|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2013-11-18 15:59:03, hétfő
|
| |
| |
Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.
Már többször megcsináltam ezt a citrom-fokhagyma elixírt és kúrát. Úgyhogy már vannak tapasztalataim róla. Hatásos, úgy vettem észre. Emellett finom is, én nagyon szeretem az ízét is - persze nekem bármi jöhet, ami citromos. A citrom és én... na ez szerelemi viszony...
Az elixír azért ilyen sárga, mert fel szoktam kissé turbózni. Az eredeti recept csak citromot, fokhagymát és vizet tartalmaz. Az enyémbe mindig kerül friss gyömbér és kurkumapor is. Utóbbitól ilyen szép sárga.
Mi a hatása? Remek értisztító, energizáló, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, rosszindulatú sejtburjánzást gátló, stb....
Hozzávalók egy 3 hetes kúrához:
5 kezeletlen citrom (az is jó, amit természetes viasszal kezelnek, Aldiban, Lidliben, Spárban lehet kapni),
30 gerezd fokhagyma,
1 liter víz.
Plusz az enyémben van:
1 csapott evőkanál kurkumapor,
1/2 teniszlabdányi friss gyömbér.
A fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, a citromot alaposan megmossuk és darabokra vágjuk. (Én a gyömbért is itt tettem hozzá tisztítva, darabolva.) Konyhai késes robotgépbe (vagy turmixba tesszük a víz egy részével) tesszük és jól összedaraboljuk. Hozzáöntünk 1 liter vizet és az első buggyanásig forraljuk. (A kurkumát akkor kevertem hozzá, mikor felöntöttem vízzel a citrom-fokhagyma-gyömbér keveréket.)
Hagyjuk kihűlni, aztán átszűrjük és hűtőben tároljuk. Minden reggel éhgyomorra egy kis kupicával iszunk belőle. Bár rengeteg fokhagymát tartalmaz, cseppet sem büdös. A főzés lelágyítja mind az ízét, mind a szagát ennek a csodás, rontásűző növénynek.
A kúrát 3 hét elteltével lehet ismételni. Én kb. félévente megcsinálom.
Ezt a receptet kaptam szó szerint továbbadom . |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-18 14:22:23, hétfő
|
| |
| |
Gyermekeinket, amíg picik, hajlíthatjuk, formálhatjuk, terelgethetjük a helyes útra. Igazi kertész munka ez: a növekvő csemetének a vadhajtásait le kell nyesegetni, ha egészséges, egyenes fát szeretnénk nevelni, ez a gyermekeink esetében sincs másként. S aztán eljő az idő, amikor már mi magunk semmit sem tehetünk, a gyermek járja a maga útját, a saját közösségével, baráti körével. S itt van a nagy felelősségünk: nem mindegy, milyen erkölcsi normák szerint neveljük, mert gyermekünk a baráti körét eszerint választja! S aztán újabb nagy feladat, meg tanulni bízni bennük, az egészséges szemléletükben, s talán ez az egyik legnehezebb dolog. El kell elengedni a kezüket, mert jó, és rossz között választani tudó, bennünk feltétel nélkül megbízó gyermeket csak így adhatunk társadalmunknak. Engedni, hogy tévedhessenek, kudarcaik legyenek, de a háttérben ,,falvédőként" ott lenni, hogyha kell, segíthessünk.
A segítségkérés nem jellemző erre a korukra: a mi felelősségünk tudni, hogy mikor, milyen formában próbálunk segítséget adni, beleavatkozni egy esetleges rossz helyzetben.
Amikor fiam először engedtem egyedül el az iskolába, sok-sok együtt gyakorolt óra volt már mögöttünk, kiválóan ismerte az utat, mégis fizikai rosszulléteim voltak, hisz nem csak fiamban, hanem az összes - utcán közlekedő,- gyalogos, és autóvezetőben is meg kellett bíznom.
Természetesen eleinte távolról követtem a fiamat, de ha hibázott, nem avatkoztam közbe, megvártam, amíg saját maga megoldja a helyzeteket, hagy nőjön az önbizalma, de sok álmatlan éjszakámba került, sok könnyem hullt, mire elfogadtattam magammal, hogy fiam érdeke az önálló közlekedés magas szintű megtanulása, esetleg idegenektől való segítségnyújtás elfogadása.
Mert a vakoknak ugyanúgy meg kell tanulni bízni az idegen emberekben, mint a szülőnek!
