Belépés
yaskane.blog.xfree.hu
EZ AZ ÉV AZ ÉN ÉVEM. AMIRE VÁGYOM, AZT ELÉREM. SIKERES ÉS BOLDOG VAGYOK. A CSODÁK ÚTJÁN HALADOK. yaskane :)
2008.10.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Mielőtt feladnád
  2013-07-30 12:48:38, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép képek, képes idézetek  
Nézzd otthonról az óriáspandákat
  2013-07-29 17:01:18, hétfő
 
  Napi 24 órában lehet webkamerán keresztül figyelni a csengdui óriáspandákat. Kína messze van, de a technika segítségével ti is részesei lehettek a ritka állatok mindennapjainak. Link

 
 
0 komment , kategória:  Érdekes-hír-tudomány-ezotéria  
Valika kókuszkrémes-meggylekváros linzerje
  2013-07-29 12:58:20, hétfő
 
  Még régebben Valikától kaptam ezt a receptet - valamelyik nap kipróbálom, biztosan nagyon finom.

Hozzávalók:
a tésztához:
15 dkg liszt
5 dkg darált dió
10 dkg hideg vaj
5 dkg porcukor
fél citrom reszelt héja
egy csipet só
1 kávéskanál sütőpor
1 tojássárgája

a töltelékhez :
20 dkg házi meggylekvár

a krémhez :
1,5 dl tejszín
25 dkg mascarpone (vagy natur krémsajt)
3 púpozott evőkanál porcukor
0, 5 dl kókuszlikőr (Pina Colada)
5 evőkanál kókuszreszelék + valamennyi szóráshoz a tetejére

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, folpackba csomagoljuk és hűtőbe tesszük minimum 1 órára.
Egy kisebb tepsibe ( 20 x 25 cm ) sütőpapírt teszünk, belesimítjuk a kinyújtott tésztát, villával néhány helyen megszurkáljuk és előmelegített sütőben kb 20 perc alatt megsütjük (180 fokon - gáz 4-5 fokozat)
A megsült tésztát még langyosan megkenjük meggylekvárral és hagyjuk állni legalább fél órát.
A krémsajtot simára keverjük a porcukorral, a likőrrel és a kókusz reszelékkel. A tejszínt kemény habbá verjük majd beleforgatjuk a kókuszos krémbe. A kész krémet rákanalazzuk a lekváros linzerre és egyenletesen elsimítjuk rajta. A tetejét megszórjuk kókuszreszelékkel és pár órára hűtőbe tesszük, csak utána szeleteljük.

 
 
0 komment , kategória:  RECEPTEK saját és netesgyűjtés  
Tűz van
  2013-07-28 20:07:20, vasárnap
 
  A tűzoltó parancsnok belép a tűzoltósági épületbe, nyugodtan, zsebre tett kézzel, egy könnyed kedves kis dalt dudorászva, és ezt mondja:

- Fiúk csak nyugodtan, lassan, kényelmesen, mossátok le a tűzoltó autót, tegyetek a tartályba egy kevés vizet, induljatok el, de útközben nagyon figyeljetek a forgalmi jelző lámpákra, valamint a közúti forgalomra, adjátok meg mindenhol az elsőbbséget a gyalogosoknak, ne lépjétek túl a megengedett sebesség korlátozást, és induljatok el a tűzoltás helyszínére... ég az adóhivatal, és az összes végrehajtó bent van!!!

 
 
0 komment , kategória:  Humor  
Meghalt egy betegem, legyetek átkozottak döntéshozók!
  2013-07-25 08:40:35, csütörtök
 
  Dr. Csehpál Etelka egy nyugdíjas, de még praktizáló, vidéki háziorvos, aki 64 évesen kölcsönből vásárolt praxist. Híradása elkeserítő: meghalt egy betege, aki élhetett volna. A doktornő a kormányt okolja.


