Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Vegyék meg a virágomat!
  2013-12-24 16:47:25, kedd
 
  Kántáló, fájdalmas öreg hang vasárnap reggel a Batthyány tér metrómegállójában:Vegyék meg a virágomat! Már nem tudom fizetni a számlákat!
Öreg paraszt bácsi, ezerráncú barázdált arcával, agyondolgozott kérges ujjaival, kopott, de tiszta és még mindig szép vasárnapi ruhában, ahogyan templomba járt egykor, görnyedten, a szégyentől és a megaláztatástól hadarva ismételte a mondatokat. Kezében két kókadt virágcsokor, mely nemrég még pompázott a kis kertjében, amit utolsó erejével rendbe tett télire. A földnek kell a pihenés...

Ezek a kiskert utolsó virágai, a munkához szokott idős ember a fagy elől megmentette a pár szál színes virágot, összeszedte maradék erejét és elindult a két csokorral a fővárosba, hogy a pestieknek eladja őket, és a világnak kikiáltsa, hogy ő már feladta, már nem megy, már nem tudja fizetni a számlákat.

- Vegyék meg a virágomat!

A hajléktalanokhoz, koldusokhoz, az adományt kérőkhöz szokott megkérgesedett szívű fővárosiak először elmentek az öreg mellett. A metróra várva zavartan hallgatták a sírásba torkolló hangot, oda-odapillantottak a hajlott hátú, ezerráncú szép magyar emberre â013 és egyszer csak megtört a jég. Szinte hallani lehetett a darabokra hulló jégdarabokat, amik lehulltak a szívekről.

Először egy idősebb hölgy sietett a bácsihoz és megkérdezte, mennyibe kerül a virág. - 200 forint. - sóhajtotta az öreg. A hölgy a kezébe adta a pénzt, de nem vette el a virágot. Sietve távozott. Az idős ember nyújtotta utána a hervadt csokrot: - Itt hagyta a virágot!
Nem ezt szokta meg életében, minden fillérért megdolgozott mindig. De nem ért rá gondolkodni, jött egy fiatal férfi, kezébe nyomta a kétszázast és sietett vissza a peronra. Aztán egymás után jöttek az emberek, sorra adtak neki pénzt, ki mennyit tudott, csak adták és adták, a bácsi nem győzte elrakni. Senki nem vette el a virágot.

Megjött a szerelvény, hangos morajával megtörve azt az euforikus hangulatot, ami szétáradt a peronon és felolvasztotta a jeget. Felszálltunk a metróra, leültünk és könnyeimen át láttam, hogy a velem együtt felszállók is ott hagytak egy darabot a szívükből az idős embernél, aki megérintette a rossz hírekhez szokott, kibeszélős, győzikés, vacsora partis műsorokon művelődő, plázákban szórakozó megkérgesedett lelküket. 		 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Jókai Mór: A koldusgyermek
  2013-12-24 16:35:10, kedd
 
  Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forrólázt kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, és még alig volt négy esztendős. Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: ,,mármost ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? ki fog énnekem kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat, ki ad rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim fáj?"

