Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
Ki ment meg engem?
  2013-09-30 10:34:15, hétfő
 
  ...... ..........


Faller János
...... .......Ki ment meg engem ?
.
Már botladozva, néha, meg-megállva
egy pillanatra, jár, csak jár tovább
e zaklatott szív. Bordáim börtönrácsa
bezárta rabját. Kemény porkoláb,
.
kegyetlen élet: nincsen kegyelem?
Sikoltva szólok: mindig szállni vágytam
- de nem repít már semmi szerelem.
Ki ment meg engem? Hol vagy, drága társam?
.
Árnyak lopóznak már a szemhatárra,
a lélek végső jeladásra vár.
A szívemet keményen markolássza,
kegyetlen kézzel fogja a halál.

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
A rigó a kertben
  2013-09-30 10:16:57, hétfő
 
  ...... ...........


Faller János
...... .......Rigó a kertben

Ma hajnal óta egyre zeng
a kertben kinn, a vén dió-
fa ágai közt egy vidám,
kiáltozó sárgarigó.

Sárgamellényes fuvolás,
fáradhatatlan énekes,
mi ez a víg kiáltozás?
Milyen ujjongó ének ez?

Szívemben egyre zeng dalod
s egy egész emlék-zenekar
kísér: fiatal tavaszok
kórusa, mély csellóival,

az emlékezés kürtjei
riasztják múltam vadonát
és sugarasan, szárnyalón
dalol, dalol az ifjúság.

Már értem dalod: üzenet,
hívnak a hegyek és a fák,
a gyermekkor dzsungele hív,
a Réka-völgy, a Tiliták,

szél zendül erdeiken át,
morajlanak a patakok
- s gyermekkorom emlékei
felett a régi fény ragyog.

1950

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Reggeli imádság
  2013-09-30 10:06:44, hétfő
 
  ...... ........... ........


Faller Jáno
...... .......Reggeli imádság
.
Lásd, felvázolta már a láthatárra
a hegyek vonalát a pirkadat,
szobámból surran, ím, az éjjel árnya,
derengenek a jól ismert falak,
olszlik az álom zavaros világa
és visszatér a száműzött tudat.
Te még alszol, az álom árja ellep,
feledtél vágyat,bánatot, szerelmet.
.
Az én szívemben lassan felremegnek
dadogva a dédelgetett szavak
s melengetve, mint takaród a tested,
szelíden-halkan megszólítanak.
Mint gyerekkori, régi ima, reszket
szívemben a rorátés áhítat
és míg a nap kel és oszlik az éjjel.
így szólongatlak szívem szép hitével:

Üdvözlégy nékem feleségem, párom,
ki áldott vagy az asszonyok között,
dajkáljon szelíd anyaként az álom
és béke lengjen hunyt pillád mögött.
Az ébredésed, kedves, egyre várom,
mert véled életembe költözött
a szeretet, amelyben hajdan hitte
és ott fénylik hűséges szemeidben.
.
Felvillannak a friss hajnali fények,
az új nap itt áll, ím, a küszöbön.
Ki benned hisz csak, adj erőt szívének
s én elviselem könnyen, bármi jön.
Megtanultam, hogy mégis szép az élet
s e tanulságot néked köszönöm.
Maradj meg mindig, életemnek párja,
az én világom szép világossága.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Imádság
  2013-09-30 09:58:40, hétfő
 
  ...... ........... .........


Faller János
...... .........Imádság

Én Istenem, ki pontosan kimérted
a bolygók röptét, csillagok futását,
kinek kezében halál és az élet,
aki méred a kontinensek lázát,

spirálködökbe rejteztél előlünk,
eltakarnak a tág galaktikák.
Figyelsz még ránk? S vajon mit tudsz felőlünk?
Hisz mindegyikünk egy külön világ...

Sejtjeink szédült bolygórendszerében
ott lüktet-árad a múlt s a jövő.
Determináltan élünk s minden génben
munkálkodik a megrontó idő.

Micsoda rejtett félelmek feszülnek
gyermekkorunkból jelenünkbe át?
Hétköznapok közt hány és milyen ünnep,
ha ránkköszön a régvolt ifjúság?

Lázadoznak már tán a bomlott sejtek,
ellenünk rontó, ártó enzimek:
a napjaink tudatlanságban telnek
és sorsunk titkát ki sem fejti meg.

