Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Ember a Hargitán
  2013-03-26 19:59:16, kedd
 
 
Dáma Lovag Erdős Anna
Ember a Hargitán
Egy igaz székelyre emlékezve
/Csíkmadaras,Bogács Károlyra/

Eső pára cseppje hullik
Siratja egy ember emlékeit
Ott fenn a Hargitán
Zúg a fenyves,zúg az erdő
Nap ragyog fel köd homálya
Felszívódik nemsokára

De egy hang majd hiányzik a tájon
Olt folyónak partját látom
Emlékképhez visszatérve
Hargitán egy ember képe
Ősi székely,szava magyar
Visszhang nem jön vissza hamar

Egy ember a Hargitán várta
Hogy eljöjjön a magyar szabadsága
Várta a jelt,de az anyaország nem felelt
Ott az Olt forrása magaslatán
Ott a Maros folyó torkolatján
Végetért egy kitagadott szenvedés

Echó nem felel csak sír a fenyves
Sem a lent ,sem a fent, szikla néma
Ráborul a csend magánya
Szikla szirten áll a kereszt
Talán a lelke ott lengedez
Székely honát ott vigyázza
Védő szárnyat terít le az éji homályba

Egy ember volt,aki nagyon várta
Remény napját a Hargitára
Egy ember volt ki küzdve bátor
De a remény most összetört kép
Komor felhők gyászba vitték
Zúg a fenyves,zúg Hargita
Kisüt majd a nap a magyarra
Lelkünkben egy embert temetünk
Emlékét megőrizzük !

M.móvár.2O1O.O2.21.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Adjatok a szegénynek
  2013-03-26 19:55:40, kedd
 
 
Dáma Lovag Erdős Anna
Adjatok a szegénynek


Adjatok a szegénynek
Egy tál meleg ételt
Takarót,ruhát
Szobát fedélnek

Hideg téli nappalok
Szívét szomorítják
Bankok hada zúdul rá
Értékeit elvámolják

Adjatok a szegénynek
Vigaszt az életben
Könnyeit letörlő
Bizalmat a szeretetben

Nyújtsátok felé
Segítő kezetek
Vigaszt adjatok
Ne legyen elesett

Adjatok a szegénynek
Hitet a jövőben
Talpra tudjon állni
Iszonyú vesztében

Adjatok,amíg nem késő
Belenyugvó lelkét felemelő
Adjatok hitet önmagában
Hogy megtalálja helyét
E taposó világban

M.óvár.2O1O.O2.O8.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ne add fel
  2013-03-26 19:25:22, kedd
 
 
Ismeretlen
(Hajni)
Ne add fel!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ne add fel
  2013-03-26 19:25:15, kedd
 
 
Ismeretlen
(Hajni)
Ne add fel!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A ledöntött jegenye
  2013-03-25 19:07:19, hétfő
 
 
Váci Mihály:
A ledöntött jegenye

Hazamentem. Talán otthon
anyám-varrta hűs vánkoson,
áldottabb lesz árvult álmom.
Dédapám derékalján,
nagyanyám nyoszolyáján,
pihés párnáin pihenve
a törött test, lankadt lélek

valahára nyugtot lelhet.
Távolról, toronyirányból
érkeztem, de láttam jól:
a lehajló láthatárról,
és az egész égaljáról,
a tüll-fátyol tavasz-tájról
hiányzott - ó, hogy hiámyzott! -
valami, - csaknem kiáltott!
Valami, - az ég szeméből,
mint értelem a szemfényből:
valami a Végtelenből,
mit nem fog az értelem, föl,
amit a szem nem is számol,
csak halk szívverés hiányol.
Alacsonyabb az égalja,
a láthatár szétszabdalva.
Véges lett a Végtelenség,
a Messze, mint gyöngy pereg szét.

Valamiből kevesebb van,
valami innen messzebb van.
A rögökből, a mély földből
valamit kitéptek tőből.
Az égből csak leheletnyi,
a földből csak talpalatnyi,
- s mégis az ég mily nehéz lett,
s mégis a föld mily kevés lett!
Csak csillagnyi fény aludt el,
csak ásónyom föld porlad el:
mégis sötét lett az égbolt,
s mégis a föld már megindult.
Az ég alján semmi sem hív
maradni, sem tovább menni.
Nem mutat semmi az égre,
nem bíztat emelkedésre.
Nem csal semmi: vándorolni,
sem e földhöz hű maradni.
S akkor az útfordulóban
tarkón ütve tántorodtam.
Homlokommal hullottam le,
arcom széthullt töredezve.
Oszlopokat éreztem csak
akkor fájó rokonomnak.
Csak a rönk, mit vas-ék hasgat,
érzi, ami engem szaggat.
Álltam, mint az oszlop állja
a csapást, ha balta vágja.
Álltam, s mint görcs a fában,
szívem pattogott kínjában.