Dr. Csehpál Etelka: Meghalt egy betegem. 54 éves volt. 1993-tól tavalyig rokkantnyugdíjas. Tavaly elvették tőle. Ellátás nélkül maradt. Nem fellebbezett, elege volt a magyar egészségügyből, azóta engem sem engedett magához. Sem orvost, sem egészségügyet nem akart. Tavasszal rákos lett - ő is tudta, mi is. Kaphatott volna nyugdíjat, de kitartott az elhatározása mellett. Tiszteletben tartottam akaratát és az élettársa is. Úgy halt meg a 21. században, ahogy talán a középkorban sem haltak meg. Nem panaszkodott. Párja tisztességgel ellátta, ahogy egy laikus elláthatta. Az, hogy szomorú vagyok, nem mond el semmit. Szégyellem, hogy ilyen egészségügyben kell dolgoznom. Annyira megalázták, hogy nem akart többé tudni erről az ellátási rendszerről. Mert ugye, ki van adva utasításban (gondolom), hogy hány százalékot kell vissza irányítani a nemlétező munkaerő piacra. Tisztelt / de általam nem/ Fidesz-KDNP-s parlamenti képviselők! A döntéseiken emberéletek múlnak! Szálljanak már magukba és ne legyenek annyira elragadtatva az országlásuktól!!! Legszívesebben átkozódnék, de nem teszem. Nem kívánom, hogy járjanak hasonlóan. Egy éve nem kap ellátást. Ha nem lett volna ilyen családja, most szociális temetésre szorulna! Élettársa 50 métert sem tud gyalogolni, nem hogy sírt ásni... Mégis! Legyetek átkozottak döntéshozók...


Szociális biztonság Magyarországon? Hát annak se híre se hamva, szertefoszlott... A kormánytöbbség által megszavazott alaptörvényből kiiktatták a szociális biztonsághoz való jogot.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Fontos  
Teljes szolidaritással kiállunk a súlyos beteg sorstársunkér
  2013-07-24 08:16:08, szerda
 
  Egy sorstársunk megdöbbentő történetének a hitelességét a kétségbeesett férj által hozzánk eljuttatott dokumentumok igazolják. Az, hogy egy életet becsületesen végigdolgozó házaspárt hogyan nullázott le a feleség betegsége, a nem mindennapi történetükből döbbenettel olvashatjuk:


A tündérmesének induló életút ma inkább rémálomra és pokoljárásra hasonlít. A 60 év körüli házaspárnak a „jóléti” rendszerváltás legutóbbi kb. 8 éve megpecsételte a sorsát. A feleség ápolása miatt állástalan mérnök férj, és az egykor középvezetőként dolgozó technológus feleség, aki ma már súlyos „Arzheimer-kóros” beteg, 39 éve jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. A sok baj ellenére is boldog házasságban élnek.


Az asszony kálváriája a munkahelyének elvesztésével kezdődött. Több mint 30 évet dolgozott ugyannál a vállalatnál. Munka mellett képezte magát tovább. A munkahelyén megbecsült középvezetőként csalódottan fogadta, hogy átszervezésekre hivatkozással, viharos gyorsasággal a régi törzsgárda szakemberek fizetését felére csökkentették volna. A munkaköreikben is lefokozták őket. Egyre többet és egyre gyakrabban sírt az asszony. Elkerülhetetlen volt a munkahelyének elvesztése az örökös átszervezés következtében. Idegösszeomlást kapott. A talpra állásban a férje segítette, hogy ismét álláshoz juthasson. Újabb tanfolyam elvégzése következett, más területen történő foglalkoztatással, mint a 30 éve megszokott előző munkakörben való foglalkoztatása.


Az új munkahelyét is elvesztette 2008. évben, a több kereskedelmi egység fuzionálása következményeként. Az újabb munkanélküliség olyannyira megviselte, hogy állandó szorongás, félelemérzet, mély depresszióval társuló, folyamatos stressz lett úrrá az asszonyon. Állapota rendkívül gyorsan romlott, melynek következtében 2009. évben 40% mértékű egészségromlást állapítottak meg nála az NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálaton. Ez a 40% nem volt elég ahhoz, hogy pénzbeli ellátást kaphasson. Az akkori törvények szerint ugyanis, az 50% mértékű össz-szervezeti károsodásra, vagy afelettire járt csak pénzbeli ellátás. Az újabb soros felülvizsgálati időpont 2011. év végére szólt. Miközben a beteg egészségi állapota még a laikus számára is érzékelhetően romlott, az NRSZH I. fokú szakhatósági szakvélemény szerint ismét 40% össz-szervezeti károsodást véleményeztek nála. Ez ellen fellebbezéssel élt. Ezután, a NRSZH II. fokú szakhatóság 64% mértékű össz-szervezeti károsodást vélelmezett, az akkor már súlyos állapotban lévő rokkantnál, aki Arzheimer-kór III. fázisú betegként, akkorra már önálló életre képtelenné vált.