Kényszerből élünk és hány vélt parancsra
mozdul a tett és szólal meg a szánk,
hogy képernyőnkön néha felvillantsa
az emlékezés katódsugarát?

Szemünk előtt elfutnak még a tájak,
hallunk még néha távol hangokat,
de a szív már csak maga ellen lázad,
nem oszt parancsot - és nem is fogad.

Készülünk már a végső számadásra,
ahol nem segít semmi szerelem.
Köröttünk nő a csend s a szív magánya.
Akad-e még számunkra kegyelem?

Mert vétkeztünk, mivel álmodni mertünk
s ezért lázadtunk, Uram, oly sokat.
Sokszor átkoztuk, amiért megszülettünk,
sokszor kerestük az igaz utat,

de tévutakon botolt csak a lábunk,
hamis imákat dadogott a szánk.
Bocsáss meg hát, hogy mi is megbocsássunk
s áldásod add a távozókra - ránk.
 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Búcsú az ittmaradóktól
  2013-09-30 09:54:12, hétfő
 
  ...... ..........


Faller János
........ Búcsú az ittmaradóktól

Búcsúzom fáktól, fénytől, fellegektől,
búcsút mondok madárnak és virágnak.
Én hamarosan a mennybe megyek föl,
hanyagul félrecsapva glóriámat

s játszom tovább: elíziumi rétek
pitypangját fújva, mint a gyermekek
várnak rám illatos estebédek,
melyekhez habos sört vedelek;

Göncölszekéren járok majd s nem Fordon,
és a Tejúton száguldok tovább,
csak nevetek a sok sznobon és lordon
s nem játszom tovább már az ostobát.

Bizony, elmegyek, túl a hét határon,
ahová nem követhet senki se,
ahol már vár rám sok régi barátom,
jó Francois, tőr és rím mestere,

s egy szőlőfürtös csapszék mélyén ülve,
borostás arcú, pityókos clochard,
valami trágár dallamot fütyülve,
borok tudósa, a vén Jean Cotard.

Úgy élek majd mint költők és királyok,
hálóruhámhoz is jár majd babér,
mindig mesélek, sokat hahotázok
és legendám a Szíriuszig ér.

Nektek pedig, akik itt lenn maradtok,
és akiket -valljam be? - szeretek,
néha-néha majd, őszi alkonyatkor,
az Alkonycsillag fényén üzenek.

Hogy emlékeztek még rám vagy az emlék
már elfakult mint régi metszetek:
nem érdekel - hisz ha köztetek lennék
sem tudhatnátok igaz nevemet

s nem láthatnátok csillagos glóriámat,
mit oly hetykén s hanyagul viselek
- mert búcsút mondtam minden fénysugárnak
s játékos lettem, mint a gyermekek...

1977

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Számadás
  2013-09-30 08:03:57, hétfő
 
  ...... ......


Faller János
......... Számadás

Ötven felé, most, hogy a naptár
az év végéhez közeleg,
emlékkel telve, mint a kaptár,
elnézem a minden kalandnál
izgatóbbat, az életet

s készülve újabb számadásra
megmérek s megmérettetek,
mögöttem minden múltam árnya
és a szív örök lázadása
s ím, újra hitvallást teszek:

,,Boldog vagyok, hogy bár az évek
szálltak és őrölt a robot,
nem halt ki bennem még az ének,
lelkem kohói egyre égnek
s kedvemnek lángja még lobog.

Boldog, hogy dogmák kéz-bilincse,
spanyol-csizmás elméletek
hagytak még bennem életet
s agyamból képet, képzetet,
nem öltek ki a képletek.

Boldog, hogy szolga sose lettem,
se talpnyaló, se bamba báb,
se fanatikus, vakhit fattya,
ki első szóra úgy hullatja
el énjét, mint a bélsarát.

Boldog, hogy ahogy kell, élek:
járok, álmodom és mesélek,
költő, vad, büszke, csupa láz
- s bár annyi minden megkísértett,
hitem több mint realitás.

Boldog, hogy elmondhatnák rólam,
ha rámnéznek, az emberek:
van benne abból egy kevéske,
mi fajtánk rajza, eszményképe,
ős dúca volt, de elveszett;

nézzen hát rá, ki idelát,
mert megy, miként jött, messze helyről,
torzó lett ő is ideát,
torzó - de őrzi az emberről
való plátói ideát!"

1976
 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Hajnali koncert
  2013-09-30 07:11:36, hétfő
 
  ...... ............


