Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
A legrövidebb ima
  2013-02-25 22:01:17, hétfő
 
 




Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima *

Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle
Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad
és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a
vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez
egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát ? Persze, így könnyű ! - s majdnem nevetek.

A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a
vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők
által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem
nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji
végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet
egyaránt...

A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi,
hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.

A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.
Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine ! ...... ...... Ámen ! - mondja e két szót.
- Csak ennyi ? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram !...... .........Úgy legyen !
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék.
Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.

Mereven állunk, feltartott kézzel.

Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben,
mint korábban.
- Lehet még egy kérésem ?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.

Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.

- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket,
ha még tudom, mert nagyon álmosodom.

S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten ?

Egy mély sóhajjal álomba merül a néni .
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni !

Elgondolkodtató:

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban ! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
Nézz meg egy vakot ... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül ...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket !
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
Nem tudhatod, mi lesz holnap...

Ez vezessen az Életben !

 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Mi dönti el örök sorsunkat ?
  2013-02-17 21:32:56, vasárnap
 
 



,,Minden tudomány közül a legfontosabb a lélekmentés tudománya.
A legszebb munka, amelyre ember vágyakozhat: a bűnből kiemelni és szentségre vezetni embertársait."


A földi történelem utolsó szakában élünk.
A mi életünk is szolgáló élet kell, hogy legyen.
Hírdetni kell az evangéliumot.
Máté 25:31-45 ez volt Jézus utolsó példázata, amit tanitványainak elmondott, ez volt az amire utolsóként felhívta a figyelmüket.
Ezt megelőzi a Máté 24.fejezet, amiben a tanítványok
kérdezték, hogy mi lesz Jézus eljövetelének az előzménye. Miért éppen ezt tartotta fontosnak Jézus, hogy elmondja a tanítványoknak ?
A talentumok példázata, a juhok, és kecskék példázata
a szolgáló élet kell legyen ezekben a végső időkben.
{c}"Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkissebb atyjafiai közül, én velem cselekedtétek."{/c} Máté 25:40
Vajon mi dönti el örök sorsunkat ?
Mi alapján fogja a Bíró azt mondani :gyertek én Atyámnak áldottai, és örököljétek az országot ??

Cselekedeteink alapján ítél meg !
Nem az dönti el örök sorsunkat, hogy hogyan gondolkodunk !
Nem is az, hogy rólunk hogyan gondolkodnak az emberek .
Nem is az dönti el, hogy mit értettünk meg !
Hanem mindaz amit megismertünk, az meglátszik-e az életünkön !
Szeretjük-e a másikat ? Szeretjük -e Istent ?
Megnyilatkozik-e szeretetünk mások felé ?
Megnyilatkozott- e a szeretetünk mások felé, amikor nem volt időnk, amikor nekünk is
meg kellett állnunk, mint az irgalmas samaritánusnak, megálltunk-e, segítettünk-e, mikor úton voltunk ?
Félretettünk e mindent, és megcselekedtük e másokért ?
Az Isten szeretete megnyilatkozott-e, amikor fáradtak voltunk, amikor időhiányunk volt ?
Észrevettem e a szükségleteket, ott, ahol Isten elém hozta ?
Jézus nagyon egyszerűen mondja el a példázatot : Éhes voltam, beteg voltam, fogoly voltam, mezítelen voltam.
A családtagom az természetes, a rokonom szintén, hogy ott segítek. Jézus nem azt mondja, hogy csak
ott segítsek, ahol gondolom, ahol én jónak látom. Azt mondja, hogy "amennyiben megcselekedtétek egyel".
Örök sorsunkat az dönti el, hogy készek voltunk-e odafigyelni a másik szükségleteire.
Cselekedeteink, tetteink döntik el örök sorsunkat !

Volt-e részrehajlás az életünkben ? Ki az én felebarátom ?
Az irgalmas samaritánusnál természetes volt a jónak a cselekvése, nem volt életében részrehajlás.

