Regisztráció  Belépés
szabomihalyf.blog.xfree.hu
"Minden ember élete egy regény, de erre csak akkor döbbenünk rá, amikor életünk eseményei már múlttá, emlékké váltak. S ezek a regények mindig tanulságosa... Szabó Mihály
1928.12.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XXI. rész. ( filmnovella, )
  2013-02-27 20:07:33, szerda
 
  F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XXI. rész. ( filmnovella, )

Találkozás a dalai lámával

- Megtudtam, hogy a dalai láma európai körútja során Magyarországra is ellátogat. Természetesen mindent elkövettem, hogy találkozhassak vele.
- El tudom képzeli, hogy semmitől sem riadtál vissza, ami a találkozásban akadályozott volna.
- Tulajdonképpen nem akadályozott engem abban semmi, inkább az volt a baj, hogy az sem volt, ami elősegítse, előmozdítsa ezt a találkozást.
De azért én előremozdítottam. Elmentem a Nógrád megyei Tar nevű községbe, ahol buddhista szerzetesek élnek. Ott minden további nélkül beengedtek a szerzetesi közösség otthonába, és akadály nélkül találkozhattam a telep, azaz a szerzetesek vezetőjével.
Ő maga nagyon szívesen fogadott. Mindent elmondott a magyarországi buddhistákról. Bemutatta az egész telepet. A szentélyt, az imateret, a szálláshelyeket (azokat csak kívülről). Megmutatta a zöldséges kerteket és az istállókat is.
Jó helyen érdeklődtem a láma programja felől. A szívélyes fogadtatás során megtudtam, hogy a dalai láma magyarországi tartózkodásának kiemelkedő programja lesz, hogy Tar községben felavat egy Körösi Csoma Sándorról elnevezett kápolnát.

Érdeklődésemnek az lett az eredménye, hogy a Őszentsége tudomást szerzett rólam, és nem is kellett kivárnom a tari kápolnaavatást, és korábban találkozhattunk. Francia nyelvtudásom mellett nem is volt szükség tolmácsra. Közvetlenül egymással beszélgettünk.
Beszélgetés közben elszóltam magam, hogy bennem mongol vér is folyik.
- Megtiszteltetésnek venném, ha részletesen elbeszélné, hogyan van az ön ereiben mongol vér is.
- Számomra meg az a megtisztelő, hogy Őszentsége érdeklődik személyem és családom története iránt.Ezért nagy örömmel elmondok mindent, de meg kell említenem, hogy hosszú a történet, és én nem szeretném túlzottan igénybe venni Őszentsége rendkívül drága idejét.
- Nyugodtan vegye igénybe az időmet, én szíves örömest meghallgatom.
- Elmondtam hát mindent, amit Te már ismersz.A dalai láma ebből azt jegyezte meg látszólag nagyon szívesen, hogy én Kadánkán leszármazottja vagyok.
- Ez a történet annyira különös, hogy nekünk még találkoznunk kell. Ezennel meghívom Önt magyarországi tartózkodásom kiemelkedő eseményére a Tar községben épült, Körösi Csoma Sándorról elnevezett buddhista kápolna megáldásának ünnepségére.
- Nekem is nagy élményt jelentene a magyar történelem egy másik kiemelkedő alakjáról megemlékező ünnepségen részt venni.
- Jelentős történelmi esemény lenne, ha ezen az ünnepségen a Körösi Csoma Sándorról elnevezett buddhista kápolna megáldása mellett Ön ott helyben áttérne a buddhista vallásra, mint Dzsingisz Kán leszármazottja, aki ráadásul Magyarország utolsó, titokban megkoronázott királya.
- Aztán még egyéb politikai kérdésekről is beszélgettünk. Kértem és kaptam is egy dedikált fényképet a dalai lámától.

- És mi történt Tar községben?
- Ott semmi. Mert elgondoltam, hogy nem lenne igazán szerencsés, ha egy keresztény magyar király buddhista vallásra térne.
Elutaztam ugyan Tar községbe, de szándékosan annyit késtem, hogy már vége volt az eseménynek. Őszentségével azonban még találkoztam.
- Kimondhatatlanul sajnálom, hogy elkéstem, és a késedelemért őszintén elnézését kérem.
- Nekem is nagy fájdalmat okozott, hogy az Ön buddhistává történő áttérése elmaradt. Az világviszonylatban is nagy történelmi esemény lett volna. Megígérem, hogy ha legközelebb Magyarországra jövök, szívesen megteszem azt, ami most sajnálatosan elmaradt.
- Én most nem tehetek mást, csak ismételten bocsánatát kérem.

- Én meg most azt sem tudom, hogy kérdezzek-e bármit is. Talán az a legjobb, ha most nem mondok, nem kérdezek semmit.
- Ahogy gondolod!
- Hát, azt gondolom, azt kérem, ha nem vagy még fáradt, beszélgessünk tovább. Helyesebben szólva Te beszélj még. Az emlékezetes találkozóidból mondj még el legalább egyet-kettőt.
- Fáradt nem vagyok, szívesen is beszélek, de azért javaslom, hogy egy kis kikapcsolódást engedjünk meg magunknak. Főzök egy kávét.
- Az látod nagyon jó lesz, a kikapcsolódás is,meg a kávé is.
- Utána meg folytatom Margaret Thatcherrel.

Kinyújtózkodtunk hát egy kicsit. Kávéztunk.
Ez valóban jól esett. Ránk is fért ez a kis pihenés, mert mondjuk ki őszintén, hogy az volt. De most arra kérlek Józsi bátyám, használjuk ki a buszhoz indulásomig még rendelkezésünkre álló időt.
- Mennyi még az?
- Jó másfél óra.
- Abba még sok minden belefér, de nem tudnál egy későbbi busszal menni?
- Tudni tudnék, de inkább meglátogatlak mégegyszer.
- Akkor beszélek, de szólalj meg, ha az időnk lejárt. Folytatom hát...

Folyt. köv.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XX. rész. ( filmnovella, )
  2013-02-27 20:06:20, szerda
 
  F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XX. rész. ( filmnovella, )

EMLÉKEZETES TALÁLKOZÁSOK

Találkozás II. János Pál pápaőszentségével

- Azért kezdem ezzel, mert több szempontból is ez nagyon jelentős élmény volt számomra, annak ellenére, hogy eredetileg csak az volt a szándékom, hogy egy megtisztelő autogramot szerezzek a gyűjteményembe. A Szentatya saját fényképének aláírása közben megkérdezte tőlem:
- Gyermekem, miért olyan fontos neked, hogy megajándékozzalak ezzel az aláírt fényképemmel?
- Azért, mert Őszentsége az én ős-nagynénémet, Kingát fogja szentté avatni, ugyanis én a korábban boldoggá avatott Jolán egyenes ági leszármazottja vagyok.
- Ez azt jelenti,hogy te, gyermekem a magyar Árpád-házi királyi család leszármazottja vagy?
- Igen, szentséges Atyám, és engem 1944. június 25-én Serédi Jusztinián, akkori magyar bíboros hercegprímás I József néven meg is koronázott.


