Regisztráció  Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Igazi?
  2013-02-27 21:03:16, szerda
 
 



Link
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
A Da Vinci kód 260.
  2013-02-26 19:29:55, kedd
 
  Langdon tudta, hogy nem jött be a hazugsága.
Látta a kérlelhetetlen elszántságot Teabing szemében, és tudta, hogy elérkezett a döntő pillanat. Amint leteszem, mindkettőnket megfog ölni. Nem kellett Sophie-ra néznie ahhoz, hogy érezze, amint néma kétségbeeséssel könyörög hozzá. Robert, ez az ember nem méltó a Grálra. Kérem, oda ne adja neki. Nem számít, mibe kerül.
Langdon már percekkel ezelőtt meghozta a döntést, miközben egyedül állt az ablaknál, és kinézett a College Gardenre.
Védd meg Sophie-t.
Védelmezd a Grált.
Langdon kis híján felkiáltott kétségbeesésében. De hogyan?
A kijózanodás metsző pillanata olyan megvilágosodást hozott magával, amilyent még soha nem tapasztalt. Az igazság itt van a szemed előtt, Robert. Nem tudta, honnan jött a reveláció: A Grál nem játszik veled, hanem megszólítja az arra érdemes lelket.
Langdon most, Leigh Teabingtől jó pár méterre állva úgy hajolt meg, mint egy alattvaló, és centiméterekkel a padló fölött tartotta a cryptexet.
- Igen, Robert - suttogta Teabing, megcélozva Langdont a pisztollyal. - Tegye csak le.
Langdon tekintete fölfelé siklott, a káptalanterem kupolájának tátongó űrjébe. Leguggolt és szembenézett Teabing egyenesen rászegeződő fegyverével.
- Sajnálom, Leigh.
Langdon a másodperc törtrésze alatt felpattant, fölfelé lökte a karját, és a magasba dobta a cryptexet.
Leigh Teabing észre sem vette, ahogy az ujja meghúzza a ravaszt, de a Medusa fülsiketítő dörrenéssel elsült. Langdon kuporgó alakja immár függőlegesen magasodott fölfelé, szinte úszott a levegőben, és a golyó a padlóba csapódott a lába mellett. Teabing agyának felével arra készült, hogy dühödten újra célozzon és lőjön, de sokkal erősebb volt benne az a késztetés, amely a kupola magasába vonzotta a tekintetét.
A zárókő!
Mintha megfagyott volna az idő, álomszerű lassított felvételbe dermedt, ahogyan Teabing egész világa belesűrűsödött a levegőben mozgó zárókőbe. Figyelte, amíg el nem jut emelkedő pályája csúcsára... ahogy egy pillanatra megáll a levegőben... és azután pörögve, bukdácsolva zuhan lefelé a kőpadló felett.
Teabing minden álma és reménye össze fog zúzódni a földön. Nem zuhanhat a kőre! El tudom kapni! Teabing teste ösztönösen reagált. Leengedte a fegyvert, előrevetette magát, és mankóit elengedve kinyújtotta puha, manikűrözött kezét. Mindkét karjával és ujjaival.a zárókő után kapott a levegőben.
Zuhantában diadalmasan zárta a markába a cryptexet, de tudta, hogy túlságosan gyorsan esik. Nem lévén semmi, ami felfoghatta volna a zuhanását, kinyújtott karja ért először földet, és a cryptex keményen a kőpadlónak ütközött.
Az üveg borzalmas ropogása hangzott fel a henger belsejéből.
Teabing egy hosszú másodpercig nem vett levegőt. Ott feküdt kiterülve a hideg padlón, saját kinyújtott karjára meredt és a márványhengerre a csupasz tenyerében, rimánkodva, hogy odabent tartson ki az üvegfiola. Aztán az ecet szúrós szaga töltötte be a levegőt, és Teabing érezte, ahogy a tárcsák között a tenyerébe csorog a hideg folyadék.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Egy romantikus este?
  2013-02-26 19:12:31, kedd
 
  A gyertya még hiányzik



 
 
0 komment , kategória:  Képek  
Ez aztán élvezet :D :D
  2013-02-26 19:10:54, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek  
Különleges nappali
  2013-02-26 19:08:55, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek  
A Da Vinci kód 259.
  2013-02-23 15:09:13, szombat
 
