Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Bibliából és lelkésztől126/378
  2013-05-31 16:35:23, péntek
 
  Békesség a mély világismeretet meghaladó hitből.
,,Bizony mondom nektek. Ha valaki e hegynek mondja: Indulj meg és merülj a tengerbe! és nem kételkedik szívében, megteszem neki!'' (Márk 11,22).

Ingadozik a szívünk; nagy benyomások és megrendülések alá kerülünk; a haladó világ hódítása és vívmányai mint erôs, láthatatlan sugárzás hat szívünkre s fölizgatja azt. Ez izgalomban zavaró benyomást tehetnek ránk, kik mondják: új világ van, új világnézet, új értékek, új irányok; hagyjátok a régit, éljetek modern emberek módjára. Hogyan álljunk bele ez új világba?

a) Tényleg elváltozik a világ az ember szemében, amennyiben
kitárul és óriási méreteket vesz a lét; impozáns nagyságban emelkedik föl lelkünk elôtt, és mi nem gyôzzük csodálni ezt a nagy, tág, mély,titokzatos, csodálatos világot. E világban foglal tért az ember a maga kultúrájával; hatalmasabban érvényesül, gyôzni és uralkodni megtanul s életének különb formákat alkot, mint amilyenekben régen élt. Abban a mértékben, melyben a világ kitágult elôttünk s mi uraivá lettünk,értékesebbé, tartalmasabbá is vált életünk; új értékeket fedeztünk föl benne, melyeket nagyrabecsülni és élvezni nem szégyen, sôt dicsô és
élvezetes. A világhoz fordulva gazdagíthattuk a létet, kedvesebbé,szebbé tehettük, és Isten gondolatát ismerhettük föl ebben is. Nincs kedvünk összetörni a világot; nincs kedvünk elfonnyasztani az életet!Tehetségeink a lét erôi és az erôk természetszerűen kialakulást és akciót sürgetnek. Nem más világ-e, nem más élet-e ez, mint a lV., V.,IX., XI., XIII. századbeli világélet? Összefoglalva a mondottakat: A modern ember szemében elváltozott a világkép, nagyobb, impozánsabb lett; elváltozott a kulturális életmód, gazdagabb, erôteljesebb lett;az életnek ennek folytán nagyobb értéke lett, melyet letörni s megvetni fölösleges; de a hit világa érintetlen, s nehézségeim e részben, még ha hegyek is volnának, elmerülnek a tengerben, az Isten végtelenségében.

b) Minél nagyobb lett az ember világa s erôsebb élete, annál
mélyebb és tisztább lett öntudata aziránt, hogy mechanika és technika fölött van egy szellemi világ, mely térbôl s idôbôl kimered, azoktól elvonatkozik s a maga örök értékeit mindenkor s mindenütt fölragyogtatja. Ezek a szellemi lét fölénye anyag s világ fölött;uralkodó hivatása lét és történés fölött; intézkedô hatalma saját szabadságában; fölényes fölülemelkedése az erkölcsi eszmények s törvények érvényesítésében; öntudatos intézkedés mindazzal, ami egymás mellett áll és egymásra hat; tartalma a lelkiismeretnek s átérzése az erkölcsi méltóságnak, akár rongyba, akár bíborba öltözködik; szóval minél nagyobb s élesebb a világismeret s hatalmasabb a világuralom,annál kiemelkedôbb az öntudat a szellemi hit s tartalom fölényérôl és szuverénitásáról. Quid hoc ad aeternitatem? mily silány mindez az örökkévalósággal szemben, mondhatjuk a legmagasabb kultúrfokra állva a legtalálóbban. Ad majora natus sum../1/. ezt senki sem mondhatja úgy,mint az, ki a legmélyebb ismerettel pillantott be a természet műhelyébe! Szépek a világok, nagyok értékeik, de ez értékek végre is az én szellemem öntudatának értékei, bennem jelentkeznek, s ezeken át s ezeken fölül ismerem én föl a szellemi világ örök értékeit. Minél öntudatosabb s gazdagabb lesz életünk, annál mélyebb s bensôségesebb is lesz; s azzal együtt jár a külsôségesnek s a merôben történeti elemnek kicsinylése. Lelkem, lelkem... az az én kincsem; célja a tökéletes, szent élet; a gazdag, tartalmas fölényes élet egész az Istennel való egyesülésig. Ez a lélek, s a benne kifejlôdô isteni élet a lét koszorúja; nincs alárendelve semminek, senkinek; sem világnak,sem társadalomnak, sem embernek, sem emberiségnek, sem kultúrának,semminek széles e világon. Ah, hiszen minden, tudás is, haladás is,kultúra is az életet szolgálja s az embert emeli, s ha szolgálja,akkor az az egyedüli, való, édes élet s az ember nem lehet eszköze,hanem ura és élvezôje. Élet... az én életem a kultúra tartalma; nélkülem nincs értelme; tehát végre is én s ismét én, az én látó, az én nemesen, tisztán szeretô, az én erôsen érvényesülô lelkem az a legnagyobb valóság, melynek minden szolgál; ami pedig ezt nem szolgálja, hanem leigázza, az gyilkos és pártütô elem; így van gyilkos tudomány, gyilkos kultúra, gyilkos társadalom, mely az életet, a valót, a jelent elhanyagolja vagy elfonnyasztja absztrakt eszményekkel, személytelen hatalmakkal, melyek mint rögeszmék s terheltségek gyötrik el az embert.
Ó Uram, illess, érints meg engem. Érezzem a tiszta halhatatlan élet áramát lelkemben! Tisztuljanak szemeim a füsttôl, a ködtôl...tisztuljon agyam, öntudatom a bódító lármától... Jöjj, nézz bele
lelkembe és mondd nekem: Te isteni lélek, örök és halhatatlan
gyermekem, idôben jársz s térben, s sokféle terheltség száll meg végig a kultúrák során; ne veszítsd el érzékedet természeted fölényes,értékes méltósága iránt; ne szolgálj semminek; hanem uralkodjál mindenen: idôn is, szépségen is, hatalmon is, hogy elévülhetlen, üde,egészséges légy. Érezd az isteni élet temperamentumát magadban; szakajtóval ne borítsd le fényévekkel ki nem mérhetô lelki világodat;ízlésedet ne rontsd el, érezd meg a földízt s a hullaszagot mindazon,ami a világot veled fölcserélni megkísérli. Nem, nem; azok fölcserélhetlen, mert összehasonlíthatlan értékek, melyek így állnak szemben: világ, erôk, tudomány, kultúra, intézmények, lét és életmód
egyfelôl, másfelôl pedig te, akiben a szellemi öntudat képezi fény- és erôforrását, súlypontját és központját tudománynak, kultúrának, lét és életmódnak! Te vagy a világ koronája, mely kivirágzik akkor, ha tudással, kultúrával, energiád kifejtésével is szolgálod a legtöbbet:az isteni életet. Deus meus et omnia./2//Prohászka Ottokár +1927.Budapest/