A helyzetet nehezítette hogy addig azt tanítottam, hogy idegenekkel tilos szóba állni, mert nem tudhatjuk, hogy kiben mi lakik, s esetleg zaklató felnőttel találkozhatnak! Bizony az átállás egy másféle hozzáálláshoz nem egyszerű a gyermek, főleg egy vak gyermek számára. Az első önálló útjai egyikén, télen történt az alábbi tündéri eset: Két rendőrjárőr mesélte el találkozásukat Jánoskámmal.
Kisfiam a nagy hóban, jeges, letakarítatlan járdán közlekedett, s mikor a járőrök látták a küszködését, megálltak, s felajánlották neki, hogy elviszik őt az iskolába. Fiam a következőképp válaszolt: Bárki állíthatja magáról, hogy rendőr, nem száll be semmiféle autóba, szépen elbotozgat az iskoláig, akármilyen nehéz!
A fiatalabbik rendőr kérte, hogy győződjön meg arról, hogy ők hivatalos személyek, tapogassa meg az egyenruhájukat, mire a fiam közölte, hogy a mai világban ilyet bárki szerezhet, s faképnél hagyta őket.
Egy ilyen messziről követésem alkalmával láttam olyan autóvezetőt, aki a zebránál megállt, s intett fiamnak, hogy bátran menjen át az úton. S mikor rájött, hogy a vak nem látja a jelzését, kiszállt az autóból, s átsegítette őt a túloldalra. Összességében jó tapasztalatokat szereztem a közlekedés terén.
Ám van egy másféle embertípus, a mindent legjobban tudók csoportja. Velük is találkozom, sűrűbben, mint szeretném!
Azok a kívülállók, akik nevelésemet, fiamhoz való viszonyomat - durva módon kritizálják, fölényesen kioktatva engem.
Fiam mellett tizennyolc éve tanulgatom a vakos világot, s nem állítom, hogy sokat tudok róla. Ennyi idő után is csak a peremén mozgok a vakvilágnak, anyaként is, látóként is! Ezért elviselhetetlen azok szájalása, akiknek halvány sejtelme sincs az életünkről, a mindennapjainkról, a fogyatékkal élők, és családtagjaik életminőségéről!
Lányom ugyanígy sokszor kap minősíthetetlen beszólásokat diáktársaitól. Olyanoktól, akiknek szintén nincs semmiféle rálátásuk, tapasztalatuk nincs azokról a nehézségekről, amikkel lányomnak a napi jószolgálata alatt, amit testvére mellett végez, szembesülnie kell!
Talán ez a legnehezebb életünkben: a fogadatlan prókátorok hangoskodása!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretett könyv |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-18 14:11:56, hétfő
|
| |
| |
Egész életemben adtam. Gondolkodás nélkül, és viszonzás várása nélkül.
Soha sem helyeztem magam előtérbe, mindig volt fontosabb, mint jómagam, a magam érdeke.
Ma más a helyzet: nem gondolom, hogy az ,,üres" asztalról még mindig adnom kellene.
Ma nincs fontosabb számomra, mint a saját ambícióm!
Kiírni mindent, ami az évek folyamán felhalmozódott bennem, jó, és kevésbé jó tapasztalások, s azokat másokkal is megosztani.
Nem érzem, hogy ettől rosszabb, vagy jobb lennék, egyszerűen erre van szükségem.
Természetesen ez ugyanakkor nagyon nagy felelősség!
Az írásai által, a gondolatai, érzései közlésével támadhatóvá válhat bárki, aki publikál. S nekem különösen nagy a felelősségem a tekintetben, hogy mennyire engedem be a kíváncsi tekinteteket az életembe. Keményen meg kell húznom a határvonalat, s azt tartanom is kell, mert az intimitásra mindenkinek joga van, még nekem is!
Ugyanakkor kínzóan szükségem van arra is, hogy írjak, közöljek.
Kicsit hasadt ez az állapot, de vállalom, mert csak így lehet teljes az életem, csak így érzem azt, hogy nem éltem hiába.
Hagytam ugyan nyomokat magam után, de az életem munkája csak úgy lehet kerek, és egész, ha azokat a tapasztalásokat, amivel a Jó Istentől kapott munkám által szereztem, megosztom másokkal.
