Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Bibliából és lelkésztől117/361
  2013-03-31 15:32:55, vasárnap
 
  Békesség a hit motívumai szerint hangolt,lélek szerint való életből.
,,A sírok megnyílának és sok szentnek testei, kik aludtak vala,
föltámadának'' (Máté 27,52).
Jézus a mi föltámadásunk példaképe. Mindenekelôtt pedig lélek szerint kell föltámadnunk, amire buzdít Szent Pál: ,,Ha föltámadtatok Krisztussal, az ottfennvalókat keressétek'' (Kol. 3,1).

a) Föltámadunk-e? Sok a halott. A szentírás ismer eleven
holtakat. Ismer holt hitet: ,,A hit cselekedetek nélkül holt''.. .
ismer holt ,,jócselekedeteket'': ,,Úgy látszik, hogy nagy, erôs,
gazdag vagy, pedig szegény, meztelen koldus vagy''..., ismer holt kezet, holt szívet; ismer örök halált, melyben megfagy a boldogság vágya. Ismer holt tagokat az egyház testén, kiket Isten lelke nem éltet. S a világ is ismer eleven holtakat; Ibsen ír róluk ,,Wenn wir Todte erwachen'' című drámájában. Holteleven szerinte az, ki a világnak él, dolgozik, alkot, szerepel és dicsôséget keres: ,,Es ist
nicht der Mühe wert, sich so immerfort abzunützen für den Mob und die Masse und die ganze Welt''. Dolgozni semmiért, ez a világi élet tragédiája; a divina commedia más, az az örök élet. -- Eleven holt, aki élni elfelejtett, mert nem értette föl az életet. Ilyen az a nô, az a férfi, ki vad szenvedélyben fölemésztette erôit, és végre annak
öntudatára ébredt, hogy ez nem élet. Ilyen az a művész, ki mikor
művész lett, megszűnt ember lenni, ki a szépet modellnek nézte és nem értéknek, mellyel szívét eltöltse és nemesítse; ideálokat alkotott, de életében rájuk cáfolt. Művész, ki a művészetért megölte másnak lelkét,hogy azután a bánatot modellálja. Ki önmagán kívül kereste, elismerte,tisztelte a jót, de csak kôbe véste és nem saját eleven öntudatába...stb. Szegény világ, nagy hullaház; száraz csontok az Isten elevenítô fuvalmai nélkül! Küldd ki Lelkedet, és az majd teremt, teremt életet,élô embereket, élô hitet, élô jócselekedeteket, élô szívet! Ezt a halált kell utálnom, ezt a holteleven ténfergést, ezt a tehetetlen hitet és holt kezet!

b) Föltámadunk hát? Ó, hogyne támadnánk! E végett mindenekelôtt hitünk öntudatára kell ébrednünk s alvó erôit fölszabadítanunk. Ez erôk átvonaglanak majd rajtunk és kiégetik belôlünk a bűn penészét, a földies, világias, buta érzést; azután megmozgatnak, kifeszítenek,kinyujtanak, megindítanak; alakulni, Krisztushoz hasonulni késztetnek.
Ez életnek számtalan foka van. Megvan csíraképen a keresztelt
csecsemôben; ébredezik az elsô-áldozásra jól elôkészített fiúban;feslik a buzgó, ideális leányban, fejlik a küzködô és húsvéti gyónását jól végzô hívôben. Megvolt Ábrahámban, Juditban..., megvolt Assisi szt.Ferencben, Szent Alajosban, megvan a legmodernebb keresztény férfiúban. Mily skálái, mily fugái, mily színvegyületei az életnek! A kegyelmi erôk dolgoznak a föltámadáson, hogy föltámadjunk az igazi, az értékes életre; itt és most akarunk föltámadni és élni, hogy egykor örökké éljünk. A lelket, az Úr Jézus szellemét támasztják ez erôk bennünk; lélekbôl akarunk élni; lélekkel az életet s nehézségeit épúgy, mint örömeit kiegyenlíteni.

c) A végleges föltámadás hite és reménye ezt a lélek szerint való föltámadást sürgeti. Az örök élet telje s bôsége irtózik a jelen élet ürességétôl, és ezt a jelen életet a maga képére alakítja át. Üres,hitvány, lelketlen életbôl nem fejlik ki az örök élet; üres magból nem nô ki tölgy. Azért kell élnem már itt és most örök életet a földön,vagyis természetfölötti módon, hitbôl, szeretetbôl kell gondolkoznom,akarnom, tűrnöm, küzdenem, élveznem, szenvednem; a hit motívumai szerint kell hangolnom lelkemet; a halhatatlanság fuvalmát kell megéreznem, hogy tudjak gyöngeség, nyomorúság fölé emelkedni: akkor érzületemben eljátszom már a boldog halhatatlanság prelúdiumát. Ma többször gondolok halhatatlanságomra, örülök neki, s kedvetlenségemet legyôzöm vele./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 Link Áldott,szép ünnepeket kivánok mindenkinek!
 