A pénzbeli ellátásának összege mindössze 58.900,- Ft/hó összeggel került megállapításra.

A szolgálati ideje hiába volt 41 év a visszaigazolás szerint. A nők 40 éves munkaviszonyával nem vehette igénybe a teljes jogú öregségi nyugdíjat, mert abba az ipari tanuló évek nem számítanak be. Ezzel, az ördögi kör bezárult a beteg számára. Miközben makkegészséges nők, akár 54 évesen elmehetnek teljes jogú öregségi nyugdíjba, addig ez a 60. éves asszony önálló életre képtelenül sem mehet el. Mindössze annyi a bűne, hogy egy élet munkájába megrokkant? A törvény mindenhol keresztbe tesz neki.


Az asszonyt egészségi állapota miatt a férje nem hagyhatja magára, nem hagyhatja felügyelet nélkül. A férj földméréseket végző és térképek szerkesztésével foglalkozó mérnök, akinek gyakran kellene utazni a munkája kapcsán a helyszíni bejárást igénylő terep felmérések miatt. Ez a munka a súlyos beteg feleség ápolása miatt meghiúsult. A férj a munkáját, a vállalkozását kénytelen volt feladni. A férj is beteg, neki is kíméletes életvitelre lenne szüksége, mert a koszorúereibe 5 db stant van beültetve. A munkanélküli, szintén mérnök fiuknak és a munkanélkülivé vált pedagógus menyüknek is el kellett, hogy költözzenek a szülők lakókörnyezetéből, hogy az ország másik végében állást találhassanak végre magunknak. A sok száz km-es távolság így, még a gyermek-szülő napi kapcsolatot, és az esetleges ápolásban való besegítést is ellehetetlenítette a család számára. Így, a magára maradt 60 év körüli házaspár, a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatár csapdájába került. Hiába dolgoztak egy életen át, mindketten 40 év körüli szolgálati idővel rendelkeznek, de a ketyegő nyugdíjbomba áldozataivá váltak, Ratkó-korszakos gyermekként. A helyzet súlyosságát tetézi, hogy a férj hiába ápolja és felügyeli a súlyos kórban szenvedő feleséget a nap 24 órájában, ápolási díjra mégsem jogosult a nagybeteg asszony után.


A helyzetük reménytelenségét tovább fokozza:


Az Arzheimer kórban szenvedő betegek után nem jár a fogyatékossági támogatás sem. A férj segítségével benyújtott fogyatékossági támogatási kérvényre a Magyar Államkincstár (MÁK) lakóhely szerinti illetékes hivatala elutasító határozatot hozott I. fokon. Ezt megfellebbezték azzal az indokkal és a pszichikai klinikai szakorvosi véleménnyel 2013. június elején, hogy a feleség önálló életvitelre, csak felügyelet melletti segítséggel képes. Az IQ tesztvizsgálat elvégzése és a mérés pedig nem lehetséges a betegnél a súlyos egészségkárosodás miatt.


A házaspár bámulatra méltó küzdelme a törvények és a hivatali bürokratizmus ellen óriási energiákat emészt fel az ő kilátástalan helyzetükben. A bajokat tetézi, hogy bedőlt hitelük, adótartozásuk is van. Mindennapi súlyos megélhetési gondokkal küzdenek, hiszen csak az asszonynak a nevetségesen alacsony rokkantsági pénzellátás (58.900,- Ft/hó) összegéből kellene fizetniük mindent. A méregdrága gyógyszereket, a lakhatás, a megélhetési költséget, a hiteleket, az adótartozást. A férfi elkeseredésében azt írta nekünk: „Én az államot szeretném végrehajtani! Én az államot szeretném becsukni”!



Kérünk, minden együtt érzőt, hogy amennyiben megtehetik, hogy bármilyen formában segíteni akarnak és tudnának, az alábbi elérhetőségen vegyék fel a kapcsolatot a súlyos beteg feleséget ápoló férjjel:


E-mail: terkepesz@t-online.huEzt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.


Tel: +36/ 30.223-3198



Mi teljes szolidaritással kiállunk a súlyos beteg sorstársunkért.

Minden jóérzésű honfitársunkat kérünk, hogy tiltakozzunk együtt a korhatár alatti rokkantak ellen hozott embertelen törvénykezések ellen!




2013 június 18.