Faller János:
...... ........HAJNALI KONCERT

Utoljára tán húszéves koromban
jártam így a hajnali parkon át,
valami régi kisvárosban,
hallgatva a rigó dalát,

kadenciáit, trioláit,
fel-felujjongó füttyszavát,
mely olyan édes, olyan tiszta
volt, mint maga az ifjúság.

Bizony, több mint tíz éve ennek
s most, hogy megint a pirkadat
kísér át a park fái közt és
ébredeznek a madarak,

és felharsan a rigó füttye,
épp úgy mint akkor, az a dal
ujjong most, feledhetetlen,
trillázó, örök-fiatal

dallamával körülbecézve,
megsimogatva a szívem,
úgy, hogy magam egy percre újra
vidám diáknak képzelem.

Igen: ez a dal, ez a drága
rigófütty mit sem változott,
ugyanazok a trillák szállnak,
ugyanazok a futamok,

fáradhatatlan kedvvel fújja
a virtuóz kis énekes
- és én hallgatom szívdobogva,
szinte félve, hogy vége lesz.

Még egy ujjongó és kitartott
füttyszó - és elszáll a madár.
A hajnali koncertnek vége.
A nap kezdődik: munka vár.

De ma, míg járok jobbra-balra,
itt hallom egész napon át
zengeni szívemben az
ujjongó kis rigó dalát.

Valamire lám megtanított
a rigószavú pirkadat
- s egy napra újra fiatalnak
s boldognak érzem magamat.

1959
 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Hétköznapi józanság
  2013-09-30 06:23:16, hétfő
 
  ..


Sárhelyi Erika
...... ...........Hétköznapi józanság


Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet.
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Hajnali józanság
  2013-09-30 06:18:41, hétfő
 
  ...... ........... ......


Faller János:
...... .........HAJNALI JÓZANSÁG

Hajnal felé - lehetett tán fél három-
Felébredtem. Felriasztott az álom,
egy álom, mellyel vadul hadakoztam
valami sötét odúban, sarokban,
párnám cibálva, takaróm lerúgva,
egy feneketlen kút mélyére hullva
ahol egy sosem-látott szörnyalak
szorongatta fuldokló torkomat...

Felugrottam, kutatva szerte-széjjel,
s az alvajárók kábult reflexével
rágyújtottam. Az erkélyre kiálltam,
hogy a megszokott panorámát lássam.

Nem pihegett, némán aludt a város,
Nacíria
-ha tetszik: Béjaia-
hidegen fénylett a lámpák sora
a kikötőben és a boulvardon.

A szememből végleg kiszállt az álom.

Számoltam a hajnali rémületben
A pulzusom lehetett tán száznegyven
s mint éji tolvaj, kit váratlan tetten
ér a felébredt gazda,
úgy álltam ott, kábán, megriadva.

Köd szállt - s én fel, a csillagokra néztem,
Félig álomban, félig már ébren
s mint, akinek a múlt határain túl
lavinaként emléke mind megindul
és rázúdul, a jelent elsodorva,
ami addig volt, a múltja, sorsa,
míg ragyogott fenn és lenn a sok láng itt,
őt idéztem, a költőt, Kosztolányit,
aki egy rég beomlott balkonon
így állt, cigarettázva, a költő-rokon,
s rádöbbent, hogy a végső állomás
felé indulva már valami más
csoda tárul itt a szemünk elé:
a felismerés, az öregeké...

Körülnéztem
A csend-bélelte afrikai éjben,
sors-igazító csillagok alatt.
Mögöttem benn, a szoba anya-melegében
Moccanatlanul aludt feleségem,
Olyan békében, mit csak álom ad.

És akkor, ott, abban a pillanatban
Átlobbant rajtam a felismerés,
Hogy már valóban öreg lettem és
Attól, mi van, milyen távol szakadtam
-és hogy immár végleg magam maradtam.

Kihez szólhatok még, kihez kiáltsak?
Hová lettek a barátok, a társak?
A dombról már lefelé ballagok,
Süvítenek felettem a napok.
Nem várhatok már semmilyen csodára
-készülnöm kell a végső számadásra.

Mint látomás, úgy vonult el az égen
Az életem, ötvenvalahány évem:
megcsúfolt hitek, szikkadt szenvedélyek,
torz káprázatok, makacs tévedések
és a láng, mely oly lobogva égett,
hogy most is vakít még, ha visszanézek...