  Teabing szíve elszorult.
- Hol, Robert? Mondja meg!
Sophie halálra vált hangon fordult hozzá:
- Robert, ne! Csak nem akar segíteni neki?!
Langdon határozott léptekkel indult feléjük, maga előtt tartva a cryptexet.
- Nem - mondta, és megkeményedett a tekintete, ahogy Leigh-re szögezte. - Addig nem, amíg el nem engedi magát.
Teabing optimizmusa elenyészett.
- Annyira közel járunk már, Robert! Ne merészeljen most szórakozni velem!
- Nem szórakozom - mondta Langdon. - Engedje el Sophie-t. Azután elmegyünk együtt Newton sírjához. És kinyitjuk a cryptexet.
- Nem megyek sehová! - jelentette ki Sophie, és összeszűkült a szeme haragjában. - Azt a cryptexet nekem adta a nagyapám. Nem az önök dolga felnyitni.
Langdon sarkon fordult, és ijedt tekintettel nézett rá.
- Sophie, kérem! Veszélyben van. Én csak magának próbálok segíteni!
- Hogyan? Hogy felfedi azt a titkot, amelynek a védelmében a nagyapám meghalt? Ő megbízott magában, Robert. És én is bíztam magában!
Langdon kék szemében most pánik villant, és Teabing önkéntelenül is elmosolyodott, amikor azt látta, hogy ezek ketten szembefordulnak egymással. Langdon kísérlete, hogy lovagiasan viselkedjen, szánalmas kudarcba fulladt. A történelem egyik legnagyobb titka felfedezésének küszöbén áll, és egy nővel bajlódik, aki érdemtelennek bizonyult a küldetésre.
- Sophie - könyörgött Langdon. - Kérem... el kell mennie.
A nő megrázta a fejét.
- Addig nem, amíg át nem adja nekem a cryptexet, vagy földhöz nem vágja.
- Micsoda? - hápogott Langdon.
- Robert, a nagyapám inkább elviselte volna, hogy mindörökre eltemetődjön a titok, mint hogy a gyilkosa kezébe kerüljön. - Sophie úgy festett, mint aki mindjárt elsírja magát, de száraz maradt a szeme. Egyenesen Teabingre nézett. - Lőjön le, ha úgy tetszik. Nem távozom innen, amíg a nagyapám öröksége az ön birtokában van.
Rendben van. Teabing rászegezte a fegyvert.
- Ne! - kiáltotta Langdon, fölemelve a karját, bizonytalan kézzel lógatva a cryptexet a kőpadló felett. - Leigh, eszébe ne jusson, mert akkor én ledobom ezt.
Teabing elnevette magát.
- Ez a blöff Rémynél bejött. De nálam nem. Tudom, hogy sose tenne ilyet.
- Biztos benne, Leigh?
Igen, biztos vagyok. A pókerarcon még dolgoznia kell, barátom. Másodpercekbe tellett, mire rájöttem, hogy hazudik. Fogalma sincs, hol keresse a választ Newton sírján.
- De még mennyire.
Langdon tekintetében csak egy pillanatra látszott a megingás, de Leighnek ennyi is elég volt. Hát persze hogy hazudik. Kétségbeesett, szánalmas próbálkozás, hogy megmentse Sophie-t. Teabing mélységesen csalódott Robert Langdonban.
Magányos lovag vagyok, akit érdemtelen lelkek vesznek körül. És egyedül kell megfejtenem a zárókövet...
Langdon és Neveu immár csak kockázatot jelentett Teabing számára... és a Grál számára is. Bármilyen fájdalmas lépés, tudta, hogy tiszta lelkiismerettel fogja végrehajtani. Az egyetlen megoldandó feladat rábeszélni Langdont, hogy tegye le a zárókövet, s azután már nyugodt szívvel fejezheti be ezt az abszurd ügyet.
- Bizalmam jeleként - mondta Teabing, és leengedte a fegyvert. - Tegye le a zárókövet, s utána tárgyalhatunk.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Gyertyafényes teázás
  2013-02-19 19:59:30, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek  
A Da Vinci kód 258.
  2013-02-18 21:37:25, hétfő
 