/1/nagyobbra születtem.
/2/Istenem és mindenem.
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelkésztől-23/377/J.H.Newman/
  2013-05-26 14:14:57, vasárnap
 
  Békesség a Teremtőnek felajánlott életből.
Óh Isten, magadért teremtettél engem, hogy a magam módján
szolgáljak neked. Hivatásos életművet gondoltál ki számomra,
különbözôt mindattól, amit mások elé tűztél. Csak egy kis szeme vagyok a láncnak, egy kis tagja a szellemi lények nagy közösségének, de nem semmiért teremtettél engem: tennem kell a jót. Munkálkodnom kell műveden.
Így akarom magamat átadni teneked egészen. Akárhol vagyok, akármi vagyok, ettôl el nem szabad tántoríttatnom magam. Ha megpróbáltatás ér, szolgáljon neked megpróbáltatásom. Ha hosszú életet adsz, ha rövidet: te tudod, miért. Te mindig, mindenrôl tudod, hogy mire jó.
Isteni Megváltóm, azért jöttél erre a világra, hogy Atyádnak
akaratát cselekedd, nem a magadét.
Óh add meg nekem is, hogy tökéletes gyermeki egyszerűséggel vessem alá magam az isteni akaratnak, a tiednek és Atyádénak! Nem kívánhatok jobbat, mint követni akarlak, akárhová mégy, nem a magam okosságára.Azért megígérem neked, Uram, kegyelmed segítségével: követni akarlak akárhová mégy, nem magam akarom megszabni utamat. Nem akarok türelmetlen lenni. Ha egyszer homályban és kétségben hagysz, ha szükség vagy megpróbáltatás ér, nem akarok panaszkodni, morgolódni.Tudom, hogy nem hagyod el soha azt, aki Téged keres, hogy sohasem csalatkozhatik, aki benned bízik.
Hozzád kiáltok, hozzád könyörgök: mindenek elôtt védelmezz meg önmagamtól, hogy más akaratot ne kövessek a tiéd helyett!
Átadom magam neked és rád bízom magam egészen. Te bölcsebb vagy nálam és jobban szeretsz, mint én magamat. Teljesítsd rajtam kegyelmesen felséges szándékodat, akármi legyen az! Cselekedjél bennem és általam! Azért vagyok a világon, hogy neked szolgáljak, hozzád tartozzam, a Te szerszámod legyek. Hadd legyek vak eszközöd! Nem kérem, hogy lássak, nem kérem, hogy tudjak, csak hogy szerszámod lehessek.
Óh megfoghatatlan Teremtô, imádlak. Olyan vagyok elôtted, mint egy porszem, a tegnap jószága, a most elmúlt óra teremtménye. Egy-két évre kell csak visszanéznem, és nem voltam. Én nem voltam, és a dolgok mentek a maguk útján nélkülem is. Te azonban öröktôl fogva vagy.
Óh nagy Isten, Te elég voltál magadnak öröktôl fogva. Az Atya elég volt a Fiúnak és a Fiú az Atyának. Hát ne lennél elég nekem, szegény teremtményednek: Te, aki oly nagy vagy, nekem, aki oly kicsiny vagyok!Benned megtalálok mindent, amit óhajthatok. Elég nekem, ha Te az enyém vagy. Ez bôségesen, kicsordulón betölti minden vágyamat.
Add hát nekem magad, mint én neked adom magamat, én Istenem!Magadat add nekem! Kegyelmednek mennyei munkája szívemben oly bensôséges, olyan jelenvaló, oly mindent átjáró, amilyen munkálkodásod az egész világon. Benne vagy minden képességemben, minden hajlamomban,minden tervemben, minden művemben. Erôsíts hát, óh hatalmas Isten bensôséges erôddel, vigasztalj állandó békéddel, tölts arcod szépségével, világosíts meg teremtetlen fényességeddel, tisztíts meg kimondhatatlan szentséged illatával. Engedd, hogy elmerüljek benned,adj innom kegyelmed árjából, amennyire egy halandó ember ezt kívánhatja, -- abból az áradatból, amely az Atyából és a Fiúból forrásozik, a valódat tükrözô örökkévaló Szeretet kegyelmébôl./Boldog John Henry Newman biboros/+1890,Anglia/
 
 
0 komment , kategória:  J.H.Newman  
Bibliából és lelkésztől125/376
  2013-05-24 15:33:01, péntek
 
  Békesség a Teremtő szándéka szerint,hasonlóságára formálódó házasságban.
a) ,,Szabad-e az embernek feleségét elbocsátani akármi okból? Ô pedig felelvén, mondá nekik: Nem olvastátok-e, hogy aki az embert teremtette kezdettôl, férfiúvá s asszonnyá teremtette ôket, és mondá:ezért elhagyja az ember atyját s anyját s feleségéhez ragaszkodik''(Máté 19,3).
Emberek közt a legbensôbb egyesülés a házasság; jogi
forma, de telítve kell lennie lélekkel, erkölccsel, szeretettel,
bensôséggel, tisztelettel és szerelemmel. Provence-i daloknál s az Énekek-énekének motívumainál erôsebb s mélyebb tartalmat kívánt neki Szent Pál: Férjek, szeressétek feleségteket, mint Krisztus az egyházat. A szerelem tüze lassan elhamvadhat, de az erôs, lelkes,áldozatos szeretetnek elhamvadnia a házasságban sohasem szabad. Ez a tartalom biztosítja a házasság magas erkölcsi színvonalát. -- De rendkívül kiemeli, s titokzatos, isteni jelleget nyom rá szentségi volta. Az Isten tiszteli e viszonyt, s kegyelmeinek sugárzatába állítja bele. A házasság tehát nagy, szent, isteni gondolat, mely férfit s nôt fölmagasztal, s egyesülésüket isteni jelleggel s szentségi méltósággal tünteti ki. Tisztelem a házasságot, mint Krisztus kincsét s szentségét. Tartalmat akarok bele: szeretetet,odaadást, lélek-egybeforradást, barátságot. Enélkül nincs boldogság,otthon, házasság, erôs gyermek.

