Regisztráció  Belépés
joli60.blog.xfree.hu
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Eldőlt a szívemben, hogy követem Őt. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs vissza út, nincs vissza út. Ha ninc... Pecznyik Jolán
1960.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Takaros kis város!
  2013-02-25 19:48:00, hétfő
 
  Takaros kis város
Ság hegy tövén van egy,
takaros kis város,
fásított utcája,
ma már egy sem sáros.
Terei, parkjai,
tiszták, rendezettek,
olyanok lakják azt,
kik rendet szeretnek.
Benne: télen - nyáron,
forr, zajlik az élet,
városként számlálhat
ma már, harminc évet.
Pezseg a vasúti, közúti forgalom,
egyre több gépkocsi
fut már, az utakon.
Évente: sokféle
rendezvényt, látni itt,
várják a városok,
falvak polgárait.

Ám mindezek felett
áll, a nagy Rendező,
Isten, nem látható,
mindenütt ott van Ő!
Neki köszönhetem
életem, városom,
hallhatatlan lelkem,
melyből majd átoson.
Ama dicső honba,
hol örök az élet,
abban nem számolnak
sem napot, sem évet.
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. II. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Sír a lelkem!
  2013-02-25 19:47:17, hétfő
 
 
Sír a lelkem!


Gyülekezetünk romlásán sír a lelkem, Istenem,
a kárhozat felé vonul, ezért nyugtom nincs nekem.
Bár hangzik az élő Ige, de szívükről lepereg,
bezárt füllel az Úr szavát meghallani, nem lehet!
Urunk nyisd meg, híveinknek füleit és szíveit,
Ige nélkül, üres szívvel, ne maradjon senki itt.
Szívem esdő hő imája hozzád, áldott Krisztusunk,
Benned hívő boldog néppel, telhessen meg, templomunk!
Ébreszd az alvó lelkeket, mert idő már délre jár,
jaj lesz annak, kit aludva talál szíven, a halál.
Újjászülető lelkekért fohászkodom, Istenem,
teremhessen ízes gyümölcs ott, hol most vadóc terem.
Ragyogjon fel az üdv napja, a sok lelki rom felett,
fény ragyogjon a szívekben, s Jézus kaphasson helyet.
Bűnös lélek: Ige által lehetsz, Isten gyermeke,
ha szívedben nem a bűnnek, de Jézusnak lesz helye!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. II. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Rég volt!
  2013-02-25 19:46:30, hétfő
 
  Rég volt

Rég volt: huszonöt éve már,
forrón tűzött a napsugár,
Nyíregyházán útara keltünk,
Celldömölkre települtünk.
A nagy útról ide érve,
befogadott város népe.
Hosszú huszonöt év alatt,
éltünk sok szép tavaszt, nyarat.
Hitvesem és két leányunk,
tette szebbé, kis világunk.
Körülvett négy lány unokánk,
értük szállt fel hálaimánk.
Család gyűlölt vendégeként,
halál: mihozzánk is betért.
gyászba vonta bús szívemet,
elragadta hitvesemet.
Azóta, fél ember vagyok,
magamba mégsem roskadok.
Hiszem, tudom, hitvesem él,
új honban, hol senki se fél!
Én is immár oda vágyom,
égi behívómat várom.
Celldömölk: nem végállomás,
csupán múló földi lakás.
S abból: örök szebb hazámba,
útra kelek, nemsokára.
Szebb új öltönyt kap a lelkem,
s többé nem kell tovább mennem.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. II. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Nagy találkozás!
  2013-02-25 19:45:50, hétfő
 
  Nagy találkozás!

Fáklyavivők vagyunk,
futunk a földön át,
hogy bevilágítsuk,
a lelki éjszakát!
Mert a lelki éjben,
sokan fényre várnak,
fény nélkül: a keskeny
útra, nem találnak!
A keskeny út mentén,
mi vagyunk a fáklya,
de lobog-e bennünk,
a Szentlélek lángja?
Nem mi világítunk,
bennünk a Szentlélek,
fénye mellett sokan,
keskeny útra térnek!
Bárcsak fellobbanna,
minél több fáklyaláng,
hogy bevilágítsa,
a lelki éjszakát!
Hála, kék egünkön,
pirkad már a hajnal,
felváltja az éjjelt,
a ragyogó nappal.
Közeleg Királyunk,
fényben, dicsőségben,
s találkozunk Vele,
a levegőégen!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. II. 24.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Igazad van Uram!
  2013-02-25 19:45:01, hétfő
 
  Igazad van Uram!
Ó de sokszor ítélkezem,
bíráskodom mások felett,
szívemben nincsen szánalom,
nincs megbocsátó szeretet.

