Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Téves tévés idolok
  2013-11-04 22:33:03, hétfő
 
 







TÉVES TÉVÉS IDOLOK // Nagy Ervin


A valóságshow-k, a végtelenített celeb-bohóckodások többet ártanak a tágabb értelemben vett kultúránknak, mint azt maguk az alkotók gondolnák. Tudom, mert tanár vagyok. Fiatal felnőtteket, útkeresőket oktatok. Beszélgetek velük, hallgatom őket. Két buli közt az iskolában, kicsit a tanulásra is figyelve mondják nekem: ,,köszönik szépen, jól vannak." De mégis... úgy általában elégedetlenek önmagukkal, motiválatlanok és telis-tele vannak szorongással. Félnek a társadalmi környezet válaszaitól. A haveri, a környékbeli és most már az interneten formálódó virtuális közösségek ítéleteitől. Mert úgy érzik, hogy nem tudnak megfelelni azoknak az elvárásoknak, melyeket a kereskedelmi televíziók celeb-kultusza közvetít. A bombázó, ,,ágyban jó" lányoknak; a kockahasú, vagány ficsúroknak; vagy azoknak, akikben meg van az ,,X faktor". A téves tévés idoloknak.

A nézettség mindenek fölött! A moralitás, az intelligencia pedig mindenek alatt. Talán e két mondat jellemzi leginkább a kereskedelmi televíziók filozófiáját. Bárdos András (aki évekig vezette az RTL híradót, most pedig a Story4 Hír24 című műsorát) mondogatta az egyetemen, hogy a műsorokat az átlagemberek intelligencia szintjéhez kell igazítani. És mivel az átlagember ,,hülye" (legalábbis így gondolják az elitista tévések) ergo hülye műsorokra van szükség. És lőn...

Ebben a látszólag logikus érvelésben, ebben az ars poeticában több tévedés is van. Bűn a kulturáltsággal és az emberi boldogsággal szemben! Egyrészről ugyanis lenézi az emberek szellemi színvonalát. Olyan értéktelen fogyasztói gépeknek tekinti csupán őket, akik egyre bizarrabb ingerekre vágynak. Másrészről tévedés azt hinni, hogy ne lennének felelősek a tömegműsor készítők is azért, hogy az elvárt színvonal egyre alacsonyabb lett. Mert ha elfogadjuk a műsorkészítők érvelését, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy azért lesznek egyre ,,butábbak" az emberek, mert a műsorok azzá teszik őket. Azaz a nívótlan színvonalhoz nemcsak alkalmazkodnak a kereskedelmi televíziók, hanem maguk teremtik meg azt.







Pedig az emberek nem olyan igénytelenek és buták, amilyennek a celeb-műsor készítő nagyiparosok elképzelik. Csak éppen a kínálati piac rontja a színvonalat. És hogy ez miért lenne probléma? Hogy a tv-t ki lehet kapcsolni? Nem hiszem. Mert ha így lenne, akkor nem szenvednének a húszévesek a téves tévés idolok majmolása miatt. Nem lennének boldogtalanok azért, mert rettegnek, hogy nem tudnak megfelelni a környezetüknek.

De nemcsak a kereskedelmi televíziók valóságshow műsorainak készítői felelősek, hanem azok az értelmiségiek, tanárok, vagy művészek, akik elfordulnak a celeb-műsort fogyasztó emberek milliótól. Felelősek akkor, ha elhatárolódnak a ,,buta" tömegtől. Ha szűk körben morgolódnak, majd kezükben egy százéves regénnyel hátradőlnek, otthon a négy fal közt.

