Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 247 
Istentől megáldott békés, boldog Húsvétot kívánok!
  2013-03-31 05:54:36, vasárnap
 
  Minden kedves Barátomnak és Látogatómnak meghitt, békés Húsvéti
ünnepeket kívánok dr. Csókay András és Aranyosi Ervin gyönyörű soraival:


"Sokszor láttam halott gyermekére ráboruló anyát, amint azt kiabálja, ordítja fájdalommal telve, hogy hol van Isten. Ilyenkor nekünk orvosoknak, nővéreknek egy feladatunk lehet: szenvedőktől mély együttérzéssel át kell venni valami kis terhet ugyanúgy, ahogy egy szörnyű nehéz zsákból, ha súlyt veszünk ki, az könnyebb lesz. Láttam egyszer egy őrjöngő anyát, akit senki nem tudott megnyugtatni. Hiába jöttünk gyógyszerrel, injekcióval, a fejlett orvostudomány eszközeivel. Semmire sem jutottunk. Egy ott álló laikus egyszerűen átölelte, hagyta, hogy ránehezedjék. Kinyilvánította, hogy maximálisan osztozik fájdalmában. Levett a lelki súlyból. Hogyan lehet ebből a súlyból levenni, hogy minket ne nyomjon össze a sokszor átadott teher? Csak kegyelmi úton.
Ez az út pedig azt jelenti, hogy minden pillanatomban tudom, hogy a földi életem összes eseménye, benne a fogantatásom, a születésem, a házasságom, a gyermekeim születése, és a halálom a létemnek egy-egy pillanata, de nem a vége. Ha ezt tudom, akkor ugyan félek a haláltól, mert ember vagyok, de Isten segítségével legyőzöm a félelmemet, és így már át tudok venni terheket mástól úgy, hogy az közben ne nyomjon agyon..."

( Dr. Csókay András )







"A természetet legyőzni nem lehet!
Hiába küldenek "fentről" havat, szelet.
Hiába takar be mindent a hó,
akkor is tavasz várható.
Mert megvan az évszakok sora,
a természet sosem ostoba:
ki kell, hogy keljen minden kis virág,
tavaszt köszöntsön végre a világ! "

(Aranyosi Ervin)












HÚSVÉTI EGYVELEG


Link


HÚSVÉT ( feltámadás )


Link


Húsvét [Tavasz]


Link


Egy gondolatnyi a tavaszból


Link










 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Mihályfalvi János : Értem folyt a vér
  2013-03-31 05:35:25, vasárnap
 
  ÉRTEM FOLYT A VÉR - ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK! 2013 - MIHI


Link




 
 
0 komment , kategória:  MIHÁLYFALVI JÁNOS, MIHI  
Somogyváry Gyula : HÚSVÉTI BALLADA
  2013-03-31 05:31:29, vasárnap
 
  A zsoldos áll. Komor és hallgatag.
Szoborrá dermedt, roppant gondolat.
" Ébredj már hé - süvít felé a szó -
utcán - teren rikolt a sok csaló
s még elhiszi e kótyagos világ,
hogy új életre hívta önmagát
a megfeszített, hitvány lázadó!"

A zsoldos áll. Még pillája se rebben,
a földre bámul kővédermedetten.
"Felelj!"- riad rá sürgetőn a hang,
ocsudva néz föl...maga áll alant
a téres csarnok cifra lépcsején,
körötte s fönt: egész seregnyi vén,
írástudók, s a tisztes főtanács.
És unszolják őt: "Szólj hát, hogy csalás,
amit kiáltva zúg az utcanép!"

A zsoldos áll. Most fölszegi fejét,
egyetlen szót mond, sújtó mondatot:
- Föltámadott!

Egyetlen szó és retten a tanács,
nyűgözi szörnyű lidérces nyomás.
Reszket a kéz, vacogva jár a fog,
bent: ájult csend, kint: lelkes asszonyok....
Most észbekap a legsúlytottabb vén:
"Nem addig van, te ostoba legény!
valld meg: hazudtál, elnyomott az álom,
no szólj, fiam...hát ugye, hajnaltájon,
miként ez gyakran történni szokott....
nos, mit felelsz?"