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől116/360
  2013-03-28 19:40:46, csütörtök
 
  Békesség Jézus hatékony, közbenjáró imájából.
a) ,,És térdre esvén imádkozik vala, mondván: Atyám, ha akarod,
vedd el e pohárt éntôlem, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tied legyen'' (Luk. 22,41).
A kertben szomorkodó Úr Jézus bánatának terhe alatt térdre esik, hogy lelkét Istenben megkönnyítse. Sötét a lelke,az ,,örök szomorúság'' képe, mert bánatát elsôsorban a bűn s az örök kárhozat okozza. Látja a bűnt rettenetes vizióban, melytôl elernyed az Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit; érzi, hogy a bűn reászakad,és fölsikolt a teher alatt. Ah, ott vannak az én bűneim is; bár kitörülhetném rettenetes viziódból, bár leemelhetném szenvedô lelkedrôl; édes Megváltóm! Látja a poklot s a kárhozott lelkeket, és átérezte a lét érthetetlen átkát és összes borzalmait. Lelke lehajolt a predesztináció örvénye fölé, és sötétségében imbolygott, mint a kémény szikrája az óceán hullámai fölött. A lelkek elvesznek... ah, ez a Megváltó halálos bánata! Értitek-e már, hogy miért szomorú mindhalálig? Oldala mellôl dôl ki Judás; világot váltó keresztje mellett haldoklik a bal lator kétségbeesett lelke, s holnap ilyenkor elnyeli azt is az örvény, azt is, meg más sok milliót! Ó kegyetlen,istentelen, borzalmas hatalom, bűn; rajta veszi ki érte sarcát az Úr!Ô fizet érte! A mélységbôl kiáltok hozzád Uram, hallgasd meg szómat s irgalmazz nekem!

b) Atyám, -- hallom a csendes éjben, -- ha lehetséges, múljék el a kehely tôlem, de ne az én akaratom, hanem a tied legyen. Múljék el e kehely, e keserű kehely, melyet haragod s igazságod szűrt a te Fiadnak, a nagypéntek vigiliájának szomorú kelyhe. Vedd el, mert természetem iszonyodik, ifjú életem rémül, szívem elszorul, s lelkem nem bírja e sokszoros pokoli kínt. Atyám, ki mondottad: ,,Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telt''; Mindenható Atyám, kirôl tanúságot tettem, hogy mindig meghallgatsz engem, kérlek, ha lehetséges, hogy szent akaratod más utat írna elô nekem, változtass helyzetemen! -- Az Isten jón, rosszon vezet keresztül. A szenvedésnek legalább is oly nagy föladatai vannak, mint az örömnek; azért a legszükségesebb az, hogy jóban, rosszban egyaránt a lélek-érvényesülés isteni akaratát lássuk. Akaratodat, Uram, szent akaratodat kell
teljesítenem küzdelemben, szenvedésben, örömben, betegségben! Ezt nem értenôk meg soha, ha az Olajfák kertjének estéjét nem örökíti meg számunkra az Üdvözítô.

c) ,,És a halállal tusakodván, hosszabban imádkozik vala, és lôn
az ô verejtéke, mint a földre folyó vérnek csöppjei'' (Luk. 22,43).
Harcot vív a lélek a test, az érzék ellen. Körülötte sziklák és
tövisek, alvó tanítványok; a háttérben Jeruzsálem fölött a vészthozó viharfelhô. A halál borzalmaitól megszállt Jézus fölébreszti érzelmes,küzdelmes áhítatának összes erôit; véres verejtékben gyöngyözik imája,vágya, Istenhez való tapadása, vonzalma, bizalma; hideg, véres harmata ez tavaszi lelkének. Nem akar engedni. Sokan engednek; azt mondják,hogy nem bírják, és árulók, hittagadók, bűnösök lesznek. Jézus bírja és akarja és átfogja imájában az Istent. Vérzik, de nem enged! Ó, azok
miatt az engedékeny, haldokló lelkek miatt is agonizál Jézus, akik oly hamar fölhagynak a küzdelemmel; megmutatja nekik, hogyan kell ellentállni a rossznak ,,usque ad sanguinem'', a vérontásig. -- S pereg a küzdônek vére; a fáradt vér méreg, de ez a vér itt erô és élet; leszivárog fűre, az olajfa gyökereire; elôször ömlik ki a bűnös földre, hogy lemossa átkát. Olajjá válik, vértanúk kenetévé.Virágokban feslik ki, liliomokban, rózsákban, és Isten irgalmát és kegyelmét esdi ki, ,,jobban kiált Ábel vérénél''. -- E küzdôhöz közeledem szent alázattal, erre a véres, harmatos pázsitra leborulok én is. Ah, Krisztus arénája az én harcterem, az ô ügye az én dicsôségem; vérzek szívesen, de nem hátrálhatok!/Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Költőtől8/359/Reményik S./
  2013-03-24 17:27:38, vasárnap
 
  Reményik Sándor:Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Bibliából és szerzetestől56/358
  2013-03-24 11:46:31, vasárnap
 
