Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 156 
Sziget a tengerben
  2013-12-30 19:19:40, hétfő
 
  Sulyok Vince :
SZIGET A TENGERBEN


Mint ódon könyvben régi kép
oly nyugodtrajzú szép vidék - -

Talán ha elmennék oda
ha átkelnék a vizeken
ha partraszállnék alkonyatkor
azon a boldog szigeten - -

Nem állni csak itt csöndes vággyal
makacs színtelen szomorúsággal - -

Talán ha elmennék oda
történne valami velem - -
mitől is vagyok ilyen fáradt
Istenem - -







 
 
1 komment , kategória:  Sulyok Vince  
Helyünk a világban
  2013-12-30 19:16:13, hétfő
 
  Szilágyi Domokos :
HELYÜNK A VILÁGBAN


Kell, hogy a napnak sugara legyen,
sugaras legyen, mint az értelem,
kell, hogy húzzon a föld, a súly-szívű,
de súlyos szívvel hozzá lenni hű,
súlyos napokat egymás tetején
egyensúlyozni - szemünkön a fény -;
ez a harmónia, a keresett
s találni vágyott, csörgő vizeket
zengővé szelídítő, orvosa lelkünknek, hogy a béke otthona
lehessen -
Tűzben született a Föld,
s kínlódott, míg meglelte kijelölt
helyét a nyugodt gravitáció
törvénye szerint. - Egy élet s halál van,
s csak így jó élni - amíg meghalni jó -
megkeresni helyünket a világban.








 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Hajnal
  2013-12-30 19:12:52, hétfő
 
  Szemere Brigitta :
HAJNAL


Tágul a hajnal,
nap aranyában égbolt
hajlik a dombra.

Ráül egészen,
teste ívbe határolt.
Fény beragyogja.

Ébred a fűszál:
csípős szél, hogyha bántja
gyöngy pereg arcán.

Köd-gomoly indul,
vattacukorként foszlik
- ámul kudarcán.







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Így rendeltetett
  2013-12-30 19:11:46, hétfő
 
  Kovács Anikó :
ÍGY RENDELTETETT


Néha kell, hogy áldott
rendet teremtsek magamban,
helyére kerüljön
minden picinyke, apró részlet,
s míg az őszi nap máglyája
lassan összeroskad,
szertefoszlik a lebukó nap
sáfrányos, fáradt tündöklése.

Élni vágyom újra, -
hát roppant templomot alkotok,
szívből, életből, jóságból,
szerelemből : Belőled,
így lettél fenséges katedrális
hol gigászi a méret, -
...belőlem minden félelmet
és a kételyt elűzted.

Nem kell a rosszra emlékeznem
milyen volt régi életem, -
ki voltam én, amíg
Téged nem szerethettelek, -
vésem, rovom könnyed betűimet
a hótiszta papírra,
írom, hogy hordd testedre
tetoválva összes hieroglifem.

Ma már Benned rejlik minden
óhajom és vágyam,
és nem tudok mást, csak
hogy Veled én növekszem,
nekem Te mindig igaz vagy
és megcáfolhatatlan,
egy ősi, örök dallam zsong
bennem kérlelhetetlen.

Míg számvetésem itt bent írom
tisztán, boldogan, szépen,
kint hűs, kék kezű szél motoz a
már ében fák között,
hallom, miként hull a harmat
az októberi éjben,
és vén diófánk árnya súlyosan
dől le az úton a ház tövében.

Tűnődve nézek ki az ablakon a
viharral vemhes levegőbe,
ezen a késő éjféli órán, lásd
összegzésem bevégzem,
mert néha kell, hogy áldott
rendet teremtsek magamban,
és végre helyére kerüljön
minden picinyke, apró részlet.








 
 
0 komment , kategória:  Kovács Anikó  
Partokon túl
  2013-12-30 19:09:21, hétfő
 
  Végh Tamás :
PARTOKON TÚL


A míves szépség egyöntetű,
Szerelem gyökerű, álom-igézetű,
Tündéri állhatatosság, idő-obeliszk.

Fénylő völgyben áll oltára,
Áldozatunkat itt mutatjuk be,
Ha néha megállunk az égre nézve.

Hagyd el itt a gondjaidat,
Hagyd, hogy az idő szeressen.