- Föltámadott!

Szörnyű a szónok foganatja:
megáll a szív egy pillanatra.
Majd felsüvít egy szálig mind
de im - a főpap egyet int
s már selymes - lágyan zeng a szó:
"Vigyázz, fiam...ne légy bohó...
pénzt vetsz félre s a jószerencsét
meg lásd: van arra tiszta mentség,
hogy elaludtál s ezalatt..."

- Nem, nem uram! Egy pillanat
se maradt ottan őrizetlen!
Én virrasztottam rendületlen,
mikor fény támadt s ó, csoda....

"Mit fecsegsz itt te ostoba?
Elhallgass hé, te eszelős,
kísértet - látó, dunna - hős!"

Csörren a kard, dobban a láb:
- Egy szót se többé! Ne tovább,
mert Istenemre, nem tudom,
lesz - é számodra oltalom?
Én: dunnahős? Kísértetlátó?
Nekem? Ilyet? - ki tíz csatából
hoztam e régi sok sebet?
Az én szemem sosem káprázik,
s rajtam nem úr a rémület!
De ti, urak, ti főpapok
tibennetek a tél vacog
mert akit sírnak szántatok,

én láttam őt: föltámadott!
"Pokolra véled, gaz ripők,
minket gyalázó rút pogány!
Lesz gondunk rá, hogy észretérj,
majd átkozódsz még - mit ser félj,
a názáreti nyomdokán!"

A zsoldos áll. A válla rándul,
sötét, haragvó homlokárul
a kard fiának gőgje néz.
- Én nem vagyok, csak közvitéz,
hitem sincs más, csupán e dárda.
Nem volt részem se tanításba,
Krisztust bíz én nem ismerem,
hát hogy lehetne Istenem?
De azt az egyet nyiltan, bátran,
ha tiltjátok is elkiáltom:
a sziklasírba zárt halott,
nem ember volt: föltámadott! -

Tagló e hang. - Fullaszt a csend.
Döngött a kő, ahogy kiment.
De még utána vág a szó:
"Majd lejjebb adod lázadó!
Társad kivallja majd nekünk,
a népkergítő, buta bűnt,
hogy a halottnak hívei
mint jöttek őt megejteni
s ellopván onnét mesterük:
föltámadását hirdetik!
Tudom, kivallja nyomban ez
- kit nem kápráztat a kereszt -
a másik őr. - Szólítsd be hát,
ki véle volt, a katonát!"

Csönd. Csönd. - Ajtót les mind a vén.
S belép a fegyveres legény.
Szép ifjú arca mosolyog
szemében kéklő ég ragyog
s vitézi jel egy nagy, pogány
kardvágás, tiszta homlokán.

Derül a kör. Lágy fuvalom
suhan át téren, udvaron.
"Figyelj, fiam - kezdi a vén -
ugye, ma hajnal idején...."

A fiú rávág: - Úgy, uram,
már éppen pirkadt pirosan,
hogy szembe vélünk, hirtelen
fény gyult a sírnak mélyiben.
Vakító, tiszta ragyogást
vetett egy színarany palást,
angyalnak égett vállain....
S e fénytsugárzó kerubin
úgy görgette a kőlapot
hogy kisujja sem fáradott!

A főpap dühhel rádörög:
"Elhallgass tüstént, gaz kölyök,
mert talpaidra veretek!"

Az ifjú ránéz, mosolyog:
- Ő is korbácsot szenvedett!

Vad lódarázzsal telt üreg
zúg úgy, mint itt e a sok öreg:
"Pokolra véled, átkozott,
ne legyen boldog nappalod,
rémek zaklassák éjjeled,
dögvészbe vesszen életed!"

A fiú áll és mosolyog,
majd leveszi a sisakot
s a kőre rakja mindenét:
kardját, dárdáját, köpenyét,
pajzsot, sarut és lábvasat...