- Tudomásom van erről. Szeretem a magyarokat, mindig figyelemmel kísértem és kísérem Magyarország sorsát.
- Ez nagyon megtisztelő minden magyar számára, és az én számomra is.
- Búcsúzóul letérdepeltetett, és megáldott,mint I. József megkoronázott Árpád-házi királyt. Megáldott, én pedig meghatódva homlokomat a Szent Gyűrűre szorítottam.
- Ez tényleg megható élmény lehetett számodra!
- Valóban, de volt még ennél is meghatóbb élményem. Mondhatom, azt, hogy egy felfoghatatlan csoda...

A felfoghatatlan csoda

- Értesítést kaptam, hogy Szent Kinga, Szent Hedvig és az én ősanyám, Boldog Jolán relikviáit a Vatikánból egyenesen Egerbe hozzák. Egerbe, ahol én lakom. Ez nem lehet igaz! - gondoltam. De igaz volt.
A szent ereklyék valóban megérkeztek Egerbe. A megérkezés, az ünnepélyes fogadás napján kezemben tarthattam ősanyám,Árpád-házi Boldog Jolán ereklyéjét
Könnyeztem. Velem együtt könnyeztek valamennyien, akik ezekben a csodálatos percekben láttak. Szívemhez szólt ősanyám ereklyéje.
- El tudom képzelni, hogy milyen érzés lett úrrá rajtad, de hogyan és miért adták a kezedbe?...
- Mai napig gyakran meglátogatom Egerben a Dobó téren lévő templomot, ahol ősanyám, Boldog Jolán ereklyéje az első oltáron van elhelyezve. Azokban a percekben én is boldog vagyok.

- Meg vagyok győződve arról, hogy az ereklyék hazaküldése összefügg a Szent Atyával történt találkozásommal.
- Lehet?
- Nem lehet, biztos vagyok benne, hogy a Pápaőszentsége akkor határozta el az ereklyék Egerbe küldését, amikor találkozott velem, I. József megkoronázott magyar királlyal, Boldog Jolán egyenes ági leszármazottjával. Természetes hát, hogy a leszármazott kezébe, azaz az én kezembe adták az ereklyét.
- Most is azt mondom, amit már többször említettem: ,,Hosszú, kalandos életedet során hihetetlen dolgok történtek veled."
- Lehet, hogy sok minden hihetetlennek tűnik,de én tudom, hogy ez mind úgy igaz, ahogy mondom..

Folyt. köv.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XIX. rész. ( filmnovella, )
  2013-02-26 21:03:05, kedd
 
 
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XIX. rész. ( filmnovella, )

GYŰJTŐSZENVEDÉLY

Mindenkivel előbb vagy utóbb megtörténik, hogy valami megtetszik neki. Csak rácsodálkozik, esetleg el is teszi a megtetszett, megcsodált darabot. Előfordul, hogy egyetlen ilyen eset hatására egy egész életre megmaradó gyűjtési szokás alakul ki. Az sem ritka, hogy a szokás szenvedéllyé válik. Ilyen sejtésem támadt főszereplőnk elbeszéléseinek meghallgatása, a rendelkezésemre bocsátott írásainak átolvasása után, és én is gyűjtésre szántam el magam.
Összegyűjtöm az ide tartozó adatokat. Egy újabb beszélgetéssel még kiegészítem, aztán leírom azokat. Ilyen gondolatok megfogalmazása után került sor újabb találkozónkra.

- Hadd kérdezzem meg, mikor, miért és mit kezdtél el gyűjteni, és hogyan alakult ki ez a gyűjtőszenvedélyed?
- Erre is könnyen tudok válaszolni, mert nagyon sokan megkérdezték már ezt tőlem. Biztosan te is meglepődsz a válaszomon, ugyanúgy, mint eddig már sokan.
- Én is el vagyok rá készülve, hiszen már eddig is sok tőled hallott dolgon meglepődtem. De most is szívesen hallgatlak, kíváncsian várom a meglepetést.

- Többször is említettem már, hogy édesapám jó barátságban volt Petru Grozával, akivel együtt járt egyetemre Budapesten, s aki a II. világháború után a Román Köztársaság első elnöke lett. Ő adott apámnak egy dedikált, aláírt fényképet. Ez az aláírás indította el a mai napig bennem élő autogramgyűjtés szenvedélyét.
Már jóval korábban Petru Grozán keresztül kerültem kapcsolatba Mihály királlyal, akivel évtizedeken keresztül levelező viszonyban voltam. A kimondottan az én címemre küldött, saját maga által aláírt fényképe is a gyűjteményem első és értékes darabjai közé tartozik.

De aláírásgyűjtő szenvedélyemet jóval korábban is élesztgette már egy nagyon érdekes darab. Családunk birtokában volt az Aradi Tizenhármak egyikének búcsúslevele, de sajnos az a II. világháború során megsemmisült.
- Mindenesetre Petru Groza és Mihály király aláírt fényképei elindították a gyűjtésedet.
- Méghozzá két irányban, és megállíthatatlanul. Ha csak autogram beszerzésére lehetőség volt, én azt nem hagytam ki. De ahol csak lehetett, igyekeztem aláírt fénykép birtokába jutni. A nagyobb eredmény érdekében igyekeztem találkozni minden neves külföldi személlyel, aki Magyarországra látogatott, és igyekeztem legalább levélben kapcsolatba kerülni fontos, szinte az egész világon ismert személyiségekkel.

- Ezeket hallgatva az a kérdés merült fel bennem, hogy milyen fogadtatásban részesültek ezek a próbálkozásaid. Ellenállásba ütköztek, vagy meghallgatásra találtak, kielégítésre kerültek?
- Amit magam sem hittem volna, jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy kéréseimet szinte mindenki teljesítette.
- Most már csak azt várom oldalamat kifúró kíváncsisággal, hogy mennyire jutottál az autogramok és az aláírt fényképek vagy iratok gyűjtésével?
- Most tényleg meglepődhetsz, mert ki merem jelenteni, hogy különböző korok nagyságainak aláírásaiból, dedikációiból, aláírt üdvüzleteiből, aláírt fényképeiből talán nekem van a legnagyobb gyűjteményem az egész világon. Ezeknek a papíroknak a teljes súlya több mint 150 kilogrammot nyom, hiszen közel tízezer darabból áll már ez a gyűjtemény.
- Ezt hallva most azt kérem, próbálj a több ezerből néhányat kiemelni és elmondani, melyek a legértékesebbek, melyek megszerzéséhez fűződnek a legérdekesebb élmények, vagy melyeket volt a legnehezebb megszerezni.
- Nehezen teljesíthető, amit kérsz, mert több évtized, több mint fél évszázad alatt gyűjtöttem azokat. Levelezésben voltam szinte az egész világgal, és a gyűjtés kapcsán nagyon sok híres emberrel volt szerencsém találkozni.
- Ezt mind elhiszem, de kezdek már türelmetlen lenni. Szeretnék már valami konkrétumot hallani. Gondolom így lesznek ezzel az olvasók is, ha az életed összefoglaló leírását tartalmazó könyvemben ehhez az részhez érnek.
- Most akár meg is sértődhetnék, de megértelek, és rátérek a konkrétumokra.

