Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Emlékezzünk a Doni-attörés áldozataira!
  2014-01-11 19:39:44, szombat
 
 

Emlékezzünk a Doni-attörés áldozataira!


A 2. magyar hadsereg emléknapja


A II. világháború egyik legnagyobb magyar katasztrófája volt a 2. magyar hadsereg pusztulása a Don-kanyarban. 1943 januárjában a szovjet hadsereg általános támadást indított.

Ennek esett áldozatául a Voronyezs térségében harcoló 2. magyar hadsereg; 40 ezren vesztették életüket, 70 ezer katona került fogságba, akik közül szintén tízezrek pusztultak el.

A rendszerváltás előtt nemigen lehetett megemlékezni a katonákról, akik mint a németekkel szövetséges haderő tagjai a Szovjetunió ellen harcoltak. Tragikus sorsuk, ,,feláldozásuk története" a magyar történelem egyik legszomorúbb fejezete.



Apám naplója. Mi történt ma 69 éve a Don-kanyarban?
(korabeli naplórészlettel!)


G. Kirkovits István - Hunhír.info

Az emberek általában életük derekán veszik elő titkon rejtegetett kincseiket. Így tette ezt az az ember is, akit apámként tisztelhetek, aki - tíz éve ilyenkor - 58 évvel a doni katasztrófa után egy megsárgult papírokkal teli csomagot rendezgetett az áttörés emlékestjén.

Azt tudtam, hogy élete minden jelentős eseményét papírra vetette, és valami felfoghatatlan szívóssággal és céltudatossággal örökítette meg az évek, évtizedek mindennapjainak történéseit. Apám már az örök harcmezőkön írja további emlékezéseit, a Hadak Útjáról tekint alá. Elmúlt 10 év, s még mindig nincs helyre téve, megfelelő szinten kezelve a magyarság egyik legnagyobb sorstragédiája, ami egyúttal a magyar hősiesség, a hazaszeretet, a magyar kitartás örökérvényű példája is. A gagyimédiák ma is ontják a gagyiszennyet, még a jobb sorsra érdemes jobbos tévében is egy nagyfejű prolibunkó böfög belterjes betelefonálóival, és pont az nem kap súlyt és kiemelkedő szerepet, amely az egyik legjelentősebb epizódja a magyar történelemnek.

Az emberek általában életük derekán veszik elő titkon rejtegetett kincseiket. Így tette ezt az az ember is, akit apámként tisztelhetek, aki 58 évvel a doni katasztrófa után egy megsárgult papírokkal teli csomagot rendezgetett az áttörés emlékestjén. Azt tudtam, hogy élete minden jelentős eseményét papírra vetette, és valami felfoghatatlan szívóssággal és céltudatossággal örökítette meg az évek, évtizedek mindennapjainak történéseit.

Hallása nagy részét elvesztette a fronton, mert a kiütéses tífusz nem ismert kegyelmet. Terjesztették a tetűk, amelyek a negyvenfokos hidegben visszavonuló, a tisztálkodást kényszeredetten mellőző emberek ruhája alatt fokozták a magyar katonák szenvedéseit. Halláskárosodása miatt a későbbiek során is az írás maradt a legfontosabb kommunikációs eszköze.

Gyermekkoromban nem beszélhetett életének arról az időszakáról, amikor a négy per kettes tábori kórház kötelékében megjárta az oroszországi poklot. Mihályi István orvos-főhadnagy a doni áttörést követően kérte el jegyzeteit, hogy a katonaélet tárgyszerű bemutatása, a helyszínek pontos felvázolása alapján tájékoztathassa a honvéd vezérkart. Mert apám írt, és mindig csak írt. Minden este elővette a kátránypapírba csomagolt füzetecskéjét, a tintaceruzát, s lejegyezte a napi eseményeket, azokról kialakult benyomásait.

Leírta a farkasordító hideget, a huszonéves fiatalember személyiségét a későbbiekben is meghatározó negatív élményeket, a temetéseket, az oroszok invázióját és a háborúban résztvevő magyar katona hangulatát. Tanúskodnak ezek a sárga papírlapok a nagy visszavonulás előtti csendről, az orosz támadás megérzéséről, guggoló helyzetben megfagyott honvédról, s mindarról a sok testi-lelki kínról, amelyet a korábban a győzelemért indulók elszenvedtek. Szól a napló a jó barátról, Istl János pécsi fogtechnikusról, a szanitécként tevékenykedő apám főnökéről, dr. Huray belgyógyász-főorvosról, az életet biztosító, az orosz muzsikoktól kapott kartocskáról, s puskatussal leütött kezű bakáról, aki végső kétségbeesésében egy német teherautóra akart felkapaszkodni.