S míg bent az átok megszakad,
megindul lassan, boldogan,
szemében Isten fénye van
s az utca zengő népivel
ujjongó himnuszt énekel;
már égigér e tiszta dal
s végigsöpör a világon
mint fellegűző szent vihar....




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Túrmezei Erzsébet: HÚSVÉT HAJNALÁN
  2013-03-31 05:27:30, vasárnap
 
  Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír fele hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár
és csattog az ének, száll által a légen
fel, fel az ég felé ... Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttük ment még,
és ajkán az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak, a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe
és suhog a korbács és csattog az ostor,
hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra: csakúgy ... úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, aki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír fele hárman,
nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.

Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!

Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.

Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón, búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állani feltámadottan.




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Juhász Gyula : Húsvétra
  2013-03-31 05:25:34, vasárnap
 
  Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vér verte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ady Endre: A szép húsvét
  2013-03-31 05:22:42, vasárnap
 
  Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Husvét szent tavasza
S ilyen marad.

Miért tudjon Ő az embervérről,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?

Óh, Tavasz, óh, Husvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.

Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Csengey Gusztáv : HÚSVÉT ÜNNEPÉN
  2013-03-31 05:20:14, vasárnap
 
  A rémülést bánat követte,
A jajgatást bús síri csend, -
Kihalt, sötét a szív világa,
Az arcon kétség árnya leng.
Meghalt az Úr a kínkereszten,
Hiába minden zokogás...
De ím megzendül harmadnapra:
Feltámadott a Messiás!

Kínok között bús Magdalénát
Látták bolyongni a hívek,
De ím kigyúlt arcán a hajnal,
És lázas keble mint piheg!
Ki követné: a két apostol
Ajkán is kél a riadás,
És zendül minden hívő ajkán:
Feltámadott a Messiás!

Azóta zendül minden ajkon
A nagy, magasztos, szent napon,
S gyógyító balzsam a dicsének,
Mely fölcseng a sírhantokon.
Mi Magdalénát boldogítá,
Él még a szent vigasztalás,
És a hívőknek búja elszáll:
Feltámadott a Messiás!

Ha hű szívedre a csalódás
Fojtó gyötrelme nehezül,
Ha pusztán állsz a nagy világon,
Nyomorba sújtva egyedül,
Ha a gonoszság győz körülted,
És jót, igazit, tapodni látsz,
Emeld fel bátran fejedet, s zengd:
Feltámadott a Messiás!




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Feketéné Lendvai Katalin : Fohász a Magyarok Feltámadásáért
  2013-03-31 05:17:47, vasárnap
 
  Kedves Barátaim, Ismerőseim, Olvasóim!

Kívánom, hogy Mindenki szívében lobbanjon lángra a szeretet szikrája ezen a Húsvéton, és ez Láng végleg tisztítsa meg minden fájdalmától, félelemétől, aggodalmától, mindentől ami gátat szab az életében, és boldogulása, kiteljesedése útjába áll.
Áldott, békés, lelkiekben emelkedett Húsvéti Ünnepet kívánok sok szeretettel Mindenkinek!
Tiszta szívből kívánom, hogy jöjjön el már végre az oly régóta vágyott szabadság, a béke és a szeretet, bőség kora a magyarság életében, hogy végre szabad, független önálló Nemzetté váljunk.


Fohász a Magyarok Feltámadásáért

- Uram, Kinek hatalmadban áll, hogy felszabadítsd Nemzetünk, kérünk Téged, tedd meg ezt nekünk.
Szabadíts meg minket a gonosz befolyásoltságától.
Oldd fel a fájdalmat szívünkben, mely a Nemzet szenvedéséből ered.
Krisztusi Fényeddel ragyogd be szívünk és Nemzetünk.
Minden kötés hulljon alá, mely visszahúz és megköt minket, hogy ne haladhassunk előre.
Minden fátyol hulljon alá, amely megakadályozza tisztánlátásunkat, mert a hamisságból ered.