Ha számba veszem ma, hogy mi maradt még,
Amiről tán szívesen számot adnék,
látom, tudom, hogy egyre kevesebb:
eltékozoltam, lám az éveket.

Ma már tudom mi fontos és mi számít.
Nem hiszem már a szerelem csodáit;
Hamis próféták, kókler messiások
Szónoklata többé már sosem ámít;
Egyre kevesebb már, mit megcsodálok:
Lassan a dolgok lényegére látok.

Hiába hívom, idézem a múltat:
zászlóim kifakultak.
Megkopott a hit, megviselt a hűség
- s halmozódik bennem a keserűség...

Mert más a világ. Akármerre nézz szét,
más lett a törvény, más a Mérték
s devalválódott minden érték,
amiben hittem valaha,
amit vallottam valaha,
amit hirdettem valaha -
és én egy evakuált égnek
kiálthatom a miértet...

Ha volna még, amiért égjek!
De nincs már miért harcba szállnom:
Lomtárba került minden álmom
s hiába várok kakasszóra,
ez a kora hajnali óra
rádöbbent, hogy hiába keresgélek,
kudarc hirdeti, merre jöttem,
lángnyelv már nem lobog fölöttem:
elveszett belőlem a Lélek
s hitem kiégett.

Pedig hogy hittünk - én s a nemzedékem!
Nekünk jelent meg a csillag az égen
s követni véltünk hívó szózatot...
Hogyan vágtuk sutba a tegnapot!
Hittük: repítenek
Új égboltok felé fényes szelek,
építeni új hazát, nemzetet
s hogy megforgatjuk az egész világot!

Hiába volt szabadság, szerelem,
mert csapdába csalt a történelem:
torz diktátorok, fennkölt renegátok
árnyékában hunytak a lobogások.
Hányan haltak meg helyettem és értem!
Köd-alakjukat ha még felidézem
ma is elönti arcomat a szégyen...

Hányszor is tévedt tévutakra lábunk!
Mi mindenért kiálltunk
-és mi mindent kiálltunk!

Meakulpázva hiába kiáltunk:
torkunk berekedt, megrokkant a hátunk.
Van-e még, aki szóljon
Védelmünkre - van-e ki igazoljon?
Bűnbánatunk gyötrelmes töredelmét
Menteni van-e mentség?

Aláaknázott táj a lelkünk:
aknazáron át meneteltünk
mi több mint ötven éven át.
Hányszor vártuk és hogyan a csodát!

Ma már tudjuk, hogy nincsenek csodák.

Hűvös szél támad. Jön a pirkadat.
A hegyen túl készülődik a nap.
A kikötőben, mint neon-lidércek,
hunyorognak a fények.
Lassan felszáll a köd
s az öböl felett, mint megtépett fáklya
az éjszakának, szétfoszlik a pára.
Kutya ugat, egy gépkocsi zörög,
ébred a város. Megindul az élet.
A számonkért emlékek lavinája
Visszazúdul az elmúlt éjszakába.

Készülj hát te is, készülődhetsz, lélek.
Nézd: felragyognak a reggeli fények
az öböl vizén s megrezzen a pálma,
ahogy a tengeri szél megcibálja.

Elhangzott az ítélet.
Legyen erőm, hogy véle szembenézzek!

 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
Csikorgó napjaim futószalagján járva...
  2013-09-30 05:42:26, hétfő
 
  .........


Faller János
...... ........Csikorgó napjaim futószalagján járva...

Csikorgó napjaim futószalagján járva,
ahol az agy kifárad, ahol a szív kiég,
amikor a szabadság kapuit már kitárja,
hallgatom a vigaszt: a rigók énekét.

Hajnalban, hat felé, harmatos pirkadatban,
álmaim zeg-zugos útjait járva még,
hallom: a bodzafán megint rigódal harsan
s idézi régenvolt éveim reggelét.

Tudom, napjaim homályba hullnak már
s meg-megbotlik szívem, az örök zaklatott,
lapjait sebesebben pergeti rám a naptár
s ritkulnak benne a pirosbetűs napok.

És mégis, mégis: a rigódal hallatára
a lélek újra s újra felszárnyal, nyugtalan.
Nehéz fizetni bár: ez az emlékek ára
- és újra fogadom: nem adom meg magam.


 
 
0 komment , kategória:  Faller János  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2013.08 2013. Szeptember 2013.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 623 db bejegyzés
Összes: 4793 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2023
  • e Hét: 13153
  • e Hónap: 41355
  • e Év: 103131
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.