Ezért van szükség értékalapú kultúrpolitikára. Ezért kell ,,visszacsempészni" a közösségi normákat, a hagyományokat a televíziós műsorokba, a mozikba, a színházakba. Ezért kell az értelmiségnek a politikától megkövetelni, hogy rendeljen pénzt, paripát és fegyvert az értékalapú kultúrterveknek. A jelenlegi kormány több szerencsés és szerencsétlen lépést is tett ezen a területen. (NKA átalakítása, ,,Vajna filmalapja", Magyar Művészeti Akadémia, Nemzeti Színház, stb. - ki-ki ítélje meg!) De legalább eljutott annak belátáshoz, hogy változás és a cselekvés szükséges. Mert a történelemben sohasem volt még úgy, hogy egy politikai akarat ne foglalkozzon a kultúrával. Ilyen-olyan értékek mentén. Aztán a következmény, azaz az emberek boldogsága, vagy éppen a fiatalok kulturáltsága és kissé patetikusan szólva: az utókor bebizonyította, hogy helyes volt -e az az értékrend


Villant a bugyi a ValóVilág válogatóján
Hatodik évaddal folytatódik nemsokára a valóságshow, megnéztük, kik próbálkoznak.

Link











  
 
0 komment , kategória:  Média  
November 4. - Az emlékezés napja
  2013-11-04 14:09:49, hétfő
 
 




NOVEMBER 4. - AZ EMLÉKEZÉS NAPJA


November 4-e az idegen hatalom ellen küzdő nemzet gyásznapja. Ezen a napon a szovjet néphadsereg páncélosai Szolnokról Budapestre vonultak: segítségükkel megkezdődött a ,,rendteremtés". Az új forradalmi munkás-paraszt kormány, melynek vezetője Kádár János volt, fegyveres erőszakkal számolta fel az október 23-án kitört, ellentmondásoktól sem mentes forradalmat.

Ez a nap a szabadságáért küzdő nemzet gyásznapja.

1956. november 4-e súlyos tragédiával köszöntött ránk. Hajnali 4 órakor megkezdődött a második szovjet intervenció. Háború hadüzenet nélkül. Így lett november 4-e az 1956-os forradalom és szabadságharc véres leverésének a napja, az idegen hatalom ellen küzdő nemzet gyásznapja.

Október 28-tól - amikor Nagy Imre elismerte a felkelés jogosságát, és győzött a forradalom és szabadságharc - november 3-ig békés, reményteli újrakezdésre készülődött az egész ország, a szovjeteket kiszolgáló törpe kisebbség kivételével. November 4-e vasárnapra esett, és 5-én, hétfőn, már dolgozni mentek volna az emberek.

De a háttérben, a nemzetközi erővonalak ismét tragikussá alakították a magyarság sorsát. A két nagyhatalom, Amerika és a Szovjetunió vezetői háttéralkut kötöttek. Az USA vezetőinek (Eisenhower elnök, Dulles külügyminiszter) döntése, miszerint az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe, vagyis az oroszok szabad kezet kapnak, megpecsételte a magyar forradalom sorsát.

A harc kegyetlen volt, egyoldalú és rövid. Budapest így is mély sebeket kapott, a fiatal pesti srácok és a többi bátor harcos hiába próbáltak ellenállni, az orosz fölény ismét győzedelmeskedett, mint 1848-ban. A hősök kiöntött vérétől áztatott pesti kövek, a rommá lőtt házak halálos csendje jelezte a levert magyar forradalmat és szabadságharcot.

Hajnalban az ország egész területén megindult a szovjet támadás. Reggel 5 órakor az ungvári rádió a Szovjetunió által kinevezett ellenkormány (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány) Nyílt levél a dolgozó magyar néphez című közleményét sugározta, melynek aláírója Kádár János ,,miniszterelnök" volt. 5 óra 20 perckor viszont a Kossuth Rádióban Nagy Imre mondta el a következő drámai szavakat: Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!

A kormányfő fenti mondatait magyarul és valamennyi világnyelven többször megismételték. Ezután Háy Gyula és felesége Segítsetek, segítsetek, segítsetek végű segélykiáltását sugározta a rádió magyarul, angolul, németül és oroszul. Ezt követően a Kossuth-rádió adása megszakadt. Miután Jugoszlávia menedéket ajánlott fel a magyar kormánynak, végül Nagy Imre és a kormány többi tagja a családjukkal együtt a jugoszláv nagykövetségre érkeztek.