- Uram kérünk, ragyogd be Megváltói Fényeddel Nemzetünk!
Adj erőt számunkra, hogy Isteni Akaratod beteljesedjen bennünk!
Kérve kérünk Téged, mutasd az utad, mely a szabadulásunkhoz vezet!
- Ó Uram, adj erőt és békét szívünkbe, hogy ne az indulatok vezessenek minket előre.
Isten Szent Kegyelmébe ajánljuk Országunk, Nemzetünk, a távolban élő magyar testvéreinket.


- Uram kérünk, áldd meg a magyart, ki buzgó imádsággal Hozzád fordulva arra kér Téged, - hogy szabadítsd fel Nemzetét az elnyomástól, a hazugságtól!

- Hisszük és tudjuk, hogy lesz egy szebb jövő.
Tudjuk, hogy eljött az idő mikor indulnunk kell...
Magyarok Istene áldd meg a Te Néped,- kérünk Téged, adj számunkra Új Jövőt, Új Sorsot melyben beteljesíthetjük a TE AKARATOD.
Ámen.

Feketéné Lendvai Katalin

Kovács Nóri, Kovács Judit és a Matokabinde - Ma van húsvét napja


Link







Feketéné Lendvai Katalin honlapjai :


Link


Link


Link
 
 
0 komment , kategória:  FeketénéLendvay Katalin írásai  
A húsvét áldozata
  2013-03-31 04:56:57, vasárnap
 
  Jézus Krisztussá vált és áldozatot hozott az emberiségért. Tette ezt a Felső Énje, az Önvalója segítségével a Teremtő Tudat Akarata szerint. Ezzel az emberiség tudati evolúcióját és karmikus pályáit egy új szintre emelte. Szellemtudományi megközelítések következnek.





Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy Krisztus útját nem tartom úgy követendőnek, hogy akkor most mindent dobjunk félre és egyből mindent rendeljünk alá annak, amit ő tanított. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy neki is évtizedek kellettek, mire felkészült a feladatára és keresztre feszítése révén meghozta a szükséges áldozatot. Az utánzás útján pedig roppant könnyű eltévedni anélkül, hogy az ember ezt észrevenné. Másfelől, azaz út, amit ő bejárt, ma kevéssé ismert. Tudom, hogy sokan ennek az ellenkezőjét állítják, de egyelőre még nem tolongnak a megvilágosodottak és a sötétség erői dominálnak a világunkban.

Ugyanakkor éppen ezért fontos egy ilyen kaotikus helyzetben megérteni a húsvét titkait, hiszen éppen ez adhat reményt, hitet és kiutat ebből a sötét korszakból. Fontos, hogy ne meneküljünk, hanem tudatosan vállalkozzunk életünk megváltásának a feladatára. Ahogyan Jézus is tette.

Persze azoknak nincs mit mondanom, akik bűneik eltörlését és a megváltás minden egyes gyötrelmes áldozatát Krisztustól várják maguk helyett. Szerintem ők tévednek, mert Krisztus éppen azt mutatta meg, hogyan kell ezt helyesen csinálni: tudatossá válni, szellemi érzékszervekre és spirituális hatalomra szert tenni az individuumnak - nem az egónak.

Jézus bizonyos értelemben okkultista és ezoterikus ember volt, mert a titkokkal foglalkozott, szellemeknek és angyaloknak parancsolt és tanítványainak is átadta a tudása legjavát. Éppen ezért én nem tartom ördögtől valónak azt, amit ma valódi spiritualitásnak tartanak, s bizonyos fokig megkülönböztetnek a vallásoktól.

Krisztus azért érkezett, mert - ne szépítsük - az emberiség olyan karmikus és tudati kátyúba került és ragadt, amelyből önerőből képtelen lett volna kikecmeregni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a tudati evolúció eme legalsó fokán állók még arra is képesek voltak, hogy megöljék - legalábbis a saját terminológiájuk szerint likvidálják - ezt a megtestesült istent. Más kérdés, hogy nem az átlagemberek irányították a folyamatokat, őket csupán fel- és kihasználták - ez volt a nép hangja, pontosabban a tömeg akarata. Régi trükk, ugye? De még mindig beválik.