Hányszor gondolom magamban,
különb vagyok, mint a másik,
mivel szívem dicséretre,
elismerő bókra vágyik.

Szavaimmal ítélkezem,
felebarátomat bántom,
másban keresem a szálkát,
gerendámat, meg se látom.

Uram, bár érezném ujjad,
dacos homlokomon egyszer,
midőn szavad reám dörög,
bűnös: te vagy, az - az ember!

Elismerném bűnbánattal,
igen: igazad van Uram!
Ítélkező székben ülve,
ó hányszor bánt téged, szavam!

Ajándékozz meg Jézusom,
megbocsátó szeretettel,
szerethessem azokat is,
kik néznek rám, gyűlölettel.

Te engem is, úgy szerettél,
életedet adtad értem,
megváltottál bűneimből,
üdvösséget adtál nékem!
Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. II. 24.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Hálátlan a sok nép!
  2013-02-25 19:44:11, hétfő
 
  Hálátlan a sok nép!

Istenem, szívemből
hozzád száll a hála,
hogy irgalmas szemmel
nézel, a világra.
Melyet Te alkottál
virulónak, szépnek,
hazát, lakást adtál
abban, minden népnek.
Hálátlan a sok nép,
Te mégis szereted,
bár sokszor vádol és
szidalmaz tégedet.
Hosszútűrésed és
irgalmad, csodálom,
még ma is könyörülsz,
e bűnös világon!
Pedig már régóta,
ítéletre érett,
de még ma is szánod,
bűnt kedvelő néped!
Várod, hogy szívéből,
mikor fakad hála,
mikor nyílik ajka,
hódoló imára!
Annyi jóval, széppel
vettél körül minket,
bárcsak ez késztetné
hálára, szívünket.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2012. II. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Ébredj magyar népem!
  2013-02-25 19:43:28, hétfő
 
  Ébredj magyar népem!

Bűneid álmából ébredj, magyar népem!
Üdvöd fényes napja, már ragyog az égen.
Az idő óráján, peregnek az évek,
kárhozatba jutnak, akik meg nem térnek!
Isten szeret téged, drága vagy te néki,
Ő nem szép külsődet, a szívedet nézi!
Mert az: nem imádság, hanem bűn tárháza,
s vele: sírba roskad, lelked bomló háza.
Fájó, hogy testedre, sok gondot fordítasz,
pedig bűnös vágyra, hányszor irányít az.
Mi lesz a lelkeddel? Ha csak tested fontos,
Nem veszed észre, hogy mennyire bűnfoltos?
Rá szorul: Megváltód bűntörlő vérére,
lelki ruhád csak az, mossa hófehérre!
Hidd el: drága népem, Jézus meghalt érted!
Fehér lelki ruhát, ingyen kínál néked.
Ha bűneid bánod, már most abban járhatsz,
Isten trónusához, egykor abban állhatsz!
Mennyben ismeretlen, a sokféle nemzet,
megváltott hívő nép, tölti be a mennyet.
Köztük lehetsz te is, ha megbánod vétked,
s földinél ékesebb, örökség vár téged.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. II. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Bűnvallás!
  2013-02-25 19:42:25, hétfő
 
  Bűnvallás!

Urunk bűnbánattal valljuk,
egészségesek, betegek,
langyos keresztyének vagyunk,
se hidegek, se melegek.
A mi szánk más, mint a te szád.
Csak a langyosat szereti,
nyelvünk és a fogazatunk,
hideget, forrót, megveti.
Ám a Te szád, csodálatos,
nem bírja a langy meleget,
csak a hideget kedveled,
vagy a forró szeretetet.
Jézus, könyörülj meg rajtunk,
hevüljön fel, langyos szívünk,
kegyelemből tedd szilárddá,
gyenge lábon álló, hitünk.
Értünk hozott áldozatod,
had indítson, bűnt levetni,
mert téged: nem langyos szívvel,
csak forrón lehet szeretni!
Urunk segíts, hogy életünk
lehessen szép, tiszta, nemes,
mert Teveled élni, járni,
csak így jó, csak így érdemes!
A Golgotán átvállaltad
kárhozatos bűneinket,
hogy hófehér, fényruhában,
Atyád elé, vihess minket!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. II. 24.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Adjátok be a tizedet!
  2013-02-25 19:40:49, hétfő
 
  Adjátok be a tizedet: Aggeus. 1, 2-5.