Apám lelkét, érzését, vívódását rejtő sorok nem tartoznak a nyilvánosságra, sőt még én sem kértem, hogy ezekbe a részletekbe belekukkanthassak. A kór-, és a korrajz érdekelt csupán, hogy egy született grafomán miként örökítette meg a negyvenes évek valóságát magának és az utókornak.

Apám akkor, a januári hidegben elcsoszogott a doni áttörés áldozatainak szombathelyi megemlékezésére. Egyedül állt az ünnepségen, nem ismerte azokat, akik valamilyen szempontok szerint az első sorban róhatták le kegyeletüket. Majd hazament, s elővette a gondosan szétválogatott, megsárgult lapokkal teli csomagocskát. A doni pokolból hosszú hónapok alatt hazakerült ember így tekintett vissza a keserű múltra, és a számára oly kedves bajtársakra.

Mikor elment, a vágyott vitézi érmen kívül csak a csomagot tudta hagyni utódjára. A ceruzával írt sors lenyomatát, amely talán a legnagyobb kincs, amit ember valaha is adhatott. Mert minden ott van a lapok között, ami egy ember, egy katona, egy hazafi szemszögéből látható és láttatható. Kendőzetlenül és hitelesen, mert nem azért készült, hogy a kozmetikázott valóság köszönjön vissza, hanem azért, hogy egy gondolkodó, vívódó, leszegényedett nemesi családból származó ember saját maga járja azt a szellemi utat, amelyet magának kijelölt, és azt a másikat, amelyet a sors jelölt ki számára.

Édesapám pontosan 69 évvel ezelőtt, 1943. január 12-én jegyezte le naplójába az alábbi sorokat.

1943. jan. 12 kedd. Az orosz újév beköszöntője ez a nevezetes nap. Ma reggel indította meg a muszka a támadást. Nagy erőkkel támadtak, előtte erős tüzérségi tűzzel Sztálin-orgonával elárasztottak mindent. A támadás Urivnál történt. A szemtanúk elbeszélése szerint oly heves tüzérségi tüzet zúdítottak a magyarokra, hogy rengett minden, senki nem mozdulhatott ki a bunkerből, az embereken a halálfélelem vett erőt. Utána százával jöttek a berúgott oroszok, hullari kiáltásokkal jönnek, mindegyikőjük kezében a géppisztoly és a golyószóró. Hiába használják a mieink is a golyószórókat, hullanak az oroszok, elesnek, de jönnek helyettük százak, és feltartóztathatatlanul jönnek előre. Aki nem fut el, aki a bunkerben marad, az foglyul esik a részeg bandának, s agyonlövik. A külső kiegészített védelmi vonalat áttörték. Mennek előre, a tüzérek ütegeiket ott hagyják, zsákmányol a muszka. A 30.5 feles is fogságba kerül, a reménységünk, siratva hagyják el a fiúk, még annyi idő sincs, hogy felrobbantsák. A muszka egészen Boldirevkáig jön, a fő védelmi vonalig. Szegény soproni fiúk, de sokan ott vesztek, hiába az önfeláldozás, nem lehet csinálni semmit, a muszka tankokkal támad. Most jön a németektől segítség, harckocsik, talán nekik sikerül visszanyomni őket. A harc tovább folyik, este van, eléggé késő. Jönnek a sebesültszállítók, hordják a sebesülteket. Mindenki talpon van, a templom, hol a kórház működik, telik. Mi lesz holnap?

A kordokumentum és történelmi értékű kincs napra szóló részleteit osztjuk meg olvasóinkkal ezen a héten, amelyet a doni hősökre való emlékezésnek szentelünk. Minden napra jut tehát egy naplórészlet.


"1943. január 13. Korán reggel indulnak a sebesültszállítók, jönnek az autók sebesültekkel tele, ki a lábán, a hasán, vagy a fején kapott sebet, súlyosak, kevésbé súlyosak. Mesélik a fiúk, hogy az oroszok csak jönnek, szakadatlan. Igaz, igen nagy a veszteség, de náluk nem számít az ember. Voltak olyan alakulatok, akik felváltásra hazamennek, de újra bevágják őket a harcba. Milyen érzés. Nagyon hideg van, talán ilyen hideg még nem volt, csikorog a hó, szegények, ki sebesülten feküsznek, megfagynak...