  Békesség a felemelő,erőt adó isteni kegyelemből.
1. Uram Istenem, aki engem képedre és hasonlatosságodra teremtettél,add nekem, könyörgök, azt a kegyelmet, amely, mint az imént mutattad,oly fölséges és üdvösségemre annyira szükséges, hogy legyôzzem az én rossz természetemet, amely bűnre és veszedelemre vonz.
2. Mert érzem ,,testemben a bűn törvényét, mely ellenkezik lelkem törvényével és engem mint valami rabot'', arra visz, hogy sok dologban az érzékiségnek engedjek; s nem is vagyok képes szenvedélyeinek ellenállni, hacsak szívembe nem öntöd szentséges kegyelmedet s ez védelmemre nem kel.
3. A te kegyelmedre mégpedig nagy kegyelmedre van szükségem, hogy a természetet meggyôzzem, amely kiskoromtól fogva szűntelen a rosszra hajlik.
4. Mert mióta Ádámban, az elsô emberben, elesett és a bűn által
megromlott, e szeplô büntetése örökség gyanánt minden emberre
átszállt; úgyhogy ugyanazon természet, melyet te jónak és igaznak teremtettél most már a bűntôl és gyarlóságtól megromlott természet,mivel indulata, ha magára van hagyva, gonosz és alávaló dolgokra vonz.
5. Mert az a kevés erô, amely benne maradt, olyan, mint a hamuban lappangó szikra.
6. Ez maga a természetes ész, mely sűrű ködbe borulva ítélni tud
ugyan a jó és rossz között és látja, mily távol van az igaz a
hamistól; de nincs ereje mindazt teljesíteni, amit jónak tart s nem is bír már sem az igazság teljes világával, sem indulatai józanságával.
7. Innen van, én Istenem, hogy a ,,belsô ember szerint gyönyörködöm a te törvényedben'', hisz tudom, hogy parancsod jó, igaz és szent,minden gonoszságot megfenyít és a bűn kerülésére ösztönöz; de a test szerint a bűn törvényének szolgálok, midôn inkább az érzékiségnek engedelmeskedem, mint az észnek.
8. Innen van, hogy ,,megvan bennem az akarat a jóra, de a
véghezvitelre nem jutok''. (Róm 7,18)
9. Ez az oka, hogy sok jót akarok, de kis akadály miatt meghátrálok és szándékomtól elállok; mert hiányzik a kegyelem, mely gyarlóságomat gyámolítaná.
10. S innen van, hogy a tökéletesség útját ismerem és elég világosan látom, hogyan kell cselekednem de mivel romlottságom terhe alatt görnyedek, nem emelkedem föl arra, ami tökéletesebb.
11. Ó, mily szükséges nekem, Uram, a te kegyelmed, hogy a jót
megkezdjem, folytassam és végrehajtsam!
12. Nélküled semmit sem tehetek, de mindent elbírok veled, ha a te kegyelmed gyámolít.
13. Ó, valósággal mennyei kegyelem, mely nélkül tulajdon érdemeink és a természet minden ajándéka semmit sem érnek.
14. Kegyelem nélkül semmit sem ér elôtted, Uram, a tudomány és a gazdagság, semmit a szépség és testi erô, semmit a ragyogó elme és ékesszólás.
15. Mert a természet ajándékai jókkal, rosszakkal közösek; de a
kegyelem, vagyis az isteni szeretet a választottak tulajdon ajándéka;akit ez díszít, méltó az örök életre.
16. Annyira fölülhalad mindent ez a kegyelem, hogy sem a jövendölés ajándéka, sem a csodatevô erô, sem bárminemű mélységes ismeret nem ér semmit nélküle.
17. Sôt a hit, remény és egyéb erények sincsenek kedvedre a szeretet és kegyelem nélkül.
18. Ó áldott kegyelem, mely a lelki szegényt erényekkel gazdagítod és a bôvelkedôt szívbôl alázatossá teszed!
19. Jöjj, szállj le hozzám s töltsd el szívemet kora reggel
vigasztalásoddal, hogy lelkem el ne epedjen bágyadtságtól és szívbeli szárazságtól.
20. Kérve-kérlek, Uram, hadd találjak kegyelmet színed elôtt; mert elég nekem a te kegyelmed, ha nem is kapom meg a többit, amit a természet kíván.
21. Ha velem van a te kegyelmed, nem félek én semmi bajtól, ha zaklat is a kísértés és gyötör a sok háborúság.
22. Ez az én erôsségem, ô ad jótanácsot és segítséget.
23. Hatalmasabb minden ellenségnél és bölcsebb minden bölcsnél.
24. Ô az igazság mestere, a fegyelem tanítója, a szív világossága, a szomorúság eloszlatója, a sanyarúság enyhítôje, a félelem elűzôje, az ájtatosság növelôje, a könnyek fakasztója.
25. Mi vagyok nála nélkül, mint száraz fa és haszontalan, kivetni
való tôke?
26. Azért, Uram, hadd elôzzön és kövessen engem mindenkor a te
kegyelmed és adja, hogy folyton-folyvást jóban foglalkozzam a te szent Fiad, Jézus Krisztus által. /Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és szerzetestől55/357
  2013-03-21 11:24:15, csütörtök
 