Három, Ószövetségi próféta könyvéből szólt az Úr, választott népéhez. Név szerint: Aggeus, Ámos és Mikeás könyvéből, a tized adással kapcsolatban. Isten, leíratja a prófétákkal, milyen büntetést von maga után az, ha a választott nép, nem szolgáltatja be a tizedet, az Úr házába! Így olvassuk azt, az idézett 3 próféta könyvéből. Most csak kivonatosan. ,,Ezt mondja a nép: Nem jött el még az Úr háza építésének ideje. Ideje-e néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romokban áll? Gondoljátok meg jól, a ti utaitokat. Az én házam, ím, romban áll, ti pedig siettek ki - ki a maga házához. De én is megvontam tőletek az esőt, három hónappal az aratás előtt, és esőt adtam egy városra, más városra pedig nem adtam esőt. Az egyik rész esőt kapott, az a rész, pedig amelyre nem esett eső, meg száradott. Hozzátok be a tizedet mind az én házamba, hogy legyen ennivaló az én házamban. És ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek, az egeknek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja Őt" Az Úrnak való tized adás, már Ábrahámmal elkezdődött, midőn tizedet adott Melkisédek Főpapnak. /I. Mózes 14, 20./ És ez a tized adás folytatódott Kánaán országában, hosszú évszázadokon át. De a bálvány istenek tiszteletére hajlamos, választott nép azonban, sokszor megszegte, az Úrnak való tized adás parancsát. Ezt bizonyítják, a felolvasott prófétai igeversek is. Isten, szomorúan látta, hogy választott népe, milyen gyakran fordult, a bálvány istenek felé. Alkotójának és gondviselőjének pedig, hátat fordított. Az élő Isten helyett, a néma élettelen bálványoknak áldozott. Döbbenetes, hogy néha még élő gyermekeket is! Pedig ezek az élet nélküli néma bálványok nem tudtak segíteni, nyomorúságukban, ha életüket veszedelem fenyegette. Döbbenetes volt, mikor a 70 évi Babiloni fogság után, hazájába visszatért maradék nép, miután megvetette, lerombolt templomának helyén az új templom alapkövét, ujjongó ünneplés keretében, utána évekre abba hagyta az építkezést, és ki - ki a maga házába sietett, és azt kezdte építeni, csinosítani. Az Úr háza pedig romokban hevert. Ezért Istennek keményen kellett közbeszólni és figyelmeztetni a népet, a testi és lelki áldások megvonásával, hogy fogjon már hozzá, az új templom építéséhez! És mikor megvonta tőlük az áldásokat, még ivóvizük sem volt. És egyik város népe, futott át a másik városba ivóvízért. Mert Isten, az egyik városnak adott esőt, a másiknak nem. De Isten, megvonta tőlük a föld termését is. Hiba vetettek, nem arathattak, hiába gondozták szőleiket, nem szüretelhettek, fügefák, olajfák, nem hoztak gyümölcsöt. Állataik nagy része is elhullott, megszáradt legelők miatt. De a mikor már rádöbbenek arra, hogy templomuk építésének elmulasztása miatt, látogatta meg őket Isten, ezekkel a természeti csapásokkal, akkor ismét, hozzá láttak, az építkezés folytatásához. Nagy örömmel tapasztalták meg, hogy alig kezdődött el az építkezés folytatása, megeredtek az egek csatornái, esett az áldás dús eső, ismét zöldbe borult, a száraz kietlen határ, újra hullámzott, az aranyszínű búzakalásztenger, a nyájak, dús legelőkön legelésztek, a száraz kutak is, megteltek vízzel, gyümölcsfákon csüngtek az érett gyümölcsök. És újra megkezdődött a tized adás, az Úr háza számára. Az bizonyos, hogy a tizedre, nem az Úrnak volt szüksége. Hiszen Ő, világteremtő Úr! És a teremtésben minden, az Ő rendelkezésére állt! Egyáltalán nem volt rászorulva, emberi segítségre! A tized adás: a választott nép, Isten iránti hálájának látható, anyagi kifejezése volt! Nagyon szépen írja le ezt, Dávid király, hálaadó imádságában: ,,Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked" /I. Krónika. 29, 14./ Lám, ilyen a tized adás. Hiszen mi emberek, semmi nélkül valók vagyunk. Ahogyan ezt, Jób könyvében is olvashatjuk. ,,Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza" ezek az igeversek, világosan mutatnak arra, hogy az Úrnak való tized adás, tulajdonképpen, Isten iránti hálánknak, látható anyagi kifejezése! Erre pedig nem Istennek, hanem nagyon is nekünk, embereknek van szükségünk, Isten iránti mély hálaadásra, drága váltságáért, kegyelméért, meg nem érdemelt szeretetéért. Sok tanulságos történetet lehetne elmondani, hogy hűséges tized adók, milyen sok lelki és testi áldásban részesültek, a tized adás által. Többen mondták el örömmel, hogy többet kaptak Istentől, min amit adtak neki. Bizonyos, hogy erre a tized adásra, csak azok képesek, akik már sokszor megtapasztalták, az Úr csodálatos segítségét, áldásait. És ez a csodálatos mennyei szeretet, védelem, oltalom, indítja még ma is, Isten iránti mélységes hálára, megváltott gyermekeit. De Isten, először azt várja tőlünk, hogy önmagunkat, életünket adjuk át Neki, hálából, megváltott életünkért! Hiszen Urunk, ebben is megelőzött minket, mert ,,Amikor mi még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk!" Íme, Isten volt az, aki elsőként volt, az ajándékozó! És csak ez után várja el tőlünk is, a hálaadás tizedét. Szégyenkezve kell beismernünk, hogy Isten, értünk hozott áldozat mellet, mennyire törpül el, a mi kicsiny hála-tizedünk. Bizonyára, a földön élő keresztyének közül, sokan gyakorolják az Úrnak való tized adást. Hogy mennyien: azt, csak a mindent látó Isten látja. De az is bizonyos, hogy közel sem annyian, ahányan naponta részesülnek, Isten áldásaiban. Pedig tizedünket, mindig abból adjuk Istennek, amit tőle kapunk. Mivel semmit sem mondhatunk magunkénak. Két oltár van, melyre a föld népei, letehetik áldozataikat. Az egyik: Isten oltára, a másik: a világ oltára. De kérdezzük meg magunktól: ki érdemel több áldozatot, Isten, vagy a világ? Gondoljunk arra, mit ad nekünk Isten! Életet, üdvösséget, mindent, ami életünk fenntartásához szükséges. És mit ad a világ? Bűnt, szenvedést, nyomorúságot, könnyet és gyászt, végül a kárhozatot. Lám, óriási különbség van, a két oltár között. Istennek egy névtelen hűséges gyermeke, először, tizedet adott Istennek, és miután meggazdagodott, mindenét Istennek adta át, és a tizedből tartotta fenn magát. Istené legyen a hála és dicséret, hogy Ő még ma is, örömmel fogadja, megváltott gyermekei tized adását, hogy még sokkal nagyobb áldásban részesítse őket! Közülük a legnagyobbal, örök élettel!

