Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Bibliából és szerzetestől52/351
  2013-02-28 11:18:13, csütörtök
 
  Békesség az Istenre alapozó, a Teremtőt szemlélő lélekben.
1. Fiam, ha békességedet valamely emberbe helyezed, mivel úgy érez,mint te és veled él, nyugtalan és elégedetlen leszel.
2. De ha az örökkévaló, halhatatlan és maradandó igazsághoz fordulsz, meg nem szomorít barátod távozása vagy halála.
3. Énrajtam mint szegletkövön kell állnia a baráti szeretetnek;
énérettem kell szeretned, aki neked jónak és kedvesnek látszik e világon.
4. Nálam nélkül mit sem ér és nem állandó a barátság; nem is igazi,nem is tiszta az a szeretet, melyet nem én kötök.
5. Annyira meg kell halnod az efféle vonzalmaknak jó barátaid iránt,hogy amennyire rajtad áll, minden emberi társaság nélkül kívánj élni.
6. Annál közelebb jár az ember Istenhez, amennyivel távolabb jut
minden földi vigasztalástól.
7. Annál jobban közelít Istenhez a magasba, minél mélyebbre száll magába és minél kisebb a maga szemében.
8. Aki pedig magának tulajdonít valami jót, akadályt gördít Isten
kegyelme elé, mert a Szentlélek kegyelme mindig alázatos szívet keres.
9. Ha magadat tökéletesen semmibe sem vennéd és minden teremtmény szeretetébôl kibontakoznál, akkor szükségképp benned laknám és elárasztanálak kegyelmemmel.
10. De mikor a teremtményt szemléled, Teremtôdet veszted el szemed elôl.
11. Tanuld meg Teremtôdért mindenben meggyôzni magadat, akkor képes leszel Isten ismeretére jutni.
12. Akármily keveset érô is valami, ha rendetlenül szereted és
kívánod, visszatart a legfôbb jótól és beszennyez./Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és lelkésztől112/350
  2013-02-24 14:26:17, vasárnap
 
  Istentől áthevült,közelében tartózkodó lélek békessége.
a) ,,És hat nap mulva maga mellé vevé Jézus Pétert, Jakabot és
Jánost és fölvivé ôket egy magas hegyre külön, és színében elváltozék elôttük, és fénylék orcája mint a nap, ruhái pedig fehérek lônek mint a hó. Felelvén pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk!'' (Máté 17,1--10).
Lelkétôl, imában áthevült lelkétôl változott el színe ,,s midôn
imádkozott, ábrázata más színű lôn'' (Luk. 9,29). Ez az Isten-
egyesülésben boldogított lélek színe-változása; a test és vér, a földi lét nehézsége és sötétsége lélekbe öltözik. Egyre azon dolgozunk, hogy több lélek áradjon ki a testre, az ösztönre, több lélek a munkára,társadalmi intézményekre. A léleknek testet, ösztönt természetfölötti szépségbe s fénybe öltöztetô munkáját imának hívjuk; imáinkban dolgozunk azon, hogy átformálódjunk s tisztábbak, nemesebbek,lelkiebbek legyünk. Az erkölcsi erôkifejtés elsô lépése a színeváltozás felé az alázatos, meleg, erôs ima!

b) Mikor e meleg áramlat a lélekben megindul, s felsôbb, édes
világosság szüremkedik életünkbe, akkor Péterrel kiáltjuk: Uram, jó
nekünk itt lennünk; itt a lelki emelkedettség magas hegyén, itt az isteni fölvilágosítások régiójában, itt az imádság fényes felhôjében,itt a világtól messze s közel az Istenhez; jó, jó nekünk itt lenni, s használjuk is föl a vigaszok e tavaszi virágfakadását, de tartsuk szem elôtt, hogy a hegyrôl le kell jönnünk a poros, lapos világba. Jöjjünk úgy le, mint kiknek fényes a lelkük s telítve van lelkük a magaslatok fűszeres levegôjével./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és szerzetestől51/349
  2013-02-21 11:39:09, csütörtök
 