MSZF ”Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

Link
 
 
1 komment , kategória:  Fontos  
Teljes szolidaritással kiállunk a súlyos beteg sorstársunkér
  2013-07-24 08:15:53, szerda
 
  Egy sorstársunk megdöbbentő történetének a hitelességét a kétségbeesett férj által hozzánk eljuttatott dokumentumok igazolják. Az, hogy egy életet becsületesen végigdolgozó házaspárt hogyan nullázott le a feleség betegsége, a nem mindennapi történetükből döbbenettel olvashatjuk:


A tündérmesének induló életút ma inkább rémálomra és pokoljárásra hasonlít. A 60 év körüli házaspárnak a „jóléti” rendszerváltás legutóbbi kb. 8 éve megpecsételte a sorsát. A feleség ápolása miatt állástalan mérnök férj, és az egykor középvezetőként dolgozó technológus feleség, aki ma már súlyos „Arzheimer-kóros” beteg, 39 éve jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. A sok baj ellenére is boldog házasságban élnek.


Az asszony kálváriája a munkahelyének elvesztésével kezdődött. Több mint 30 évet dolgozott ugyannál a vállalatnál. Munka mellett képezte magát tovább. A munkahelyén megbecsült középvezetőként csalódottan fogadta, hogy átszervezésekre hivatkozással, viharos gyorsasággal a régi törzsgárda szakemberek fizetését felére csökkentették volna. A munkaköreikben is lefokozták őket. Egyre többet és egyre gyakrabban sírt az asszony. Elkerülhetetlen volt a munkahelyének elvesztése az örökös átszervezés következtében. Idegösszeomlást kapott. A talpra állásban a férje segítette, hogy ismét álláshoz juthasson. Újabb tanfolyam elvégzése következett, más területen történő foglalkoztatással, mint a 30 éve megszokott előző munkakörben való foglalkoztatása.


Az új munkahelyét is elvesztette 2008. évben, a több kereskedelmi egység fuzionálása következményeként. Az újabb munkanélküliség olyannyira megviselte, hogy állandó szorongás, félelemérzet, mély depresszióval társuló, folyamatos stressz lett úrrá az asszonyon. Állapota rendkívül gyorsan romlott, melynek következtében 2009. évben 40% mértékű egészségromlást állapítottak meg nála az NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálaton. Ez a 40% nem volt elég ahhoz, hogy pénzbeli ellátást kaphasson. Az akkori törvények szerint ugyanis, az 50% mértékű össz-szervezeti károsodásra, vagy afelettire járt csak pénzbeli ellátás. Az újabb soros felülvizsgálati időpont 2011. év végére szólt. Miközben a beteg egészségi állapota még a laikus számára is érzékelhetően romlott, az NRSZH I. fokú szakhatósági szakvélemény szerint ismét 40% össz-szervezeti károsodást véleményeztek nála. Ez ellen fellebbezéssel élt. Ezután, a NRSZH II. fokú szakhatóság 64% mértékű össz-szervezeti károsodást vélelmezett, az akkor már súlyos állapotban lévő rokkantnál, aki Arzheimer-kór III. fázisú betegként, akkorra már önálló életre képtelenné vált.


A pénzbeli ellátásának összege mindössze 58.900,- Ft/hó összeggel került megállapításra.

A szolgálati ideje hiába volt 41 év a visszaigazolás szerint. A nők 40 éves munkaviszonyával nem vehette igénybe a teljes jogú öregségi nyugdíjat, mert abba az ipari tanuló évek nem számítanak be. Ezzel, az ördögi kör bezárult a beteg számára. Miközben makkegészséges nők, akár 54 évesen elmehetnek teljes jogú öregségi nyugdíjba, addig ez a 60. éves asszony önálló életre képtelenül sem mehet el. Mindössze annyi a bűne, hogy egy élet munkájába megrokkant? A törvény mindenhol keresztbe tesz neki.