A szomszédok is elköltöztek, ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, akiknél, ha megjelent a kisfiú, ha bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: ,,mit akarsz? mit keressz itt? takarodjál innen!"
El is takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövőmenő emberek szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához? hogy azt megszólíthatná.
Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelgő gyerekekre ügyelni. Aki mai világban akar valamit kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyerek jobban érti a mesterségét; az utánaszalad a cifra uraknak, hozzájok keni-feni magát piszkos condráival; azok aztán csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak sírni tud, meghalhat éhen.
Meg is halt volna éhen a kis poronty mindjárt az első két napon, ha egy jámbor, öreg gyümölcsárus-asszony nem árult volna ott azon a szögleten, amelyikhez ő szegődött. Ez csak elnézte, mit ácsorog az a kisfiú ottan olyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta.
Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán mármost eredj haza!
A kisfiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz, s ahogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza.
Akkor pedig már este volt, és este nagyvárosban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú úgy elsírdogált magában, amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bemenni; őreá sehol sem vártak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.
Azután összehúzta magát egy kapu szögletében, s ott nagy sírtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, ami olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte, s azt mondta neki: ,,édesanyám".
Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél! s nyögve fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya!
Másnap megint felkereste a jó kofaasszonyt, aki látva, hogy olyan bús szegényke, ismét nekiadta ételmaradékát. Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öregasszonyt.
Ötödnap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek, mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal.
A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú koldustól (nagyobb urat nem mert megszólítni):
- Hol van most a jó néne?
- Ma nem fog itt árulni, fiam, - felelt neki a koldus - mert ma ünnep van.
- De hát miért van ünnep?
- Mert ma született a Jézus, látod, kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba.
Ahová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, aminél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s ellenni a sok ékes öltözetű úr között.
Valami nagy tiszteletreméltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a gyermekeket mindig.
Úgy elhallgatta volna napestig, amit ez a tiszteletreméltó férfi beszélt.
Egész estig mindig talált templomot nyitva; este azután azokat is becsukták, s ő ismét az utcán maradt. Annyi ablak ki volt világítva, az utcákon fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.
A kis árva úgy el tudta azokat nézni.
Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, ki-ki vitte haza, kisfiának, kisleányának - amit a kis Jézus küldött nekik.
Olyan szép a kis Jézus születésnapja!
Csak olyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, akik meleg kályha mellett édesanyjuk keblén hallgathatják a szél süvöltését; de aki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord időben!
Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéve:
- Édes Jézuska, aki úgy szereted a gyermekeket, ha volna szükséged olyan kis szolgára, amilyen én vagyok, vennél engemet magadhoz...
S a nagy Megváltó meghallá kis szolgája kérését és elvette őt magához, akit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kisgyermek és felébredt - a mennyországban...

Ti, kik vigadtok s örültök szent karácson napján, emlékezzetek meg azokról, akik éheznek és szomorkodnak!...

1854		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
A sátoraljaújhelyi hét hegy Pszichografológiában Pázsiton
  2013-12-24 07:18:22, kedd
 
  A Pszichografológiába tett kelet népének és a cigányság felemelésének egyetlen módja, egy nagy közös áldozás születésem óta tart Weöres keleti írásai alapján.
Pázsit e mese szerint Pázsitra költöztették ezeket a régi világ képviselőit, valamennyien elmeosztályról származtak, jelenleg a Rákóczi tériekhez tartoznak.

Kitermelésük már 1958-ban elkezdődött a Keresztöltés pókjával, mai napig tart a helyettük való ember áldozás annak ellenére, hogy főhősük félig nemes, félig cigány származásúnak volt leírva a Pszichében. Ezt is megmentették sorsától.


Weöres Sándor csodagyereknek számított, távol-keleti utazásokat tett. Azt írta: egy másik világ küldte őt. Művei: táncosnők, de profundis. Reménytelenség könyvében megjósolta, hogy nem felfelé, hanem lefelé épül a templom.
Alakmása egy fiktív költőnő: Psiché, amelyik félig nemes, félig cigány. A Pszichét megtaláltam a Katalin névmagyarázóban is leszbikusként.

Weörest foglalkoztatja a teremtés, emberré válás, a megváltás. Ezért írta meg a Theomaghiat, Istár - Ízisz - pokoljáratását,a zöld Médeia-t, Minotaurust, Orpheust, A dob és táncot, A négy koralt, Keresztöltést, Grádicsok énekét, Nasszézus himnuszt, Vénusz-Jézus táncát, A szörnyeteg koporsóját, Mária mennybemenetelét - jelenleg itt jár a magyar média.(2000. március). A zöld Médeia-t Tandori Dezső fordította le, s belehelyezték riadt háziasszony áldozatukat Sylvia Plath Üveggyöngy című könyvébe, mint e könyv része. A Nasszézus himnusz pokoljáratást jelent, istenek leleplezését.

Mindezeket kitermelték, megmentették születésem óta tartó Pán-európai Unió emelésével minden o rszág helyetti ember áldozásommal, valamennyi kiadott könyvön való végighaladással.

A Pszichografológiai valamennyi betegségén végig haladtak, mint az idegösszeomláson, töréseken, ezért törték össze a fülemet, orromat, bal arccsontomat, amit a borsodi cigányság utánozott, ismételt húsz esztendeje. Még a cigarettázást is ez alapján szüntették meg.

A Zöld medeia - Média - helyetti áldozásomat az egészségügy 1998-ban ismételte, mert a médiának vissza kellett volna mennie az elmeosztályra, mivel még a neveiket is főleg Sátoraljaújhely és Sárospatak területéről vették fel, mint Benkő Dániel.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2013.11 2013. December 2014.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1405
  • e Hét: 3727
  • e Hónap: 9968
  • e Év: 62234
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.