Jób úgy ír magáról : a vaknak szeme voltam, a sántának lába, az ismeretlenek ügyét is jól meghánytam vetettem.
Pál apostol azt írja Róma 13:10 A törvény betöltése a szeretet.
A legkissebb atyámfiai életében is megtettük-e ?
Amennyiben nem tettük meg, Jézussal nem tettük meg. Ha találkoztál volna velem, velem sem tetted volna meg - mondja Jézus.
Akik megtették, azoknál részrehajlás nélkül nyilatkozott meg a szeretet, a jó cselekedet az életükben.
Alkalomszerűen mindenki tud jót cselekedni,( pl. a vörösiszap katasztrófa,stb.) alkalomszerűen cselekedték a jót, de ezek az emberek,
akikről Jézus szól nem alkalomszerűen cselekedték a jót csupán.
Mikor nyilatkozott meg az életükben a jó cselekvése ?
Arról beszél Jézus, hogy üzentem nektek, hogy beteg vagyok, és gyertek el, segítsetek ?
Nem erről szól Jézus !
Nem úgy szól, hogy segítséget kértem tőletek.
Nagy dolog, ha segítséget kérnek tőlünk, ha üzennek ! Ezeknek az embereknek az életében, a jó cselekvése már akkor megnyilatkozott,
mielőtt kérték volna tőlük, mielőtt igényelték volna. A jó cselekedet ezeknek az embereknek az életében már akkor megnyilatkozott, mielőtt a szükségleteket meglátták volna.

A mi életünkben ki tudta Isten munkálni a jó cselekvését ? És azt, hogy nem emlékeztünk rá, mert természetes volt, hogy mikor tettük a jót ?
" Önmagunkról csak akkor tudunk elfeledkezni, ha komoly munkával mások javára kezdünk el tenni valamit." - Jézus élete 641.old.lap teteje. Ezek az emberek foglalkoztak önmagukkal ? Mikor komoly egy munka ? A hozzáállástól, amikor az ember keze alatt ég a munka !
Mitől komoly ? Lelkiismeretes, a másik javát, érdekét tartja szem előtt, az a fontos neki.
Jézus példázatában, azok, akik a jobb keze felől állnak hogy tudtak ilyenek lenni ?
A jónak a cselekvése már akkor megmutatkozott az életükben, amikor még a szükséget sem látták, sok apró momentumban.
Ők különleges emberek, akiknek az életében megnyilatkozott az Isten szeretete vallástól, hovatartozástól, bőrszíntől stb. függetlenül. Életszokásukká vált a jónak a megcselekvése minden élethelyzetben.
Nem tették fel maguknak a kérdést : megérdemli, megtegyem, ne tegyem ? Megcselekedték !
A példázat nem arról szól, hogy kérték volna tőlük. Nem úgy beszél róla Jézus, hogy azt mondanák : köszönöm, hogy elvezettél, és megtehettem,- nem ! Ők, akiknek ezt mondja Jézus : jertek én atyám áldottai...nem azt mondják, hogy itt, és itt ezt tettük.
Hanem azt kérdik, hogy "mikor láttuk, hogy éheztél,- mikor láttuk, hogy beteg voltál, -mikor láttuk, hogy jövevény voltál,- mikor láttuk, hogy beteg, vagy fogoly voltál ?
Tehát nem tudják, hogy mikor tették ! Oda sem figyeltek ! Megtették,- nem érdemként.
Természetesen megnyilatkozott életükben az Istentől jövő szeretet, a jó megcselekvése mindig, minden élethelyzetben.
Ha megkérdeznék tőlünk, hogy mit tudunk elmondani Jézusról, akkor mit mondanánk ?
Péter apostol úgy beszél Jézusról, mint aki "széjjel járt jót cselekedve" A.cs.10:38.
Ha kimegyünk az utcára, és találkozunk valakivel, hogy tekintünk rá ? Ő is az Isten tulajdona, Érte is életét adta Jézus a Golgotán. Amennyiben nem tesszük meg a jót, akkor Jézussal nem tesszük, mert Ő minden emberrel azonosítja magát, Neki minden ember fontos." Krisztus azonban mindezt látja és azt mondja: én voltam az, aki éhes és szomjas voltam. Én voltam az, aki jövevény voltam. Én voltam az, aki beteg voltam. Én voltam az, aki börtönben voltam.
Igen, én voltam.
Miközben ti dőzsöltetek bőségesen megterített asztalaitok mellett, én éheztem a nyomortanyán vagy egy elhagyott üres utcán. Miközben ti jól éreztétek magatokat fényűzően berendezett lakásaitokban, számomra nem volt hely, ahol alvásra hajthattam volna le a fejemet.
Miközben ti dugig megtömtétek ruhásszekrényeteket, drága és divatos öltözékekkel, én rongyokban jártam és nyomorogtam. Miközben ti hajszoltátok az élvezeteket, gyönyöröket és szórakozásokat, én börtönben sorvadtam."
Az emberek iránt való szeretetünk földi kinyilatkoztatása Isten iránti szeretetünknek. Ezt az emberek iránt való szeretetet azért kellett Istennek belénk plántálni, hogy egy családnak a tagjaivá tegyen bennünket. A dicsőség Királya így lett eggyé velünk. Mikor búcsúszavai beteljesednek: ,,Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket" (Jn 15:12), mikor majd úgy szeretjük ezt a világot, ahogy Krisztus szerette, számunkra akkor fejeződött be Krisztus küldetése. A menny számára akkor vagyunk csak alkalmasak, mikor a menny már a szívünkben van.