Ami elém tárult ottan,
két vállam leszakította:
vállamra hullt az a szálfa,
engem zuhant az halálra.
Nagyapáim jegenyéje
ledöntve az árokszélre!
Fűrész foga rágta tőből,
tönkje sikolt, sír a földből:
gallya szárnya letarolva
sudara feldarabolva.
Ágait, a csillagfészkest,
lábbal tördelte sok részeg:
lombja - a nagy ezüst-dallam -
sárba hullott - elnémultan:
levelei fénybe mosott
arcára hullott a mocsok.
Teknővájok faragcsálták
holdringató koronáját:
- s csak bámultak rám röhögve,
mikor lehulltam a tönkre,
s tördelt arcomat zokogva
szorítottam a facsonkra.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Mikor legelső csókot reám leheltél
  2013-03-24 18:24:32, vasárnap
 
 
Ismeretlen
Mikor legelső csókot reám leheltél...

Mikor legelső csókot reám leheltél,
Anyám, Te Édes, mondd,
már akkor is, miért szerettél?
Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen.
Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen.

Még fájt a Világ,
zörej hasított, szúrt a Fény,
de karjaidban a biztos, tejszagú Remény.
Az első arc, első hang, az első Lélek.
Átöleltél, Te voltál nekem az Élet!

Emlékszel?
Először Néked mosolyogtam.
Mennyire örültél minden mosolyomnak!
Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja,
első szavam volt a neved,
álom- manóm, az éneked.
Ha lázban égtem, beteg voltam,
szemed fényétől gyógyultam,
s hangod nyugodt tengerében,
együtt úsztunk a mesékben.
Ha rosszalkodtam, nagy bajomban,
védekezőn Hozzád bújtam,
s nagy bánatom, könnyes szemem,
ott pihent meg az öledben.
Tanítottál, úgy neveltél,
a helyes mederbe tereltél.
Mikor lázadtak a kamasz vágyak,
türelemmel mind kivártad.

Felnőtt lettem, Tőled távol,
messze a szülői háztól,
de minden kincset, mit Tőled kaptam,
itt őrzöm örökké magamban.
Édesanya simogass meg!
Legyek újra megint gyermek.
Ölelj át ha felkereslek,
érezd, hogy most is szeretlek!♥
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kövek zsoltára
  2013-03-23 21:49:54, szombat
 
 
Reményik Sándor
Kövek zsoltára
.
Elhalkult, és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
.
Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...
.
Dobognak... dobbanásuk lassan áthat,
Felmelegíti dermedt véremet,
Lassan megértem a beszédjüket:
"Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek,
Kemény kövek és haszontalanok,
Nehezek, otrombák, formátlanok,
Tehetetlenek, tompák, elesettek,
Mozdíthatatlanok.
.
Hevertünk hét országban szerteszéjjel,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben.
Vad éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát,
Véresre törtük vándor lábait,
Hevertünk külön-külön szerteszéjjel,
Egymásról alig tudtunk valamit,
És nem álmodtunk templomról soha.
De jött egy ember, törékeny, beteg,
A lelke égett, szíve dobogott,
Az az ember templomról álmodott.
Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel
Tehetetlenül, haszontalanul,
Vadul, otrombán és formátlanul, -
Elindult a köveket megkeresni.
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Barangolt hetedhétországon át,
Hol éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát
S véresre törtük az ő lábait.
Az az ember keresett, s megtalált.
És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek.
.
Falakká fogtok összeállani,
És visszaveritek az Ige hangját,
És visszazengitek az orgonát, -
Az imádkozó nagy nyomorúságot
S az áhítat szárnyaló énekét
Szent nyugalommal veszitek körül.
Halkan dobogni fogtok a falakban,
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis-mégis egy ütemre vertek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Így szólt hozzánk a templom-építő."
.
Így beszélnek ma hozzánk a kövek.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Magányom szigetén
  2013-03-23 21:23:10, szombat
 
 
Moretti Gemma
Magányom szigetén
.
Néha elviselhetetlen, ami van
mert arra gondolok,
ami talán lehetett volna,
s amit örökre elmulasztottam.
és fáj, mert járhatatlan a tenger
életem és a part között,
reménytelen a sóvárgás
tiszta csillagok felé.
.
Bolyongok, mint hajótörött
magányom szigetén,
tétova lépéseimet
már senki nem vigyázza.
Tanácstalanul borul fölém
a néma éjnek csillagsátra.
.
 
 
0 komment , kategória:  Moretti Gemma  
Ha tiszta a szívünk
  2013-03-23 21:21:14, szombat
 
  ...... ........... .......


Mezei Katalin
...... ......Ha tiszta a szívünk.
.
Hittük, mi valóban mások leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve - a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
 
 
0 komment , kategória:  Mezei Katalin  
Dallam neked
  2013-03-23 21:19:48, szombat
 
 
Jószay Magdolna
Dallam Neked
.
Csak szavakat írok neked,
és messziről küldök hozzád
életjeleket,
oly távolra nem röpíti a szél
néma gondolataimmal az
érintésemet...
Pedig
jó lenne puhán megsimítani
mindennapoktól törődött
kedves arcodat,
jó lenne, ha hallanád
lelkemből neked kottázott
őszinte dallamaimat.
 
 
0 komment , kategória:  Jószay Magdolna  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2013.02 2013. Március 2013.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 623 db bejegyzés
Összes: 5140 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2682
  • e Hét: 7820
  • e Hónap: 31796
  • e Év: 443145
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.