Említettem már, hogy gyűjteményem alapját furcsamódon Petru Groza apámnak dedikált és Mihály király aláírásával egyenesen nekem küldött fényképe képezte. Ezektől kedvet kapva folytattam a gyűjtést először a lakóhelyemen, a Svábhegyen. Megismerkedtem Kodály Zoltánnal. Kértem és kaptam is tőle aláírt fényképeket. Rajta keresztül ismertem meg a Bartók családot. Segítségükkel kaptam Bartók Bélától egy aláírásával ellátott fényképet. Kerületünkben ismerkedtem meg Honthy Hannával, Hatvany Lajossal, Tolnay Klárival, Papp Lacival, Koós Károllyal, Ferencsik Jánossal, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem. Ezek mindegyikétől kaptam autogramot és fényképet. De sikerült megszereznem a világhírű magyar futballista aranycsapat minden tagjának aláírását, még azoktól is, akik akkor külföldön éltek. A több ezer relikviában benne van Puskás Öcsi, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Básti Lajos, Major Tamás és Gobbi Hilda, vagy a politikusok közül Dobi István, Rónai Sándor, Grósz Károly, Kádár János, Németh Miklós, Antall József, Göncz Árpád, Mádl Ferenc aláírása is. Nem hagyhatom ki az itteni felsorolásomból Nagy Imre, Maléter Pál, Mindszenty József aláírását sem. Csak azt mondom, aki kíváncsi, az nézze meg a gyűjteményem kiállítását. Már több helyen volt és több helyen lesz még ilyen bemutató.

- Igazad van Józsi bátyám, de hol volt és hol várható még ilyen kiállítás?
- Nagy bánatom felemlítésével kezdem. Azt fájlalom, hogy jelenlegi lakóhelyemen hiába kértem egy állandó kiállítás feltételeinek biztosítását, így Egerben nem tudtam ezt megvalósítani. Persze, engem nem olyan fából faragtak, hogy az első akadálynál lemondjak arról, amit nagyon akarok. Megkerestem Poroszló és Hatvan önkormányzatát. Poroszlón a Graefl-kastélyban állíthattam ki félévszázados gyűjteményemet.
Most tárgyalunk egy állandó Daka-kiállítás létrehozásának feltételeiről. Ugyanez történt és történik Hatvanban is. Hála Istennek, most az a gondom, hogy helyesen döntsek: Poroszló vagy Hatvan legyen. Meg az, hogy a kiállítási anyagot megosztva és időnként cserélve akár három állandó Daka-kiállítást szervezzünk, és valósítsunk meg, mert Budapesten a Nemzeti Múzeum is hajlandóságot - ha nem igényt - mutat erre.
- Ehhez őszintén szerencsét kívánok, de most azt kérdezem meg, hogy mennyi a külföldi eredetű ebben a relikviatömegben?
- Hát, véleményem szerint olyan fele-fele arányban van a hazai és a külföldi anyag.
- Kérlek, említs meg legalább néhány fontosabbat, érdekesebbet az utóbbiakból.
- Nagyon szívesen. Csak az jelent nehézséget számomra, hogy a nagyon sokból melyiket válasszam és említsem. Szinte már zavarba jövök...
- Ez nem szokásod!
- Bocsáss meg, hogy megint különös esettel kezdem, de ilyen az élet. A 30-as években együtt dolgoztam Nicolae Ceauşescuval a temesvári Malaxa-gyárban, így természetes, hogy kérésemre ő is azonnal elküldte nekem dedikált fényképét, pedig akkor már elnök volt.
- Az is természetes, hogy megkérdezzem, milyen embernek ismerted meg Ceauşescut?
- Azzal kezdem, hogy én akkoriban már gyakorló egyetemista voltam, ő meg segédmunkás. Visszavonult, zárkózott, szorongó, félénk ember volt. Mégis állandóan politizált. Egyrészt csodáltuk, hogy zárkózottsága, félénksége ellenére politizálni mert, másrészt zárkózottsága miatt mindenki cukkolta. Ha politizálni kezdett, mindjárt megszólalt valaki a munkások közül: ,,Jobban tennéd Nicu, ha nem fecsegnél itt össze-vissza, inkább dolgoznál!"

- Érdekes. De lássunk és halljunk inkább néhány további külföldi relikviádról.
- Említettem már Mihály román királyt, de most megemlítem az édesapját, Károly királyt, aki személy szerint ismert engem, mert nekem, mint ifi sportolónak, majd később, mint a Román Katonai Akadémia sportolójának több aranyérmet is átadott.
A sorba bekerülhet Bush, amerikai elnök, és Willy Brandt is, valamint Thatcher asszony, a dalai láma, s számomra talán a legfontosabb, II. János Pál pápa személyesen aláírt és átadott fényképe.
További konkrétumok felsorolása helyett megmutatom most neked a Guinness Rekordok Könyvét 1996-ból. Látod, itt van benne, hogy Daka József, egri polgár 50 év alatt több mint 10 ezer autogramot gyűjtött össze, aminek a papírsúly tömege több mint 100 kilogramm.
- Szóval tízezer híresség aláírásával ,,begyűjtötted" magad a rekordok könyvébe is. Belátom, hogy további konkrét adatok felsorolása teljesen felesleges lenne.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XIX. rész. ( filmnovella, )
  2013-02-26 21:02:57, kedd
 
 
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XIX. rész. ( filmnovella, )

GYŰJTŐSZENVEDÉLY

Mindenkivel előbb vagy utóbb megtörténik, hogy valami megtetszik neki. Csak rácsodálkozik, esetleg el is teszi a megtetszett, megcsodált darabot. Előfordul, hogy egyetlen ilyen eset hatására egy egész életre megmaradó gyűjtési szokás alakul ki. Az sem ritka, hogy a szokás szenvedéllyé válik. Ilyen sejtésem támadt főszereplőnk elbeszéléseinek meghallgatása, a rendelkezésemre bocsátott írásainak átolvasása után, és én is gyűjtésre szántam el magam.
Összegyűjtöm az ide tartozó adatokat. Egy újabb beszélgetéssel még kiegészítem, aztán leírom azokat. Ilyen gondolatok megfogalmazása után került sor újabb találkozónkra.

- Hadd kérdezzem meg, mikor, miért és mit kezdtél el gyűjteni, és hogyan alakult ki ez a gyűjtőszenvedélyed?
- Erre is könnyen tudok válaszolni, mert nagyon sokan megkérdezték már ezt tőlem. Biztosan te is meglepődsz a válaszomon, ugyanúgy, mint eddig már sokan.
- Én is el vagyok rá készülve, hiszen már eddig is sok tőled hallott dolgon meglepődtem. De most is szívesen hallgatlak, kíváncsian várom a meglepetést.