Ha Krisztus akkoriban nem avatkozott volna bele az emberiség lelki fejlődésébe, akkor az idő és az anyagi világ olyan erősen szorította volna az isteni lelkeket továbbra is, hogy esélyük sem lett volna felébredni, isteni öntudatukat visszanyerni. Ezért kellett valaki, aki nagyban, kozmikus léptékben megtisztítja a Földet és a lelkek útjából elhárítja azokat az akadályokat, melyek évezredek során halmozódtak fel (karma és annak következményei, például a tudati degeneráció).





Egy dekadens világ, az anyagi test fogságában sínylődő emberiség, karmikus zsákutca, durva és alacsony rezgésű tudatok és sorsok - nagyjából így festett 2000 évvel ezelőtt az emberiség helyzete. A mai sajnos hasonló.

Az emberré lett lélek minden lelki és tudati állomását és fejlődési szakaszát előkészítik és irányítják az angyalok más lényekkel egyetemben. A szellemi hierarchia csak annyira és csak ott avatkozik bele a történelem menetébe, ahol feltétlenül szükséges. Most vonatkoztassunk el a kísértethistóriáktól és a szellemi megszállásoktól, és gondolkozzunk egy kicsit nagyobban.

Ha nem jön el, ha nem száll alá a Krisztus Jézuson keresztül, aki csupán néhány napot töltött a Földön, akkor az emberiség spirituális felemelkedésének nincs esélye. Ez alatt az ember testi, lelki és szellemi egységének a megteremtését, továbbá a megvilágosodás hosszú távú célkitűzésének realizálását értem.

Krisztus révén olyan erők tértek vissza a Földre, amelyek híján nem formálódhatott volna ki az elmúlt 2000 esztendőben az emberi öntudat jelenlegi foka. A legtöbb ember ezt nem veszi figyelembe, mert mindent természetesnek vesz, ami vele történik, pedig régebben az emberek sokkal ,,egyszerűbb" életet éltek, mert nem élhettek mást az akkori rezgésszinten.

Krisztus erői nélkülözhetetlenek voltak az új korszakot a háttérből irányító titkos társaságok és misztériumiskolák működéséhez. (Ezzel kapcsolatban sok a visszásság és megszámlálhatatlan dezinformáció terjedt el, ami csak arra jó, hogy a keresők vitatkozzanak rajtuk.) Itt fel lehetne hozni, hogy az ellenerők is tért hódítottak, de ezt is irányítottnak tekinthetjük, még akkor is, ha morálisan ezt mi nem így látjuk a népirtások kapcsán.

Krisztus húsvéti tette egyetemes, nem áll ellentmondásban a többi vallással, mert ő magát az emberi tudatosságot alakította át, nem pedig vallásokat alapított a népszellemek és lelki fajok adottsága szerint. (Sokan abban lelik örömüket, hogy ilyenkor is Krisztus származását bizonygatják, ami ezen a ponton lényegét veszíti, hiszen itt kozmikus léptékekről és egyetemes szeretetről van szó.)





Sokan elfelejtik, hogy Krisztus útja a feltámadást megelőzően a poklon keresztül vezetett. Ezt mindenki sajátosan interpretálja, de többnyire igyekeznek kibújni alóla az emberek. Szerintem itt a saját magunk által teremtett pokol (hibák, bűnök, karma stb.) súlyaitól való megszabadulásra kellene asszociálnunk.

Krisztus óta egyre nagyobb támogatást élvezhet az ember, különösen a jelenlegi korszakváltáshoz közeledvén. Ezt elsősorban a vallásokból némiképp kiábránduló, azoktól eltávolodó és az ezotéria felé nyitó, ,,ébredező" emberek tudják leginkább a javukra fordítani. (Ezért ,,vizezték fel" az ezotériát az ellenerők talmi tudással, miközben a történelmi és a háttérerőket kiszolgáló vallások támadásokat indítottak a tőlük lényegesen tisztább vallási és szellemi irányzatok ellen.)