  Békesség az Istenre hagyatkozó,benne örvendő lélekben.
1. Uram Istenem, mennyei szent Atyám, áldott légy most és
mindörökké, mivel amint akartad, úgy történt, és amit te teszel, az
mind jó.
2. Tebenned örvendezzen a te szolgád, ne magában, sem más valamiben,mert egyedül te vagy, Uram, a szívnek valódi öröme, te vagy az én reményem és koronám, te az én örömöm és dicsôségem.
3. Mi egyebe van a te szolgádnak, mint amit tôled kapott minden érdeme nélkül?
4. Mind a tied, amit adtál és amit alkottál.
5. ,,Szegény vagyok és ifjúságomtól fogva veszôdöm,'' lelkem néha úgy megszomorodik, hogy sírnom kell, néha meg zavarba jövök a fenyegetôdzô szenvedélyek miatt.
6. Óhajtom a béke örömét, sóhajtva könyörgök a te fiaidnak
békességért, akiket vigasztalásod fényében boldogítasz.
7. Ha békességet adsz, ha szent örömet öntesz szívembe, megtelik a te szolgád lelke örömzengedezéssel a te dicséretedben.
8. De ha visszavonulsz, amint igen gyakran szoktál, nem bír gyorsan járni parancsaid útján, hanem inkább térdet hajt, hogy mellét verje.
9. Mert nem érzi magát úgy, mint tegnap és tegnapelôtt, mikor még a te világosságod tündöklött feje fölött és szárnyaid árnyékában oltalmat talált a berontó kísértések ellen.
10. Igazságos és mindenkor dicséretreméltó Atyám, eljött az óra,mely próbára teszi a te szolgádat.
11. Szeretetreméltó Atyám, úgy illik, hogy ez órában szenvedjen
valamit a te szolgád.
12. Örökké tiszteletreméltó Atyám, eljött az óra, melynek beálltát öröktôl fogva tudtad, hogy a te szolgád rövid ideig külsôkép
legyôzessék, de belsôkép mindig nálad éljen.
13. Kis idôre ócsárolják, megalázzák és semmibe se vegyék az emberek; hogy szenvedés és nyomorúság megtörje, de viszont veled együtt az új világosság hajnalában föltámadjon és a mennyországban megdicsôüljön.
14. Szent Atyám, te így rendelted, így akartad és úgy lett, amint parancsoltad.
15. Mert a te barátodnak kegyelem az, hogy e világon szenved és gyötrôdik irántad való szeretetbôl, akárhányszor és akárki által bocsátod is reá szent tetszésed szerint.
16. A te rendelésed és gondviselésed nélkül és ok nélkül nem történik semmi e világon.
17. ,,]ó nekem, Uram, hogy megaláztál, hogy megtanuljam a te igazságodat és kipusztuljon belôlem minden kevélység és elbizakodás.''(Zsolt 118,71)
18. Üdvös nekem, hogy pirulás fogta el arcomat, hogy inkább nálad keressek vigasztalást, mint az embereknél.
19. Megtanultam belôle azt is, hogy féljek kifürkészhetetlen
ítéleteidtôl, aki az igazat és a gonoszt is ostorozod, de nem az
érdemre való tekintet nélkül és nem igazság nélkül.
20. Hálát adok neked, hogy nem kímélted gonoszságomat, hanem keserves csapásokkal vagdaltál, fájdalmakkal sújtottál és kívülrôl-belülrôl szorongatásokat zúdítottál reám.
21. Nincs az ég alatt, aki engem megvigasztalhatna, egyedül csak te,Uram Istenem, lelkek mennyei orvosa, aki sebet ejtesz és meggyógyítod,a pokolba viszel és onnan visszahozol.
22. Ostorod fejem fölött suhog és vesszôd oktatást ad.
23. Íme, szeretett Atyám, kezedben vagyok, meghajtom magam fenyítô vesszôd alatt.
24. Sújtsd hátamat és nyakamat, hogy akaratod szerint megtörjem makacsságomat.
25. Alkoss belôlem jámbor és alázatos tanítványt, amint bölcsen
tenni szoktad, hogy egészen a te akaratod szerint viseljem magamat.
26. Magamat és mindenemet kezedre bízom; jobb nekem, hogy itt fenyítesz, mint a másvilágon.
27. Te mindent tudsz egytôl-egyig és nincs elôtted elrejtve semmi az ember lelkiismeretében.
28. Tudod a jövendôt, mielôtt történik, nincs is szükséged, hogy
valaki bemondja vagy eszedbe juttassa, ami e világon történik.
29. Te tudod, mi szolgál lelki elômenetelemre s mennyire használ a szorongatás a vétkek rozsdájának letörésére.
30. Cselekedjél velem a te szent akaratod szerint, ne vess meg
bűnnel terhelt életem miatt, melyet nálad senki jobban és világosabban nem ismer.
31. Engedd, Uram, hogy tudjam, amit tudnom kell; szeressem, amit szeretnem kell; dicsérjem, ami neked legjobban tetszik; becsüljem, ami legdrágább elôtted; gyalázzam, ami utálatos szent színed elôtt.
32. Ne hagyj engem látszat szerint ítélni, sem tudatlan emberek fecsegése után indulni.
33. Hanem add, hogy igaz ítélettel különbséget tegyek a látható meg lelki dolgok közt és mindenkor azt keressem, ami neked tetszik.
34. Az ember érzékei gyakran csalódnak az ítéletben; csalódnak
azonban azok is, kik a világot szeretik és csak a látható dolgokat
becsülik.
35. Mennyivel jobb az ember azáltal, hogy más ember ôt
nagyrabecsüli?
36. Csalárd csalárdot, hiú hiút, vak vakot, gyarló gyarlót ámít,
amikor magasztalja; voltaképpen inkább gyalázza, mikor ok nélkül
dicséri.
37. Mert amennyit a te szemedben ér, csak annyit ér és nem többet,mondja az alázatos Szent Ferenc./Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és lelkésztől115/356
  2013-03-17 15:16:46, vasárnap
 