  Békesség az Istenhez térő,kegyelméből élő,őt dicsérő lélekben.
1. ,,Uram, micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? vagy mi az emberfia, hogy meglátogatod?'' (Zsolt 8,5)
2. Mivel érdemlette az ember, hogy kegyelmedet nyújtod neki?
3. Uram, mit panaszkodhatom, hogy elhagysz? vagy mit hozhatok föl igazán ellene, ha meg nem adod, amit kérek?
4. Bizony, igaz lélekkel gondolhatom és mondhatom: Uram, én semmi sem vagyok, semmit sem tehetek, semmi jó sincs bennem magamtól, hanem fogyatkozom mindenben és a semmi felé tartok.
5. És ha rajtam nem segítesz és belsôleg nem tanítasz, egészen
lanyha és gonosz leszek.
6. De te, Uram, mindig ugyanaz vagy és ugyanaz maradsz örökké,
mindig jó, igaz és szent, mindent jól, igazságosan, szentül cselekszel és mindent bölcsen rendelsz.
7. De én, aki hajlandóbb vagyok az elmaradásra, mint a haladásra,nem tartok ki mindig egy állapotban, mert az idô változik fölöttem.
8. Azonban minden jobbra fordul, mihelyt akarod és segítô kezedet nyújtod; mert egyedül te segíthetsz rajtam emberi támogatás nélkül és úgy megerôsíthetsz, hogy színt ne változtassak többé, hanem hogy egyedül hozzád térjen és tebenned nyugodjék meg az én szívem.
9. Azért ha igazán meg tudnám vetni az összes emberi
vigasztalásokat, akár az ájtatosság kedvéért, akár szükségbôl, mely arra kényszerít, hogy téged keresselek, mivel senkim sincs, ki
megvigasztalna: akkor bátran remélhetném kegyelmedet és örvendhetnék új vigasztalásod ajándékán.
10. Hálát adok neked, akitôl minden ered, ami jól sikerül.
11. Én pedig merô hiúság vagyok és semmi a te színed elôtt,
állhatatlan, gyarló ember.
12. Miben dicsekedhetem tehát? s mi okból kívánom, hogy mások
becsüljenek?
13. Talán a semmiért? Ez a legnagyobb hiúság!
14. Csakugyan hiú dicsôség, valóságos rákfene, legnagyobb hiúság,mert elvonja az embert az igaz dicsôségtôl és megfosztja a mennyei kegyelemtôl.
15. Mert mikor az ember önmagának tetszik, neked nem tetszik; mikor emberi dicséretet hajhász, a valódi erény kárát vallja.
16. Az az igazi dicsôség és szent vigadozás, mikor tebenned
dicsekszünk és nem magunkban; mikor a te nevedben örvendünk, nem saját erônkben és semmi teremtményben nem gyönyörködünk, csak teéretted.
17. Dicsérjék a te nevedet, ne az enyémet; magasztalják a te
művedet, ne az enyémet; áldják a te szentséges nevedet; nekem pedig ne jusson semmi az emberek dicséretébôl.
18. Te vagy dicsôségem, te szívem örvendezése.
19. Tebenned dicsekszem és örvendezem egész nap, ,,magam részérôl egyedül erôtlenségeimben dicsekedhetem''. (2Kor 12,5)
20. Keressenek egymástól dicsôséget; én azt keresem, mely
egyedül Istentôl van.
21. Mert minden emberi dicsôség, minden földi tisztelet, minden világi méltóság a te örökkévaló dicsôségedhez mérve csak hiúság és esztelenség.
22. Ó, én igazságom és irgalmasságom, én Istenem, teljes
Szentháromság, egyedül téged illet dicséret, tisztelet, hatalom és
dicsôség mindörökkön örökké!/Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és lelkésztől111/348
  2013-02-17 14:48:09, vasárnap
 
  Isten leheletét lelkük kenyerének,örömének tartók békessége.
,,És hozzá járulván a kísértô, mondá neki: Ha Isten Fia vagy,
mondd, hogy e kövek kenyerekké legyenek. Ki felelvén, mondá: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik'' (Máté 4,3).