Az asszonyt egészségi állapota miatt a férje nem hagyhatja magára, nem hagyhatja felügyelet nélkül. A férj földméréseket végző és térképek szerkesztésével foglalkozó mérnök, akinek gyakran kellene utazni a munkája kapcsán a helyszíni bejárást igénylő terep felmérések miatt. Ez a munka a súlyos beteg feleség ápolása miatt meghiúsult. A férj a munkáját, a vállalkozását kénytelen volt feladni. A férj is beteg, neki is kíméletes életvitelre lenne szüksége, mert a koszorúereibe 5 db stant van beültetve. A munkanélküli, szintén mérnök fiuknak és a munkanélkülivé vált pedagógus menyüknek is el kellett, hogy költözzenek a szülők lakókörnyezetéből, hogy az ország másik végében állást találhassanak végre magunknak. A sok száz km-es távolság így, még a gyermek-szülő napi kapcsolatot, és az esetleges ápolásban való besegítést is ellehetetlenítette a család számára. Így, a magára maradt 60 év körüli házaspár, a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatár csapdájába került. Hiába dolgoztak egy életen át, mindketten 40 év körüli szolgálati idővel rendelkeznek, de a ketyegő nyugdíjbomba áldozataivá váltak, Ratkó-korszakos gyermekként. A helyzet súlyosságát tetézi, hogy a férj hiába ápolja és felügyeli a súlyos kórban szenvedő feleséget a nap 24 órájában, ápolási díjra mégsem jogosult a nagybeteg asszony után.


A helyzetük reménytelenségét tovább fokozza:


Az Arzheimer kórban szenvedő betegek után nem jár a fogyatékossági támogatás sem. A férj segítségével benyújtott fogyatékossági támogatási kérvényre a Magyar Államkincstár (MÁK) lakóhely szerinti illetékes hivatala elutasító határozatot hozott I. fokon. Ezt megfellebbezték azzal az indokkal és a pszichikai klinikai szakorvosi véleménnyel 2013. június elején, hogy a feleség önálló életvitelre, csak felügyelet melletti segítséggel képes. Az IQ tesztvizsgálat elvégzése és a mérés pedig nem lehetséges a betegnél a súlyos egészségkárosodás miatt.


A házaspár bámulatra méltó küzdelme a törvények és a hivatali bürokratizmus ellen óriási energiákat emészt fel az ő kilátástalan helyzetükben. A bajokat tetézi, hogy bedőlt hitelük, adótartozásuk is van. Mindennapi súlyos megélhetési gondokkal küzdenek, hiszen csak az asszonynak a nevetségesen alacsony rokkantsági pénzellátás (58.900,- Ft/hó) összegéből kellene fizetniük mindent. A méregdrága gyógyszereket, a lakhatás, a megélhetési költséget, a hiteleket, az adótartozást. A férfi elkeseredésében azt írta nekünk: „Én az államot szeretném végrehajtani! Én az államot szeretném becsukni”!



Kérünk, minden együtt érzőt, hogy amennyiben megtehetik, hogy bármilyen formában segíteni akarnak és tudnának, az alábbi elérhetőségen vegyék fel a kapcsolatot a súlyos beteg feleséget ápoló férjjel:


E-mail: terkepesz@t-online.huEzt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.


Tel: +36/ 30.223-3198



Mi teljes szolidaritással kiállunk a súlyos beteg sorstársunkért.

Minden jóérzésű honfitársunkat kérünk, hogy tiltakozzunk együtt a korhatár alatti rokkantak ellen hozott embertelen törvénykezések ellen!




2013 június 18.

MSZF ”Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport

Link
 
 
0 komment , kategória:  Fontos  
Tényleg ennyire nem érdekel már bennünket egy idős ember?
  2013-07-18 18:13:01, csütörtök
 
  Ilyen történetet számtalanszor kapunk a Facebookon és e-mailben. Igaz? Talán már el sem olvassuk, mert azt gondoljuk, tudjuk mi van benne. Pont úgy viselkedünk, felületesen, már előre megadva magunknak az előítéletünktől terhelt választ és megyünk tovább. Akárcsak a való életben.

Egy mindennapi történet egy néniről... ha körbenézel, valószínűleg te is találhatsz egy hozzá hasonló nénit a környéken.
Ugye nem normális az, hogy ez mindennapi?
Rajtunk múlik!

