Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Váratlan látogató arany dióval
  2013-12-01 18:27:56, vasárnap
 
  Más tollából

Szikrázó hó palástot öltött magára a január, betakarta vele a tájat. Az ablakokon jégvirágcsokrok bontogatták kristály szirmaikat. A fiatalasszony vidáman ébredt. Eszébe jutott az esti látogató. Senkit nem várt, el is csodálkozott, amint megpillantott a váratlan vendéget.

Évek óta állandó rohanásban él, az állófogadások, és a tárgyalások után kötelező üzleti vacsorák jelentenek számára némi kikapcsolódást. Ahogy múlnak az évek, egyre fáradtabb. Ádámra se tud már figyelni. Karrierje éppen csúcsra jár. Illene jól éreznie magát, hiszen minden vágya teljesült. Sorház a luxus negyedben, dupla garázzsal, úszómedence a parknak is beillő nyári kertben, és eredeti szauna. Szép táj, jó levegő, kellemes környezet.
Szomszédjukban egy házaspár lakik, három gyerekkel. Nyáron a gyermek zsivaj, hangos kacagás hallatszik, betölti a teret, a fiatalasszony ennek nem örül.
Egyszer meg is kérdezte a férjét, ugyan honnan tellett ezeknek napkollektoros házra? Ádám meglepődött, azt hitte nem jól hall. Feleségének ezt az oldalát eddig nem ismerte. Amint a ranglétra legfelső fokára lépett, egymás után végzi a ,,valósítsd meg önmagad" képességfejlesztő kurzusokat, ahol az alázat halálát ünneplő, egó győzedelmeskedik.
A férj egyik nap elújságolta asszonyának, hazafelé jövet látta a gyerekeket, amint önfeledten hancúroznak a friss, ropogós hóban. Az asszony gúnyosan megjegyezte, ő meg ételszagot érzett, amikor beállni készült a garázsba, már az egész utca avval volt teli.
A férfi szerette a frissen főtt étel illatát. Náluk mindennap belengte a konyhát a napi ebéd illata. Édesanyját később, még este is a tűzhely mellett találta, hogy fia frisset vigyen magával reggel a kollégiumba.
Feleségének annyit mondott csendesen:
- De kedvesem, a gyerekeknek főtt étel kell.
Az asszony rögtönzött egy jelenetet. Majd nyomatékosan kijelentette, el sem tudná magát képzelni kötényben, egy ételszagú lakásban. A férj válasz nélkül hagyta a provokatív beszólást, szomorúan tekintett asszonyára. Őszinte szerelem fűzte hozzá, hosszú évek múltával is, ezért nem lázongott. Többször előhozta ugyan egyetlen vágyát, szeretné, ha megajándékozná egy gyerekkel. A válasz mindig ugyanaz volt. Arra bizony még várni kell, az idő erre most nem alkalmas. A férj tudomásul vette.

Aztán tegnap este kopogtak.
Amikor az asszony kinyitotta az ajtót, szőke hajú, göndör fürtös kisfiú állt előtte, nyitott tenyerében egy aranydióval. A gyermek Éva felé nyújtotta csöppnyi tenyerét, és mosolyogva így szólt:
- Neked hoztam, mert mindig szomorú vagy.
Az asszony döbbenten állt a gyermek előtt. Ismerte a kisfiút a szomszédból. Abban a furcsa helyzetben, ismeretlen érzés járta át testét, lelkét. Hívta volna be a gyereket, de a csöppség udvariasan elhárította:
- Sietnem kell haza, most szedjük le a karácsonyfát. Holnap az apukámnak vissza kell küldeni a díszeket a Jézuskának, hogy jövőre is legyen neki mivel díszíteni.

A kisfiú távozása után, a becsukott az ajtó mögött, a lába gyökeret eresztett, le nem tudta venni a szemét a kezében lévő ajándékról. Mellkasában furcsa melegséget érzett. A fagyos szíve felengedett.

A hazatérő férj, feleségét a konyhában találta. A lakásban paradicsom illata keringett. Terített asztal várta. Kerámia tálban gőzölgött a húsos spagetti, piros szósszal leöntve.
A kellemesen elköltött vacsora után nagyon sokáig beszélgettek. Hajnal felé az asszony férje elé lépett, átölelte, és a fülébe súgta:
- Ádám, azt hiszem, most jött el az idő...

Lélek Sándorné		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Adventi ének
  2013-12-01 18:06:14, vasárnap
 
 
Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bûnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Ő lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jő fel
Idvezítőnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!

Szabolcska Mihály		  
 
0 komment , kategória:  Advent  
Mit szeretnék karácsonyra?
  2013-12-01 18:03:21, vasárnap
 
 

Visszakapni az ünnepet magát...
Újraélni a fénylő csodát...
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát...
Beszívni erdő-üzente illatát...
Érezni a szeretettől meleg szobát..
Tudni odakint december havát...
Hallani a csengettyű hangját...
Édesanyám kedves hívószavát...
Állni megilletődötten, némán...
Mint gyermekkorok karácsonyán...
Hinni ajándékhozó Jézuskát..
És sírni, kisírni évek bánatát...		  
 
0 komment , kategória:  Karácsony  
Apóskirály
  2013-12-01 15:16:07, vasárnap
 
  Más tollából Yolla
Irodalom

Ha csikorog a sors kereke, meg kell olajozni.






A széles vállú, magas, ősz hajú férfi harmincöt évi házasság után maradt egyedül, a fiait már felnevelte és kiköltözött ebbe a téliesített, komfortosított faházba, hogy kettesben éldegéljenek Lapajjal. Az erdő ellátja kettejüket szinte mindennel, amire szükségük lehet, a mobiltelefon, a televízió és az internet meg biztosítja a kapcsolatot a világgal.