- Többször is említettem már, hogy édesapám jó barátságban volt Petru Grozával, akivel együtt járt egyetemre Budapesten, s aki a II. világháború után a Román Köztársaság első elnöke lett. Ő adott apámnak egy dedikált, aláírt fényképet. Ez az aláírás indította el a mai napig bennem élő autogramgyűjtés szenvedélyét.
Már jóval korábban Petru Grozán keresztül kerültem kapcsolatba Mihály királlyal, akivel évtizedeken keresztül levelező viszonyban voltam. A kimondottan az én címemre küldött, saját maga által aláírt fényképe is a gyűjteményem első és értékes darabjai közé tartozik.

De aláírásgyűjtő szenvedélyemet jóval korábban is élesztgette már egy nagyon érdekes darab. Családunk birtokában volt az Aradi Tizenhármak egyikének búcsúslevele, de sajnos az a II. világháború során megsemmisült.
- Mindenesetre Petru Groza és Mihály király aláírt fényképei elindították a gyűjtésedet.
- Méghozzá két irányban, és megállíthatatlanul. Ha csak autogram beszerzésére lehetőség volt, én azt nem hagytam ki. De ahol csak lehetett, igyekeztem aláírt fénykép birtokába jutni. A nagyobb eredmény érdekében igyekeztem találkozni minden neves külföldi személlyel, aki Magyarországra látogatott, és igyekeztem legalább levélben kapcsolatba kerülni fontos, szinte az egész világon ismert személyiségekkel.

- Ezeket hallgatva az a kérdés merült fel bennem, hogy milyen fogadtatásban részesültek ezek a próbálkozásaid. Ellenállásba ütköztek, vagy meghallgatásra találtak, kielégítésre kerültek?
- Amit magam sem hittem volna, jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy kéréseimet szinte mindenki teljesítette.
- Most már csak azt várom oldalamat kifúró kíváncsisággal, hogy mennyire jutottál az autogramok és az aláírt fényképek vagy iratok gyűjtésével?
- Most tényleg meglepődhetsz, mert ki merem jelenteni, hogy különböző korok nagyságainak aláírásaiból, dedikációiból, aláírt üdvüzleteiből, aláírt fényképeiből talán nekem van a legnagyobb gyűjteményem az egész világon. Ezeknek a papíroknak a teljes súlya több mint 150 kilogrammot nyom, hiszen közel tízezer darabból áll már ez a gyűjtemény.
- Ezt hallva most azt kérem, próbálj a több ezerből néhányat kiemelni és elmondani, melyek a legértékesebbek, melyek megszerzéséhez fűződnek a legérdekesebb élmények, vagy melyeket volt a legnehezebb megszerezni.
- Nehezen teljesíthető, amit kérsz, mert több évtized, több mint fél évszázad alatt gyűjtöttem azokat. Levelezésben voltam szinte az egész világgal, és a gyűjtés kapcsán nagyon sok híres emberrel volt szerencsém találkozni.
- Ezt mind elhiszem, de kezdek már türelmetlen lenni. Szeretnék már valami konkrétumot hallani. Gondolom így lesznek ezzel az olvasók is, ha az életed összefoglaló leírását tartalmazó könyvemben ehhez az részhez érnek.
- Most akár meg is sértődhetnék, de megértelek, és rátérek a konkrétumokra.

Említettem már, hogy gyűjteményem alapját furcsamódon Petru Groza apámnak dedikált és Mihály király aláírásával egyenesen nekem küldött fényképe képezte. Ezektől kedvet kapva folytattam a gyűjtést először a lakóhelyemen, a Svábhegyen. Megismerkedtem Kodály Zoltánnal. Kértem és kaptam is tőle aláírt fényképeket. Rajta keresztül ismertem meg a Bartók családot. Segítségükkel kaptam Bartók Bélától egy aláírásával ellátott fényképet. Kerületünkben ismerkedtem meg Honthy Hannával, Hatvany Lajossal, Tolnay Klárival, Papp Lacival, Koós Károllyal, Ferencsik Jánossal, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem. Ezek mindegyikétől kaptam autogramot és fényképet. De sikerült megszereznem a világhírű magyar futballista aranycsapat minden tagjának aláírását, még azoktól is, akik akkor külföldön éltek. A több ezer relikviában benne van Puskás Öcsi, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Básti Lajos, Major Tamás és Gobbi Hilda, vagy a politikusok közül Dobi István, Rónai Sándor, Grósz Károly, Kádár János, Németh Miklós, Antall József, Göncz Árpád, Mádl Ferenc aláírása is. Nem hagyhatom ki az itteni felsorolásomból Nagy Imre, Maléter Pál, Mindszenty József aláírását sem. Csak azt mondom, aki kíváncsi, az nézze meg a gyűjteményem kiállítását. Már több helyen volt és több helyen lesz még ilyen bemutató.

- Igazad van Józsi bátyám, de hol volt és hol várható még ilyen kiállítás?
- Nagy bánatom felemlítésével kezdem. Azt fájlalom, hogy jelenlegi lakóhelyemen hiába kértem egy állandó kiállítás feltételeinek biztosítását, így Egerben nem tudtam ezt megvalósítani. Persze, engem nem olyan fából faragtak, hogy az első akadálynál lemondjak arról, amit nagyon akarok. Megkerestem Poroszló és Hatvan önkormányzatát. Poroszlón a Graefl-kastélyban állíthattam ki félévszázados gyűjteményemet.
Most tárgyalunk egy állandó Daka-kiállítás létrehozásának feltételeiről. Ugyanez történt és történik Hatvanban is. Hála Istennek, most az a gondom, hogy helyesen döntsek: Poroszló vagy Hatvan legyen. Meg az, hogy a kiállítási anyagot megosztva és időnként cserélve akár három állandó Daka-kiállítást szervezzünk, és valósítsunk meg, mert Budapesten a Nemzeti Múzeum is hajlandóságot - ha nem igényt - mutat erre.
- Ehhez őszintén szerencsét kívánok, de most azt kérdezem meg, hogy mennyi a külföldi eredetű ebben a relikviatömegben?
- Hát, véleményem szerint olyan fele-fele arányban van a hazai és a külföldi anyag.
- Kérlek, említs meg legalább néhány fontosabbat, érdekesebbet az utóbbiakból.
- Nagyon szívesen. Csak az jelent nehézséget számomra, hogy a nagyon sokból melyiket válasszam és említsem. Szinte már zavarba jövök...
- Ez nem szokásod!
- Bocsáss meg, hogy megint különös esettel kezdem, de ilyen az élet. A 30-as években együtt dolgoztam Nicolae Ceauşescuval a temesvári Malaxa-gyárban, így természetes, hogy kérésemre ő is azonnal elküldte nekem dedikált fényképét, pedig akkor már elnök volt.
- Az is természetes, hogy megkérdezzem, milyen embernek ismerted meg Ceauşescut?
- Azzal kezdem, hogy én akkoriban már gyakorló egyetemista voltam, ő meg segédmunkás. Visszavonult, zárkózott, szorongó, félénk ember volt. Mégis állandóan politizált. Egyrészt csodáltuk, hogy zárkózottsága, félénksége ellenére politizálni mert, másrészt zárkózottsága miatt mindenki cukkolta. Ha politizálni kezdett, mindjárt megszólalt valaki a munkások közül: ,,Jobban tennéd Nicu, ha nem fecsegnél itt össze-vissza, inkább dolgoznál!"