  Békesség Jézus bűnből felemelő szeretetéből.
a) ,,Hozának pedig az írástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt, és középre állíták azt és mondák neki: Mester, ez asszony most éretett házasságtörésen. A törvényben pedig Mózes az effélét megköveztetnünk parancsolja. Te tehát mit mondasz? Ezt pedigmondják vala, kísértvén ôt, hogy vádolhassák. Jézus pedig lehajolván,ujjával ír vala a földön'' (Ján. 8,3).
Krisztus elôtt állnak a házasságtörô, ki érzi, hogy bukott, s álnok vádlói, a törvény végrehajtói, kik azonban nem a törvény szentsége miatt jöttek ide,hanem, hogy Jézust tôrbe ejtsék. Mily komédia bűnnel s törvénnyel! Ô ki akarta mélyíteni az erkölcsi érzést; akarta, hogy minden bűnös elôször is saját bűnét érezze; hogy a bűnnek rajtunk megkezdett utálatával s gyűlöletével induljunk ki másokat javítani, gáncsolni,menteni. Csak az ilyen lelkületen van áldás. Tehát ássunk a mélybe, önmagunkba; tisztuljunk meg, akkor hathatunk ki másokra is.

b) ,,Midôn pedig szorgalmazván kérdék ôt, fölemelkedett s mondá nekik: Aki bűn nélkül vagyon köztetek, elôször az vessen követ rája.''
Az nem azt jelenti, hogy a bűnt nem kell büntetni; ilyesmi erkölcsi
elernyedésre vezetne. Jézus nem jogi eljárást állít föl, de az elôtte
álló álnok embereknek lelkét kezeli. Átlát a szitán; látja, hogy nem az erkölcsöt szolgálják, hanem ôt akarják tôrbe ejteni. Mily jó az ilyen embereket annak a bűnösségnek öntudatára hozni, melyet másban meg akarnak büntetni. Az asszony bűnös, de ôk is alávalók. --Tisztítsuk a jó szándékot, hogy ne vegyüljön bele aljas, önzô, érzéki,nemtelen elem.

c) ,,Hallván pedig ezt, egyik a másik után kimenének, és Jézus
egyedül maradt s a középen álló asszony. Fölemelkedvén pedig Jézus,mondá neki: Asszony, hol vannak, kik téged vádoltak, senki sem ítélt el téged? Ki mondá: Senki, Uram. Mondá pedig Jézus: Én sem ítéllek el téged. Eredj s többé ne vétkezzél.''
Elmentek, érezték, hogy Jézus átlátott álnokságukon. Jézus áll itt s a bűnös; ez a helyes szituáció;utca, lárma, szenvedély nem való ide. Nem ítéllek el -- mondja az Úr -- nem töröm össze egyéniségedet, élj s javulj. A bűnt utálom, de neked jót akarok. Tedd jóvá bűneidet; élj tisztán. A ,,misericordia'' így szól a ,,miseriá''-hoz. A bűnt utálni, de a bűnösnek jót akarni./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és szerzetestől54/355
  2013-03-14 10:57:02, csütörtök
 