Józsi percre pontosan ötkor kel, immár hatvan éve. Pizsamában kiballag a konyhába és felteszi kotyogóban a kávét. Pontosan lefő addig, amíg végez a tennivalókkal, gyorsan megborotválkozik, fogat mos és felveszi a tréningruháját. Piros pöttyös bögréjébe előkészíti kávéjának az ízesítését, két szem kockacukor, három cent tej, csipetnyi kakaó. Lapaj kutyájának is kiméri a reggelit, egyik edénybe a száraz eledelt, a másikba fél liter tejet.

Elkészül a kávé, leoltja alatta a gázt, beletölti a pöttyös bögrébe és felveszi a tornacipőt. Ma még Lapajjal futják le a reggeli penzumot, pontosan három kilométert a falu szélén lévő pékségig, ahol friss zsemlét és süteményeket vesznek, majd visszafelé az erdő szélén tempóznak haza, amely rövidebb utat jelent. A bernáthegyinek lóg a nyelve, no, nem a fáradtságtól, egyszerűen melege van. Amint megérzi a nyúl vagy őz szagát, utána iramodik, és tízből hétszer zsákmánnyal a szájában tér vissza. A vadászatra akkor szokott rá, amikor kölyök korában kirakták a gazdái az erdő szélén, mert kinőtte a lakást. Amikor megsérült és Józsi a reggeli futása közben észrevette a nyöszörgő kis jószágot, befogadta és az óta szinte szimbiózisban élnek. Lapaj mellett idegen, sem ember, sem állat, nem mer a ház közelébe menni. Kisebbik fia, Ádám, már rég megházasodott és mára Berci, a tízéves unokája, minden szabad idejét a nagyapjánál tölti. A hatalmas bernáthegyi úgy tekint a gyerekre, mint akit a széltől is óvni kell. Időnként kettesben kószálnak az erdőben, s Lapaj el nem mozdulna Berci mellől. Józsi az irodalomtudományok doktora, aki a megélhetését fordítások szerény díjából fedezi. Évente lefordít két francia és két angol nyelvű regényt, amit a kiadó postán megküld, két hónap alatt elkészül vele, az év hátralévő részében pedig kedvtelésének él. Negyedévente egy hetet a fővárosban tölt, főleg a kutatáshoz szükséges anyagok begyűjtése miatt. A kiadóhoz be sem néz, ha akarnak tőle valamit, majd jelentkeznek. És rendszerint jelentkeznek, mert fordításainak nyelvezete unikum, a legsilányabb fércműből is képes lebilincselő regényt faragni.

- Gyere, öreg Lapaj, ma kivételesen a konyhában együtt reggelizünk. Holnap elutazok, majd Ádám minden nap feljön és megetet. Nem kószálsz el, a ház körül maradsz, megértetted? Vigyáznod kell a javainkra - megsimogatja a kutya busa fejét, miközben farkasszemet néznek egymással.

Mintha értené, amit mond. Mi az, hogy mintha értené! Pontosan érti, hogy nem mehet kószálni, vadat hajtani, mert most dolga van.

Csendesen falatoznak. Józsi a kihűlt kávéját kortyolgatja a langyos zsemléhez. Nem ízlik a reggeli. Túl zaklatott az utazás miatt. Kifordult a világ a nagyobbik fia körül, rendet kell tenni.

Érzi Lapaj, hogy gazdáját gond gyötri. Abbahagyja az evést, megnyalja Józsi kezét és leheveredik a nyitott ajtó küszöbére. Innen addig el nem mégy, amíg el nem mondod, mi a gondod.

- Jól van, Lapaj, nagyon kíváncsi vagy. Elmondanám, de úgysem értenéd. Én sem értem. Azt sem tudom, mit tegyek, de kitalálom a négy órás vonatút alatt. Ha segíteni akarsz, eredj, fogj egy nyulat.

Feltápászkodik, hatalmas testét megrázza és nekiiramodik az erdőnek.

Józsi elmosogat és kiteszi a gangra Lapaj tisztára súrolt tányérjait. Vizet is önt az egyikbe, mert szomjas lesz a kutya, ha visszaér. Előveszi a karácsonyra kapott puccos, görgős bőröndjét. Letörli róla a féléves port, de így sem az igazi. Idegen, nagyon új, nem áll a kezére. Meg nincs is mivel telerakni. Az a három váltás fehérnemű, a pizsama, a törülköző, meg a pipere dolgai beleférnek a régi, kopott utazótáskájába is. Könnyebb is vinni, mert a nyulat, már ha hoz Lapaj, külön csomagba kell tenni. Hezitál, hogy kell öltöny is, vagy elég lesz a farmer. Az esküvőre úgyis vennie kell egy tisztességes öltönyt meg inget, cipőkkel jól áll, meg nyakkendőkkel is. Ehhez persze esküvő is kell. Az esküvőhöz jegyespár. A jegyespárhoz egy lány és egy fiú. Akik összetartoznak. Lány is van, Lilla, a menyjelöltje, fiú is van, Csaba, a fia, csak az összetartozás akadozik.

A csomag kész, ideje a jégakkukat a mélyhűtőbe tenni. A hűtőtáskát is készenlétbe helyezi. A többi már Lapajon múlik.

Belenéz az internetbe. Berci jelest kapott matekból, Ádám csak estefelé jön fel megetetni a kutyát, ám figyelmezteti apját, hogy szokásától eltérően, ne hagyja nyitva az ajtót. Megnézi a híreket, a szokásos őrület, egyik párt szapulja a másikat, Nokiás dobozban tízmillió cserélt gazdát, celebek vetkőztek, öltöznek, válnak és az időjárás változékony, mint mindig. Kiosztották az Állami Díjakat, végigfut a szeme a neveken. Kiscipó tiszti keresztet kapott, mint a legnevesebb bűnügyi újságíró!