b) ,,És ketten egy testté lesznek. Azért már nem kettô, hanem egy test.'' A nemi viszonynak krisztusi alakja a házasság. E nélkül a nemi viszony bűnös, s lépten-nyomon az aljasba csap át az érzéki túltengés miatt. A nemi egyesülés vágya szemben az erénnyel, egyike az emberi élet nagy konfliktusainak. Az ösztön erôs s minden eszköz fölhasználására ingerel, hogy kielégíttessék. Érzéki szépséggel s bájjal kábítja el a nô a férfit, pedig részérôl is nem a testnek,hanem a szép, nemes, öntudatos léleknek kellene elôtérbe lépnie. Legbensôbb egyesülésre csak lelkek képesek. Tehát léleknek kell lélekhez közelednie. A testi ingerek s kábulatok útjain lelkek nem találkoznak. Tény, hogy a nô a férfival való egyesülés által a keresztény házasságon kívül elveszti becsületét s befolyását. Lelket keressen elsôsorban a férfi a nôben és lelket akarjon adni mindenekelôtt a nô a férfinak. Ez érzület letöri az ösztön rohamosságát s az Isten szent akaratának teljesítésére képesít.

c) ,,Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza.'' A házasságnak is vannak bizonyos lényeges kellékei, melyek, ha tényleg nincsenek meg, a ,,házasság'' érvénytelen, s az egyház azt felbontja,vagyis inkább érvénytelennek jelenti ki; jóllehet érvényes házasságot is felbont, ha a házastársak végleg még egybe nem keltek. A teljes érvényű házasság csak fölbonthatlan lehet; pszichológiai ellentmondás szeretni holnapig, szentségtörés egyesülni s nem tartani ki holtomig is holtáig. Erre képesít a nagy, szentségi szeretet, melyet meg nem tör sem betegség, sem baj, sem az érzéki vonzalom csökkenése. Kívánja azt a gyermek, az emberi eredet méltósága és java is, mely nem ösztönökre s érzelmekre, hanem két léleknek holtig való hűségére s odaadására van bízva. Áldozat s önmegtagadás mindenütt kell, s ahol a legszebb szeretet jár, ott bizonyára nemcsak virág, hanem tövis is fakad; a teljes odaadás tűrni, küzdeni s kitartani is tud. Szeretet s áldozat két kiadása a nagyot akaró lelkületnek. Legyen az áldozat is isteni, szentségi; legyen szent misztérium, akkor elbírjuk.

d) ,,Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek elbocsátani feleségteket; de kezdetben nem úgy volt.'' A házasság alapja a szeretet; tartalma két léleknek, az egymást fiziológiailag s pszichológiailag kiegészítô férfinak és nônek egybeolvadása; gyümölcse a gyermek. Teljes egyesülés lélekben, testben s vérben; valóban Isten gondolatainak egyik legfölségesebbje. -- Ne is legyen hát semmi, mi elkülönzi a férfit s nôt, különösen ne legyen szétválás hitben, örök reményben. A vegyesházasság szomorú életközösség, mert vagy nem szeretem teljes odaadással feleségemet, vagy nem élem hitemet. Ha ezt élem, akkor feleségem lelkét is üdvösségemben részeltetni kívánom,mert hogyne vonnám azt, kit legjobban szeretek, hitembe s Isten-szeretetembe! Ily egyesülésbôl, az Isten gondolatait imádó és egymást tisztelô egyesülésbôl lesz a gyermek, nemes szeretetbôl, tiszta vérbôl, erôs egészségbôl kell származnia; perverzitás, bor heve, nemi elgyengülés ne közelítse meg az élet forrásait. Szörny az, ki ezeket mérgezi!/Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelkésztől22/375/Prohászka O./
  2013-05-19 15:21:50, vasárnap
 
