SZABADSAG
Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják.
Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá,
Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká.
Elveszel a kék ...
Fiaim ne féljetek,
ha néha elbújik
a Nap elöletek
nem marad minden
szép örökre
és ha a terek
szürkék lesznek,
feletettek már nem kék az ég
ha kiönt az ár ,
házatok vízzel telik
ne féljetek ,
lehet nem úgy ragyog az ég
mint régebb,
a felhő szürkébb
korona sem lesz fejeteken
mit én adtam nektek
a kéket sötétnek nézitek
fénytelennek
szívetekben lassabban
kering a vér,
az élet mulandó
minden múló
gyarapszik a gond
a fájdalom gyorsul
ha holt pontra juttok
jussak eszetekbe.
Elszáll minden
ha megálltok egy percre
emlékezve
vissza térve az évekre
az együtt töltöttekre
és énrám gondoltok
ki titeket szült ,
szívében mindig
ott lesztek zenés békével
karjai mindig titeket ölel
és sugarat küld nektek
mitől megbékéltek ,
vigaszt,bátorságot meríthettek
egy csepp anyai szív emlékével. [W.B.]
O, azok a bús délutánok,
mikor szívünk úgy sóvárog
mikor úgy tépődnek a gondok,
és üresen konganak emlékek,
régi ,langyos szívunk serceg ,
életünk üresben ver és mereng
az őszben,mikor ónosan esik,
mikor egyedül a csöndben
vágyódva nézzük a semmit,
mikor ázott lelkünk megborzad
és vacog ,könnyeinken olvad
a szomorú százszorszép harmat ,
rád gondolok egyedül hűen,a
ragyogó holdnak kék fényében
áldom a szép percet ,mi remeg
a halotti bágyadt sötét csendben.
O, azok a szép délutánok.[W.B.]
Ösz, ez is,ösz,
az ég borús vész,
a lehullt fa levelek
barnásan szélednek,
szél süvít a légben
minden szép elment.
kezemben hegedűm
megszakadt hurral.
Ösz,ez is ősz,
az ég egy szőke fény,
a fákon sötét árny
mi barnásan hámlik
kérgesen megreped ,
a madarak fáradtan
összebújnak ,fáznak
bánatosan dalolnak,
összeomlik minden
elmúlt az arany nyár,
karom felemelem
és keresem, mi elment
mert valami hiányzik,
mit nem talál kezem,
mi csak szívemben
lüktet oly némán,fájon,
az örök arany álom,
mi itt hagyott örökre.[W.B.]
Azon a napon,
csend lesz mindenhol,
nem lesz villámlás,
nem lesz hó zápor
csendben jön hozzánk
halkan a zárt titok,
még lassan sétálunk,
a holdtölte éjben,
kezünket fogjuk és
kacagjuk a tegnapot
csókoljuk a holnapot
nem tudjuk a pillanatot,
amikor lihegve érkezik
a szótlan üzenet :vége ,
mert megszakad sötéten
a virágzó árny-kék bolt
és cafatokra szakad
foszladozva elárad,
minden ami volt ,az illat
nem áramlik annyira
csak lihegve érkezik
a vérfagyasztó hideg,
és hullajtja sötétjét,
mi terjeng felénk,
kéz fogásunk lehull
megfagy ereinkben
a szeretet ,mereven
csak állunk és nézzük,
döbben a lelkünk varázsa
elfolyik a teljes érzelem,
hamu marad a parázsban
és semmi nem dereng.[[W.B.]
Sötét vad érzelmek,
mámorosan lüktetnek,
fülembe muzsika,
hangosan dobolva
táncoltatja létemet,
önzően aggódom,
magamat féltem,
hogy ne fájjon,,halkuljon ,
de agyamba dobognak ,
a kitörölt érzelmek ,
érzem ,hogy együtt
a sok mámorral,
testem majd elvérzik.
Csodás szemeid,
érzelemmel átölelik
rettenetes hitemet
és én, mint koldus
állok szégyenkezve
értelmetlenül nézem
az elvarázsolt léted,
igen ,hinnem kell neked ,
mert arcod és tested
bársonyosan integet ,
mintha titkos szerelmet
akarnál adni nekem ,mert
varázzsal remeg tested.[W.B.]
xMagazin
Offline