  Leigh Teabing magabiztosan figyelte a terem másik végéből, ahogy Langdon gondolataiba merülten, mintha megigézték volna, bámul kifelé az ablakon.
Pontosan úgy történt, ahogy reméltem, gondolta Teabing. Meg fogja fejten .
Teabing már egy ideje azt gyanította, hogy Langdon birtokában van a Grálhoz vezető kulcsnak. Nem véletlen volt, hogy Teabing pontosan azon az éjszakán lépett akcióba, amikor Langdonnak találkoznia kellett Jacques Sauniére-rel. A kurátort lehallgató Teabing biztos volt benne, hogy Sauniérenek csak egyetlen oka lehet arra, hogy mindenáron találkozni akarjon Langdonnal. Langdon rejtélyes kézirata a rend egy kényes pontjára tapintott. Langdon belebotlott az igazságba, és Sauniére attól félt, hogy kipattan a titok. Teabing meg volt győződve arról, hogy a Nagymester azért rendelte magához Langdont, mert el akarta hallgattatni.
Már épp elég ideje rejtegetik az igazságot!
Teabing tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Silas támadása kettős célt szolgált. Megakadályozta, hogy Sauniére találkozzon Langdonnal és a hallgatását kérje, továbbá biztosította, hogy Langdon Párizsban, elérhető közelségben lesz, ha a zárókövet birtokló Teabingnek szüksége volna rá.
Mi sem volt könnyebb annál, mint elrendezni a végzetes találkozót Sauniére és Silas között. Első kézből szerzett információim voltak Sauniére legtitkosabb félelmeiről. Tegnap délután Silas felhívta a kurátort, és felzaklatott papnak adta ki magát.
- Monsieur Sauniére, bocsásson meg, de azonnal beszélnem kell önnel. Soha nem tennék olyat, hogy megszegjem a gyónás szentségét, de ebben az esetben úgy érzem, hogy meg kell tennem. Éppen az imént gyónt nálam egy férfi, aki azt állította, hogy meggyilkolta az ön családtagjait.
Sauniére megdöbbent, de azért óvatos maradt.
- A családom autóbalesetben halt meg. A rendőri jelentés egyértelmű volt.
- Igen, valóban autóbaleset volt - mondta Silas, kivetve a csalétket. - Az a férfi azt mondta, hogy ő szorította le a kocsijukat az útról a folyóba.
Sauniére elnémult.
- Monsieur Sauniére, semmi esetre sem törtem volna így önre, de az az ember olyasmire tett célzást, ami miatt aggódnom kell az ön biztonságáért. - Silas szünetet tartott. - Az az ember az ön unokáját, Sophie-t is megemlítette.
Sophie nevének elhangzása volt a katalizátor. A kurátor azonnal akcióba lépett. Azt kérte, hogy a pap haladéktalanul találkozzon vele a Sauniére által ismert legbiztonságosabb helyen - a louvre-beli irodájában. Aztán felhívta Sophie-t, hogy figyelmeztesse az esetleges veszélyre. A Robert Langdonnal tervezett megbeszélés egyszerre háttérbe szorult.
Most, hogy Langdon eltávolodott Sophie-tól, és ott állt a terem túlsó végéhen, Teabing érezte, hogy sikerült elválasztania őket egymástól. Sophie Neveu megőrizte eltökéltségét, de Langdon tekintetbe vette a magasabb szempontokat. Megpróbálja kitalálni a jelszót. Megértette, milyen fontos megtalálni a Grált, és kiszabadítani béklyóiból.
- Nem fogja kinyitni önnek - mondta Sophie hidegen. - Még ha tudja, akkor sem.
Teabing Langdonra pillantott, miközben Sophie-ra célzott a fegyverrel. Meglehetősen bizonyos volt abban, hogy előbb-utóbb használnia kell a revolvert. Noha nem szívesen gondolt erre, tudta, hogy nem fog habozni, ha arra kerül a sor. Minden lehetőséget megadtam neki, hogy helyes döntést hozzon. A Grál hatalmasabb mindannyiunknál.
Ugyanabban a pillanatban Langdon elfordult az ablaktól.
- A sír... - szólalt meg váratlanul, és halvány reménnyel a szemében nézett rájuk. - Tudom, mit kell keresnünk Newton sírján. Igen, azt hiszem, megtalálom a jelszót!
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
A Da Vinci kód 257.
  2013-02-17 20:35:10, vasárnap
 