a) Egyél; foglald le a világot: élj. Legyen kenyered, az legyen
fôgondod, szolgáljon e törekvésednek minden kô, minden porszem.
Csinálj kenyeret s élj erôsen, hatalmad tudatában! -- Jézus óvást emel a kísértô ellen: kenyér kell, de nemcsak kenyérbôl, föld- és kôtörésbôl, tenger- és világfoglalásból él az ember; mindennél szükségesebb az isteni lehelet, a szép, tiszta, nemes élet, az öröm, a megnyugvás! A kultúrvilág nagy kísértése az embernek; elfelejti a szép földtôl a belsô világot, a produktív munkától mennyországát, az alkotástól lelki világának kiépítését. S hozzá még helytelen irányba terelôdik s a testet-lelket törô munkában életcélt lát. Szegény, az eszközt céllá emeli; igát farag magának. Ó Uram, a te leheletedet szívom, azzal térek magamba, a legfontosabb munkára; ez lesz lelkem kenyere és öröme. Dolgozom, de a munka nem cél, hanem eszköz nekem.
Mennyire van ettôl az a kultúra, mely az ,,improbus labor'' igájába
hajtotta az embert; legjobb esetben az csak átmenet lehet. Igy érzek a nagy világgal szemben s így rendezkedem saját világomban.

b) Jézus az anyagi és szellemi szükségletek közt vezet el. Kell a
tehetségeket kifejleszteni, kell dolgozni, de ne várjunk a munkától s kultúrától boldogságot. Ily lelkület a földhöz tapad; az Isten-gyermekbôl világfi lesz; a belsô elszárad a külsôtôl. Pedig Jézus ezt a királyi Isten-gyermeket, ezt a halhatatlanságra született Fölséget akarja érvényesülésre segíteni. Öntudatra ébreszti, fölényre neveli,mondván: ,,Mit használ az embernek ha az egész világot megnyeri s lelkének kárát vallja'' (Máté 17,26)! Azért tehát bátran, nagy föladatunk öntudatában követeljük magunktól, hogy lelkünket nagyra becsüljük s gondozzuk.

c) Máshol is kevés bizalma van Krisztusnak a föld, a kultúra, a
gazdagság iránt; ,,bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni a mennyeknek országába'' (Máté 19,23). Nem mintha magában rossz volna, hanem mert átlag anyagiassá, világiassá tesz; rabbá teszi a lelket; lefogja s elfojtja. Jó a világ, a gazdagság, a hatalom, de csak akkor, ha a nagy céloknak szolgál. Ó Uram, ne fonnyadjon el lelkem se a gazdagságtól, se a szegénységtôl! Nem hagyom magam elhervasztani semmiféle gondtól./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és szerzetestől50/347
  2013-02-14 10:50:49, csütörtök
 
  Békesség az Isten akaratára figyelő,arra hagyatkozó lélekben.
1. Fiam, mindig énreám bízd ügyedet, majd elintézem annakidején.
2. Várd meg az én rendelésemet és nagy hasznát tapasztalod.
3. Uram, szíves-örömest hagyom reád minden ügyemet, mert saját eszemmel kevésre mehetek.
4. Bár ne törôdnék annyit a jövô eshetôségekkel, hanem tétovázás nélkül a te szent akaratodra hagynám magam.
5. Fiam, az ember nagyon gyakran sürgeti, amit kíván; de mikor eléri, más szemmel nézi; mert nem tartósak ugyanazon dolgokra nézve a kívánságok, hanem ide-oda ragadják az embert.
6. Nem csekélység tehát a legcsekélyebb dologban is megtagadni magunkat.
7. Az ember igaz elômenetele az önmegtagadás és csak az önmegtagadó ember igazán szabad és biztos.
8. De az ôsellenség, aki minden jó megrontója, nem hagy föl a
kísértéssel, éjjel-nappal gonoszul csalogat, hogy a vigyázatlant
tôrébe ejtse.
9. ,,Vigyázzatok és imádkozzatok'', mondja az Úr, ,,hogy kisértésbe ne essetek''. (Mt 26,41)/Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és lelkésztől110/346
  2013-02-10 14:51:17, vasárnap
 
  Békesség a világra Istennel telitettségében tekintő lélekben.
,,Amint pedig/Jézus/ megszünt szólani, mondá Simonnak: vidd a
mélyre...'' (Luk. 5,4).