- Érdekes. De lássunk és halljunk inkább néhány további külföldi relikviádról.
- Említettem már Mihály román királyt, de most megemlítem az édesapját, Károly királyt, aki személy szerint ismert engem, mert nekem, mint ifi sportolónak, majd később, mint a Román Katonai Akadémia sportolójának több aranyérmet is átadott.
A sorba bekerülhet Bush, amerikai elnök, és Willy Brandt is, valamint Thatcher asszony, a dalai láma, s számomra talán a legfontosabb, II. János Pál pápa személyesen aláírt és átadott fényképe.
További konkrétumok felsorolása helyett megmutatom most neked a Guinness Rekordok Könyvét 1996-ból. Látod, itt van benne, hogy Daka József, egri polgár 50 év alatt több mint 10 ezer autogramot gyűjtött össze, aminek a papírsúly tömege több mint 100 kilogramm.
- Szóval tízezer híresség aláírásával ,,begyűjtötted" magad a rekordok könyvébe is. Belátom, hogy további konkrét adatok felsorolása teljesen felesleges lenne.

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XVIII. rész. ( filmnovella, )
  2013-02-26 20:54:15, kedd
 
 
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XVIII. rész. ( filmnovella, )


​Emlékezetes, fontos 1956-os esemény a Svábhegyen

- 1956 októberében a XII. kerületi IKV-nál dolgoztam. Nálunk is megalakult a Munkástanács, amelynek én is tagja voltam.Két beosztottammal igen különös feladatot kaptam az elnöktől.
- Daka úr! Önök hárman külön feladatot kapnak. Tudomásomra jutott, hogy Mindszenty József bíboros urat Rétságról idehozták az ávósok Eötvös utcai svábhegyi épületébe.Itt van vizsgálati fogságban. A honvédség megfelelő erőt küld, de aki szabadításnál számítunk az Önök segítségére is. Azért gondolunk önre, mert katonaviselt ember, és villanyszerelő vállalkozóként nagyon jól megismerte a Svábhegyet.
- Készséggel állok rendelkezésre két munkatársammal együtt.
Vártuk a honvédség embereit. Október 29-én hajnalban két tank állt meg a házam előtt. Az elsőből kiszállt a parancsnok,egy főtörzsőrmester, és odalépett elém:
- Őrnagy úrnak jelentem, hogy Mindszenty József bíboros hercegprímás kiszabadítására, és Rétságra történő visszaszállítására szóló paranccsal érkeztünk, és ehhez kérjük az őrnagy úr segítségét.
- Szívesen segítek.Ismerem a ház hátsó bejáratát is. Meg tudjuk lepni az ávósokat.

Megjelenésünkre az ávósok csapot-papot hagyva elmenekültek a golfpályán keresztül. Mi hagytuk őket, mert a feladat csak a bíboros úr kiszabadítása volt. Behatoltunk a házba, ahol a bíboros úr egy díványon feküdt, elkábított állapotban, keze-lába pedig elektromos sokkolóval volt összekapcsolva.
Kiszabadítottam, mesterséges légzésben részesítettük, vízzel itattuk. Felültettem bíboros urat, aki félig kábultan kérdezte:
- Édes fiam! Hol vagyok, mi történt velem?
- Az ávósok vizsgálati fogságában, a Svábhegyen az Eötvös utcában. De most sietnünk kell,mert ha az ávósok erősítéssel visszajönnek, megakadályozhatják a bíboros úrkiszabadítását.
- És te ki vagy,édes fiam?
- IV. Béla magyar király egyenes ági leszármazottja, és Magyarország I. József néven titokban megkoronázott királya.
- Tudomásom van erről, magától Jusztinián bíboros úrtól, aki a koronázást elvégezte.

Az történt, hogy a bíboros urat 28-án éjjel erőszakkal felhozták az Eötvös utcai ávós fogdába. Elkábították, és éppen akkor kezdték volna kihallgatását, amikor odaértünk. Én az elmenekülő ávósok között felismertem azt az őrnagyot, aki a kihallgatást vezette volna. A bíborosurat beültettem a két tankot kísérő személygépkocsiba. Két munkatársamnak utasítást adtam, hogy vigyék vissza őt Rétságra. Ott már a forradalom oldalára állt honvédség védelme alatt abszolút biztonságban lesz. Úgy is volt.

Ám az események gyorsan peregtek, és változtak. Úgy alakult, hogy a bíboros úrra szüksége lett a forradalomnak.Október 30-án Pallavicini Antal honvéd őrnagy páncélos kocsival vitte fel Budapestre.
A forradalom elbukott. A bíboros úr az amerikai követségre menekült. Kiszabadítóját, Pallavicini őrnagy urat a Kádár-korszakban felakasztották. Én csak azért úsztam meg, mert a Svábhegyről menekítésben részt vett két barátom külföldre szökött. A svábhegyi ávósőrnagyról később soha nem hallottam. Így titokban tudtam tartani, hogy az ávósok svábhegyi fogságából az én vezetésemmel menekítettük ki a bíboros urat.Ha azt akkor nem csinálom, másként alakult volna Mindszenty József hercegprímásúr sorsa, de még a forradalom is az ő szereplése nélkül.

- Józsi bátyám! Bizonyára észrevetted, hogy ennek a történetnek az elbeszélése alatt nem szólaltam meg. Pedig nagyon kikívánkozott belőlem, hogy eddig soha nem hallottam, arról, hogy Mindszenty bíborost az ÁVÓ tulajdonképpen elrabolta a Svábhegyre, és onnan kiszabadítva szabadította ki másodszor Pallavicini őrnagy.
- Pedig ez így volt.
- Kár, hogy az eset szemtanúi, résztvevői közül rajtad kívül nem él már senki.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XVII. rész . ( filmnovella, )
  2013-02-26 00:42:33, kedd
 
  F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XVII. rész . ( filmnovella, )

,, Száz leány mennyegzője"

- Nagyon köszönöm. De borossebesi tartózkodása alatt írt Jókai egy novellát is ,,Száz leány menyegzője" címmel. Ezt is hallgasd meg.
- A borossebesi és a déznai öregek körében élt egy legenda, amit Jókai itt ismert meg, és ebből írt aztán meghatóan szép novellát.
Egyszer, még a törökök idejében éppen esküvőt tartottak Borossebes református templomában. Ott volt az egész városapraja-nagyja, közöttük nagyon sok szép fiatal leány. Esküvő alatt Kurbán bég a janicsárjaival betört a templomba, hogy a menyasszonyt elrabolja. De a menyasszonyrablás nem sikerült, mert a magyar legények megakadályozták.Kiverték a janicsárokat a templomból.