  Békesség a világot,embert formáló Lélekkel munkálkodásból.
A pünkösd a lélekkiáradásnak ünnepe, melyen úgy imádkozunk, hogy:Küldd ki lelkedet, s minden megújul, s megújítod a föld színét. Egy új világnak alapja Krisztus, de a világ még nem kész s nem is épül egy nap alatt, ha pünkösdi erôk dolgoznak is rajta; ez új világnak gyökere Krisztus, de a gyökér nem nô ki világot beárnyékoló fává, ha pünkösdi napsugár szövi is rostjait; hanem az alakuláshoz s elváltozáshoz egyesekben éppúgy, mint a társadalomban sok-sok idô kell, s ami a fô,a fejlesztéshez s az alakításhoz ugyanaz a művészi géniusz kell, amely
a megfogalmazáshoz kellett. Minden műnek folytatására kongeniális lélek kell; a krisztusi műhöz tehát krisztusi lélek kell, azért küldteKrisztus az ô Lelkét, ki tôle származik; azért lehelte ránk az ô Lelkének leheletét, mely oly erôs, mint a vihar s oly lágy, mint a szellô, s épp azért alkalmas arra, hogy a köznapi életbe a hűség inspirációit s a küzdelmekbe a vértanúság áldozatkészségét lehelje.
Ez a Lélek most is dolgozik a világban; egy helyen szivárog,
másutt árad; egy helyen csak virító parázs, másutt új eszmék s ragyogó gondolatok fényszórója; itt csak régi gyalogutakon vezet, ott meg világfordulatokat s új irányokat támaszt vágyak s törekvések számára;egyesekben a szívnek változatlan, ôsi kívánságait növeli s gondozza, másokban új igényeket támaszt s új művekbe fekteti erôiket; mindnyájunkban pedig, kik hiszünk benne s kik szeretjük s tiszteljük ôt, törhetetlen bizalmat ébreszt küldetése s föladatai iránt,kiváltképpen azt a bizalmat, hogy az erkölcsi világ, tehát az egész emberiség, mivel Krisztus Urunk a lelkét küldte nekünk, nemcsak föl van szerelve a fölocsúdás s a gyógyulás erôivel, hanem folytonos fejlôdés s alakulás útján jobb s boldogítóbb állapotok felé tart. Ez az én pünkösdi hitem: hiszek a Szentlélekben, a fejlesztô, javító, új s jobb világ kialakításán dolgozó Lélekben.
Van azonban ennek a pünkösdi hitnek is sok Tamása, amint van s volt a húsvéti hitnek is; s valamint azok a hitetlen Tamások a föltámadt Krisztust megtapogatni akarták, úgy ezek a pünkösdi Tamások is a pünkösdi lelkesülést folyton látni, az apostoli világhódítás viharát hallani akarják; szeretnék szemlélni a világelváltozást és statisztikailag megtapasztalni a javulást, s ahelyett, hogy ezt látnák s tapasztalnák, rámutatnak az egyház térvesztéseire, a természetfölötti hit sorvadására, a naturalista fölfogás terjedésére,az erkölcsök lazulására, az erény s jellem ritkulására s kétkedve kiáltják: hol van hát az a pünkösdi Lélek, s hol van a műve, a jobb világ s erkölcsi haladás?!
Elismerem, hogy nehéz dolog az erkölcsi haladás és süllyedés
mérlegét összeállítani, s szinte lehetetlen eldönteni a kérdést, vajon egyik korszak jobb-e, mint a másik; mert hiányok s elônyök lehetnek az egyikben is s a másikban is, s a különbözô hiányok s elônyök erkölcsi értékelése megint csak egyéni nézôpontok szerint történik. Vannak azonban az erkölcsi kritériumoknak objektív fokozataik is, melyek szerint nemcsak egyéni értékelésekhez, hanem tárgyilagos ítéletekhez is juthatunk, s e kritériumok közt a legmegbízhatóbb a szeretet.
Egyéni s társadalmi erkölcs ott van emelkedôben, ahol az egyéni s a társadalmi szeretet, mondjuk a karitász s a szociális érzés, van
növekvôben. S ha e kritériumot tartom szem elôtt, akkor látnom kell a régi pünkösdi tűznek szikraesôjét, mely a modern társadalom földjére hull s találkoznom kell a krisztusi energiáknak fakadásával lépten-nyomon; bár ugyanakkor fájlalom az erkölcsiség sebeit s azt a szégyent, melyet szertelenség és élvezetvágy hoz a civilizációra, s azt a poklot, melyet önzés s kegyetlenség teremt családok, gyermekek s szegények számára.
S azt a pünkösdi szikraesôt én abban látom, hogy tagadhatatlanul fokozódik bennünk az érdeklôdés a gyámoltalan, a szenvedô néposztály iránt, s ugyancsak egyre nyomasztóbban nehezedik ránk a felelôsség terhe, hogy ennek a nyomorúságnak valamiképpen mégis csak mi vagyunk az okai, s azt tűrni nem szabad s azon segíteni kell. Fokozódik bennünk a hit, a jobb világba vetett hit, amennyiben hiszünk a lehetôségben, hogy a söpredéket is, a züllötteket s alávalókat is menteni lehet s azokat is emelni kell, s hogy ehhez a társadalomnak úgy van köze, mint az édesanyának köze van a gyermekéhez, könnyeikhez s szégyenükhöz, s hogy ehhez mindnyájunknak is közünk van, mert addig,míg körülöttünk milliók boldogtalanok s átkozzák sorsukat, addig egy ember sem lehet igazán boldog s megelégedett, csak önfeledés árán,tehát emberhez nem illô és nem méltó módon. Fokozódik bennünk a társadalmi közösségnek, a tulajdonképpeni életközösségnek érzete;ugyancsak átjár a kötelesség tudata, hogy ha valamit, hát az életet törni, fogyasztani, kizsarolni, és prédává tenni nem szabad; nem szabad millió és millió embert, testvéreinket Krisztusban, eszközzé degradálni, s ha kell valamire áldozni, ha kell valamiért pénzt adni,hát elsôsorban arra a föladatra s arra a munkára kell abból minél többet fölajánlanunk, mely az emberbôl, aki eddig csak szám és eszköz,állat és portéka volt, embert akar nevelni!
Megszáll továbbá a lelkek szeretete, s kényszerűséggé növekszik bennünk a meggyôzôdés, hogy a züllötteket és iszákosokat, a munkakerülôket s naplopókat meg kell javítanunk. Egyre szélesebb társadalmi köröket hódít meg az a vágy, hogy az eddigi eljárással szakítva úgy bánjunk a bűnösökkel, hogy a bűntettek büntetésében is inkább a gonoszoknak megjavítása s a bűn veszélyeinek elhárítása álljon elôtérben.
Ki kell emelnem azt az észrevevést is, hogy egyre jobban irtózunk a piszoktól és alacsonyságtól, a rongyoktól és lebujoktól, a testi és lelki tisztátalanságtól, melyben ezer meg ezer év óta a szegénység lakik s amely miliô a barlanglakók idejétôl csak abban változott, hogy több a rongy és rosszabb a levegô most, mint azelôtt volt, s hogy kevesebb jut a napfénybôl; az erdô leheletébôl a modern szegénynek,mióta a mammut-legelôkön a milliomosok palotái állnak. De ez a levegôhiány minket is fullaszt, s ez a sötétség minket is bánt, s azért reméljük, hogy eljön az idô, mikor nemcsak többet ajánlanak majd föl a szegények lakásaira; mint a dreadnought-ok<nak> és más életpusztító s szenvedés-szaporító szörnyetegeknek építésére.
Ezekben a nemes, szociális érzésekben a világjavulás kiindulásait látom; látom bennök a krisztusi szónak társadalmi kiváltását: szeress; szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!
De van a jobb világalakulásnak s ezzel a pünkösdi Lélek
térfoglalásának más, mélyebb és igazibb kritériuma is, mellyel a
modern világban hál' Istennek találkozunk. Ez az erkölcsi jelleg ugyan még nem verôdött ki öntudatos erkölcsiséggé, tehát uralkodó köztudattá a modern ember lelkén, de látnivaló, hogy folyton jelentkezik bennünk,hogy iparkodik átalakítani a közérzést; s ezt a jobb s erkölcsibb lelkiséget én abban látom, hogy a közönségnek egyre jobban jut öntudatára, hogy minden javulásnak, legyen az egyéni vagy társadalmi,legyen az nemzetiségi vagy emberiségi, alapja s gyökere az egyes embernek lélekben való újjászületése. Újjászületett emberek kellenek,kik a bűnt gyűlölik s a jót szeretik! Jó társadalom csak jó emberek által lesz, s államok s nemzetek is akkor születnek újjá, ha a lelkek megújulnak. Tehát a harc az egyes lélekért folyik; az egyes lélek megújulásán kell dolgoznia egyháznak, családnak s iskolának. Az egyes lélek értékében kell látnunk a világ értelmét. Így a szociális munka is végelemzésben lelket keres, lelket szeret s lelket ment és sürgeti az Írás szavát, hogy ,,aki nem születik újjá vízbôl és Szentlélekbôl,az nem megy be a mennyek országába'', s tapasztalásból hozzáteszi,hogy földi ország sem boldogul, csak újjászületett emberekkel.
Istenem, hát van-e valami, amiben inkább ért egyet evangélium s világfejlôdés?! S ha a ,,világ'' is ezt sürgeti, hát nem nyilatkozik-e meg benne az Isten szelleme, nem hatja-e át érzését a pünkösdi Lélek?!