Az autók járnak, több mint háromszáz sebesültet hoztak be. Mihozzánk a légnyomásosak kerülnek, mesélik, hogy milyen szörnyű világ van. Dervizát el-foglalták és felperzselték. Ez a miénk volt, itt húzódott a fő védelmi vonal. Kegyetlenek a muszkák, a foglyokat agyonlövik. Szemtanú mondja, hogy ő elbújt, a bajtársát a fal mellett lőtték agyon. Mit számít ezeknek, ezek vadállatok. Sajnos nagy zsákmány jutott a kezükbe, hiába van ellentámadás a mi részünkről, a muszka csak újra visszanyom bennünket. Szegény soproni, Vas megyei és veszprémi fiúk, rengeteg elveszett. Ezt hozta az újév. Mi lesz holnap?"

"1943. január 14-én, csütörtök. Reggel újra hozzákezdünk a munkához. Sok légnyomásos volt még, akiket tegnap nem sikerült megvizsgálni. Délután szünetelt, a szállításra készültünk. Este csak ruhástól fekhettünk le, riadókészültségben voltunk. Az oroszok nagyon közel jártak hozzánk. Éjfél lehetett, midőn riadó volt. Felugráltunk és menetkészen indultunk a templomhoz, hol a lőszert kiosztották. Felkészültünk a támadásra, kimentek a járőrök. Eközben megindult a betegszállítás. Teherautók, betegszállító kocsik hordták a sebesülteket Nikolajevkába. Ez megtörtént, reggel 5 órára végeztünk, azután csomagolás, csak a szükséges dolgokat pakoltuk, alsóneműt, laboratóriumi dolgokat. Sok nem volt pihenés, de jól éreztük magunkat. Ettünk, ittunk, az úton megszámlálhatatlan kocsi, emberek, jöttek a frontról. Lőszerrel megpakolva, teljesen menetkészen állottunk. 9 óra után megindultunk. Az ágyúk dörögtek, nagyon közel voltak, nem sokára itt lesznek a muszkák. Közben elbúcsúztunk s leányismerősöktől, sajnos személyesen nem tudtunk velük beszélni, csak az anyjukkal, aki sírt is, és két munkásnőnk is. 9 órakor elindultunk mi hárman, Szűcs és Kenyeres a beteglétszámban szerepeltek, de nagyon szimpatikus fiúk voltak. Velük mentünk, azután kocsi, kocsi, ember, ember. Jóformán cél nélkül mentünk, az útirány Nikolajevka, 45 km. Az idő jó, szép, csendes, csak hideg van, száraz hideg, a hőmérő -25, -30 Celsius-fokot mutat. Egymás után hagyjuk magunk mögött a kilométereket, az út síkos, később már a menetelés nehézkes. Délfelé egy teherautóra kapaszkodunk, ezen majd 15 km-t teszünk meg. Nagyon hideg van a kocsin, hiszen nyitott, a lábam, karom zsibbad, félek a megfagyástól. Le kell szállnunk, nem bírjuk tovább. Közben volt kis probléma, egy alezredes meg akarta állítani a kocsit, hogy két sebesültet felvegyen, de a sofőr nem állt meg, az alezredes pedig közénk lőtt, de szerencsére rosszul célzott. A sofőrt nagyon letolta, ez az alezredes a vonalparancsnok volt (Juhász), ki nem engedte, hogy felvegyük a harcot. Délután 3-ra értünk Inaszvolába, hol ideiglenesen beszállásolnak bennünket. Közben bementünk a pilótákhoz, itt melegedtünk. Elszállásolásra egy muszka házhoz kerültünk, úgy volt, hogy 3 óra múlva megyünk tovább. Nagyon fáradt voltam, a bal lábam alig bírom, nagyon fáj a combom, megrántottam, és sántikálok. Hogy tudok így tovább menni? A ház régi, bútor semmi nincs, hideg van. Egy kis szalmára feküdtem, azon alszom. Nem megyünk ma tovább. Olyan jól aludtam. Künn a hőmérő mínusz 40 Celsius-fok alá süllyedt."

"1943. jan. 15., péntek. Reggel ébredek fel, a lábam nagyon fáj, alig tudok járni. Egy orosz házba mentünk melegedni. Lefeküdtem a szalmára, hol orosz foglyok voltak, annyira fáradt voltam, hogy lefeküdtem közéjük. Különösen a jobb lábam fájt, combban és lágyéknál. Úgy vonszoltam magam, pedig még hátra volt kb. 30 km. Pihenés után még nehezebb, alig bír az ember megmozdulni. Nagyon erős a hideg, mínusz 30 fok alatt. Gyenge kesztyűim vannak, áteresztik a hideget, és mégis menni kell, az oroszok a nyakunkban vannak, menekülünk, és mégis megyünk, jobb, mint a fogság, az biztos halál. Éjfél után 2 órakor értünk egy kis községbe. A nevét nem tudom, nem is kérdeztem. Az első dolog ilyenkor lakást keresni. Felzörgetjük az oroszokat. Ágy nincs, kevés kis szalma, pokróc, ha hideg is van, azért csak elalszunk. Mély álomba merülve, csak a reggel ébreszt fel bennünket. Sajnos reggeli, ebéd, csak elvétve van. Kaptunk kevéske konzervet, hozzá kis feketekávét, ez az egész. Élelmünk kevés van, hiszen mindent ott kellett hagyni, az első csak az volt, hogy menni, csak menni. Meg is látszik rajtam, az arcom beesett, a szemeim karikásak a hidegtől, a kialvatlanságtól, a kimerültségtől. Sokat fogytam. Hogy hol fogunk letelepedni, azt még nem tudjuk. Az anyagunk ott veszett, minden célszerűen, praktikusan el volt készítve, most az oroszoké lett. Annuska, Klári, Natus, ugyan mit csinálhatnak? Szegények, biztosan visszasírnak bennünket.