Kisült, hogy az Erdélyben tartózkodó török hadsereg parancsnoka Ehren pasa a szultánhoz volt rendelve. Nem tudta, hogy miért, ezért úgy gondolta, hogy száz szüzet visz ajándékba a szultánnak, hogy esetleges haragját csökkentse, vagy esetleges megelégedését növelje saját magával szemben.

A szüzek össze rablásával és száz szépnek a kiválogatásával Kurbán bég volt megbízva. Egy kis jutalmat remélve szívesen vállalta ezt a férfias megbízatást. Már együtt is volt a száz szép leány a déznai várban. Ott készítették elő őket az utazásra, és a szultánnal valótalálkozásra. Igen ám, de éppen a legszebb leány megbetegedett. Az ő helyére akarta Kurbán betenni a sebesi menyasszonyt. Kurbán szerencséjére a leány meggyógyult.

Mikor a leányok megtudták, hogy napokon belül viszik őket Isztambulba, összedugták a fejüket: hogyan akadályozhatják meg ezt a szégyenletes, gyászos utat. Nagyszerű megoldást találtak ki.

A legerősebb, de igen szép leány bíztató magatartással közeledett a foglár parancsnokhoz. Megszerezte - valószínűleg ellopta - a lőportár kulcsát.
A fogoly lányok együtt szoktak engedéllyel menni, őrző kísérettel az esti imára a vár kápolnájába. Ezen az estén már előre begurították a lőporos hordót a kápolna közepére. Valamennyien körülállták és fáklyával felrobbantották azt. Mindannyian meghaltak, imádkozva énekelve a mennyekbe szálltak, égi jegyesükhöz, Jézus Krisztushoz.
Így született meg a sebesi öregek elbeszélése alapján ez a tragikusan is nagyon szép novella.>
- Látod, én meg szó nélkül végighallgattam,annál is inkább, mert Jókainak ezt az írását nem ismerem.
- Örülök, hogy ezzel is egy kis örömet szereztem neked.

- Azzal meg igazán nagy örömet szereztél, hogy ennyi mindent, egész életedet elmondtad, s különösen örülök annak, hogy hozzájárulsz, hogy tartalmi változtatások nélkül összefoglaló egész leírást készíthessek.
- Nemcsak hozzájárulok, hanem örülök is ennek,mert én szívesen és örömmel fogom olvasni egyben az egész eddigi életemet.

Jókai Mór a Svábhegyen

- Több helyen említettem már, hogy 2000-ben részt vettem a Hegyvidék, XII. kerületi Önkormányzat által a Millenniumi évalkalmából meghirdetett ,,A hely, ahol élek" helytörténeti pályázaton. Pályázati dolgozatom megírásához vizsgálódtam lakóhelyemen, a Svábhegyen. Ennek során tudtam meg, hogy a mai Madártani Intézet helyén Jókai Mórnak szép nagy villája volt.
- Ha csak volt, akkor hogyan került most mégis a megemlékezéseidbe?
- Úgy, hogy amikor a Madártani Intézet villanyszerelési munkáit végeztem, az intézet akkor igazgatója, ifjú Tildy Zoltán elmondta, hogy azon a helyen volt Jókai Mór villája. Mikor említettem,hogy milyen nagy helytörténész és gyűjtő vagyok, ő sok, a Jókai villáról készült fényképet és festményt, és a régi villából való egy-két épületelemet is adott.
- Ez szép volt az ifjú Tildy Zoltántól.
- Szép és hasznos. Sokat segített a kutatásomban. Olvasmányaimból, Tildy igazgató úr elbeszéléseiből, a fényképekből és emlékdarabokból állt össze a következő kép, Jókai svábhegyi tartózkodásának képe. Ezt mondom el most neked.
- Én meg erre várok már türelmetlenül.

- Hát, akkor hallgasd elbeszélésemet.
Jókai nagyon szerette a Svábhegyet, és ifjú feleségét, Laborfalvy Rózát. A villa építésekor már elég gazdag is volt.Így aztán feleségének igényeit és ízlését is beleadva nagyon szép villáról készülhettek a későbbi fényképek és Fesztyné Jókai Róza rajzai, festményei.
A villa szép parkban állt. Az utca felől díszes-oszlopos hatalmas terasz volt. A terasz mellett szintén tágas, üvegezett veranda, és a verandáról nyílt a tágas fogadóterem. A legérdekesebb a fogadóteremből nyíló ,,sötétszoba". Mind a négy helyiségnek megvolt a maga rendeltetése.
- Te még azokat is kikutattad?
- Nem volt nehéz, mert kezembe került Jókai naplója. Abban mindent leírt.
A kis sötétszobában petróleumlámpa fényénél vagy anélkül ült, és merült gondolataiba Jókai.
A fogadóteremben folyt Jókaiék színes társadalmi élete.

Kiemelkedő szerepe volt a terasznak. A bejárat mellett volt Jókai kedvenc fonott fotelje. Ebből nézte az író a közeli,szép rózsákkal teli kertet, és a gyönyörű, távolabbi kilátást.
De kicsit elfordítva ezt a fotelt, másban gyönyörködött, mást figyelt az öreg mesemondó.
A terasz szemközti végén ki volt alakítva egy pódium. Ezen a pódiumon, mint egy kis színpadon próbálta, játszotta el a színésznő feleség az új szerepeit. A férj kritikus szemmel nézte a próbát, és javította, csiszolta az előadást. Gondosan ügyelt arra, hogy imádott felesége a legjobb magyar színésznő legyen.

Az ifjú Tildy Zoltán nagy tisztelője volt Jókainak, ezért szép emlékszobát hozott létre a Jókai-villa helyén épült Madártani Intézetben, még a sötétszobát is kialakította. Abban is ott vannak a Jókai-villa fényképei.
- Most is azt mondom, hogy fantasztikus teljesítményről beszélsz.