Siettem. Egyébként is utálok vásárolni... de már muszáj volt. Próbáltam rábeszélni gyermekemet a közös shoppingolásra... de hajthatatlan volt. ő is utál vásárolni... Ha kettőnkön múlna, mi éhen halnánk... mert utáljuk a procedúrát. Még jó, hogy van pizza rendelés telefonon, amit aztán házhoz hoznak. Nem vesztünk időt az életünkből. Morcosan szálltam ki az autóból. Becsaptam az ajtót, mintha az tehetne mindenről, ami miatt háborgom. Láttam egy idős asszonyt, jönni menni rohangálni a parkolóban. nem néztem meg, elmentem mellette. hallottam a hangját. "Szép napot!" Arra sem méltattam, hogy hátraforduljak, rohantam a bevásárlókocsihoz. Egyszer csak közelebb ér hozzám: "Nem kérni akartam, csak köszöntem!" Egy pillanatra elszégyellem magam. Már erre sem vagyok képes, hogy fogadjak egy köszönést. Rohanok Gyorsan bedobálom, ami kell, gyorsan fizetek. Az ajtóban áll az idős hölgy. "Segítek bepakolni az autóba, engedje meg legyen szíves, hogy visszatoljam a kocsit!" Még át is fut az agyamon, hogy NEM KÉRNI AKAROK!!! Ha, ha. Mondtam neki, hogy köszönöm, megoldom. Pillanatok alatt behajítottam mindent, közben néztem a nénit. Mindenki ugyanolyan közönyösen sétál el mellette, mint ahogyan én. Sokan még a kocsit is neki tolják, mintha ott sem lenne. Akkor már nem rohanok. Nézem az embereket. Tényleg ennyire nem érdekel már bennünket egy idős ember? Tényleg ennyire keresztül nézünk már egymáson, mi emberek? Oda viszem hozzá a bevásárló kocsit. Tolja vissza legyen szíves - mondom neki. Rám néz. Sírva fakad. "Köszönöm, senki nem engedi meg! Már én is majdnem sírok. "Nézzen rám, és potyognak a könnyei. Mutatja az otthonkájának a zsebét. "Semmim nincs! Semmim sem maradt! Senki nem segít!!" Hátat fordítok, és letörlöm az arcomról a könnyeket! "Utánam kiabál: "Isten áldja meg érte!" Haza indulok, de még mindig ott csengenek szavai a fülemben: "Nézzen rám...SEMMIM SEM MARADT!!! SENKI SEM SEGÍT!"

Kata Vank Miskolczi

Szia! Vank- Miskolczi Kata vagyok, én írtam a szöveget az idős néniről, bár így képpel együtt sokkal hatásosabb. Arra kérlek tedd ki a folytatást is, mert azt is érdemes elolvasni! Köszönöm, hogy terjeszted, hátha mi emberek végre felébredünk, és újra emberként fogunk bánni egymással és az idősekkel!!!!