Írta: Pecznyík Pál 2013-ban.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Vers a szegénységről!
  2013-02-18 21:17:38, hétfő
 
  Vers a szegénységről

A jómódú ember, nem éhezett fázott,
de engem az élet, bizony megtépázott.
Könyörtelen volt az, könnyfakasztó, kemény,
serdülő gyermekként, én is voltam szegény.
Anyánk reánk nézett, könnybarázdás arccal,
nincs egy falat kenyér, nincs terített asztal.
Így, éhen feküdt le este, az öt gyermek,
kenyértelen napok, ólomlábon teltek.
Ünnepnap volt, mikor kenyeret ehettünk,
teli gyomorral már, boldogan nevettünk.

Már rég elmaradtak, koplaltató évek,
ezért fogom pártját ma is, a szegénynek.
Együtt érzek vele, mert én is átéltem,
milyen kínos érzés, lefeküdni éhen.
Ami tőlem telik, azt tegyem meg érte,
naponta legalább egyszer, legyen étke.
Szégyenkezve állok, éhezőkkel szemben,
világszerte éhez, sok millió ember!
Késik a segítség, testi - lelki téren,
naponta sokfelé, százak halnak éhen!

Istenünk könyörülj, a tehetős népen,
ne hagyja a szegényt, nyomorogni éhen.
Éhező: naponta kaphasson kenyeret,
föld pora ne fedjen, éhen halt tetemet.
Urunk Te életre alkottál bennünket,
ne nézzük tétlenül, éhes testvérünket.
Üdvöt készítettél gazdagnak, szegénynek,
tagja lehessen majd, hívők seregének!
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. 16.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2013.01 2013. Február 2013.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 318 db bejegyzés
Összes: 4304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 279
  • e Hét: 279
  • e Hónap: 12241
  • e Év: 12241
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.