- De még nincs vége... Az én magánmúzeumomban is vannak értékes Jókai relikviák.
Sikerült megmentenem az üvegezett verandaajtajának kilincsét, az üvegezés egy szép színes üvegkockáját, a kis pódium egy parkettalécét.
És itt szeretnék elmondani még valamit.Udvaroltam Jókai Mór egyik unokájának. Tőle kaptam egyszer névnapi ajándékként egy herbáriumot, amit Jókai Mór saját maga hozott Jeruzsálemből. Ha másért nem,már ezért a herbáriumért megérte a Jókai lánynak udvarolni.
- Nekem is megérte ide utazni Egerbe.Fantasztikus, romantikus történeteket hallottam tőled.
El sem tudom képzelni, hogy mindaz megtörtént, amit elmondtál.
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XVI. rész . ( filmnovella, )
  2013-02-26 00:38:32, kedd
 
  F. SZABÓ MIHÁLY: A KIRÁLY, XVI. rész . ( filmnovella, )

A Petőfi-kutató

- Azt már említetted, hogy egész életedben érdekelt a történelem, és gyerekkorod óta erős benned a kutató hajlam. Mégis meglep, hogy ilyen kényes és nyilvánosan vitatott kutatásba is bele mertél vágni.
- Tulajdonképpen csak azért kezdtem el Petőfi Sándor halálának helye után érdeklődni, mert bosszantott, hogy ennyi idő alatt sem voltak képesek meglelni, és még mindig csak találgatások folynak róla.
- Józsi bátyám, úgy gondoltad, hogy neked egymagadnak sikerül az, ami hosszú idő alatt sokaknak együtt sem sikerült?
- Nem gondoltam, hanem bizonyosan tudtam, mert amit én életemben nagyon meg akartam csinálni, az nekem mindig sikerült is. És még valami. Nekem olyan családi kapcsolataim voltak, hogy bízhattam azok segítségében is. De mondok valamit. Olvasd el a ,,Petőfi Sándor halálának körülményei és temetési helye" című tanulmányomat, és abban is megtalálod, amit most röviden elmesélek.
- Hát, akkor meséld, én meg hallgatom.
De várj egy kicsit, csak bekapcsolom a magnót. Most már mondhatod.

- Úgy sorolom el, ahogyan az említett tanulmányomban írtam.
Először a családommal kezdem.
- De azt már elmondtad Kadán kántól Daka Józsefig, azaz saját magadig.
- Jó, akkor csak azt emelem ki, ami Petőfivel kapcsolatos.
Üknagyapám - álnéven - Kossuth Lajos személyes titkos tanácsosa volt, és ennek révén került baráti kapcsolatba Petőfivel. Szájhagyomány útján róla is sok elbeszélés maradt rám. Ilyen szájhagyományból tudom, milyen úton és mikor került Petőfi Bem tábornok közelébe, meg azt is, hogy az én családom rokonságban volt a székelykeresztúri Gyárfás családdal.
Üknagyapámtól rám származott emlékek és hagyatékok késztettek arra, hogy titokban kutatni kezdjek ebben a témában. Kutatásiam során összeállt a teljes és biztos kép.

- Na, erre már tényleg nagyon kíváncsi vagyok!
- Petőfi 1848. július hónapban többször is mondott lelkesítő beszédet Gyulán, a városháza erkélyéről. Innen indult feleségével és kisfiával Erdélybe. Tordán meglátogatták Miklós papot, Petőfi barátját. Sőt, Petőfi otthagyta feleségét és a fiát, és egyedül indult Székelykeresztúrra.
1848. július 30-án késő este érkezett oda, a Gyárfás család házához. Gyárfáséknál éppen egyik gyerekük születését ünnepelték. Petőfi ennek alkalmából írta utolsó versét. De ez - tudomásom szerint -soha nem került elő.

Székelykeresztúrról Gyárfásék szekéren vitték Petőfit a segesvári hídfőhöz, Bem tábornokhoz.
Petőfi éppen akkor érkezett, amikor a csata megkezdését jelentő ágyúlövést, az orosz vezérkar állását megcélozva maga Bem tábornok adta le. Eltalálták Szkarjatyin tábornokot, aki tüstént meghalt.
Bem riadót fúvatott.
A trombita, amivel a riadót fújta a magyar kürtös, most nálam van.
- Megmutatnád?
- Nagyon szívesen.
A kozákok, hallván hogy tábornokukat megölte egy lövedék, még dühödtebben támadtak. Sokszoros túlerőben voltak.
Bem lefúvatta a támadást, és csak védekezésre adott parancsot. De addigra már nagy zűrzavar keletkezett. Menekült, ki merre látott. Petőfi is... Eddigi megállapítások szerint egy kukoricásban utolérte egy lovas kozák, és dzsidájával leszúrta.
Ebből csak annyi felel meg a valóságnak, hogy Petőfi tényleg a kukoricásba menekült, de onnan Székelykeresztúrba vette az irányt, azzal a gondolattal, hogy ott majd elrejtőzik a Gyárfás kúriában, mert Windisch-Grätz osztrák tábornok vérdíjat tűzött ki Petőfi fejére, mivel annyira haragudott rá lelkesítő versei és beszédei miatt.
Petőfi este ért Gyárfásékhoz, teljesen kimerülten. Azonban a kozákok és az osztrákok is odaértek.

Petőfi az ablakon kiugorva menekült a gazdasági udvaron át. A sötétben lövöldöztek utána, és el is találták. A költőnek annyi ereje volt még, hogy bekússzon a tehénistállóba, ahol befeküdt két tehén közé a jászolba.
- A kozákok nem keresték tovább, és elmentek?
- Igen, mert nem tudták, hogy eltalálták és megsérült. Azt hitték, hogy ép bőrrel kereket oldott, Elmehetett a falu bármelyik házába, és az éjszaka már nem akarták a falut átkutatni.
Tehát a katonák elmentek.
Minden elcsendesedett.
A család lámpásokkal indult Petőfi keresésére, de már csak halva találták a tehenek között. Nem tudták, hogy mitévők legyenek. Mivel ők is tudtak a Petőfire kiadott körözésről, legjobbnak vélték titokban eltemetni. Még az éj sötétjének védelmében el is temették ideiglenesen egy körtefa alá.

A szörnyű napok elmúltával, ismét a sötét éj leple alatt titokban kihantolták, és a város öregtemetőjében eltemették - ugyancsak titokban - két sír közé, minden jel nélkül. A titkot őrizte a család egészen 1956-ig, amikor a Gyárfás család utolsó tagja nálunk vendégeskedett Erdélyben, a Boros-Sebesi kúriánkban. Ott mesélte el a titkot. Azonnal elutaztam az asszonnyal, hogy megnézzem a helyet, ahol Petőfi Sándor teste elporladt. De itthon nagyon sokáig nem mertem felfedni ezt a titkot.
- Ezt nem tehetted, hiszen tapasztaltad, hogy a 70-es, 80-as években az egész ország lázban volt, hogy Petőfi sírját megtalálják.
- Végül mégiscsak elmondtam egy akadémiai kutatónak. Engem kihagyva, elmentek a helyre. Találtak is egy márványtáblát, azzal a felirattal, hogy itt nyugszik Petőfi Sándor. Elvégezték az exhumálást, és megtalálták egy 70 évis férfi csontvázát. Lehet, hogy mégsem azon a helyen volt a tábla, amelyikről én tudok, vagy rátemetés történt, mert nem tudták, hogy ott már el van temetve valaki.
- Józsi bátyám! Ha te ennyire pontosan és biztosan tudod, hogy hol van eltemetve, miért nem mondod el a megfelelő helyen? Újra, meg újra!
- Én már közöltem a fentieket az Akadémiával, és a Miniszterelnöki Hivatallal is, de csak azt a szóbeli felhatalmazást kaptam, hogy menjek el a helyszínre, és csináljak felvételeket. Ehhez én már valóban öreg vagyok, hagyom az egészet.
- Hát, akkor hagyjuk most már mi is. De egy kis pihenő után azért folytassuk egyéb elbeszéléseiddel.

