorsan felnőtté vált, soha nem kellett keltegetni, munkába mindig pontosan érkezett. Egyszerű, becsületes ember lett belőle. Egy másik lakótelepen talált albérletet. A főbérlő fiatal elvált asszony volt, aki gyönyörű kislányt nevelt. Tetszett neki a dolgos, megbízható fiú, a kislány is megszerette az idegent. Egyre több időt töltöttek együtt, aztán szerelem lett az egymásrautaltságból. Nem is oly régen ellátogatottak a Vágy utcába hárman, esküvői meghívót vittek, sietniük kellett, mert köröz már a gólya felettük. Közben pakolászniuk kellett, mert költözik a család, egy nagyobb lakásba, a Rév utcába.

Reggel óta nagy volt a készülődés a Rév utcában. Apró legényke ismerkedik az egyensúlyozás művészetével, de még sokszor popsira esik. A kandalló kellemes melegénél üldögél a nagyapó, büszke szemmel nézi csöppnyi unokáját, amint a kicsi emberke járni tanul. Nagymesternek nevezte el őt, az ősz szakállú apóka, hogy miért azt hiszem, nem lesz nehéz kitalálni. Történt ugyanis, hogy ez a kis legényke lett a tanítója az öregnek. Amikor megszületett, az első találkozásukkor a nagyapa igen csak toporgott, néhány szemvillanásnyit gyönyörködhetett csak az unokájában, mert cimborája várta a kocsmában. Már is későn érkezett, amint, meglátta barátját, a kedvenc gépénél, nagyon dühös lett.
Nem szerette, ha más kísérti a szerencsét a gépnél. Nem kellett sokáig zsörtölődnie, mert hamar elfogyott a barát pénze, ő következhetett. Hamarosan mind a kettőjüknek üres lett a zsebe, elindultak hazafelé, azzal az elhatározással, hogy másnap ismét megpróbálják.

Ezen az estén váratlan látogatója érkezett: a Lelkiismeret. Nem voltak nagy barátok, ezért az öröm is elmaradt. Mindig félt ettől a találkozástól. A vendég sarokba szorította, nem tehetett mást, a feltett kérdésekre válaszolnia kellett.
Ültek csendben, majd a Lelkiismeret rákérdezte: ,,Milyen az unokád?"
Hát... - hümmögött, kelletlenül - olyan kicsike.
,,Minden gyerek kicsike, de milyen a szeme, kire hasonlít?" Most szégyellte el először magát, mert meg sem nézte, annyira sietett a kocsmába.
,,Aztán mit vittél a menyednek?"
Ugyan mit vitt volna, volt egy ezrese, abból játszani sem lehet sokáig, nemhogy még ajándékot venni.

Ekkor hallotta a Lelkiismeret gúnyos kacagását. ,,Meg sem érdemled, hogy az a kis emberke egyszer nagyapának szólítson, vagy a menyed egy tányér ételt tegyen eléd, ha beteg leszel." No, ez hatott, mert az utóbbi időben reggelenként gyakorta ébredt arra, hogy szakad a víz róla, és levegő után kapkod...
Megijedt, elgondolkodott. Lehet, hogy máris beteg? Tényleg! Mi lesz vele? Annyira elszigetelte magát a fiától, most is másodszori felszólításra ment be a klinikára megnézni az unokáját. A gyerek sokszor hívta vasárnap ebédre, de minek ment volna, ha elmegy, vinni kell a kislánynak csokoládét, és azt drágának találta. Spórolt nagyon, hogy játszani tudjon, bízott a szerencséjében, hogy egyszer majd sokat nyer. Az éjszaka sem hozott álmot a szemére, a lelkiismerete éjjelre is vele maradt. Feltett még egy kérdést: ,,Mi lenne, ha lerombolnád a múltat és építenél egy jobb jövőt? A te korodban már sebesen fogynak a napok, ha most nem kapaszkodsz meg, később nem lesz, miben..."
Ezek az utolsó szavak ismétlődtek, zakatoltak a fülében, amikor egy csodálatos zöld rétre érkezett, álommanók kergetőztek a virágok között. Közöttük egy apró kis emberke, szőke fürtökkel, csillogó kék szemeivel nézte a manók fogócskáját. A kisfiú pont olyan volt, mint a fia pici korában. Egyszerre csak a kisgyerek kitárt karokkal futni kezdett felé, amikor odaért átölelte a térdét, és azt mondta:
- Nagyapa, Te olyan jó vagy, szeretlek!

Könnypatak indult el megfáradt arcán, végigfolyt bőre barázdáin át, ősz szakállára. Letérdelt a gyerek elé, és átölelte.
- Én is szeretlek - mondta remegő hangon.