A korszakváltás jóvoltából beszélhetünk ma egyáltalán húsvéti beavatásról a világ előtt. Valaha ez csupán egy kis, zárt kör számára elérhető, alaptermészetét tekintve titkos ceremóniasorozat volt. A misztériumok nyilvánosságra hozatala és hozzáférhetővé tétele kétségtelenül paradigmaváltásnak számít.

Meggyőződésem, hogy a feltámadás és a megváltás misztériuma a valódi Én erőinek a visszaszerzését is magába foglalja. Ebből következik, hogy a nemzetek felértékelődnek és a nemzettudat újra megerősödhet a Földön. Egyébként ez egy neuralgikus pontja a jövőnknek, mert könnyen - alattomosan - elvakulttá teheti az embert.

Krisztus eredendően olyan atlantiszi-egyiptomi beavatást kapott az esszénusokon keresztül, amelyet hamarosan fel kell eleveníteni. Miért? Mert ha komolyan vesszük a korszakváltást és Jézus második eljövetelét, ami valószínűleg a Krisztus-tudat megnyilvánulását is implikálja, akkor nyilvánvalóan azoknak a misztériumoknak és lelkeknek is vissza kell térniük, akik az ősi módszereket hitelesen tudják tolmácsolni és akik a szellemi hierarchia kiválasztottjai. De ez egy folyamat.

A húsvét talán egyik legnagyobb áldása, hogy megmutatja azt az utat, amelyet járva az ember újra felébredhet a szellemi világokban és szemtől szembe láthatja Isten magasabb rendű birodalmait. Új érzékszervekkel gyermekként kezdheti el fürkészni a teremtés rejtett dimenzióit. Ez már az individuális fejlődés egy következő lépcsőfoka, amely minden emberre vár.

A valódi húsvét belső tudati átélését azonban hosszú út előzi meg. Sok erőből kell előtte betöltekezni, sokféle beavatásban kell részesülni, és sok felismerésre van szükség. De jó hír, hogy az ember egyre inkább kezébe veheti a sorsát és megteremtheti az új életét - részben Krisztus és kiválasztottjai által is. Ne feledjük, az ember isteni része eredendően halhatatlan és elpusztíthatatlan, mert így lett teremtve. Aki legyőzi a halált, a legnagyobb illúziót oszlatja szét, amelyet maga teremtett magának.

Az idei húsvétkor adjuk át magunkat a világunkba áradó angyali és krisztusi energiáknak, töltődjünk fel a trónok, a kerubok és a szeráfok erőivel, melyek, ha nem is fogják rögtön a mennybemenetelünket eredményezni, rendkívül sokat tisztíthatnak rajtunk és egy kis tabula rasa-val folytathatjuk az utunkat.



Boldog napot!


Link
 
 
0 komment , kategória:  Boldog napot  
Prohászka Ottokár: Keresztény nemzeti feltámadás (1920)
  2013-03-31 04:50:41, vasárnap
 
  Krisztus halálát nem rothadás és bomlás okozta, hanem az erőszak vágott rajta oly gyilkos sebeket, melyeken vére elfolyt s élete elfogyott; de épen azért sebei is tiszták s nem gennyesek, sőt az egyház imája szerint jácinszínűek voltak, oly halvány lilásak, mint az őszi kikerics. Ez a keresztre feszített tisztaság s ez a jácintos sebekkel tetézett test azután feltámadt. Feltámadt, ami sohasem volt rothadt.