Amily közel fekszenek e gondolatok, oly kevéssé népszerűek még ezidôszerint; s hogy velük szemben méltányosabbak legyünk, szükséges kellô szempontra helyezkednünk, amelyrôl a világfejlôdést nézzük s szert kell tennünk egyszersmind cselekvô, bátor lelkületre, mellyel a fejlôdés munkájába beleálljunk.
Nézetem szerint a legfontosabb, hogy mi az egész világfejlôdést Isten nagy gondolatának nézzük. A ,,Deus virtutum'', az erôk Istene
teremtette a világot; ez a világ tehát a ,,mundus virtutum'', az erôk rendszere. Ez erôket ki kell fejleszteni, e kifejlesztésbe kell
iparkodásainkat s törekvéseinket befektetni; azt kell hinnünk, hogy ez a törekvô, erôs élet az ,,erôk Istenére'' vall, akinek szándékát s
akaratát érvényesíti. De ha az erôkifejtés az ô akarata, akkor
egyszersmind az én kötelességem is, s így e fölfogásban a munka, az iparkodás, a világfejlesztésben való résztvevés morális kötelességekké válnak. Ez a fölfogás annál inkább válik meggyôzôdésemmé, minél inkább látom s tapasztalom, hogy csak ez úton lehet segíteni sok mindenféle bajon s nyomorúságon, ez úton lehet gyôzni betegségen s szegénységen;ez úton lehet közkinccsé tenni föltalálásokat s vívmányokat, amiáltal
végelemzésben emberibb életet élhet az ember. Az erôk hasznosításában tehát az Isten gondolatainak s irgalmas szándékainak érvényesítését látjuk. Eddig is van már sok mindenféle jónk és javunk, s ezt mind munkánk révén adta nekünk Isten; amit ezentúl szerezhetünk, ahhoz is csak az erôk kifejlesztése által juthatunk. Még messze vagyunk az erôk hasznosításától, messze attól, hogy jól éljünk, s a jóval vissza ne éljünk; de másrészt bizonyos, hogy csak munka, csak fejlôdés s haladás révén emelkedhetünk följebb, föl a fizikai s erkölcsi erôk harmonikus kihasználásának színvonalára. Ezen a színvonalon Istenhez is könnyebben találunk el; mert jóllehet szentekké s lélekben kiválókká minden kultúrában lehetünk, de szentigaz, hogy a rendezett viszonyok közt élô, a munkától agyon nem sanyargatott, a gondoktól szét nem tépett ember könnyebben találja föl önmagát s alkalmasabb lesz arra,hogy jobb, nemesebb ember váljék belôle. E fölfogásban az ipari,technikai munka, az iparkodás s vállalkozás nem Istentôl való elfordulást, hanem Isten-szolgálatot jelent s új, morális értékelést nyer.
E szempontra kell helyezkednünk elsôsorban nekünk, kik azt imádkozzuk, hogy ,,telve a föld a te dicsôségeddel''. Furcsa dolog volna, ha azok, kik az irgalom Istenében bíznak s kik azt hiszik, hogy Isten ,,mindent szeretetbôl teremtett'', bizalmatlansággal néznék a haladást és fejlôdést s a társadalmi alakulásokat s a gazdasági reformokat, s ha azt gondolnák, hogy a világosság gyermekeihez úgy illik, hogy az elmaradottság sötétségében botorkáljanak. Az ilyen felfogás és érzület határozottan erkölcstelen volna, s ezt, hogy másra ki ne térjek, a fejlemények bizonyítanák. Mert ugyan mi volna az ilyen fölfogásnak s annak következtében az ilyen állásfoglalásnak a következménye? Hát az, hogy a tudományt s a haladást, az összes vívmányokat a hitetlenség foglalná le, vele szemben pedig állna a hívô-nembánomság, a hívô-apátia és közönyösség, mely mikor Istent akar szolgálni, azt egyoldalúan teszi s nem ismeri föl az Isten akaratának s az Isten szolgálatának ugyancsak fontos és tág terét, a munkát és haladást s nem avatja azt föl erkölcsi kötelességgé. A baj még növekednék, ha e világnézet s a munkát s haladást elhanyagoló fölfogás révén kialakulna a közönségben az az érzés, hogy a világravaló, bátor, erôs lelkek az erkölcsöt világtagadó s
világmegvetô irányzatnak nézzék, mint amely mindenütt kuckóba vonul, s azt tartanák, hogy az erkölcsnek nem igen van haszna a világban, vagy ha van is, akkor is nem az övé, hanem az erôé s iparkodásé az elsô hely.
Nem, nem; ez teljesen elhibázott álláspont; teljesen elernyedt s beteges lelkület, s épp azért nem fakadt a pünkösdi, világot átjáró s fejlesztô Lélekbôl. Ez a Lélek az erô s bátorság lelke. A Szentlélek hét ajándéka közt ott szerepel a ,,fortitudo'', az ,,erôsség''. A,,virtus'' etimológiája mutatja, hogy a ,,vir'' gyökerén fakadt; erô hordozza az erényt. A mi erényünk is erô, s nem az a passzivitás,melyet haladással s kultúrával szemben Tolsztoj olvas ki a szentírásból; ellenkezôleg, a mi erényünk az a vállalkozó, hódító,érvényesülô szellem, melyet Szent Pál levelei hangoztatnak, s melyet az elsô vértanúnak, Szent Istvánnak bátor, mert égbe nézô, de a földre lelket szépségben sugárzó egyénisége állít programképpen a világba.Nekünk a morális nem úgy fest, mint egy édeskés, vén dáma, aki kevélyeknek tartja az új idôk embereit csak azért, mert vállalkozók, s aki bűnnek tartja a világfoglalást, mert maga már nem hódít. Ugyancsak nekünk a morális nem korlát csak és kötôfék, nem letörés csak és önmegtagadás -- van ezekbôl is benne jócskán; de van benne más is, s ebbôl több van benne, s ez bátorság, iparkodás, vállalkozás, kitartás,életszeretet, munkakedv, érvényesülés és lelkesülés!
Ezzel a felfogással összeköttetésben hárul ránk az a feladat is,hogy a társadalmi világ alakulásában is lássuk meg a Szentlélek művét,hogy e műnek folytatásában is ismerjük föl erkölcsi kötelességeinket s hogy teljesítsük azokat szellemmel s lélekkel. S valóban, a társadalmi alakulásokban kell látnunk Isten művét igazán; hiszen ezekben nyer alakot a tulajdonképpeni emberi élet. S ahogy nyer alakot, úgy folyton változtatja is azt; s az erôk kifejlesztésével fizikában, technikában,gazdaságban s a haladás térfoglalásával építésben, művészetben,kulturális intézményekben lépést tartanak a társadalmi átalakulások is; új csoportosulások állnak elô; új, társadalmi rétegek emelkednek föl; új szervezkedések új jogmegosztásokat sürgetnek, s így alakul ki körülöttünk egy új világ, azaz hogy ezt az új világot az új igényekhez alkalmazkodva nekünk kell megteremtenünk. Minden ilyen fordulat merô káosz; de valamint a világalakulás ôsi káosza fölött Isten lelke lebegett: úgy lebeg a Szentlélek minden új világalakulás káosza fölött, s megnyilatkozik erôs, erkölcsi érzékben az új világ követelményei és szükségletei iránt, s ugyancsak erôs kötelességérzetben az új világ embert fölemelô föladatával szemben,nemkülönben erôs felelôsségérzetben, nehogy az Isten művét, a társadalmi fejlôdést elrontsuk.
Íme, a Szentlélek, mint világalakító lélek fölvilágosít minket az iránt, hogy mik az új világ igényei, s érzéket ad s kedvet ad, hogy dolgozzunk a világfejlôdésen, s rámutat az új kötelességek sorozatára,melyek a népjogok kiterjesztésére, a népoktatás általánosítására, a munka szervezésére, a katonai szolgálat csökkentésére, a biztosításokra s a sajtóra s más ilyenekre vonatkoznak. Ezt az alakuló világot nem szabad elhagynunk, hanem jó irányba kell terelnünk. Nem szabad beérnünk azzal, amit a múltban tettünk. Azon örülhetünk, azzal büszkélkedhetünk, de be nem érhetjük vele. Sôt, épp a múltban kitöltött szerepünkbôl merítsünk bizalmat a jövô feladatok megoldására. Morális kötelességeket teljesítettünk munkánk által a múltban; ne váljunk hát immorálisokká vagy amorálisokká veszteglésünkkel a jelenben. Legyen hitünk s bizalmunk a Szentlélek iránt, s ugyanakkor legyen szemünk s érzékünk a Szentlélek térfoglalása iránt. Az idôk s az irányzatok változnak, de a Lélek egy;a föladatok s a kellékek is mások, s új idôk fordulatánál az új szükségletek új fölfogást s egyben-másban érzelmi elváltozást is követelnek. Válasszuk meg mindig azokat a szempontokat, melyek összekapcsolják az új irányzatokat a régi nagy elvekkel, hogy megértve az új idôk szükségleteit, közreműködhessünk az új világok alakítására kiinduló Szentlélekkel. A Szentléleknek mindig kongeniális apostolok kellenek, s kongeniálisok csak akkor leszünk, ha ôt is; meg a világot is értjük; ha a mai világ sötétségét s fájdalmait átszenvedve, azokat az ô világosságával földeríteni s az ô kenetével gyógyítani tudjuk. /Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Lelkésztől21/374 /Prohászka O./
  2013-05-16 20:03:15, csütörtök
 