Visszamentem az idős hölgyhöz! Már nem rohantam, nem voltam dühös, csak kíváncsi. Kíváncsi az életére. Reméltem megtisztel azzal, hogy mesél nekem. Még mindig hallom tegnap elhangzott szavait, talán sosem fogom elfelejteni azokat. Megint köszönt, mosolygott, talán meg is ismert. Beszélgethetünk? Kérdeztem, kicsit félve. meredten nézett vissza rám. Velem senki nem akar beszélgetni! - mondja maga elé bámulva. Réved a semmibe. Nem akarom megbántani! - mentegetőzöm... csak beszélgetni szeretnék. Félre vonulunk. Még mindig ugyanaz az otthonka van rajta, de mosolyog. Mintha múltjának emlékei peregnének szemei előtt. Nem néz rám, csak maga elé bámul... és mosolyog. Nem akarom megzavarni. Látom a tekintetén, hogy egy csodálatos utazásban van része. "Miért szeretne velem beszélgetni? " -kérdezi kissé gyanakodva. Igazából nem tudom a választ, egyszerűen csak azt éreztem, vissza kell menjek hozzá, és néhány szót váltani. Néhány percig még néz rám...próbálja eldönteni, hogy csak gúnyolni akarom, vagy valóban érdekel a története. Pár perc múlva elkezd mesélni. Mutatja a karját, tele van kék zöld foltokkal." Van, amikor nekem tolják a kocsit...néha szándékosan! Nem akarom őket zavarni...de éhes vagyok..."Kevesen segítenek, és látom szemükben az undort! Nem én tehetek róla! De vannak jó emberek. Van, aki ételt hoz! Maradékot... onnan szemből... de én nem válogatok, szívesen elfogadom! (szemben van egy MC DONALD'S étterem) Hirtelen düh önt el, de nem akarom félbeszakítani... csak hallgatni szeretném.... És elcsodálkozom újra az embereken. Megrágott ételmaradékot ad a néninek!!! Nem is értem, tényleg nem értem... Mi ez a közöny???? Aztán abba hagyom a gondolkodást... és hallgatom az életét!!!!! "Vidéki lány voltam. Pestre kerültem dolgozni a tejgyárba.... szerettem... volt munka... volt pénz.... férjhez mentem, egy egyszerű emberhez...olyan volt, mint én... egyszerű ember... egyszerű... de nagyon jó ember.... már meghalt..... beteg volt.... " Egy pillanatra elhallgat. Akkor arra gondolok, jogom van-e feltépni a sebeit a puszta kíváncsiságommal. Aztán folytatja. "Született egy fiúnk... nagyon okos ember lett belőle...elvégezte az egyetemet... büszkék voltunk rá.... ő volt az egyetlen, aki iskolázott lett a családban!! AZ ÉN FIAM!!!!" Kihúzza magát! Testének minden porcikájából árad a büszkeség!!! AZ Ő FIA! EGYETEM! TANULT EMBER!! Hirtelen meg akartam kérdezni, hogy akkor most hol is van az Ő büszkesége? Az egyetemet végzett ember!! De inkább, csak csendben ülök. Váratlanul elősomfordál a bokrok mögül egy jól megtermett cica! Újra mosoly ül ki a hölgy arcára! "Én etetem! Ő az egyetlen, aki szeret! Kidobták, itt kóborolt Ő sem kellett senkinek... csak nekem..." A cica vadul dorombol. "Meghalt!" - szólalt meg váratlanul. Hirtelen nem is értettem. csak később villant át a gondolataimban, hogy a fiáról beszél. Láthatta az arckifejezésem... megint mosolygott. "Este volt.... elütötte valaki.... Aztán csak mesél, és mesél. Napokig lehetne írni a történetét, vagy hetekig. csak azért írtam le... mert ez a néni nem hitte azt, hogy minden jár neki, nem hitte azt, hogy Ő sérthetetlen. Emelt fővel viseli a sorsát. És még ebben a nyomorban is etet egy cicát, mert így egyikőjük sincs egyedül. Beteg, nagyon beteg, látszik rajta. nem tudom meddig lesz még itt közöttünk. Egyszerűbb nekünk embereknek azt hinni., hogy velünk ez nem történhet meg.. mi nem kerülhetünk ilyen helyzetbe... egyszerűbb tudomást sem venni róla, neki tolni a kocsit, mintha ott sem lenne, mint azt mondani, itt a kocsi, tolja vissza. De már a 100 Ft.-ról sem mondunk le. Mocskos koldus, biztos a koldus maffia... biztosan piára kell neki, vagy cigire... Elég sokat voltam vele... nem iszik nem dohányzik... egyszerűen csak egy csodálatosan szép, és keserű élete volt, mégis olyan hite van, amit megrendíthetetlen! Olyan erővel viseli az élete nehézségeit, amit csak csodálni lehet! Nem harcol, nem küzd, nem lázad... éli az életét, és próbál enni, és inni és etetni a cicát! Sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő, mi lesz velünk, ha megöregszünk!! Hálát adok Istennek, amiért megismerhettem ezt a hölgyet. Próbálok neki segíteni, de nagyon büszke ember!!! Isten adjon neki elég erőt, és tiszta szívből remélem, hogy élete hátralévő részét nyugalomban töltheti!
(Kata Vank Miskolczi)

facebook
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Sbrisolona
  2013-07-16 10:15:23, kedd
 
  Sbrisolona - olasz mandulás sütemény

Az olaszok kedvelt édessége egykor a szegények csemegéje volt, mára világszerte egyre népszerűbb.

Sbrisolona

Hozzávalók:
20 dkg vaj
20 dkg cukor
25dkg finomliszt
15dkg kukoricaliszt
15dkg tisztított mandula
1 citrom reszelt héja
2 tojássárgája
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítése:
A mandulát egészen apróra töröm, és a többi hozzávalóval együtt egy nagy tálban összedolgozom. Egy morzsalékos tésztát kapok, amelyet egy kb. 25 centis, kivajazott tortaformába öntök, majd elegyengetem. A tetejét mandulával díszítem. Előmelegített sütőben, 140 fokon egy órán át sütöm.

Link

 
 
0 komment , kategória:  RECEPTEK saját és netesgyűjtés  
Borsószemek
  2013-07-16 10:12:07, kedd
 
 


(Toochee, Szem-szájnak)

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2013.06 2013. Július 2013.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 884 db bejegyzés
Összes: 8092 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 531
  • e Hét: 2875
  • e Hónap: 7751
  • e Év: 677203
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.