Emelkedik Józsi adrelanin szintje. Megvan, Kiscipó a megoldás kulcsa! Ha valakinek, Pogácsás Palinak bizonyára vannak rendőrségi kapcsolatai. Együtt jártak középiskolába, s egy padban is ült négy évig a két renitens, a lakli, magas vékony Józsi gyerek, és az alacsony, mokány, gézengúz Pogácsás Pali, akit a többiek Kiscipónak becéztek. Hiába voltak eminens tanulók, állandóan galibába keveredtek, ezért Irma néni, az osztályfőnökük, az első padba ültette őket.

Lázasan kutakodik az interneten, beletelik öt percbe, mire megtalálja Kiscipó e-mail címét. Gyorsan ír neki néhány sort, megadja a mobil számát. Felkapja a telefont és kimegy a teraszra.

- Szervusz, András!

- Szervusz, Józsikám! Hol vagy?

- Még itthon, de este nyolckor találkozzunk a Csendesben. Kérlek, egyedül gyere, és ne mondj semmit az érkezésemről a hölgyeknek, rendben?

- De titokzatos vagy. Rendben.

Megérkezik a bernáthegyi, szájában egy megtermett szürke nyúllal, melyet óvatosan letesz a gazdája lába elé és leheveredik. Le sem veszi a szemét nyúlról, sohasem lehet tudni, hátha még szaladni lenne kedve, s hancúrozhatva vele még néhány percig. A szürke bundás azonban meg sem mozdul.

Józsi megsimogatja Lapaj busa fejét.

- Barátom, alea iacta est.

Fél óra alatt a nyúl konyhakészre vetkőzik a férfi keze alatt. Alaposan megmossa, két léből is, majd a saját pácfűszereivel gondosan bedörzsöli, beleteszi a hűtő zacskóba és a jégakkuk közé helyezi. A belsőséget megabálja a kutyának és ott hagyja az asztalon, estig kihűl.

Letusol, felveszi kedvenc farmer nadrágját, pólóját és a farmer zakót, felkapja a bőröndöt meg a hűtőtáskát, búcsút int Lapajnak és sebes léptekkel a falu felé veszi az irányt.

A bernáthegyi farkcsóválva követi a szemével, míg eltűnik a távolban a gazda alakja. Komótosan megfordul és leheveredik az ajtó elé. Szokás szerint az ajtó ismét nyitva maradt.

Az állomáson már nem adnak jegyet, az a kevés utas a zötyögős kis piroson ráér a kalauztól megvenni a menettértit, csak helyjegyet kell a csomóponti állomáson, az átszálláskor venni.

Az Intercityn Józsi rendszerint verset mond magában, hogy jobban teljen az idő. Egyetemista korában, minden vizsga előtt Apollinaire versét mondogatta magában, felváltva, hol franciául, hol magyarul.

,,Letépem ezt a hangaszálat
már tudhatod, az ősz halott
e földön többé sose látlak,
ó idő szaga hangaszálak
és várlak téged, tudhatod."

Tizedszer ismétli, amikor megcsörren a telefonja. Kiscipó SMS üzenete érkezik: Szia, Öregem, ott leszek a Csendesben, legkésőbb kilenckor.

Egykedvűen suhan a táj a vonat mellett, itt-ott településekkel tarkítva, melyekben hegyes templomtornyok magasodnak apró házakkal körülvéve, mintha tyúkanyóként vigyáznák csibéiket.

Tyúkeszű, mondják a buta nőkre, pedig a nők azok, akik egész életükben sohasem engedik el gyerekeik kezét, megérzik, ha bajba kerülnek, s kéretlenül is segítségükre sietnek. A férfiak másként vannak huzalozva. Számukra a legfontosabb, hogy jól válasszanak feleséget, olyat, aki gondozza a gyerekeket, őrzi a családi tűzhely melegét, még akkor is, ha ők hivatástudatból, vagy kalandvágyból kirepülnek otthonról, hosszabb-rövidebb időre, hogy megfáradva, kiéhezve, vagy éppen feltöltődve visszatérjenek, visszavegyék a férji és apai kötelezettségeiket. A házasság mást jelent a két nemnek, mégis mindegyik megtartani akarja, biztos menedékként a világ bajai ellen, szövetségként a közös megélhetésért, a gyerekek felneveléséért. Szép, tartalmas, szerelmes időszakok után jönnek a szürke hétköznapok, küzdelmek, csalódások, megtorpanások, amelyeket túl kell élni, tolerálva a párjuk gyengébb pillanatait, megbocsátva kisebb hitványságaikat, abban a reményben, hogy fordított esetben maguk is megbocsájtást nyernek. A család szekerének kerekét tovább kell görgetni, amelyhez két ember kell, mert a sors útjai kiszámíthatatlanok. A kohézió, amely összetartja ezt a szekeret, kölcsönös szeretetből, tiszteletből, felelősségből, odaadásból táplálkozik, ám ha elfogy a muníció, elillan a kohézió, indulatok és erők feszülnek egymásnak, hogy végül a sok ellenétes vektor hatására széttörjön a szekér, pocsékba menjenek a közösen gyűjtögetett javak, s a családtagok szétszaladjanak a szélrózsa minden irányába.

Nem, erre most nem akar gondolni, Józsi, maradj csak Apollinaire-nél, korholja magát. Lehunyja a szemét és magában mormolja a verset. ,,Letéptem ezt a hangaszálat, már jól tudod, az ősz halott..."

Lüktet a kétmilliós város, dübörögnek a villamosok, a buszok, a személygépkocsik, illatok keverednek a bűzökkel, magyar, kínai, török konyhák gőzei keverednek a kipufogógázzal, rettenetes egyveleg.

