|
2013-11-26 22:06:44, kedd
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna:
Az ősz a télbe hajlik már
A fák levetették lombsátrukat
Ágaik az égre kiáltanak
Ellenállnak a fagyos szélnek
Tavaszra majd újra élnek
Ősz kegyes volt velünk
Volt napsugár,betakarított termésünk
Megbocsátott,ha volt vetésünk
Nem lett üres a kamrád vélük
S aki megtanult egyszer kapanyelet fogni
S a nyáron is serényen dolgozott
Lett termése,szőlője,bora
Kamrában krumpli,hagyma,áfonya
S elmúlt az ősz rendületlenül
Az idő már hűvösre hajlik
A kert megadta magát
S bólint a télnek,s tavasszal él tovább
S eljön a csend,minden fehér,kopár
Varjúsereg hidegtől űzetve
Károgva száll,s a hó elől menekül
Ellepi a földet,hol még bő asztalt talál
A csend magány ráül a lelkemre
Elmúlt a tavasz,a lelkes ifjúság
Nyár és az ősz munkálkodott tovább
Ha eljön a tél,betakarja az élet hűséges vagyonát
Csend van,hideg és magány
A kémény füstje kavarogva száll
Aki jó gazda volt az évben
Őrzi,védi munkája aranyát
S hallgatok,mint a levelüket hullajtott fák
Nyújtom felétek gyenge karom
De már senki sem nyúl utána
A tél elhozza nekem a szótlan magányt
Hópelyhek mossák le arcomat csendben
Hótakaró jóságosan eltakar mindent
Mint,ha az egész világ magába szállna
S a befagyott ablakon bekopog a jégvirága
2O13.11.25. Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