a) E mélységek saját lelkünkben nyílnak. Állunk a végtelen tornácaiban; e tornácok fölségesek; e tornácban üti fel trónját a tudomány, s beszél arról, ami igaz és való; a művészet itt tárja elénk a harmóniák játékát; az élet itt zsibong, az a mély ösztön s mégis kimondhatatlanul felületes élet. Innen nézzük a csillagvilágot s megértjük, hogy ragyogó flottán evezünk; admirális hajónk a nap.Földünk, Merkurunk, Vénuszunk mint szerény gályák imbolyognak körülötte, s ez az egész csillagflotta az ég mély óceánján elôretör s megy, megy, hová? Bármerre menjen, bárhová törjön, a végtelenség tornácából ki nem kerül, ,,dans le vestibule de l'infini'' marad. Ime az ég földjei, íme a föld egei. Aki e tornácokban áll, akár P. Secchi refraktorjával, akár Flammarion csillagászatot népszerűsítô képzeletével, akár du Prel tapogatódzó titokzatosságával, akár Mädler költôi vénájával, s a végtelenbe néz, arra ráborul a végtelen lét titokzatos, borongós sejtelme!... Es gibt eine Metaphysik, mormogja...van végtelen... megszállja ôt az alázat, a függés érzete... Borzalommá válik benne, melytôl haja égnek állhat; ugyanazt érzi, amit régen Jób,,in terra Hus'' háromezer év elôtt. Azóta sem változott el lelkünk; mind Jóbnak s a prófétáknak testvérei vagyunk. A végtelennek partján letérdel az ember s Descartes-tal elmondja: érzem, hogy véges lény vagyok, mely egyre a jobb, a nagyobb, a tökéletesebb után vágyik. Ó csak rajta, vágyódjék szabadon; vágyódjék s ne féljen! Nézzen az égre vagy a virág kelyhébe s mondja: értlek, Uram, hisz oly közel vagy hozzám, hogy leheletedet érzem. Érezlek édes, hatalmas létforrásom!

b) Az örökkévalóságban ismét más perspektíva nyílik meg a
léleknek. Az idô más mélységre mutat, más tengelyt szúr a létbe, s azon hátrafelé a multba s elôre a jövôbe néz. Hátrafelé a történelem taposott nyomain, a prehistoria adatain nyomul elôre, azután a mese, a mithosz szederindái közt bizonytalan világba kúszik föl, végre elakad útja; de mikor a történelem elhallgat, mikor a mithosz mécsese kialszik, a tudás föltárja a föld szikláinak rétegeit s kövületek beszélnek régi világokról; és azután? és azután? Ó örökkévalóság!aeternitás! Idôbôl való vagyok, s mégis a te gyermeked vagyok.Nélküled nem lehetek, bár e csepp ésszel végtelen súlyod alatt roskadozom. Roskadozom, de ez a fölségesnek borzalma bennem, mely bevonul lelkembe s köddel s tömjénfüsttel tölti be szentélyét. Ez tehát az Isten; ez a szükséges, örök valóság értelmemmel s ez a végtelen, engem teremtô s édesen, lágyan vonzó hatalom akaratommal szemben. Ó az ôs-ok, die Ur-sache! Minden belôle s minden benne van;az ô gondolata poézise, szeretete s alkotása a világ.

c) Ebben a teremtésben van az a csodálatosan befejezetlen s mégis végtelenül értékes mű: az ember. Aki sokat okoskodik s sokat kételkedik, de ebben is s még inkább szeretetében, lelkesülésében rámutat azokra az örök attrakciókra, melyek a szellemi világ központjai, mint a nap a bolygóké, s melyek mind Istenben futnak össze. Mily nagy baj, ha nem tud e nap felé bizalommal s örömmel fordulni, mikor látja hogy nélküle nem lehet s hogy ôserôk terelik feléje. Mily nagy baj, ha törpén, kicsinyesen gondolkozik a végtelenrôl s fölveti a kérdést, vajjon szeret-e az, vagy gyűlöl? Mily perverzitásai az emberi léleknek! Ezt okozza az a filozófia, mely a szellem-életet teljesen az én-be zárja s függetlennek tekinti az isteni befolyásoktól. Nem, nem; ez nem helyes: az élet, s a lélek s a világ Istennel telítve van! /Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és szerzetestől49/345
  2013-02-07 14:58:16, csütörtök
 