  Békesség az égiek és földiek között harmóniát teremtő lélekben.
Mit hoz majd az új pünkösd, mely a kultúra nagy fordulatait
bekezdi, s miféle szellem csap le ránk belôle? ezt kérdezi a
materializmusnak történetírója. Magas dómokat építünk-e majd újra,vagy szellôs, derült oszlopcsarnokok felé vonzódunk-e inkább?
Harangszó s orgonabúgás zúg-e majd megint végig a világon, vagy hellén szellemben a gimnasztika s a zene lesz-e az új világ műveltségének központja? Mi lesz velünk, s mit hoz az új pünkösd?
Tehát új pünkösd kell? Valóban igaz, hogy pünkösdi lélekre, ha új, ha nem új, elkerülhetlen szükségünk van; lélek, erô, lelkesülés,
hôsies kiindulások nélkül meg nem lehetünk, s ezeket a pünkösdi lélektôl várjuk; a kérdés tehát csak az, hogy micsoda lélek, a föld vagy az ég lelke, az Isten vagy a test lelke, a pünkösdi tűz vagy a szenvedély lángja, a szép test vagy a szép lélek nyit-e irányt s nyújt-e inspirációt erôre, munkára, hôsiességre az emberiségnek?
Kijelentjük, hogy nem találjuk kedvünket e szembeállításokon, és semmi esetre sem tesszük azokat magunkévá, sôt nagyon
szerencsétleneknek tartjuk azokat. Mi azt véljük, hogy dóm és
oszlopcsarnok szépen megférnek egymás mellett, s hogy a harangszó s orgonabúgás nem száműzi a tornát s a zenét. Meggyôzôdésünk az, hogy az ember életét nem szabad széthasítani s nem szabad örömeit,tehetségeit, vágyait mintegy két, egymást taszító sark köré csoportosítani, melyeket úgy hívnak, hogy ég és föld!
Ne mondjuk azt: vagy test vagy lélek; ne mondjuk: vagy
gimnasztika vagy misztika; ne állítsuk egymással szembe az eget a földdel, ne a hitet a tudással, hanem teremtsünk harmóniát. Fejlesszük ki a tehetségeket, melyeket Isten adott, s gyôzôdjünk meg, hogy csak akkor tér végleges békére az ember már itt e földön, ha harmóniát tud teremteni természet s művészet, vallás és filozófia közé.
Az egész életet kell fölkarolnunk, a tehetségeknek egész rendszerét kell nevelnünk, erôt és erényt, szépséget és fegyelmet,örömöt és munkát kell művelnünk s mindezt a léleknek uralma alá állítanunk, hogy a pünkösdi Lélek melegétôl fejlôdjék a lélek, s úgy fejlôdjék, hogy kivirágozzék tôle az erô s az élet szépsége.
Nem szabad a testet agyonütni lélekkel; nem szabad az erôt
száműzni erénnyel; nem szabad az ifjú lelkesülésnek tüzét lelohasztani pusztaságba vágyó lelkülettel; valamint végzetes tévely az erôs és nemes természetet az Isten ellenfeléül föltüntetni. De ha ezt nem szabad, és bűnt követ el, aki csak meg is kísérli, ugyan szabad lesz-e a lelket agyonütni testtel, szabad lesz-e a szenvedélyek tűzvészét ráirányítani a szívnek nemes, tiszta hajtásaira s az ideálokat elhomályosítani a szabadosságnak s a kicsapongásnak gôzeivel?
Mindkettô bűn és esztelenség. A túlzások szenvedélye eredményeket vívhat egyik irányban is, a másikban is, de eredményeik életképtelenek s mindenesetre elszegényítik az életet.
S nevezetesen mit használ a test kultusza, melynek erejében meg akarják ifjítani az emberiséget s fölszítani benne a hervadó erôket?Vajon a tornaversenyek teremtsék-e meg a világot megmozgató apostolokat? A test kultuszában nincs szellem, s érintésétôl minden virág, még a szép arc is elhervad. A test kultuszában nincs fegyelem,s maga a test hull szét, miután erjesztôvé változtatta magában a földuzzasztott erôt. Mit használ a természet idomszépsége, ha e szép edénybe gennyet töltünk, s mit a zene, ha akkordjaival a meg nem értett természetnek panaszait s szemrehányásait akarjuk feledtetni?Mit használ az erôs kar s duzzadó lábikra, ha a gyôzelmes versenyekkel együtt jár az ifjú lelkek etikájának kudarca?
Pünkösd-e ez az ünnep, melynek vége sokakra fertô? Szellem-e az az erô, mely lefokoz és nem emel? S úgy néznek-e ki az új világ-
megújhodás apostolai, kiknek testi ereje a lélek rablánca: ugyan mit hoznak s mivel kínálhatnak? Lélekkel s szellemmel aligha!
Azért is maradjunk meg híven a régi pünkösdi Léleknek útjain, s
ha néhol föl is üti fejét egy új irányzat, mely szenvedélyekre s
ösztönökre támaszkodva egyben-másban kápráztató sikereket ér is el,legyünk meggyôzôdve, hogy tartós sikere csak annak a programnak van,mely a test arányait a lélek fegyelmével párosítja, s mely nem a test kultuszát mozdítja elô egyoldalúan, hanem a törtetô idealizmusra nevel; idealizmusra, mely küzdeni s nem élvezni tanul, s mely áldozni tud./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől124/373
  2013-05-12 15:24:54, vasárnap
 