Hajnalban az öreg vekker ébresztette. Tükörképe láttán elcsodálkozott. Mintha megfiatalodott volna. Ezen a reggelen nem köhögött, nehézlégzése is elmaradt. Egyre csak az éjszakai álom járt az eszében. Lepörgött előtte az elmúlt tizennégy év.
Az, az este, amikor a felesége bejelentette, hogy elköltözik, és elviszi a kisebb gyereket, a nagyobbat ott hagyja, -így nem kell senkinek gyerektartást fizetni. Ez akkoriban történt, amikor megtudta, a feleségének alighanem új kapcsolata van. Alkalmanként, már akkoriban is átjárt a belvárosi játékterembe egy kollégájával, de még nem töltött ott sok időt. A pénzes boríték ugyan apadt, mert fizetéskor az adósságot ki kellett fizetni.
Nem rendeztek jelenetet. Elváltak. A lejtő egyre csúszósabb lett, többé nem volt megállás. Az asszony is kéregetett pénzt a rokonoktól, az adósságot ráhagyta. Nőttek a felhők a fejük fölött, aztán jött a kilakoltatás vihara.
Végigpergett az élete filmje előtte, egészen az unoka születéséig. Szívébe éles fájdalom hasított, ahogy rádöbbent, mennyire felelőtlenül élt. Nagy elhatározásra jutott; Megváltozik! Hol kezdi el, még nem tudta, de a reggeli cigaretta elmaradt. Megszomjazott. Feltett egy fazék teavizet, s amíg a víz felforrt, ábrándozva, reménykedve szövögette, terveit a jövőre. Nem megy le délután a kocsmába, helyette bemegy a klinikára, megnézi az unokáját. Egész nap a babára gondolt. Kollégáinak büszkén mesélt a csecsemőről, az álombéli kék szemekről.

Eljött a munkaidő vége, rendbe hozta magát és elindult a klinika felé. Amikor megpillantotta a baba csillogó szemecskéit, észrevétlenül a karjába csípett. Az álombéli kék szemek néztek rá, két apró kéz nyúlt felé. Csak állt, a könnypatak éppen azokon a barázdákon futott végig a szakállára, mint az éjszaka. Nézte a csöppséget, elmondhatatlanul vágyott kézbe venni, megölelni. Ellenállhatatlan szükségét érezte kimondani; szeretlek. Aztán hallotta saját hangját, amint kimondja:
- Kicsim, szeretlek.
Észrevette, a menye döbbent arcát, és hallotta kedves, halk szavát:
- Biztosan ő is szeretni fog, ha sokat lát majd téged.

Tehát mehet, várják akkor is, ha nem érdemli meg. Milyen jók hozzá, megmutatja, hogy méltó lesz a megelőlegezett bizalomra.
A fia is ott érte az apját, meg is lepődött, hiszen előzőnap oly sietős volt az útja, egyáltalán nem számított rá, hogy találkoznak.
Együtt indultak el a klinikáról, útközben az apa elmesélte találkozását a Lelkiismerettel, elmondta a tervét, hogy megváltozik, büszkén újságolta, már rá sem gyújtott, egy kisgyereket nem látogathat bagószaggal. Amint kimondta, maga is meglepődött, nem emlékezett erre a gondolatra, talán a Lelkiismeret diktálta. - elmosolyogta magát a gondolatra.
- Apa gyere fel, van egy kis töltött káposztám, megosztom veled, -mondta a fia.

A kislánynak megfőzték a kedvencét, a tejberizst, megszórták csoki darával. Ellátták, majd lefektették. Az öreg leült a kiságy mellé és mesélni kezdett. Észre sem vette a vágtató perceket, addig mesélt, amíg a kicsi szemecskéje be nem csukódott. Akkor felállt, és kiment a konyhába, ahol a fia az edényeket mosogatta. Sokáig beszélgettek, ott maradt éjszakára, reggel onnan ment dolgozni.
Egy hét múlva együtt vásároltak a piacon, a kocsmába nem ment többé, álmában néha kattogtatta a játékgépet az utolsó fillérjéig. Később ezek az álmok is elkerülték.
Kis unokája szőke fürtjei göndörödtek, egyre jobban hasonlított az álommanók közötti kisgyerekre, aki kitárt karral futott feléje. Teltek a hónapok. Egyre több időt töltött a családdal.

Újra barátra lelt, a Lelkiismeretben, vele boldogan időzik, tudja, benne nem csalódik.
Pár hónap múlva fia szomszédságába költözött, a Rév utcába.

Az unoka megtanította a nagypapát emberként élni, büszke is az öreg, ifjú mesterére.
A Rév utcába új szomszédjuk költözött, most ismerkednek vele, úgy hívják, hogy Boldogság.

folyt. köv.

2010.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2013.10 2013. November 2013.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 193 db bejegyzés
e év: 1531 db bejegyzés
Összes: 8745 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 142
  • e Hét: 580
  • e Hónap: 6952
  • e Év: 57743
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.