Józsi alig kap levegőt, elszokott a városi szagoktól, pedig itt élt harminc évig. Vásárol egy tucat BKV jegyet és egyenesen az Astoria melletti kis utcába tart, mert ott üzemel immár évtizedek óta a Csendes, melyben megállt az idő. Az asztalokon ma is a kockás terítők feszülnek, a világítást sem viszik túlzásba, a pincérek gyorsak és halk szavúak, a konyha pedig megmaradt a hagyományos magyaros ételeknél. Ahhoz az asztalhoz ül, ahonnan feltűnés nélkül figyelheti a belépőket, a söntésbe éppen csak egy italra betérőket. Konyakot rendel és egy üveg ásványvizet, valamiből bátorságot kell merítenie.

Ne légy gyáva, Józsi, még akkor sem, ha beleavatkozol a fiad életébe. Tedd emelt fővel, de hagyd, hogy maga döntsön. Ha pedig nem derül ki a turpisságod, szerencséd van.

A harmadik konyak után meglátja a Főnököt, az alacsony, kövérkés, középkorú férfit, amint éppen dresszírozza a pincéreket. Feláll, kicsit nehezére esik elindulni, mert valaki fél téglákat helyezett a cipőjébe, persze, nem elvetendő az a gondolat sem, hogy a konyakok okozzák a problémákat.

- Szép jó estét Nagy Fehér Főnök! - kiált, és két lépéssel átszelve a teret, megöleli a meglepett kocsmárost.

- Józsikám, rég láttalak. Honnan keveredtél ide? Fiúk, munkára! Hozzatok gyorsan még két Búfelejtőt nekünk a barátom asztalához.

A Búfelejtő erősen hajaz a Bloody Maryre, csak másfél deci hatvanfokos szilvapálinkából, másfél deci házilag eltett paradicsomléből áll, melybe beleszórnak kevéske sót és bors helyett beleejtenek egy méregerős száraz cseresznyepaprikát. Ember legyen a talpán, aki ebből kettőt meg tud inni. A jégkockákat külön szervírozzák.

Az egyetemen Józsi tanára volt a Főnök lányának, aki nehezen boldogult az angol nyelvvel és vállalta, hogy az örökké vidám, bögyös, beszédes kislánynak órákat ad. Ingyen, mert a Főnöknek sok gondja volt, pénze meg semmi. Azóta egyszer sem engedi fizetni, de Józsi sohasem él vissza ezzel, csak ha a nagy szükség rákényszeríti.

- Lapaj küldött neked egy nyulat, mielőtt tovább hömpölyögnénk az alkohol mámorában, jó lenne a hűtőbe tenned.

- Persze, azonnal tudnom kellett volna, hogy magadtól meg sem látogatnád öreg barátodat. Még szerencse, hogy Lapaj néha gondol rám.

A Főnök int a pincérnek, aki azonnal elviszi a hűtőtáskát, hogy öt perc múlva üresen, tisztán vissza is hozza.

A két férfi összehajol, koccintanak, és apró kortyokban iszogatják a piros nedűt. Közben szó esik erről-arról. Kiderül, hogy a Főnök lánya, Ildikó, már egy hatéves szöszi kislány anyukája és emellett sikeres a szakmájában. Rendszeresen irodalmi esteket tart apja éttermének külön termében, melyekre csak meghívóval lehet belépni. Józsi fia a menyasszonyával gyakran látogatja ezeket az esteket, mert kialakult a hasonló korú értelmiségi fiatalokból egy kisebb közösség, amelynek tagjai az irodalmi esteken szenvedélyesen vitáznak az adott témáról.

- Örülnék, ha holnapután este tartanátok egy irodalmi estet, hoztam hozzá anyagot, magam fordítottam. Csak egy kérésem lenne, Ildikó hívja meg Lillát és Csabát, külön-külön az estre, és ne hagyja magát lerázni, ha valamelyik gyerek ódzkodik.

- Meglesz, öreg barátom. Az asszonynak is örömöt szerzek vele, mert ilyenkor neki kell vigyázni az unokára és számára az jelenti a boldogságot.

Még húsz percig beszélgetnek Berciről, akiben nyiladozni kezd a kíváncsiság a lányok iránt, a Főnök kisebbik lányáról, aki Párizsban tanul a Sorbonne-on, a közös ismerősökről. Józsi tudatosan elkottyintja, hogy Kiscipó is megjelenik még az este folyamán.

- Akkor pedig, kedves barátom, cipóban sült csülök lesz a vacsorátok. Megyek is, mert a szakácsnak ki kell adnom az instrukciókat. Persze, utána azonnal hívom Ildikót. Meglepnél, ha a laptopomon nem lenne ott a novella mindkét nyelven.

- Nyertél, Nagy Fehér Főnök. Tartozom neked.

- Behajtom a tartozásod, te csak ne félj attól, hogy az adósom maradsz! - távozik nevetve a kocsmáros.

Háromnegyed nyolc. Józsi telefonál, kissé hadarva beszél. Észre sem veszi, hogy András ott álldogál az asztal mellett. Végre befejezi a beszélgetést. Felnéz, feláll, kezet fog az érkezővel.

- Üdvözöllek és köszönöm, hogy eljöttél.

- Hívtál, itt vagyok.

A két férfi között érezhető a feszültség. András középmagas, szikár férfi, az a típus, aki mindent ésszel akar megoldani, mérnök lévén csak az előre precízen kidolgozott valós terveket képes megfontolni. Kávét rendel, tejszínnel. Kavargatja, nem szól semmit, majd a másik elővezeti, hogy mit akar. Tulajdonképpen nem is ismeri igazán Józsit, egyszer találkoztak, a gyerekeik eljegyzésén, akkor sem beszéltek sokat egymással. Majdnem nászura lett ez az italtól párás szemű irodalmár, aki bárkit levesz a lábáról, kedves mosolyával, jó kedélyű beszélgetéssel. Az eljegyzési partin egy teli pohár pezsgővel járkált egész este, most meg láthatóan elázott, pedig csak paradicsomlé van előtte.