  Békesség az emberségünket felemelő Úr áldásából.
a) ,,Kivivé ôket végre Betániába és fölemelvén kezeit, megáldá ôket'' (Luk. 24,50).
Sokfelé vitte ôket; végre kiviszi Betániába, föl az Olajfák hegyére. Tavasz van, napsugaras, illatos a levegô, a föld virágos, s Jézus az örök élet erejével s örömével megy végig az olajfás ösvényeken. Szíve tele van; lelke bontja szárnyait, mint a költözô madár, és fölemelvén kezeit, megáldja édes híveit az örök fôpap s a Megváltó áldásával. Ismét elrebegi: ,,Szent Atyám, tartsd meg ôket a te nevedben'', a te erôdben s kegyelmedben. ,,Atyám, eljött az óra, dicsôítsd meg Fiadat. Nem kérem, hogy vedd el ôket a világból,hanem hogy óvd meg ôket a gonosztól. Szenteld meg ôket az igazságban.Én ôbennük legyek, ahogy te énbennem; azt akarom, hogy ahol én vagyok,ôk is velem legyenek.'' Jézus megáldotta egyházát; ez áldásban részesülök, ha házában megmaradok. Hathatós, erôs áldás ez, Jézus gyôzelmes lelkének diadala.

b) ,,És lôn, mikor ôket áldotta, elválék tôlük és mennybe
viteték'', eltünt egy ragyogó felhôben. Ez a fölmenet szemmel látható volt egy darabig, azután a dicsôséges Krisztus egy pillanat alatt bárhová eljutott. Számára a tér nem bilincs, nem korlát. Ami a térbe nincs lefogva, az nem méri kiterjedéssel, vagyis pontjainak a tér pontjaival való összemérésével a távolságot. Jézus e fölemelkedése nagy kiáltójel, nagy útjelzô, mely az égbe mutat. Jertek utánam,keskeny úton, meredek ösvényeken, de a szellem erejében és mennek utána mindazok, kik vágynak ,,ad aeternitatem''. Excelsior...emelkedjünk hitben, reményben, szívtisztaságban. Húznak, emelnek a hegyek ... húznak az örvények, vonz a tenger; hát e fölséges mennybemenet hogy vonz!

c) Útjelzô a hazába. A melancholikus Tamás azt mondta az utolsó vacsorán Krisztusnak: ,,Uram, nem tudjuk, hová mégy''. A jövônek képe,a mester nélkül való jövônek szomorú kilátása elborította lelkét. Nem értette meg az Urat: ,,Atyám házában sok lakóhely vagyon, elmegyek helyet készíteni nektek.'' Haza megyek. Most már látja Tamás is, hogy az Úr a ,,más világba'', haza megy; hiszi már azt is, hogy ,,ismét eljövök és magamhoz veszlek''. Most a jövônek képe már nem homályos.Krisztussal leszek, otthon leszek, és ô az én útam. Nem vagyok sötét,kóbor, hazátlan lélek. Vándor vagyok, de nem ,,örömtôl idegen'', sôt reményem halhatatlansággal teljes. Tamás lemondó szavát ,,Menjünk mi
is, hogy meghaljunk ôvele'', kijavítom: Menjünk mi is, hogy éljünk ôvele!/Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és lelkésztől123/372
  2013-05-09 10:21:07, csütörtök
 
  Békesség a vigasztaló Szentlélekkel munkálkodásból.
a) ,,Mikor pedig eljövend a Vígasztaló, kit én küldök nektek az
Atyától, az igazság lelkét, ô bizonyságot tesz felôlem'' (Ján 15,26).
A Szentlélek behatol a lelkekbe s meggyôzi ôket Krisztus tanításáról.Elôször meggyôzi ôket a bűnrôl, fölébreszti lelkiismeretüket s öntudatukra hozza rémületes adósságukat; azután fölébreszti a felelôsség érzetét, hogy Isten mindenkinek kezére bízta lelke üdvét s hogy azt munkálnia kell; végül bemutatja kellô világításban a világot,annak hiúságát, s vele szemben kigyullasztja az eszméket, hogy beleégjenek lelkükbe. Ó mily hatalmas bizonyság ez, mely Krisztus felé fordítja szívünket! Mily fölséges, ékesszóló, meggyôzô apostola s tanítója Krisztusnak a Szentlélek! Hangos lesz a szívem tôle;fölkavarja lelkemet: indít, mozgat, hív: gyere te is erre! S aki a Szentléleknek hódol, abból is bizonyság s tanú lesz: ,,ti is bizonyságot tesztek''. Ha szentek, tiszták, lelkesek lesztek, akkor rólatok olvassa le a világ, hogy Krisztus is szent és jó, ki szentté s jóvá tesz. Ha erényesek s kifogástalanok lesztek, akkor éltetek a Krisztus kegyelmének bizonysága. Ó tegyünk tanúságot Róla, hogy ô jó,hogy szent, hogy Üdvözítô, hogy erôs Isten!

b) ,,De most immár ahhoz megyek, ki engem küldött...'' (Ján.
16,5). Elmegyek helyet készíteni nektek, azután értetek jövök s
elviszlek, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek...
Idegenszerűen hangzanak ezek a szavak, de bele kell találnunk magunkat, hogy a lét végtelenszer nagyobb része a halálon túl van. A föld létünknek kezdetleges kiindulási helye, azon kívül ,,sok lakóház van'', telve kinccsel s szépséggel, boldogsággal s otthonossággal. A csillagok s világok s a végtelen Isten csodálatos megnyilatkozásai ezek; mélységek az elmerülésre, szépségek az élvezetre, telve élettel a lélek telítésére. Kicsiny a föld, mert nagy az ember; de a végtelen bizonyára úgy közli magát a lélekkel, hogy beteljék. E kifogyhatlan élet dagályait várjuk; a halálban nyílnak meg zsilipjei. Ez lesz az ébredés! A halál a léleknek kiszabadulása néhány rôfnyi idegszálnak hálójából! Megyek, megyek, a te házad küszöbe felé; ó eressz be!