Ebben is mélységes szimbolizmust látok. Az támad fel, ami nem rothadt, aminek porcikája sem korrupt, aminek sebei is virágosak.
S így gondolom el magamnak a magyar feltámadást is. Mi hiszünk a keresztény nemzeti feltámadásban, mi hirdetjük a keresztény kurzust, fennen magasztaljuk az erkölcsi ébredést, a társadalom szanálását, az életenergiák feltámadását; de mikor ezt tesszük, szemeink előtt lebeg a nagy szimbolikus igazság is, hogy annak, ami rothadt, ami korrupt, ami csak színre keresztény, de tényleg pogány és alávaló, annak a magyar feltámadásban része nem lehet; s ha e folyamatban, amit keresztény kurzusnak hívunk, ezidőszerint még sok mindenféle szenny és piszok kavarog, hát annak mind az áramban le kell csapódnia, mert nekünk halálos ellentétbe kell állnunk mindazzal, s mindazokkal, kik az erkölcsi métellyel bármiképpen is kapcsolatban állnak.
A keresztény kurzus nem lehet szóáradat, mely erkölcsöt s megújhodást s szeretetet hirdet, de azt tényleg sem nem éli, sem nem gyakorolja. A keresztény kurzus nem lehet csak külső szertartásokban való részvétel s a felséges programnak csak ajkkal való megvallása, hanem annak az egész vonalon a krisztusi törvény uralmának s aszerint való életnek és cselekvésnek kell lennie. Ebből még nincs elég. Ellenben a korrupció, a panamázás, az uzsora, a személyes érdekek hajszolása, a munkanélküli meggazdagodás tébolya, a sápolás, a stréberség még divatban, még teljes kurzusban van, szemben a tulajdonképpeni kurzussal. Úgy látjuk, hogy az egész világ beteg; betege a materializmusnak s ami azzal jár, a korrupciónak s az élvezetvágynak. A lelkek s a testek paráznasága megmételyezte a közérzést, s nemcsak nálunk, hanem másutt is burjánzik a gaz, s hamu alatt izzik az a tűz, melytől a velők pusztulnak s a csontokból furulyák lesznek.
Ezzel a nagy rothadással szemben indítottuk meg mi a keresztény kurzust, vagyis szembeállítottuk a blazirt, a perverz s a vérbajos élettel a keresztény erkölcsöt, mely az Isten kegyelmétől átjárt akaratok energiáit feszíti neki a romlásnak s mely Krisztus evangéliumával akar formálni nemcsak lelkeket, de intézményeket, akar szervezni munkát s társadalmat is.
Azt mondják erre a kishitű emberek: de megvan-e ez erkölcsi feltámadásra a feltámadni kész társadalom? Merre, hol van az az új nemzedék, mely a társadalom piszkos hullámaiból kikelve, meg nem viselt hittel s le nem perzselt erkölccsel áll bele a feltámasztás munkájába, s tisztaságával s tisztességével legyőzi a mindenütt csúszó-mászó halált? Hol van az a kompakt, egységes nemzeti képviselet, mely egyszersmind képviselete a feddhetlen erkölcsi integritásnak, a mindenről leszámolni képes s leszámolni tudó felelősségnek, a személyes stréberkedéstől való idegenkedésnek, szóval hol vannak s mennyien vannak azok a férfiak, kik a keresztény kurzusban vallják, hogy "mens conscia resti famae mendacia ridet"?