- Hogy van Lilla?

- Már úgy érted, egészségileg? Köszönöm, jól.

András agyán átvillannak a közelmúlt eseményei. Három hónapja az esküvőről szólt otthon minden nap. Hol legyen, kiket hívjanak meg, milyen legyen a menyasszonyi ruha, honnan rendelje Csaba a menyasszonyi csokrot, gerberából legyen vagy fréziából. A felesége lázban ég, végre szervezkedhet kedvére. Az egész família várja az esküvő napjának kitűzését. Már elköltöttek vagy százezer forintot, erre a fiatalok összevesznek. Mit mond majd a sógorának, aki Amerikából akar erre a családi eseményre hazajönni és a repülőjegyeket is megvette? Igaz, két hónapig akar az óhazában lebzselni.

Legyen. Ha Józsi képes megbékíteni a fiatalokat, hát legyen esküvő. Bár kétli, hogy sikerrel járna ez a nagydarab, ősz fickó.

- Mire gondolsz?

- Holnap után este Lilla jöjjön el ide, egy irodalmi estre. Semmi más dolgod nincs, mint a lányodat idehozni. És mi nem is beszéltünk egymással az eljegyzés óta.

- Rendben. Mennem kell. Fizetek.

- Ne, a vendégem vagy.

- Köszönöm a kávét.

- Egészségedre.

Elbúcsúznak, mint két idegen. Megcsörren a telefon. Ádám jelentkezik, hogy Lapaj újabb három nyulat sorakoztatott fel a verandán, Berci kettest kapott tigrisugrásból, és a bátyja is felhívta. Nyalogatja a sebeit és a kutya harapást szőrivel akarja gyógyítani.

Időközben megtelik az étterem. A vendégek beszélgetnek, vacsoráznak, iszogatnak, kellemesen érzik magukat. Józsi egyre bágyadtabb. Erőt kell gyűjteni Kiscipóhoz. Félhangosan mormolja kedvenc versét, most franciául.

,,L'adieu J'ai cueilli ce brin de bruyere
L'automne est morte souviens-t'en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps Brin de bruyere
Et souviens-toi que je t'attends ,,

- Mi van, haver, még mindig a jó öreg Guillaume Apollinaire.

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra

Jöjj el éj az óra verjen

Száll az idő itt hagy engem

Tűnnek a hetek tűnik a nap a napra
Vissza se múlt
Nem tér se csók az ajkra
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

Jöjj éj verj óra lassan
Az idő megy én maradtam

Kiscipó azonnal látja, hogy barátja bajban van. A Nagy Fehér Főnök lestoppolta a söntésnél, megitatott vele két magyaros Bloody Maryt, hogy meglegyen az alaphangulata, csak azt követően engedte bús barátjukhoz. Várt még tíz percet, majd maga szervírozta a három adag cipőben sült csülköt, melyhez jófajta kadarkát is tett az asztalra, melyhez maga is letelepedett.

- Józsi, tudod, hogy csak azért kaptuk a vacsorát, hogy a becenevemmel viccelődjön a korcsmárosok gyöngye? Sebaj, viccből megesszük az utolsó falatig, a csontokat meg elviheted Lapajnak.

A három barát éjfélig ugratja egymást, valami csoda folytán a kadarkából alig fogy, bezzeg a szénsavas kristályvizes palackok kettős sorban feszengnek az asztal egyre szűkülő felületén.

Az étterem éjfél után bezár. Hárman maradnak. A személyzet közben végzi a dolgát. Utoljára a takarítónő végez. Amint kilép az utcára, Főnök felpattan, bezárja az ajtót, főz három erős kávét és odaviszi a barátoknak.

- Vége a zsúrnak, fiúk. Ildikó megszervezte az irodalmi estet, meghívott tizenkét vendéget, Lilla és Csaba is megígérte, hogy eljön. Két órát szórakozott a lányom azzal, hogy összegyűjtsön néhány alap információt a te állítólagos francia modern íródról. Egy betűt sem talált róla. Józsikám, gyere elő az igazsággal. Hallgatunk.

Szoborként ülnek a fiúk. Csendben hallgatják Józsi elbeszélését.