  Százegyedik fejezet

Robert Langdon állt az elhagyatott káptalanterem égbe szökő kupolája alatt, és farkasszemet nézett Leigh Teabing pisztolycsövével.
Robert, velem van, vagy ellenem? A királyi történész szavai visszhangot vertek Langdon néma elméjében.
Tudta, hogy erre nem adható jó válasz. Ha igent mond, akkor elárulja Sophie-t. Ha nemet mond, Teabingnek nem marad más választása, mint hogy megölje mindkettőjüket.
Egyetemi oktatói évei nem vértezték fel Langdont arra, mit kell tennie, ha fegyvert szegeznek rá, arra viszont megtanították, hogyan kezelje a paradoxonokat. Amikor egy kérdésre nem adható helyes válasz, akkor csak egy becsületes eljárás marad...
A szürke zóna az igen és a nem között.
A hallgatás.
Langdon lenézett a cryptexre a kezében, és úgy döntött, hogy elsétál vele.
Le nem véve róla a szemét hátrálni kezdett, kifelé tartva a terem hatalmas ürességéből. Semleges terepre. Remélte, hogy a cryptexnek szentelt figyelme azt jelzi Teabingnek, lehet szó együttműködésről, míg a hallgatása azt jelzi Sophie-nak, hogy továbbra is vele van.
Ezzel is időt nyerek.
Langdon sejtette, hogy pontosan a gondolkodás az a tevékenység, amit Teabing vár tőle. Ezért adta ide a cryptexet. Hogy érezzem a döntésem súlyát. A brit történész azt remélte, hogy a Nagymester cryptexét megérintve Langdon teljes mértékben felfogja a tartalma jelentőségét, felkelti tudományos kíváncsiságát, amely minden mást legyőz benne, és elvezeti arra a felismerésre, hogy a zárókövet nyitó jelszó megfejtésének kudarca magát a történelmet fenyegeti elvesztéssel.
Miközben Sophie-t továbbra is sakkban tartották a revolverrel, Langdon attól félt, hogy egyedül a cryptex nehéz jelszava ad esélyt arra, hogy a birtokában tárgyalhasson Teabinggel Sophie elengedéséről. Ha ki tudnám venni a térképet, Leigh hajlandó lenne alkudozni. Langdon a sorsdöntő feladatra összpontosítva lassan haladt a távoli ablakok felé... közben felidézte magában a Newton sírján látott csillagászati képeket.
Sírján keress gömböt, noha úgysem leled.
A Rózsa méhének titkát súgja neked.
Hátat fordítva a többieknek a hatalmas ablakok felé lépegetett, a színes üvegtábláktól remélve ihletet. De az csak nem jött.
Képzeld magad Sauniére helyébe, biztatta magát, kitekintve a College Gardensbe. Mire gondolhatott azzal a hiányzó gömbbel? Csillagok, üstökösök és bolygók képe hunyorgott rá a zuhogó esőből, de Langdon nem vett róluk tudomást. Sauniére nem természettudós volt. Hanem humán értelmiségi, a művészet és a történelem szakértője. A szent nőiség... a kehely... a Rózsa... a megbélyegzett Mária Magdolna... az istennő hanyatlása... a Szent Grál.
A legendák kegyetlen úrnőként ábrázolták a Grált, aki karnyújtásnyira van tőled, de nem láthatod, a füledbe suttog, közel csalogat, aztán eltűnik a ködben.
Kinézve a kert kopár fáira Langdon érzékelte játékos jelenlétét. Jeleket látott mindenfelé. Kísérteties sziluettként emelkedve ki a ködből Nagy-Britannia legöregebb almafája ötszirmú virágokat növesztett, amelyek úgy ragyogtak, akár a Vénusz. Az istennő is kint volt a kertben. Táncolt az esőben, régi korokról dalolt, kikukucskált a bimbós ágak közül, mintha arra akarná emlékeztetni Langdont, hogy a tudás gyümölcse mindig kicsúszik a kezéből, elérhetetlen marad a számára.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
A Da Vinci kód 256.
  2013-02-15 22:36:48, péntek
 