Nem titkoljuk el magunk elől, hogy a rothadás birodalma nagy, s hogy a Grál-lovagok száma nem légió! Vannak még nagy tömegek, melyek az osztályérdeken kívül mást nem látnak s mást nem szolgálnak, s melyek csakis a kenyérszerzés s a megélhetés ösztöneiből veszik inspirációjukat. Mi közük van ezeknek a keresztény kurzushoz s ahhoz a lelki emelkedettséghez, melyet a keresztény kurzus jelent? Vannak azután nagy tömegek, melyek a hitetlenség blazirtságával nézik a fejleményeket s melyek erkölcsi értékekben sohasem produkáltak semmit, melyek erkölcsi ideálokban nem hisznek s az egész keresztény kurzusban a bukott cégnek csak új név alatt való bejegyzését látják. Mi köze a keresztény kurzushoz annak a világnak, mely gazdagodni akar s milliók s perditák után futkos?!
Eziránt teljesen tisztában vagyunk; de hisz az ilyenektől nemzeti reneszánsz vagy tisztulás vagy megemberelés soha nem is vár s nem is várhat semmit; s ha köztünk feltámadásról szó esik, ismétlem, hogy az, ami rothadt, az fel nem támad, s ne is várjuk, hogy feltámadjon valamikor. Az rothadjon csak tovább, míg el nem enyészik, ugyanakkor azonban a meg nem fertőzött, bár megalázott s elfojtott élet támadjon fel bátran l
Ilyen meg nem fertőzött, bár elfojtott s létében veszélyeztetett, de még ki nem pusztult életelem van még sok a magyar népben. Ezt a lelket megőrizte Magyarország agrárius jellege; ezt megóvta a puszta, a tanya, a falu; ezt ápolta a keresztény család és templom, ez a két szentély, melyet még el nem árasztott a vándor mocsár. A keresztény népben — bár az most önző és láncol — megvan még a hit, mely a lelki halált legyőzi, megvan az az erkölcs, mely isteni benyúlások által lesz erős. A keresztény öntudatnak megvan még az a tüze, mely a néplélekből kiégeti a mételyt, s mely a társadalmi szervezetekből is ki fogja vetni a mérget; s akkor azok az ajkak, melyek most kékesek s a láztól cserepesek, szintén hirdetik a nagy programot; s azok a lelkek, kik most még határozatlanok, a nagy programhoz majd nagy tetteket is csatolnak.
A spiritus rector e feltámadásában mindenesetre kell, hogy oly pártképviselet és pártszervezet legyen — akár egy, akár kettő van belőle — melynek szelleme a hit, az erkölcs, a tisztesség, a tisztaság s a szociális igazság s mely nem tűr meg kebelében senkit, akihez a panamáknak s a korrupciónak még a gyanúja is férkőzhetik. A pártképviseletnek szoros kapcsolatban kell állnia a nagy tömegekkel; ezeket kell informálnia, irányítania, lélekkel s szellemmel etetnie; viszont pedig a tömegekből kell merítenie nagy öntudatát, a teendők megérzését s az igények s szükségek élénk tudatát. A pártképviselet árassza ki a tömegekre a lelkesülést, s a tömegek viszont inspirálják akcióra a pártvezetőséget.
Ha a pártok ily antiszeptikus tisztaságban s erkölcsi rothadástól menten állnak bele a nemzeti kurzusba, akkor a közös, nagy akarat s az elszánt, bátor tisztesség — mely legalább is oly bátor legyen, mint a huncutság — magával fogja ragadni a tartózkodó elemeket is, s nem keresztény kurzust csinál — ez a szó is tőzsdei árfolyamra s nem örökérvényű elvek s erők életére emlékeztet —, hanem csinál keresztény uralmat s azt állandósítja s biztosítja is.
Hát legyünk, akik s ahányan vagyunk; de esküdjünk fel a zászlóra nemcsak szóval, hanem egyéniségünkkel, tiszta becsületünkkel s Krisztushozi hűségünkkel s a magyar nemzet iránti önzetlen szeretetünkkel! Ne csak valljuk, hogy az erkölcs létfeltételünk, hanem valósítsuk azt meg az élniakarás hajthatatlan elszántságával: akkor mi magunk is egy darab feltámadás vagyunk, s nyomunkban éled majd fel a még nem rothadt, csak alélt nemzeti élet.
A túl lehűtött víz néha egy pillanat alatt jéggé fagy — megfordítva, a túl elgyötört életerő s tisztesség egy indításra talpraszökik. E talpraszökés a keresztény nemzeti éledés, mely a rothadással leszámol s az erkölcsi életet diadalmas hatalommá növeli. Alleluja — neki!


Prohászka Ottokár (1920)




 
 
0 komment , kategória:  ERKÖLCS  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 247 
2013.02 2013. Március 2013.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 247 db bejegyzés
e év: 1866 db bejegyzés
Összes: 23729 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2139
  • e Hét: 8109
  • e Hónap: 133325
  • e Év: 1256761
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.