- Csaba fiam közgazdász, tehetséges vállalkozó. Egyetemista kora óta eltartja magát. Állandóan azzal ugratott, hogy nem született meg az a nő, aki miatt a házasság igájába hajtaná a fejét. Betartotta a szavát, egészen két évvel ezelőtt történtekig, amikor megismerkedett egy termékbemutatón Lillával, a nála öt évvel fiatalabb tanárnővel. Összeillő párt alkottak. Egy évvel ezelőtt megtörtént az eljegyzés. Nászasszony jelöltem igazán kitett magáért. Erre az évre tervezték az esküvőt, amely szintén a nászasszony csodás szervezésében kerülne tető alá. Lilla apja egy igazi papucsférj, aki még álmában sem merne ellentmondani a feleségének, hát még napvilágon! A fiatalok sem mernek tiltakozni a felhajtás ellen, ezért szépen összeköltöztek, és ahogyan az már szokás két egészséges fiatal között, módszeres, kitartó munkával összehoztak egy gyereket. Csaba nagyon boldog volt, végre apa lesz. A széltől is óvta Lillát. Úgy intézte a dolgait, hogy reggel munkába, délután haza tudja vinni a menyasszonyát. Szinte minden szabad percüket együtt töltötték és közösen gyönyörködtek a kislány növekvő pocakján. Egy hónappal ezelőtt, meglátogattak. Együtt bolondoztunk, az egész család. Lapaj mindenkivel birkózott, mindenkit ledöntött, de Lillához hozzá sem ért. Panaszkodott is a vacsoránál a kislány, hogy nem fogadja be a család legtekintélyesebb tagja, a bernáthegyi. Jót nevettünk. De Lapaj meghallotta és bejött a verandáról, odament Lillához, busa fejét az ölébe hajtotta és egy óvatlan pillanatban megnyalta a pocakját. Lilla örömében elsírta magát. A következő héten, pénteken, elmentek bevásárolni Csaba kocsijával. Lilla akarta vezetni a BMW-t, mondván, előbb-utóbb kinövi pocakjával a saját kis Opeljét és autót kell cserélniük, legalább most gyakorol. A fiam hagyta, teljen benne a kedve. A második lámpánál a sárgánál megállt a kislány, mindig óvatosan vezet, ám a mögötte lévő fiatalember beleszáguldott, mert arra számított, hogy szélárnyékban még átfér a piroson. Lillának az ijedtségen kívül más baja nem lett, mégis elvetélt. A kórházból a szüleihez ment. Hallani sem akar Csabáról, őt hibáztatja a történtekért. A fiam egy hétig naponta többször hívogatta, de nem akart vele beszélni. Az én nagy lakli fiam sírva telefonált, hogy az a gyerek az övé is volt, neki is fáj, legalább annyira, mint Lillának. Bántott a dolog. Sokáig gondolkodtam, mi történhetett. Ki kell ugratni a nyulat bokorból.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a nászasszonyom szítja kettejük között a tüzet. Meglehet, hogy tévedek, és ez a szerelem nem bírja ki a küzdelmeket és akkor valóban jobb, ha szakítanak. De azt önszántukból tegyék. Beszéljék meg a történteket. Utána döntsenek. De ők döntsenek.

A Főnök teli tölti a poharakat kadarkával. Kiscipó egy szuszra lehúzza.

- Fogadjunk, hogy a kórházi zárójelentés már a kezedben van, most pedig kellene valamilyen okmány a balesetről, mondjuk egy utcai kamera felvétele.

- Nyertél, Pali.

Nagy Fehér Főnök is megszólal:

- Erről te írtál egy novellát, kerestél hozzá egy hangzatos francia nevet és lefordítottad franciára, hogy a lányom előadhassa a történetet az irodalmi klubban.

- Lelepleztél, barátom.

Pirkadatig latolgatják a jövő esélyeit, csiszolgatják a tennivalókat és abban állapodnak meg, hogy beindítják a forró drót akciót. Józsinak már nincs tevőleges feladata, akár haza is mehet.

Hívnak egy taxit, kivitetik magukat a pályaudvarra, s a vonat indulásáig vásott kölykökként egymást ugratják.

Tizenegykor Józsi leszáll a vonatról és elindul haza. Alig tesz pár lépést, mély morgással bernáthegyije a hűtőtáskát szaglássza.

- Mi van, Lapaj, nem mondtad, hogy elém jössz. Megérezted, hogy a Nagy Fehér Főnök küld neked csülökcsontot? Egyébként három nap távollétet terveztem, mit keresel itt?

Az erdő hangjai, a tiszta levegő úgy hat rá, mint az orvosság. Megnyugszik. A kocka el van vetve.

A következő két napban kemény fizikai munkával múlatja az időt. Fát vág, sövényt nyír, tetőt javít. Kétóránként megnézi a mobilját és az internetet, érkezett- e a forró drót akcióban üzenete.

Estefelé megérkezik Ádám és Berci. Akkor jut eszébe, hogy az unokájának egy szelet csokit sem vásárolt, pedig a vonaton is lett volna alkalma.

- Papa, ugye nem felejtetted el a csokimat? - kérdezi, - megtaláltam, köszi!

A farmer zakója zsebéből kihúz a gyerek egy nagy tábla, kissé olvadt, mogyorós csokit. Hiába, Kiscipó mindig gondol a gyerekre.

Szórakozottan hallgatja Ádám beszámolóját, a három nyúl megnyúzásáról, az elmúlt nap más történéseiről.

- Apa, te másutt jársz!

- Bocsáss meg, fiam, nem tudom, jót tettem, avagy sem.

- Hogy van Kiscipó és a Nagy Fehér Főnök? Találkoztál Ildikóval is?

Záporoznak a kérdések, tőmondatokban válaszol.

- Rendben, Apa, hagylak magadnak. Holnap a feleségem bablevest főz, meg lekváros buktát süt. Bejössz ebédre, vagy estefelé felhozzuk az ételt?

- Tudod, hogy itthon kell maradnom.

- Szervusz, Apa, majd holnap találkozunk.

Most jelentkezik Józsiban a fáradtság. Letusol, lefekszik és fél óra múlva az igazak álmát alussza. Huszonnégy teljes órán át.

Pihenten ébred. Pizsamában kiballag a konyhába és felteszi kotyogóban a kávét. Pontosan lefő addig, amíg végez a tennivalókkal, gyorsan megborotválkozik, fogat mos és felveszi a tréningruháját. Piros pöttyös bögréjébe előkészíti kávéjának az ízesítését, két szem kockacukor, három cent tej, csipetnyi kakaó. Lapaj kutyájának is kiméri a reggelit, egyik edénybe a száraz eledelt, a másikba fél liter tejet.

Elkészül a kávé, leoltja alatta a gázt, beletölti a pöttyös bögrébe és felveszi a tornacipőt. Reggelente Lapajjal futják le a napi penzumot, pontosan három kilométert a falu szélén lévő pékségig, ahol friss zsemlét és süteményeket vesznek, majd visszafelé az erdő szélén tempóznak haza, amely rövidebb utat jelent.