Egy kis kutatás Jókairól

- Elöljáróban elmondom, hogy Jókairól is könnyen tudtam információkat szerezni, mert a családunk igen jó kapcsolatban volt a Jókai rokonsággal. Nagyon megkönnyítette a kutatásomat, hogy hosszú ideig udvaroltam a ,,Szegény gazdagok" című Jókai-regény főszereplője unokahúgának.

- Meghallgatlak, és megjegyzem, hogy neked, hihetetlenül nagy, szerteágazó kapcsolataid voltak.
- Sajnos csak voltak. Lassanként kihalnak ezek a kapcsolatok is. Éppen ezért örülök, hogy megírod az összefoglaló könyvet. Az nagyon jó lesz!
Ahogy említettem, csak kutatásom eredményeit mondom el. Kutatásom nehézségeiről, buktatóiról szót sem ejtek. De a még könnyebb mozzanatairól sem.

- Jókainak a ,,Szegény gazdagok" című regényét olvasva jutott eszembe,hogy kikutatom a regény megszületésének körülményeit.

Békés megye leggazdagabb földesura Wenckheim József volt A gróf harmadik felesége leánygyermeket szült 1849. április 21-én, Ókígyóson. A kis Krisztina grófnő már gyermekkorában megismerte Jókai regényeit, és nagy tisztelője lett a neves mesemondónak.
Krisztina 1872. június 18-án házasságot kötött távoli rokonával, Wenckheim Frigyessel.
A hatalmas birtokon volt Borossebes falu, benne egy kastély a Fekete-Körös partján, meg egy nyári kúria.

A falutól mintegy 15 kilométerre, egy másik faluban, egy patak melletti kastélyban, gyönyörű környezetben élt Jókai egyik legjobb barátja, Török Aurél és öccse Török Gábor.
Krisztina grófnő vendégeként Jókai közelebbről megismerkedett a gazdag arisztokraták életével.


Az említett arisztokrata társaságban kifogyhatatlan beszédtéma volt egy titokzatos eseménysor. Nem múlt el hét, hogy valamelyik gazdag arisztokratát ki ne rabolta volna egy fekete álarcot viselő útonálló és bandája. Erről beszéltek legtöbbet a Krisztina udvarában és asztalánál találkozó előkelő vendégek.
Amikor Jókai Krisztina grófnőtől visszament Déznára, ott kettőjük csendjében Török Gábor elmondott egy-egy történetet Jókainak, az író pedig kibővítve leírta a hallottakat. Írásaihoz jó díszletté, háttérré vált a szemben lévő déznai várhegy, a vár, a barlang, továbbá egy gazdag móc birtokában lévő aranybánya, és szereplőkké a környékbeli magyar és román szegény emberek, és a bányatulajdonos csodálatosan szép, vérbő leánya, Anica.

Az arisztokrata társaság elmaradhatatlan tagja volt a román Nopcsa báró. Esténként vagy Krisztina grófnőnél vagy a saját kastélyában szórakozott. Este megismerte, éjjel kirabolta a vele mulatozókat. Ő, a fekete álarcos. A zsákmányt meg szétosztotta a szegények között. Embert soha nem ölt. Az elrabolt arany ékszereket szerelmével, a bányatulajdonos leányával a bányában beolvasztották, és aranytallért nyomtak belőle. Kettőjükön kívül senki nem tudta, miből készültek ezek a tallérok.
Ezekből az aranytallérokból a móc és a magyar szegények mellett jutott a Nopcsa bárót védőknek a vármegyében, de még a császári udvarba is.
A bányatulajdonos leányát nem vehette el, de saját haláláig igaz szeretője maradt. Halála előtt nagy vagyont hagyott rá, és Kolozsvárott szép nagy házat vett neki, amiben Anica 90 éves koráig élt.
Így született Jókai egyik legismertebb regénye a
SZEGÉNY GAZDAGOK.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály : Gondolatok négy-négy sorban...
  2013-02-23 20:58:20, szombat
 
 
F. Szabó Mihály : Gondolatok négy-négy sorban...

Kölcsön,

Az örömet és a boldogságot
Az élettől mi csak kölcsön kapjuk,
Megéljük, s nem is gondolunk arra,
Hogy milyen áron, milyen kamatra?


Játék,

Játszik a gyermek elmerülten, komolyan.
Játszik a felnőtt is, sokkal komolyabban.
A különbség köztük csak annyi összesen,
A gyermek tudja, hogy játszik, - a felnőtt nem.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály : Gondolatok négy-négy sorban...
  2013-02-23 20:55:44, szombat
 
 

F. Szabó Mihály : Gondolatok négy-négy sorban

Idő

Nincs már ami volt, nincs még ami lesz,
Csak a Jelen idő, a Most létezik.
Ha nem vigyázol, észre sem veszed,
Kicsúszik kezedből, s már el is múlik.


Csend,

Puha fészke gondolatnak, vágynak.
Nem tője a nemes akaratnak.
Szülője a cselekvő döntésnek,
Bölcsője teremtő cselekvésnek.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Későiszerelem virágszirmai...
  2013-02-23 16:41:16, szombat
 
 
F. Szabó Mihály:

Későiszerelem virágszirmai
( Hétköznapok üveggyöngyei... )

Jó reggel nem üres otthonban ébredni,
Szomorú magányra még nem is gondolni.
Érezni ébresztőnek szánt lehelleted,
Vagy már ébren, lágyan megfogni a kezed.

Jó délelőtt tudni, nem vagyok egyedül.
Jó látni, hogy örülsz és arcod felderül,
Amikor dolgozunk, s Te valamit tehetsz,
Amivel nekem örömet szerezhetsz.

Jó délben azt észrevenni meglepődve,
Amikor megállunk egy kis pihenőre,
Elsőnek nem a saját nyugalmunkra vágyunk,
Hanem mindketten a másikra gondolunk.

Jó délután még mindig azt keresni,
Hogy tudunk egymásnak örömet szerezni?
Nagy segítséggel, vagy kicsi lemondással?
Bárhogyan, de fő, hogy törődünk egymással.

Jó este a múló napot átgondolva,
Látni, a hétköznapnak is van varázsa,
Ha attól nem valami nagy csodát várunk,
Csoda helyett bármi kis jót elfogadunk.

Jó éjszaka várni, hogy újra álmodom
A már elmúlt csendes, de szép hétköznapom.
Még jobb tudni, hogy ez nem álom, valóság,
Csöndességében is egyfajta boldogság.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2013.01 2013. Február 2013.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 82 db bejegyzés
Összes: 279 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 50
  • e Hét: 426
  • e Hónap: 1139
  • e Év: 2849
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.