Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
Szép...
  2013-12-29 16:57:48, vasárnap
 
 

A versekben lévő szavak varázsa,
Zenéje az, mi szívet simogat:
Elűzi minden gyötrő kínodat -
A vers az élet egyik nagy csodája
Jacques Charpentreau


Link





 
 
1 komment , kategória:  Képek  
Szép napot!
  2013-12-29 16:51:54, vasárnap
 
  Link









Link


 
 
0 komment , kategória:  Szép napot!  
Érzelem...
  2013-12-29 16:47:57, vasárnap
 
 
Érzelem...

Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejedet s tekintsél előre.
Keresd a szerelemet, ne harcolj ellene,
Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene.
Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre,
S tedd a bánatot mindörökre hidegre.
A szemeddel látsz, a szíveddel érzel,
Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel.
Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni,
Mert olyat, mint ő már keveset találni.
(Írója ismeretlen számomra)
Forrás: Internet


Link


 
 
0 komment , kategória:  Ismeretlen  
Köszönöm!
  2013-12-28 20:10:21, szombat
 
  Link





Link


 
 
0 komment , kategória:  Emlékeim: Barátaimtól  
Karácsony, egyedül
  2013-12-28 14:59:38, szombat
 
 


Őri István
Karácsony, egyedül

Szív... lélek... élet...
mind üres szavak,
ha nem vagy itt, hogy mondhatnám:
Szívem! Lelkem! Életem!
mennyire vártalak!
s mind a semmibe hull,
ha nem vagy itt,
hogy mondd ugyan ezt nekem,
s a tarka forgatag,
a színek, a fények, a ragyogás
mind-mind tompa árny,
mert, ha nem vagy itt,
mindent megöl a magány
nélküled semmi sincs,
nélküled hamu lesz a kincs,
hiába enyém...

de a hamu gyémánttá fényesül,
ha eljössz hozzám,
s a két boldog árnyalak
a csillogó szobában leül
egymás mellé,
csendesen,
s immár két szív dobogja
puhán, kedvesen:
Boldog Karácsonyt, Életem!





Link


 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi versek  
Újévi katica
  2013-12-28 14:35:57, szombat
 
  Szabó Lőrinc: Újévi katica

Hegyi házamból, vérpiros, kis
remény, tavasz s nyár bogara,
fedeles szárnyad emelintve
vágyad már ki, szabadba vinne,
réglátott katica?
Vadkan csörtet a havas erdőn
s varjaival károg a tél.
Bent víz vár, méz, lekvár, - ajándék:
hétszer-hét nap kell, vagy talán még
több is, hogy kint megélj!
Túlkorai fény csalt elő: jobb,
ha még ablakomban maradsz.
Az uj évnek vagy hírhozója,
mint a kéményseprő, a gomba
s a szerencsemalac, -
ne menj hát halni, pici Hétpötty!
Volna csak itt, példádon át
szemeimmel hátra s előre
a hét pecséttel zárt jövőbe
látna ma a világ!


Link


 
 
0 komment , kategória:  BÚÉK  
Mondjátok meg...
  2013-12-27 21:22:49, péntek
 
  Gligorics Teru
Mondjátok meg...

Mondjátok meg az anyámnak,
tegnap este ketté tört a szívem,
amikor az alkony leszállt
s beköszöntött hozzám bíborszínben,
karácsonyfa, szaloncukor
lángra gyúlt a vörös esti fényben,
mondjátok meg, jó emberek,
van-e ilyen odafent az égben.

Mondjátok meg az anyámnak,
őszi ködbe borult a világom,
megült a dér a hajamon
s szívemben virul a jégvirágom.
Összehúzom a kabátom,
csókot dobok csendesen a szélnek,
karolja fel s vigye oda
ahol az én szeretteim élnek.

Mondjátok meg az anyámnak,
hazamennék örömest még én is,
valamikor rágondolok,
meggyorsul a szívem, meg a vér is.
Nincs már miért hazamenni,
kihaltak a szobák és a kertek,
akiket én úgy szerettem
ma már ott csak hazajáró lelkek...





Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Brumi mackó a legszebb ajándék
  2013-12-26 22:09:09, csütörtök
 
 