Valami nem stimmel. A Nap nyugatról süt be az ablakon. Nem reggel van, hanem délután.

Villog a mobilja. Rajta Lilla üzenete: Király vagy, apósom!

Atyaisten! Ezek már össze is házasodtak? Nélkülem?

  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Harmincharmadik
  2013-12-01 15:08:37, vasárnap
 
  Más tollából Yolla
Irodalom

Koncentrálj, öreglány, csak semmi pánik, biztatja magát és közömbös arccal bámulja a tárgyalóban a szemben lévő falon lógó nonfiguratív festményt. Miért éppen neked mondanának fel, rossz üzlet lenne, mert magas a végkielégítésed összege. Most minden fillér számít, amit nem ad ki a cég. Másfél milliárd volt az előző évi nyeresége, de pánikban vannak a tulajdonosok, mi lesz velük, ha az idén csak a fele lesz.

Huszonnyolc éve koptatja a cég irodai berendezéseit, négyszer cseréltek telephelyet és harminckét főnököt élt át. Ahogyan nyugdíjba mentek a régi munkatársai, egyre fiatalabbak jöttek helyettük, akik sohasem kérdeznek, csak teszik a dolgukat, még azt sem vennék észre, ha fél óra alatt ugyanarra a feladatra két egymással teljesen ellentétes utasítást kapnak, elvégzik mint a két feladatot, érkezési sorrendben.

Persze, Sárinak ez furcsa, mert neki úgy tanították, ifjú korában, hogy látni és ismerni kell a cég egészét, abban a saját helyét és fontosságát, mert a legkisebb csavar időszakos leállása miatt is zavar keletkezik a teljes gépezetben, amely nem kívánatos sem a munkáltató, sem a munkavállaló számára. Dolgozott is több munkaterületen, főleg középvezetőként, mígnem a közelmúltban egy átszervezéssel főmunkatárssá lett, hiszen a szakértelmére szükség van, ám ezzel a megoldással nem kell a bérét folyamatosan emelni és prémiumot fizetni számára. Egyébként is nagyon közel került a beosztottjaihoz, kivétel nélkül mindenkivel egyenrangú kapcsolatban állt, csak akkor vált főnökké, ha valamely munkában határozott döntést kell hozni és konkrét utasítást adni a feladatok megoldására. Eleinte bántotta Sárit a visszaminősítése, de a férjének sikerült meggyőznie, hogy nem lesz ütközőpont a beosztottjai és a főnökei között, időben hazaér és nyugodtabban élhet.

Lázár, a főosztályvezető, a harmincharmadik főnöke a cégnél, még nincs harminc éves, igazi menedzser típus, akinek mindegy, milyen cégnél dolgozik, felvértezve érzi magát bármely feladat megoldására, hiszen erre tanították az egyetemen, adtak hozzá egy jó nagyméretű mellényt is, önbizalom gyanánt, de még nem tölti ki egészen, s ha nem csábítják át másik céghez, fél év alatt belehízik. Addig talán maradna is, hiszen két hónapja jött, pályázattal, alapvető feladata az átszervezés és a létszámcsökkentés végrehajtása.

- ..örömmel tájékoztatlak benneteket, hogy a vidéki területen elküldtünk 30 munkatársat, de itt a központban a cég vezetése minden kollégát megtart...

Sári leveszi a szemét a festményről, ránéz a főnökre és kiolvassa a szeméből, hogy ennél azért bonyolultabb az ügy. Arra gondol, hogy este mutatja be a lánya szíve választottját, ez már komoly, Anya, bizonygatta Erna, de mintha magát nyugtatgatta volna, s a férje is hallott némi mellékzöngét a gyerek szavai mögött, mert fel sem nézett az újságból, úgy tette fel a kérdést, mit főzzön anyád vacsorára?- mindegy, Apa, bármi jó lesz - jött a válasz, mire zörögve lapozott egyet az újságban, mint aki jobbnak látja, ha a béke kedvéért nem szól semmit.

- ...ennek az a feltétele, hogy mindenkivel egyenként elbeszélgetünk, felajánlunk számára az új szervezeti felépítésnek megfelelő munkakört és holnaptól folytatjuk a munkát, mint eddig is tettük...a vezetői munkakörökben is lesznek változások, de én itt akarok maradni a főosztályon, bár komolyabb feladat is szóba jöhet hamarosan...

Délután kettőkor került rá a sor, addig rendbe tette a folyamatban lévő ügyeit és megebédelt, tapasztalata szerint tele hassal könnyebb kivárni a sorát. A főnöke és a személyzetis azonnal a lényegre tért, új munkaköreként az ügyfélfogadáson a recepciót ajánlotta fel, húsz százalékos bércsökkentés mellett, azzal, ha nem áll módjában elfogadni, akkor átszervezés címén megszűntetik a munkaviszonyát, itt írja alá a papírt. Öt perc alatt végez. Sárika mosolyogva és megkönnyebbülten megy vissza az íróasztalához, felhívja a férjét, még csak a hangja sem változik, amikor beszámol a történtekről. Fél óra múlva már otthon szorgoskodik a konyhában, három fogásos vacsora készül, mert amíg jár a keze, addig csak arra koncentrál, hogy ízletes és tetszetős étel kerüljön az asztalra. Belefeledkezik a torta díszítésébe, s dúdolgatva nyomja a tetejére a tejszínhab figurákat, amikor megérkezik a férje, ledobja a székre a táskáját, odamegy hozzá és átöleli, nincs semmi baj, ezt is átvészeljük, drágám, mint már annyi mást, és forró puszit nyom a kipirult arcára, hagyd azt a tortát, gyere, igyunk egy nyugtató konyakot.