  Békesség Isten itéletére,irgalmára hagyatkozásból.
1. Fiam, erôsen állj és bennem bízzál. Mert mi egyéb a szó, mint
puszta szó?
2. A levegôt hasogatja, de a követ nem sérti.
3. Ha lelked vádol, azt gondold, hogy örömest meg akarsz javulni; ha nem tesz szemrehányást, azt gondold, hogy ezt örömest akarod Istenért szenvedni.
4. Az is valami, hogy néha legalább szavakat tűrj békével, ha
keményebb csapásokat még nem bírsz elszenvedni.
5. Minek veszed zokon az efféle apróságot, ha nem azért, mert még mindig testi ember vagy és kelleténél többet adsz az emberekre.
6. Félsz a megvetéstôl, azért nem akarod tűrni, hogy hibáidért
megdorgáljanak, azért iparkodol azokat mentegetéssel takargatni.
7. Csak tekints be mélyebben szívedbe és elismered, hogy még jócskán él benned a világ és a hiú kívánság az emberek tetszése után.
8. Mert hogy menekülsz a megalázás elôl és nem tűrheted, hogy fogyatkozásaidért megpirongatnak, napnál világosabban mutatja, hogy sem szívbôl alázatos nem vagy, sem igazán meg nem haltál a világnak,de a világ sincs neked keresztrefeszítve.
9. Azonban vedd szívedre szavamat és nem gondolsz tízezer ember szavával.
10. Íme, ha mindazt rád fognák, amit álnokul kigondolhatnak az
emberek, mit ártana, ha mind füled mellôl szélnek ereszted és annyiba sem veszed, mint a szalmaszálat? Kihúzhatnak-e csak egy szál hajadat is?
11. De akinek szíve szanaszét bolyong, szeme elôtt pedig nem lebeg az Isten, igen könnyen fölindul minden szemrehányó szóra.
12. Aki pedig bennem bízik és nem követi akaratosan a maga eszét, az szabad az emberi félelemtôl.
13. Mert én vagyok a bíró, én ismerem a titkos gondolatokat, én
tudom, hogy történt a dolog; én látom, ki az, aki bánt és ki az akit
bántott.
14 . Tôlem eredt a szó, az én engedelmemmel történt, hogy napfényre jöjjenek sok szív gondolatai.
15. Én ítélem meg majd a bűnöst is, az ártatlant is; de elôbb
mindkettôt titkos ítélet által próbára akartam tenni.
16. Az ember tanúbizonysága gyakran csal; az én ítéletem pedig igaz,mindig fönnmarad és soha meg nem dönthetô.
17. Többnyire ugyan rejtve van és kevesen értik egészen, de sohasem téved, nem is tévedhet, bár az esztelenek szemében nem látszik helyesnek.
18. Azért minden ítéletben hozzám kell folyamodnod és tulajdon véleményedre nem kell támaszkodnod.
19. Mert az igaz fel nem háborodik, akármit bocsát rá az Isten. Ha szinte hamisan ráfognak is valamit, nem sokat törôdik vele.
20. De azon sem örül kérkedve, ha mások ôt helyes okokkal
mentegetik.
21. Mert meggondolja azt, hogy én vagyok, aki a veséket és szíveket vizsgálom és nem ítélek a külsô szín és emberi látszat szerint.
22. Mert az én szemem sokszor kivetnivalót talál abban, amit az
emberek ítélete dicséretesnek tart.
23. Úristen, igaz, hatalmas, türelmes bíró, aki ismered az emberek gyarlóságát és gonoszságát, légy az én erôsségem és teljes bizodalmam;mert lelkiismeretem nem nyugtat meg tökéletesen.
24. Te tudod, amit én nem tudok; azért meg kellett volna magamat aláznom és szelíden tűrnöm.
25. Bocsásd meg kegyelmesen, valahányszor nem így cselekedtem, s adj új kegyelmet nagyobb béketűrésre.
26. Mert üdvösebb nekem bűneim bocsánatára a te bôséges irgalmad,mint képzelt ártatlanságom annak igazolására, ami lelkiismeretemben el van rejtve.
27. És bár lelkem semmivel sem vádol, mégsem igazolhatom magam vele;mert ha irgalmadat megvonod tôlünk, nem igazul meg a te szent színed elôtt egy élô sem./Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és lelkésztől114/354
  2013-03-10 15:20:40, vasárnap
 
  Békesség az Istenben otthonát megtaláló és megőrző lélekben.
a) ,,Egy embernek két fia vala'' (Luk. 15,11). Ketten vannak, egy atyának fiai, egy háznak lakói, de két lélek lakik bennük, két
ellentétes. Az egyiknek az otthon kedves, kedves a ház, a kert, az
olajfa s a fügefa árnyéka; a másik unott volt, keveselt házat s
szeretetet, s az öreget nevette; ez volt a fiatalabb. -- A fiatalság
lelke erôszakos, kevély, kemény, szilaj; tör, szakít, megvet könnyen.Tulajdonkép pedig ez a lelkület tudatlanságból s tapasztalatlanságból való, mert hiszen egymás vállain állunk s egymásra szorulunk;tisztelnünk, becsülnünk kell egymást; senki sem él s nem áll egymagában; másodszor lelketlen könnyelműségbôl való, mert nem gondolja s nem méltányolja az élet terhét s küzdelmeit; nekiindul a világnak, ahol elveszthet mindent. -- Legyünk méltányosak; a fejlôdés hosszú, nagy munka; a világot nem egy ember csinálja; mindenki közülünk folytatás; okuljunk a multon s teljesítsük nagy lélekkel a jelennek kötelességeit. Higgyük, hogy sokban elfogultak vagyunk, s a
bölcseség s boldogság önmérséklettel jár.

b) ,,És mondá az ifjabb közülük atyjának: Atyám, add ki nekem az örökségrészt, mely engem illet. És elosztá nekik az örökséget.''
Atyjával szemben követelô, arrogáns. Jómódban született, s gondolja,hogy jó dolgának kell lennie. Az atyának fáj fia szívtelensége, de kiadja részét: Vedd, boldogulj. -- Nem vagyunk öntudatában annak, hogy mit köszönünk az Úrnak: egészséget, öt érzéket, ép testet és lelket;mi volna velünk, ha vakok, süketek, némák volnánk?! De minél többje van egyik-másiknak, annál inkább elbízza magát. Az Isten pedig elviseli hálátlanságunkat s nem vonja el jótéteményeit. Ó, hát ragaszkodjunk az Úrhoz, s azt, amink van, használjuk föl dicsôségére.Ha szemünkbe ragyog a napvilág s kigyujtja a természetnek színeit --ha eltelik lelkünk a formák harmóniáival s énekelni szeretnénk:szeressünk, szeressünk nagyon s ragaszkodjunk szorosabban az Úrhoz.