 
 
0 komment , kategória:  Végh Tamás  
Vigyázom az álmod
  2013-12-30 19:07:59, hétfő
 
  Jánosházy György :
VIGYÁZOM AZ ÁLMOD


Alusznak már a fáradt bútorok,
a könyvek, a tévé, a lámpafény,
alszik az ablak is, vak üvegén
az eső cseppje álmosan csorog.

Alszik a ház, az utca és a táj,
a csillagok közt alszik Isten is,
langyos párnák között alszol te is,
lélegzeted szelíden muzsikál.

Alszik az egész Mindenség, csak én nem,
égő szemmel virrasztok a sötétben,
s bár száz kaján kísértet riogat,

nem mozdulok: mint vén vitéz a vártán,
kit nem ijeszt se éji rém, se sárkány,
vigyázom békés, csöndes álmodat.








 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Esténként
  2013-12-30 19:06:32, hétfő
 
  Gregor Papuček :
ESTÉNKÉNT


Esténként,
amikor töredeznek a gondolatok,
úgy raknám össze a szavakat,
hogy magukra találjanak,
kik nem tudják,
hogy ők már nem ők;
hogy levessék
az alattomos múltban megkopott,
kicsinyhitűségtől átázott ingüket.

Esténként,
mikor a fáradtság álomba süllyeszt,
szavaimmal
beleharangozom
a sűrűsödő sötétségbe,
nehogy örökre
elaludjatok nekem.

Esténkent,
mint fáklyák,
égjenek szavaim,
hogy borostyán fényüknél lássátok,
sötétségtek árnyékában hogyan álmodom
rólatok.




( Fuhl Imre ford.)







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Színes dallamok
  2013-12-30 19:05:07, hétfő
 
  Végh György :
SZÍNES DALLAMOK


Sok zsongó dallamot hordozok ma-
gamban, sok színes dallamot szigorú haj-
nali szélben, az egyik kék, a másik ál-
mos és zsong és zsong, zsong a dallam,
a dallam zsong a szigorú hajnali szél-
ben.

Hogy vers lesz-e belőle, nem tudom,
csak a dallam, a dallam ami kell, a dal-
lam, a hűvös, a bűvös hajnali dallam
az őszi borúban.

Ha járok az utcán, velem jönnek a
dallamok is, mint bamba nyáj az okos
pásztor után, furulyám, zengő furulyám
odacsalja.

Ismerem őket; pirosak és kékek a dal-
lamok és lobognak, lobognak fölöttem,
mint a tüzes nyelv, a tüzes láng az apos-
tolok fején, kék glóriába vonva halvány,
szép fejemet, koszorús hajamat.

A dallam halvány pirulás, a dallam
kósza szivárvány, tündöklő szeretet s
magasztos alázat.

A dallam én vagyok.








 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Túl a homályon...
  2013-12-30 18:59:47, hétfő
 
  Szabolcsi Zsóka :
TÚL A HOMÁLYON ...


Tudom, hogy tűnt álmok repítenek
éjjel tengered felé,
hogy hamut szór körém
a fáradt dalt búgó szél,
hogy hervadó fények, alvó virágok
űzik kószáló vágyamat.
A nap halvány korongja épp csak sejthető
a köd mögött, hihetetlen,
hogy néha izzik és lángol.
Felhők ereszkednek hozzám,
simogató párába burkolnak,
hiába nézem a jövőt, csak
tegnapomat látom...
Látlak, s magamat benned,
szempillád rám csukódott,
kezed eleresztett.
Tenyeremben megbúvó csókok
nyomán apró szikrák pattannak
szerteszét.
Ragyog a köd vöröslő pirkadással.
Hárfadal, fuvolasóhaj lendít
túl a homályon .







 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
nyugalmad mellé telepszem
  2013-12-30 18:56:35, hétfő
 
  Tornay András :


nyugalmad mellé telepszem
gyökereidre tapasztanak leplezetlen vágyaim
gyámoltalan erőtlenségem
forrásodra sóvárog

megszámolhatatlan gazdagságodba

ültetem reménységeim
ásom tévedéseim
rejtem aggodalmaim
hintem holnapom









 
 
0 komment , kategória:  Tornay András  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 156 
2013.11 2013. December 2014.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 156 db bejegyzés
e év: 2877 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 113
  • e Hét: 6491
  • e Hónap: 27155
  • e Év: 337370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.