Link






Horváth M. Zsuzsanna
Brumi mackó a legszebb ajándék

Beköszöntött a tél. Hideg szél fújt, a táj fehér ruhába öltözött. Lassan lépkedtem, ropogott a fagyos levél a lábam alatt. A patakparton, bokrok, örökzöldek. A vastag dér, csillámport festett a tűlevelekre. Feketerigók fáztak, menedéket kerestek a sűrűre nőtt ágak alatt. A fák koronája olyan, mint egy hatalmas fehér csipketerítő. Varázslatos látványt nyújtott.
Hajléktalan szálló mellett vezetett az utam, mint minden reggel. A kerítés mögött ismerős arcok. Szinte naponta láttam őket. Van, aki munkába igyekezett, a többség céltalanul ténfergett. Egyik cigarettáról a másikra gyújtott.
Beszélgettek. A hangfoszlányokat, akarva- akaratlanul is hallottam. Kérdések, vágyak, álmok sora. Segélykérések, vajon meghallja valaki? A többiektől távol megpillantottam egy ősz hajú bácsit. Félrehúzódott, kopott kabátban fázósan dörzsölte, kesztyűbe bújtatott ujjait. Közelebb mentem hozzá.
- Segíthetek, mi a baj? - kérdeztem.
- Aranyoskám, rajtam már senki nem tud segíteni, - halkan suttogva mondta, majd lehajtotta a fejét - Miért ez a sors jutott nekem? Vajon meddig bírok így élni? Elhagytak, akiket szerettem. Sokat gondolkodtam mit hibáztam el, mit csináltam rosszul? - gondolataiba mélyedt. - Semmi nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Feleségem már meghalt régen. Beteg lettem, elküldtek a munkahelyemről. Sodródtam lefelé a mélybe, nem volt megállás. Mindent jóvá tennék, ha erőm engedné.
Megpróbálom, talán sikerül. - egy könnycsepp csillant a szemében. Folytatta. - Közeleg a karácsony a szeretet ünnepe. Itt a városban lakik a lányom, és a kicsi unokám. Régen láttam őket. Szeretnék ajándékot venni, de újat nem tudok. Összegyűjtöttem a rávalót. Körülnéztem a közeli boltokban. Szebbnél szebb játékok sorakoztak a polcokon. Megláttam egy aranyos játék mackót, levettem, de vissza is tettem. Az ára, nagyon sok volt nekem. - mondta szomorúan és elcsuklott a hangja.
Elgondolkoztam, mit tegyek. Elhatároztam, hogy segíteni fogok.
- Tudok egy boltot, itt a közelben. Jöjjön velem! - kézen fogtam és elindultunk.
A meglepetéstől szólni sem tudott. Tekintete hálát sugárzott felém. Izgultam, hogy valóra tudjam váltani az álmát. Az utca végén volt a bolt. Jártam már ott többször is. Használt és új árukat kínáltak a vásárlóknak. Reméltem, hogy sikerrel járunk.
Megérkeztünk. Beléptünk az ünnepi díszbe öltöztetett ajtón. Körülnéztünk. A fogason felakasztva ruhák sorakoztak. A játékok ömlesztve, a földön dobozokban. Kisautók, babák, plüss állatok Megpillantottam a keresett barna mackót. A bácsi is észrevette, odasietett. Kezébe fogta, nézegette. Elmosolyodott, láttam, hogy boldog. Izgatott lett. Kereste az árcédulát. Szóltam, hogy adja oda az eladónak.
- Leméri és már tudni is fogjuk, mennyibe kerül. - Félve nyújtotta át.
- Ötszáz forint, - közölte eladó az összeget.
Kabátja zsebéből elővett egy kis zacskót. Kifizette, majd átvette remegő kézzel a barna bundás plüssmacit. Szorította magához. Felém fordult, megölelt.
- Köszönöm szépen. Az életem egyik legszebb napja. Tőlem is lesz ajándék a karácsonyfa alatt. - rebegte meghatódva.
- Nagyon szívesen, örülök, hogy segíthettem.
Majd elköszöntünk egymástól és mosollyal az arcomon, néztem a karácsonyi forgatagot. Körülöttem sietős emberek. Gondolataimba mélyedve lassan lépkedtem. Vajon eszükbe jut-e, hogy mennyien töltik szomorúan, magányosan a szeretet ünnepét. Szívemet melegség járta át, mert önzetlenül segíteni tudtam valakinek. A bácsi tekintetét, könnyektől elhomályosult szemét sosem fogom elfelejteni. Szinte látom, ahogy a feldíszített fa alatt kacagva, boldogan játszik a kicsi unokájával és Brumi mackóval.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
A templomban
  2013-12-26 14:25:01, csütörtök
 
  Link






Szabó Rita
A templomban

Szemeimből
könnyzápor pereg,
egymás után hullva,
ujjaim között
rózsafüzér szemek,
s ülök a padban
meghatódva.
A templom belsejét
síri csend járja át a
templom hajóján
átvonulva, majd a
némaságot orgona
hangja töri meg
dicshimnuszt dalolva.
Így ülök a templomban
önmagamba roskadva,
kezeimet összekulcsolva,
igyekszem fohászt mondani
ám ezen próbálkozásom
újra meg újra
kudarcba fúlva.
A hiábavalóság
peremén lebegek,
mindent értelmetlennek
érzékelek, üresnek
érzem a keblemet,
szívem helyén egy
kő remeg.
 
 
1 komment , kategória:  Karácsonyi versek  
Ez más karácsony
  2013-12-26 13:47:35, csütörtök
 
  Jónás Tiborné (Mery Goo)
Ez más karácsony

Ez más karácsony lesz idén.
Ez nem lesz oly gazdag mint szokott,
A fénye is egy kicsit kopott,
A csillagszórón a homály megfagyott.

Bús fenyő alatt hallgat a csend,
Üres ágai alatt kis csomag helye
Mi egykoron vidám volt, s csillogó
Most két szemem könnyekkel tele.

Ha bajban is, gondokkal telve,
A család csak együtt legyen
Majd szeretet lesz az ajándék,
A terített asztal körül

A fenyőfa is velünk örül,
A sugárzó szeretet
Lángokat csihol az ágak mögül
Amely a kis fánkra kiül,

S világít boldogan szerteágazón
Szétszórja könnyes mosolyát
Mert nincs annál nagyobb ajándék,
Amikor együtt a család.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi versek  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 90 
2013.11 2013. December 2014.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 90 db bejegyzés
e év: 1105 db bejegyzés
Összes: 9111 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1665
  • e Hét: 12118
  • e Hónap: 41317
  • e Év: 481881
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.