  Békesség a teremtményekkel Isten szolgálatára hangolódó lélekben.
1. Fiam, arra kell szorgalmasan törekedned, hogy minden helyen,
minden cselekedetben vagy külsô foglalkozásban bensôleg szabad, magad ura légy, hogy minden alattad legyen, ne te alattuk.
2. Hogy te légy cselekedeteid ura s igazgatója és ne azok szolgája és rabja.
3. Hanem inkább szabad és igaz hívô, aki az Isten fiai szabadságába és örökségébe jutott.
4. Kik az ideigvalók fölött állnak és az örökkévalókra tekintenek.
5. Kik a mulandókat balszemmel, a mennyeieket jobbszemmel nézik.
6. Kiket a világi dolgok le nem kötnek, hanem inkább ôk
kényszerítik, hogy arra szolgáljanak nekik, amire Isten szánta és a fô alkotó rendelte, aki teremtményeiben semmit sem hagyott rendezetlenül.
7. Ha mindenben, ami történik, nem a külsô látszatnál maradsz és amit látsz vagy hallasz, nem pusztán a test szemével nézed, hanem minden dologban Mózest követve Isten sátorába lépsz, hogy az Istentôl tanácsot kérj; meghallod olykor Isten feleletét és sok jelen és jövendô dologra nézve felvilágosodva térsz vissza.
8. Mózes ugyanis mindig Isten sátorához fordult a kétes ügyek és
kérdések megfejtéséért; az imádság segítségéhez folyamodott, hogy a veszedelmeket és az emberek gonoszkodását elhárítsa.
9. Úgy kell neked is szíved rejtekébe vonulnod és ott nagy
buzgósággal Isten segítségét kiesdekelned./Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és szerzetestől48/344
  2013-02-03 13:44:39, vasárnap
 
  Békesség az Istennek odaadott életben.
1. Hagyd el magad, fiam, és megtalálsz engem.
2. Ne kösd magad semmihez, ne ragaszkodjál semmihez és mindig nyertes leszel.
3. Mert mihelyt magadról lemondasz és azt vissza nem vonod, azonnal bôségesebb kegyelemben részesülsz.
4. Uram, hányszor mondjak le magamról és miben hagyjam el magamat?
5. Mindenkor és minden órában, kicsinyben is, nagyban is; nem veszek ki semmit, hanem azt akarom, hogy minden akadálytól szabad légy.
6. Különben hogy lehetsz te az enyém és én a tied, ha kívül-belül
tökéletesen le nem mondasz tulajdon akaratodról.
7. Minél gyorsabban teszed ezt, annál boldogabb leszel és minél
tökéletesebben és ôszintébben, annál kedvesebb vagy elôttem és annál nagyobb a jutalmad.
8. Némelyek lemondanak magukról, de valamit megtartanak; mert nem bíznak teljesen Istenben, azért igyekeznek magukról gondoskodni.
9. Némelyek pedig eleinte mindent fölajánlanak, de utóbb, ha kísértés szorongatja ôket, tulajdonukhoz visszatérnek és ezért az erény útján semmit sem haladnak.
10. Az ilyenek a tiszta szív igaz szabadságához és boldogító
barátságom kegyelméhez nem jutnak, csak teljes lemondással s ha elôbb magukat naponkint föláldozzák; mert e nélkül nincs, nem is lehet boldogító egyesülés.
11. Sokszor mondtam neked és ismét mondom: Hagyd el magadat, mondj le magadról és nagy belsô békét élvezel.
12. Adj mindent mindenért, ne végy ki semmit, ne kérj vissza semmit.
13. Ragaszkodjál hozzám tisztán és habozás nélkül és én a tied
leszek.
14. Szabad leszel szívedben és a sötétség nem borít el téged.
15. Erre törekedjél, ezt kérd, ezt kívánd, hogy minden tulajdonodtól megszabadulhass és szegényen követhesd a szegény Jézust; magadnak meghalj és nekem élj örökre.
16. Akkor aztán megszűnik minden hiábavaló ábrándozás, gonosz inger és a sok haszontalan gond.
17. Akkor eltávozik a túlságos félelem és meghal a rendetlen
szeretet./Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2013.01 2013. Február 2013.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 106 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 483
  • e Hónap: 3647
  • e Év: 45065
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.