Lázár ötre végez a feladattal, indulna már, de még jelenése van a vezérnél fél hatkor. Bemegy a mosdóba, megigazítja a nyakkendőjét, megfésüli a haját, arcát és kezét hideg vízzel lemossa, hogy felfrissüljön. A négy főosztályból csak kettő marad, vezetőikből egyet elküldenek, egy másikból meg igazgató lesz. Azért is vette fel reggel a legújabb öltönyét, mert abban jobban mutat. Eddig minden gördülékenyen ment, a vezér mindig dicsérte, ha összefutottak, még az is lehet, hogy a barátnője szüleihez este már igazgatóként érkezik. Fél óra múlva feldúltan kirohan az irodaházból, hangos csattanással magára csukja az Audi ajtaját és padlógázzal elhajt. Erna izgatottan várja:

- Szervusz, Lázár, késtél, tudod, még vásárolnunk is kell...

- Szia...gyere, ülj be a kocsiba és menjünk. Kirúgtak...micsoda szemét állat a vezér, azt mondta, hogy amire felvettek, azt elvégeztem és mehetek...

-Jaj, ne halasszuk el a vacsorát...a szüleim biztosan megértenék..

- Dehogy, menjünk...

Csendes budai mellékutcában parkolnak le, egy négylakásos villaház előtt. Lázár már kissé izgatott, szeretne jó benyomást kelteni a kedvese szüleiben.

Erna apja nyit ajtót, átesnek a bemutatkozáson, amikor széles mosollyal az arcán megjelenik Sári és kezet nyújt a fiúnak:

- Üdvözlöm, fiatalember, örülök, hogy végre megismerhetem a kislányom barátját!

- Kézcsókom Sárika...én nem tudtam....

- Én sem, fiam, én sem...		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Adventkor
  2013-12-01 13:56:52, vasárnap
 
  Ágh Tihamér:
Adventkor


Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodrozódó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
  
 
0 komment , kategória:  Advent  
Uram, Te előre mentél...
  2013-12-01 13:47:49, vasárnap
 
 

Uram, Te előre mentél,
hogy helyet készíts nekünk.
Jöjj vissza, hogy fogadj minket,
amikor Hozzád megyünk!

Tedd erőssé lépteinket,
ha ösvényeden megyünk,
el ne mulasszuk kegyelmed,
tartsd éberen figyelmünk!

Míg azon az új reggelen,
amely ma még rejtve van,
áldást zenghetünk majd Neked,
szívünk mélyéből, Uram!

Németből fordította Túrmezei Erzsébet
  
 
0 komment , kategória:  Túrmezei Erzsébet versei  
Vasárnap van! (Advent 1. vas.)
  2013-12-01 13:36:57, vasárnap
 
  Az én Jézusom a Krisztus, - aki figyelmeztette övéit,
s mivel mi az Övéi vagyunk, - bennünket is:
,,Virrasszatok, mert nem tudhatjátok,
mely napon jön el a ti Uratok!" (Mt 24, 42)

Advent szent időszakában
azokra az évezredekre emlékezünk,
amikor az emberiség várta az Ígéret beteljesedését.
Az ígért Megváltó érkezését.
Ugyanakkor készülünk második eljövetelére
és születésének megünneplésére, Karácsony ünnepére.

Akire vártak, Aki eljön újra,
Aki életünk folyamán, - állandóan érkezik,
ítélő Bíránk is lesz!
A számadásra állandóan készen kell lennünk.
Szólíthat az Úr a legváratlanabb pillanatban is.
Számot kell adjunk életünkről.
Elbizakodott senki nem lehet,
még ha már rátaláltunk is a helyes útra.
Vigyázzunk, mert haladtunkban, el is tévedhetünk.
Azt pedig végképp nem mondhatjuk,
hogy a megtérésre még ráérünk.
Így válik földi időnk, - legdrágább kincsünkké.
Ezért kell megbecsülnünk életünk minden napját.
Különösen is életünk újabb és újabb adventjeit.
Lepergett éveinket, vissza nem hozhatjuk.
Elmulasztott lehetőségeinket azonban jóvátehetjük.
Itt az alkalmas Idő!
A jövő állandóan érkezik.
Még nem birtokoljuk.
A jelent azonban megszentelhetjük.
Több imával, lelkünk magasabbra emelésével,
az embertárs felé nyújtott,
több jócselekedettel.
Időnk, - s benne mi, - így lesz az érkező Úré.

Az advent főfeladata,
hogy egyre inkább megszülessen bennem Jézus!
Életem, magatartásom, tetteim egyre inkább Őt tükrözze.
Olyanná kell alakulnom,
hogy az Ítéletkor elfogadjon.
Akiért érdemes legyen érkeznie,
hozzám lehajolnia.
Minden új advent, új lehetőség
az újra kezdés lendületére.

Ajándékozzuk meg magunkat Karácsonyunkra.
Boldogító reménnyel, szívderítő örömmel
és életre vezető fénnyel.
Valójában erről ad hírt nekünk az adventi koszorú is.
Zöld színe reményt hirdet, mely el kell töltse szíveinket.
A lila szalag, a bánat színével, - bűneinket fájlalja.
Keresztény örömünk a bánatból kell fakadjon,
mert Isten irgalmára ismerünk megbocsátásában.
A gyertyák fénye
az Úr által nyújtott megvilágosítást jelzi.
Ebben azok részesülnek,
akik vállalni merik Titkainak vakító mélységét,
végtelen bölcsességét.
Ami a világ szemében oktalanság.
Advent idejére, - ezen a szép vasárnapon, -
kívánok Mindnyájunknak,
áldott elmélyedést!
Szeretettel
  
 
0 komment , kategória:  Advent  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2013.11 2013. December 2014.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 1531 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1428
  • e Hét: 4295
  • e Hónap: 10667
  • e Év: 61458
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.