Nincs semmi ellentmondás a körül, hogy előzőleg azt mondtam: üres az asztal, és aztán azt mondom, hogy adok: most elsősorban magamnak adok, s csak aztán másoknak! Arról az asztalról, ami az életem asztala, a tapasztalásaim asztala.
Hosszú évekkel ezelőtt a FELE-MÁS egyesület elnökeként azt mondtam, ha csak egyetlen gyermeket át tudok vinni a hátamon a túlsó partra, nem lesz hiába való a munkám.
Most hasonlóképp gondolom: ha csak egyetlen embert gyönyörködtetni tudok az írásaimmal, akkor nem hiába való az írás, a közlés a felvállalása, s annak közreadása!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretett könyv |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2013. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
193 db bejegyzés |
| e év: |
1531 db bejegyzés |
| Összes: |
8746 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1237)
- Belső kör (74)
- Család (203)
- Munka (6)
- Haverok (9)
- Iskola (10)
- Hit és vallás- versek,idézete (287)
- novellák, gondolatok, versek (73)
- 1-tál étel (56)
- A természet gyógyszertárából (146)
- Advent (100)
- Advent (9)
- Adventi gondolatok 2015 minden (29)
- Alkohol és likör stb... (13)
- Anyák napjára (18)
- Apró tea sütik (66)
- Barátoknak (29)
- Betegekért ima (27)
- Böjtös ételek (húsmente) (48)
- Bölcsességek (112)
- csibehúsos és más szárnyasok (246)
- Cukrosoknak diétás étrend (25)
- Diétásak (65)
- Dinus és Regi (48)
- Ecetekről (10)
- Egészség,életmód (461)
- Egészségünkről (97)
- EGYASSZONY az én történetem(fe (6)
- EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE (22)
- Elgondolkodtató (85)
- Élsz,Barackvirág! (10)
- Érdekes (10)
- Finom husik (80)
- Forever (6)
- Főzés-sütés (65)
- Fűszerkalauz (41)
- Gombócok (10)
- Gyógyászat (169)
- Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj (136)
- gyors édesség (22)
- Gyümölcslevesek (37)
- Hal ételek (31)
- Házi mosószer és egyebek készí (4)
- Hírek a világból (70)
- Horoszkóp (47)
- Humormorzsa (9)
- Húsvét (36)
- Húsvétra töltött husik (20)
- Idézetek,szép mondások (9)
- Ima kilenced (119)
- Ima nyolcad (6)
- Imádságok,áldások. (638)
- Isten patikája. (42)
- Jó éjszakát (29)
- Jó ha tudod (91)
- Jó napot (29)
- Jó reggelt (147)
- Karácsony (55)
- Karácsonyi ételek (50)
- Kelt tészta édes és sós (121)
- Kérdések-válaszok (6)
- Kis Szent Teréz (28)
- Kívánságok (7)
- konyhai tudnivalók (54)
- Könnyű ételek,saláták,stb... (100)
- köretek (37)
- lekvárok-befőzése,szörpök (63)
- Lélekemelő (249)
- Lelkipásztori elmélkedés (220)
- levesek (63)
- mások tollából (74)
- Masszázs és Csakrák (21)
- Mikulás (4)
- Nagymama gyógyító receptje (100)
- okosságok (75)
- Olcsó, finom és házias recepte (73)
- Palacsinták édes - sós (4)
- pünkösd (9)
- Rózsafűzér (40)
- saláták (32)
- Schüssler sók (7)
- sertéshúsos (119)
- Spárgás ételek (9)
- sütemények ,édességek (472)
- Szent Ágnes (1)
- Szent András (2)
- Szent család ünnepe (2)
- Szent Erzsébet (9)
- Szent Ferenc (3)
- Szent Márton (1)
- Szent Mihály Arkangyal (1)
- Szent Mónika (1)
- Szent Pio atya (234)
- Szent Rita (9)
- Szentek (43)
- Szép történetek (48)
- Szeretett könyv (46)
- Szilveszter (3)
- Szószok (16)
- Születésnapi Köszöntők (7)
- tallózásból (15)
- Tanulságos történetek (210)
- Tésztafélék (45)
- Tudnod Kell (25)
- Túrmezei Erzsébet versei (48)
- Új év (3)
- vacsorára reggelire (47)
- Vad ételek (6)
- Versek (262)
- Viccek (37)
|
|
|
| |
- Ma: 803
- e Hét: 2287
- e Hónap: 8659
- e Év: 59450
|
|
|
Online