c) ,,Messze tartományba mene és ott eltékozolá örökségét buja
élettel.'' Elment a fiú, elszakította a kötelékeket, melyek szíveket
fűznek; szabad akart lenni; reményeket hímzett képzelete s új pályákat keresett tapasztalatlan ereje. ,,Es irrt der Mensch, solang er strebt''; de egyben nem szabad tévedni; az erkölcsi rendhez szigorúan kell ragaszkodni. Néha elhidegül lelkünk Isten iránt; mintha idegenben volnánk s távol tôle; ilyenkor is követeljük meg szigorúan az erkölcsi törvények teljesítését. -- Idegenben van az ember, ha úgy felejtkezik meg Istenrôl s magáról, hogy vétkezik. Isten mindenütt van, de a távolságok az öntudatban nyílnak; mily feneketlenek s sötétek!

d) Idegenbe ment, ahová nem volt való -- ahol nem volt otthona s békéje, -- ahol nyelvét nem értették; ahol ha beteg lett, nem ápolták,s ha szerencsétlennek érezte magát, nem gondozták; ahol érzéketlenséggel, keménységgel találkozott. Idegen föld, hol a lélek fázik s elgyöngül; idegen föld, ahol nincs szeretet és megnyugvás,béke és öröm; idegen föld, hol nemes ifjak moslékra vágynak; idegen föld a hitetlenség, erkölcstelenség, önzés, tisztátlanság,istentelenség földje. Nem az én hazám ez!

e) ,,Azon tartománynak egy polgárához szegôdött, ki majorjába küldé ôt, hogy ôrizze a sertéseket.'' A legnagyobb kincs az ember maga; tehetségei, erôi, kegyelmei, ész, akarat, kedély, hit, szeretet,bizalom, bátorság, tisztaság! Mily szegény, ki ezt eltékozolta!Gyógyulást keres; de csak részben talál; foltoz, de új ruhája nem lesz; felejteni akar, de élettelje s életkedve nem térül meg. Hány ily koldus jár a világ országútjain, a vert hadak útjain! Mily könnyen válnak meg sokan e fölséges kincsektôl. Ez a legrettenetesebb tékozlás, ez a szomorú kincsprédálás. ,,Particula boni doni non te praetereat'', ne vesztegesd el egy morzsáját sem az isteni javaknak.Gazdag vagy; éld világodat, vagyis telítsd öntudatodat s lelkedet erôid aktuálása s tehetségeid fölhasználása által./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és szerzetestől53/353
  2013-03-07 11:48:26, csütörtök
 
  Békesség Isten szavában bízó,Őt egyszerű szívvel kereső lélekben.
1. Segíts ki, Uram, bajomból, mert az emberi segítség keveset ér.
2. Hányszor történt, hogy gyakran ott nem találtam hűséget, ahol arra számítottam.
3. Hányszor találtam ott is, ahol kevésbé vártam volna!
4. Hiúság tehát az emberekbe vetni reményünket; az igazak üdvössége tebenned van, Úr Isten!
5.Áldott légy, Uram Istenem, mindenben, ami bennünket ér.
6. Gyarlók és állhatatlanok vagyunk, könnyen csalatkozunk és változunk.
7. Ki az, ki oly óvatosan és gondosan tudna mindenben magára vigyázni, hogy valamikor csalódásba vagy zavarba ne essék?
8. De aki benned bízik, Uram és téged egyszerű szívvel keres, nem esik el oly könnyen.
9. S ha valami bajba talál esni, segítségeddel hamar kivergôdik
belôle és vigasztalást nyer tôled, bármennyire bonyolódott is bele;
mert nem hagyod el, aki véges-végig benned bízik.
10. Ritka a hű barát, aki barátja minden szorongásában állhatatos
marad.
11. Te, Uram, te vagy egyedül a leghűségesebb mindenben és hozzád nincs senki hasonló.
12. Ó, mily igazán bölcs volt az a jámbor lélek, ki igy szólott:
,,Az én szívem meg van erôsítve és Krisztusban gyökerezik.''
13. Ha így volna velem is, nem oly könnyen aggasztana az emberi
félelem és nem hatnának rám a szavak nyilai.
14. Ki képes mindenrôl elôre gondoskodni, ki bír minden jövendô bajtól elôre ôrizkedni?
15. Ha már az elôrelátott bajok is gyakran bántanak, hogyne
sebesítenének meg a váratlanok?
16. De miért nem vigyáztam jobban magamra, én szegény? Miért hittem oly könnyen másnak?
17. Azonban emberek vagyunk, nem egyebek, mint gyarló emberek, habár sokan angyaloknak tartanak és mondanak is.
18. Kinek higgyek, Uram, kinek, ha nem neked? Te vagy az igazság,aki nem csalsz, sem nem csalatkozhatol.
19. Ellenben ,,minden ember hazug'', gyarló, állhatatlan és könnyen botlik kivált szavaiban; azért nem kell mindjárt elhinni, ami elsô hallásra igaznak látszik.
20. Mily bölcsen figyelmeztettél minket, hogy ôrizkedjünk az
emberektôl; és mivel ,,az embernek ellensége a háza népe'', ne higgyük el, ha valaki azt mondja: ,,Íme, itt, íme amott.'' (Mt 24,23)
21. Magam kárán tanultam, bárcsak nagyobb óvatosságomra, nem pedig esztelenségemre!
22. Eszeden légy, mondja valaki, légy óvatos, titokban tartsd, amit mondok.
23. De míg én hallgatok és titokban tartom, maga nem tudja
elhallgatni, amire kért, hogy titokban maradjon, hanem csakhamar elárul engem is, magát is és elillan.
24. Ments meg, Uram, engem ilyen meséktôl és szeles emberektôl, hogy kezükbe ne jussak és ilyesmit soha el ne kövessek.
25. Igaz és helyes szót adj ajkamra és az álnok nyelvet távoztasd el tôlem.
26. Amit nem akarok szenvedni, attól mindenképen ôrizkednem kell.
27. Ó, mily jó és békeszerzô: másokról hallgatni, nem mindent
vaktában elhinni és könnyelműen tovább nem adni.
28. A maga titkait kevés emberrel közölni. Téged, a szív vizsgálóját mindig szem elôtt tartani.
29. A beszédek szelétôl nem ingadozni, hanem kívánni, hogy a külsôk és belsôk mind szent akaratod szerint teljesedjenek.
30. Mily hasznos a mennyei kegyelem megôrzésére elkerülni, ami feltűnést okoz az emberek elôtt és nem óhajtani, ami kifelé
csodálkozást gerjeszt; hanem nagy szerénységgel arra törekedni, ami az élet javítására és a buzgóság élesztésére szolgál.
31. Hány embernek volt vesztére, hogy erénye köztudomásra jutott és idônap elôtt dicséretet aratott!./Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és lelkésztől113/352
  2013-03-03 14:49:43, vasárnap
 