  - A 3. század törvényei - mondta a második bíboros - nem alkalmazhatók Krisztus modern követőire. A mai társadalomban már nem működnek ugyanazok a szabályok.
- Nos, a jelek szerint az Opus Deiben működnek!
- Aringarosa püspök - mondta a titkár végérvényes hanghordozással. - Tiszteletben tartva az előző pápa kapcsolatát az Opus Deivel, Őszentsége hat hónapot ad arra, hogy önként leváljatok a Vatikánról. Azt javaslom, hogy hivatkozzatok a Szentszékkel fennálló véleménykülönbségekre, és önálló keresztény szervezetként határozzátok meg magatokat.
- Tiltakozom! -jelentette ki Aringarosa. - És ezt személyesen fogom közölni vele.
- Tartok tőle, hogy Őszentsége nem óhajt többé találkozni veled.
Aringarosa felállt.
- Nem lesz bátorsága betiltani egy prelátusságot, amelyet az előző pápa alapított!
- Sajnálom. - A titkárnak a szeme sem rebbent. - Az Úr adta, az Úr elvette.
Aringarosa mélységes zavarba és pánikba esett. Kibotorkált a könyvtárból. New Yorkba visszatérve napokig csak üres tekintettel bámult maga elé, és elkeseredetten gondolt a kereszténység jövőjére.
Hetekkel később kapott egy telefonhívást, ami mindent megváltoztatott. A hívó az akcentusa után ítélve francia lehetett, és Mesternek nevezte magát - ami közkeletű cím volt a prelátusságban. Közölte, hogy ismeri a Vatikán terveit, melyek szerint meg akarják vonni a támogatást az Opus Deitől.
Honnan tudhatott róla? - töprengett Aringarosa. Azt remélte, hogy csak a vatikáni hatalmasságok maroknyi csoportja tudja, milyen megsemmisítő sors vár az Opus Deire. A hír nyilvánvalóan kiszivárgott. Ami a pletykálkodást illeti, a világ egyetlen fala sem volt annyira lyukacsos, mint a Vatikáné.
- Mindenütt vannak informátoraim, püspök úr - suttogta a Mester -, és értékes ismeretekhez jutottam általuk. Az ön segítségével felfedhetem rejtekhelyét egy szent relikviának, amely óriási hatalmat jelenthet önnek... elegendő hatalmat ahhoz, hogy a Vatikán meghátrálásra kényszerüljön. Elegendő hatalmat ahhoz, hogy megmentse a hitet. - A telefonáló elhallgatott. - Nem csak az Opus Deinek. Hanem mindannyiunknak.
Az Úr elvette... és az Úr megadta. Aringarosa előtt diadalmasan csillant meg a remény sugara.
- Adja elő a tervét.
Aringarosa püspök már eszméletlen volt, amikor Silas beért vele a St. Mary's Kórházba. Silas a kimerültségtől kábultan tántorgott be az ajtón. Térdre esett a kövezeten, és segítségért kiáltott. A várócsarnokban tartózkodók döbbenten nézték, ahogy a jóformán meztelen albínó megjelenik a vérző pappal.
Az orvos, aki segített Silasnak hordágyra fektetni az ájult püspököt, elsötétült arccal tapintotta ki Aringarosa pulzusát.
- Nagyon sok vért vesztett. Nincs sok remény.
Aringarosa szemhéja megrebbent, egy pillanatra öntudatra tért és Silasra emelte a tekintetét.
- Fiam...
Silas lelke megtelt bűnbánattal és haraggal.
- Atyám, ha az életembe kerül is, megtalálom azt az embert, aki becsapott bennünket és megölöm.
Aringarosa megrázta a fejét, és szomorú pillantást vetett rá a hordágyról.
- Silas... ha semmit sem tanultál eddig tőlem, akkor is kérlek... hogy tanuld meg ezt. - Megfogta Silas kezét, és határozottan megszorította. - A megbocsátás Isten legnagyobb adománya.
- De atyám...
Aringarosa lehunyta a szemét.
- Silas, imádkoznod kell.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2013.01 2013. Február 2013.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 185 db bejegyzés
Összes: 5821 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 507
  • e Hét: 1932
  • e Hónap: 7804
  • e Év: 236669
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.