Akkor szól a bal keze felől állókhoz :Távozzatok tőlem...A ti életetekben nem tudtam kimunkálni azt, hogy hasonlítsatok az én Fiamra. Ők is hívők voltak, ismerték az Istent, a próféciákat, a Bibliát. Nem figyeltek a másik emberre, nem volt számukra fontos, hogy megtegyék mindig a jót, mindenkivel kivétel nélkül.
Bölcs Salamon példabeszédei között olvashatjuk ezt a néhány mondatot: ,,Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: Ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti és aki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet" (Féld 24:11-12). Az ítélet napján Isten mint Bíró azokat, akik nem munkálkodtak Krisztusért, és csak önmagukra gondolva sodródtak át a földi életen és csak önmagukról gondoskodtak, az egész földről összegyűjti, és azokkal teszi egy csoportba és egy helyre, akik gonoszt műveltek. Egyszóval ugyanazt az ítéletet kapják.

 
 
0 komment , kategória:  Bölcsesség  
Igaz történet a szívbéli jóságról
  2013-02-17 21:19:06, vasárnap
 
 




"Nem messze élt 1 idős hölgy.
A férje meghalt 5 éve,
2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével autóbalesetben.

Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést
amire az volt írva :
''Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja hozza vissza legyen szíves,
a 76-os lakásba,
mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!''.
Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5. emeletre.

Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
''Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt. Köszönöm.''

Elmosolyogtam magam és odamentem a lifthez,
mikor a nénike így szólt: ''Lányom, vedd le azt a hirdetést, mert azt
sem én írtam!''
Az öreg hölgy állt és könnyek hulltak a szeméből.
Vannak emberek akikben még maradt jóság és  együttérzés.

Szép napot mindenkinek!"



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
  2013-02-04 12:49:41, hétfő
 
 



Rajzolja le....
Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült..., s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett.

De békességet nem ábrázolt ez sem, nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat...
A papírkosár lassan tele lett, s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés, messziről hallatszott a mennydörgés. Vihar közeledett, az ég rengett, a festő az ablaknál töprengett. Nézte a szélben sodródó leveleket, a villámokat, mik átjárták az eget. A ház előtti tölgy recsegve hajlongott, kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen, Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett. A fa egyik vastag benső ágán, úgy a fának szíve táján, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
- Uram, te megmutattad békességedet! - szólt a festő, és nem tévedett.

Csodálatos isteni békesség ez, mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van. Ő minden gondot vállára vesz, s bennünket szabaddá, békéssé tesz. Az Ő békessége tökéletes, minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet, s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.



 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2013.01 2013. Február 2013.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 20 db bejegyzés
Összes: 1825 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 537
  • e Hét: 1138
  • e Hónap: 9477
  • e Év: 123717
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.