  Békesség a bűntől elforduló, Istenhez térő lélekben.
,,Megjelenének pedig némelyek azon idôben, hírt hozván neki ama
galileabeliek felôl, kiknek vérét Pilátus az ô áldozataikéval
vegyítette. És felelvén, mondá nekik: Vélitek-e, hogy a galileabeliek vétkesebbek voltak minden galileabelieknél, mivel ilyeneket szenvedtek? Mondom nektek: nem; de ha bűnbánatot nem tartotok,mindnyájan hasonlóképen elvesztek'' (Luk. 13,1).

a) Nagy kegyelem, ha valaki mélyen érzi bűnösségét, az már
szívvel lát. -- Nézzünk végig életünkön; nincs-e igaza Szent Pálnak,hogy ô a bűnösök legnagyobbja? Nincs-e igaza Magdolnának, Cortonai sz.Margitnak s bárkinek, kinek mélyen érzô, mélybe ható szíve s hozzá bűnei vannak? Nekem is vannak bűneim: Isten ellen (hitetlenség,tiszteletlenség, bizalmatlanság,zúgolódás,káromlás...), önmagam ellen (mértékletlenség, fegyelmetlenség, érzékiség, tisztátlanság,állhatatlanság, röstség, gyávaság, önzés...), mások ellen (megszólás,rágalom, csacskaság, irígység, gyűlölet, igazságtalanság,tettetés,erôszak...), mily vádakat hallat a tízparancsolat, az ötparancsolat?Mivel vádol a kötelességmulasztás? Mennyi bűn gondolatban s érzelemben, mennyi hiba a szentségek körül! Hány léleknek okoztam
botrányt! Bűn- és sár-özön... ,,Nem marad meg lelkem az emberben, mert test.''

b) Izlelni a bűn keserűségét s utálatát. Kivetkôztet az észbôl, s
az állat jegyei verôdnek ki rajtunk; a hitetlenség kioltja
világosságunkat; a reménytelenség örökös télbe állít; a lélek evangéliuma helyett a test, az ösztön, a szenvedély inspirációi
izgatnak. -- Eldurvul az ember érzéseiben, dacára csipkéknek,
parfümnek, frakknak. A kultúra csak látszat, nem erkölcs. -- A szolga lázadó, pártütô lesz Isten ellen, Isten nélkül; de egyszersmind más hatalom rabja, melynek láncait vonszolja. -- Méreg a bűn; a vért gennyé változtatja, az arcot eltorzítja, a szerveket elfásítja; a vér a kegyelem, az arc az Isten-hasonlóság, a szervek az erények. -- Nagy méretekben a bűn szörnyekké változtatja az embereket már itt, vagy megrothasztja testüket. Mily bűzhödt mocsár az ilyen lélek. Leesett feje koszorúja. Érdemeit elvesztette. Ôrangyala tenyerébe hajtva fejét sír, ,,angeli Dei amare flebunt''. Szomorú Jézus szíve; megváltásának kegyelmei földúlva.

c) Mily jogtalan, sértô bántalom a bűn az Úrra nézve! A
legélesebb ellentmondás, mely tagadja uralmát, hatalmát, jogait,
szentségét... Ellentét vele s lényével; istentagadás voltaképen. -- Az isteni lélek kioltja nemességének szikráit s elállatiasodik, fetreng a sárban s eltorzul; mialatt a végtelen tökély és szentség s az abszolút, kifogástalan eszményiség törvényt diktál, jogot támaszt tiszteletre, szeretetre, kegyelmeit bôségesen adja. Nevel királyi lelkeket, s azok szemétdombra ülnek s megvetik ôt. Mi lesz ennek vége?,,Levetkôztetnek téged ruháidból és elveszik a te szép ékszereidet és mezítelen hagynak téged, rakva gyalázattal'' (Ezek. 16,39)./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2013.02 2013. Március 2013.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 106 db bejegyzés
Összes: 841 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14
  • e Hét: 1045
  • e Hónap: 2940
  • e Év: 44358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.