c) ,,Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek,a Vigasztaló nem jô hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm öt hozzátok'' (u. o. 7).
Szeretetetek nagyon érzéki, be van futtatva sok idegszállal, rosttal és izommal, és jó volna, ha lelkiebbek volnátok.Ti ragaszkodtok hozzám, de a ti ragaszkodástok önzô. Szeretnétek,hogyha melengetnélek s vigasztalnálak titeket, mint az édesanya
gyermekeit; azt akarnátok, hogy járszalagon vezetnélek; szóval
érzékileg szerettek engem. Nem mondom, hogy ne szeressetek, de
kívánom, hogy erényetek független legyen a test és vér sugallataitól.Kívánom, hogy önzetlenül, lélek szerint szolgáljátok a jó ügyet, s kifejlôdjék bennetek a lelki ember. Ezt adja meg a Vigasztaló Lélek. -- Nem vigaszokért s nem bérért szolgálok. Akár érzek vigaszt, akár nem, akár napsugárban állok, akár éjben, hűen teljesítem az Úr akaratát./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
Bibliából és szerzetestől61/371
  2013-05-05 14:59:44, vasárnap
 
  Békesség az Urat nyitott szívvel fogadó lélekben.
1. Édes és forrón szeretett Uram, kit most ájtatos szívemmel
magamhoz akarok venni, te tudod az én gyarlóságomat és szükségemet,melyben szenvedek, tudod, mennyi bajban. és vétekben vergôdöm, mily nagy teher alatt nyögök, mily nagy kísértés zaklat, mily sok dolog háborít, mily rút vagyok a bűntôl.
2. Orvosságért jövök hozzád, vigasztalásért és könnyebbségért
könyörgök hozzád.
3. Hiszen ahhoz szólok, aki mindent tud s aki elôtt tárva-nyitva az én szívem, aki egyedül képes engem tökéletesen megvigasztalni és rajtam segíteni.
4. Te tudod, mi jóra van leginkább szükségem és mily szegény vagyok az erényekben.
5. Íme, itt állok elôtted szegényen és ruhátlanul, kegyelemért könyörögve és irgalomért esedezve.
6. Táplálj engem, éhezô koldusodat, gyullaszd fel jéghideg szívemet végtelen szerelmed tüzével, világosítsd meg vakságomat jelenléted ragyogó fényével.
7. Változtass keserűséggé részemre minden földi dolgot, adj
béketűrést minden nehézségben és viszontagságban, utáltass és
felejtess el velem minden hitvány és teremtett dolgot.
8. Emeld fel szívemet hozzád a mennyekbe, és ne hagyj bujdosni e földön.
9. Egyedül te légy ezentúl az én gyönyörűségem örökké; mert egyedül te vagy az én ételem és italom, szeretetem és örömöm, édességem és minden javam.
10. Ó, vajha jelenléteddel egészen lángra gyullasztanál, elégetnél és magadba átváltoztatnál, hogy veled egy szívvé, egy lélekké váljak a belsô egyesülés kegyelme és az égô szeretet olvasztóereje által.
11. Ne bocsáss el magadtól éhen-szomjan, hanem bánj velem
irgalmasságod szerint, amint gyakorta csodálatosan bántál szenteiddel.
12. Csoda volna-e, ha általad egészen áttüzesedném és magamban megsemmisülnék; mivel te tűz vagy, mely mindig lángol és soha ki nem alszik; szeretet vagy, mely a szíveket megtisztítja és az elmét felvilágosítja./Kempis Tamás +1471 Agnietenberg/
 
 
0 komment , kategória:  Kempis Tamás  
Bibliából és lelkésztől122/370
  2013-05-02 13:14:54, csütörtök
 
 
Maradjatok meg az én szeretetemben/Jn 15,9/
a) ,,Én szerettelek titeket''... ,,örök szeretettel''... ,,ô
elôbb szeretett'', s mint ilyen, vágyik, lelkendez és jár szeretetünk után. Ez az ô temperamentuma; tehát ifjú, virágos üde, erôteljes,
túlcsorduló a lelke. ,,Szeretettel jövök feléd -- mondja, -- tehát
szeress''. S tudja önmagát odaadni... magát felejteni... tud másé lenni. Ezt kívánja tôlünk is feltétlenül: ,,Ha parancsaimat
megtartjátok'', vagyis, ha tettleg magatokat nekem átadjátok --
,,megmaradtok szeretetemben'' (Ján. 15,10) Ezt kívánja az Úr; ez kitör a szívébôl; ,,ezeket mondottam nektek, hogy örömöm tibennetek állandó és a ti örömötök teljes legyen'' (Ján. 15,11). Jézus örvendezni akar szeretetünkben, élvezni akarja azt s boldogítani akar minket vele. Hát ilyen ifjú, lendületes, illatos a lelke! Mintha virágzó ôserdôbe néznék, olyan nekem ez a krisztusi lélek! Értem már, hogy mint fakadhatott belôle az evangélium; értem már paraboláit, értem mondásait. Mennyire máskép cseng most a lelkemben az, hogy ,,mondom nektek, nagyobb öröm lesz az égben egy megtérô bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon''; értem ezt a szenvedélyes vágyat és ezt a,,teljes örömöt''. -- Ah, Uram, te édes Úr! Édes lesz a lelkem, ha tettekben, valóságos odaadással szeretlek! Azért kérdem mindenkor: mit tegyek? mit tegyek?

b) ,,Kijelentem magamat neki'' (Ján. 14,21). A szeretet kivánja:
mutasd meg arcodat. Jézus megteszi; megmutatja magát; beleviszi, beleoltja magát lelkünkbe; szól hozzánk, úgy hogy megismerjük (Sprich,damit ich dich sehe); szemeket ad, hogy lássuk, hogy inspirált tekintetünk, hogy érzékünk legyen iránta. A szeretet lát, észrevesz sokat, amit az érzéketlen lélek tekintetbe nem vesz. Máskép látja a világot, az Isten e szeretettôl sugalmazott művét; máskép látja az erkölcsi világrend küzködését, és észreveszi a diszharmóniáknak harmonikus egybeolvadását; szeretettel, lelki erôvel, bizalommal,türelemmel édesíti ki a természet csikorgását s kegyetlenségét; szóval erôt talál magában, melyet a világba beállít, hogy meghibbant egyensúlyát kiigazítsa. Ily szeretettel szívünkben meglátjuk hegyen,völgyön, virágon, csillagon, emberéleten az Istent; ily szeretet vált ki majd bennünk szép, kedves, bízni s megnyugodni tudó életet./Prohászka Ottokár +1927.Budapest/
 
 
0 komment , kategória:  Prohászka Ottokár  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2013.04 2013. Május 2013.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 106 db bejegyzés
Összes: 841 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14
  • e Hét: 1045
  • e Hónap: 2940
  • e Év: 44358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.