A szovjet csapatok már hajnalban bevonultak a fővárosba is egyszerre három irányból, előbb a pesti oldalt a Duna teljes vonalában ellenőrzésük alá vonva, majd Budára is átkelve. A harcot a Budaörsi úti laktanya megtámadásával kezdték, majd a város számos más megjelölt célpontja ellen is támadásba lendültek. Hamarosan valódi háborús helyzet alakult ki, és a kora reggeli órákban már a város szinte minden kerületében a szovjet ágyúk és harckocsilövések robaja hallatszott. Reggel 8 körül a Parlamentet védő magyar egységek a szovjet támadás nyomására letették a fegyvert. A kormánytagok közül ekkor már csak Bibó István államminiszter maradt a Parlamentben, ahonnan kiáltványát szétküldte a nyugati országok nagykövetségeinek. A kiáltvány vége így hangzott:

"... A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen... Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében."

1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. A szovjet támadás hírére Nagy Imre családjával és a hozzá közel álló politikai körrel november 4-én menedékjogot kért és kapott a jugoszláv nagykövetségen, ahonnan november 22-én a szovjet titkosszolgálat segítségével tőrbe csalták, és a romániai Snagovba hurcolták.

A megtorlás olyan mérvű és embertelen volt, amelyre a magyar történelemben addig nem volt példa. A harcban elesettek mellett, a kivégzettek, a bebörtönzöttek, az elhurcoltak száma és a menekülő áradat ijesztő és döbbenetes volt. Kiskorúakat ítéltek halálra és megvárták, hogy betöltsék 18-ik életévüket a végrehajtáshoz. Ilyen volt az emberarcú szocializmus.

Az elmúlt több mint 50 év alatt napvilágra került adatok, a túlélők, a szemtanúk beszámolói az egyik oldalon, az igazi bűnösök és árulók elhallgatása, sőt felmentése a másik oldalon. Ez mind 56 szomorú hagyatéka.

Szabad-e, lehet-e békévé oldani az emlékezést, parolázni, együtt ünnepelni azokkal, akik a barikádok két oldalán harcoltak? Megtehetjük-e ezt az elesettek, a hősök nevében, az egész életüket kettébe töröttek nevében, az emigrációba kényszerültek nevében?

Micsoda és mekkora vérvesztesége volt ez a magyarságnak! Hatása ennyi év múltán is fájdalmasan érezteti hatását mind tudásban, mind erkölcsi tartásban és a hazaszeretet megfogyatkozásában.

Tudjuk, nem minden kommunista volt bűnös és hazaáruló, sőt voltak mártírjaik is, mint Nagy Imre, Donáth Ferenc, Szilágyi János, Maléter Pál stb. Ők képesek voltak ideológia és hatalomféltés helyett a magyar nép szolgálatát felvállalni.

Kiknek vagyunk az örökösei, ez fontos csupán, idegen érdekek kiszolgálóinak, önös érdekek követőinek, avagy a nemzet, a magyarság szolgálatát becsületesen felvállalóknak?

A hatalom mind a mai napig adósa a magyar szabadságharc hőseinek, áldozatainak. Pedig nincs a világnak olyan országa - ahol magyarok is élnek -, hogy ne lenne valamilyen nyoma, emlékhelye a magyar 56-nak. Hol van egy igazi, méltó, nemzeti emlékhely? Egy igazi, hű regény, eposz, film? Ami van az mind egyéni és közösségi kezdeményezésre született meg.

Forrás: royalmagazin.hu; ujmagyarevezred.nl







Nagy Imre utolsó rádióbeszéde

Link


A szabadságharc leverésére emlékeztek

Link


Vérbe fojtás

Link















  
 
0 komment , kategória:  Történelem  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2013.10 2013. November 2013.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 343 db bejegyzés
Összes: 4843 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2000
  • e Hét: 7222
  • e Hónap: 47043
  • e Év: 224918
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.