Már elég volt a muszka földből, de ezután is az a kérdés, hogy leváltanak-e bennünket? A naplómat egy szegényes orosz viskóban írom, az óra 10 óra felé jár, hideg van, a lábam fázik, hát még ott künn. Mennyit fogunk még ma menni? Nehéz lesz, hisz a bal lábam nagyon fáj, de ha kell, akkor menni kell. Nem tudom, édesapám mit gondol, sejti-e, hogy hol vagyok? Eszterék, ők megtudják, az őrnagytól küldtem levelet, leírtam, hogy áll a helyzet. Csak a levél eljusson haza! Kellemetlen lenne, ha elfognák valahol. Bízzunk és reméljünk, a további utunkról későbben fogok szólni."

"1943. jan. 16., szombaton. Reggel 5 órakor ébredtem fel, az éjszakát átaludtam, nagyon jól. Még nincs parancs, nem tudjuk, hogy hová megyünk, Krasznojén már átmentek az oroszok. A gh. raktár ott maradt, rengeteg élelmiszer, rum stb. A kórházban is ott maradt a sok szalmazsák, a pokrócok egy részét viszont el tudtuk hozni. Ami ott maradt, fel sem tudtuk égetni, a rum kié maradt? 7 hadosztálynak 3 nagy raktára, 7 ezer bakancs, 4 ezer ruha, bekecs, hósapka. Ezek meg lettek gyújtva, felrobbantva, arról a sok élelmiszerről nem is beszélek, ami ott maradt. Hiába, annyira kevesen voltunk, akik kijöttek, azoknak a fele sincs meg. Azután mit lehet azoktól az emberektől várni, akik 4 támadást keresztül éltek. Fent láthatják, hogy a tervezésük nem sikerült. Miért nem szervezték meg a felváltást, vagy miért nem hoztak ki új csapatokat. Mennyi ember elveszett most, akik megsebesültek, azok mind ott vesztek, mert megfagytak. Már itt Inaszovka előtt húzzák a mieink a vonalat, aknáznak, itt akarják az előre jövő oroszokat megállítani. Itt van a repülőtér, a gépek állandóan cirkálnak. De miért nem mennek a mieink védelmére? Az oroszok Ortogozsszk felé vonultak. Ma éjjel rengeteg német vonult fel, nekik kell visszaűzni az oroszokat, ami szerintem nagyon nehezen fog menni. Hogy a mi sorsunk mi lesz, azt nem tudom, merre fogunk menni, kérdés, hol fogunk letelepedni, még nem tudjuk. Az anyagunk ott veszett, minden célszerűen, jól, praktikusan el volt készítve, most az oroszoké. Annuska, Klári, Natus mit csinálhatnak vajon? Szegények biztosan visszasírnak bennünket.

Már elég volt a muszka földből, és kérdés ezek után is, hogy leváltanak-e bennünket? A naplómat ebben a szegényes orosz viskóban írom, az óra 10 felé jár, a lábam fázik, hát még ott künn milyen hideg van! Mennyit fogunk még ma menni? Milyen nehéz lesz, hiszen a bal lábam nagyon fáj, de ha kell, akkor menni kell. Nem tudom édesapám mit gondol, sejti-e, hogy hol vagyok? Eszterék, ők megtudják, mert az őrnaggyal küldtem levelet, leírtam, hogy áll a helyzet. Csak a levél sikerüljön, kellemetlen lenne, ha elfognák valahol. Bízzunk és reméljünk. A további utazásról később fogok írni. 10 óra felé jött a parancs, hogy tovább megyünk. A hideg tovább tart. Hosszú utat kell megtennünk. Délután későn érkeztünk Budenyibe, egész rendes, nagy község, szép házai vannak. Már besötétedett. 2 órai pihenés állt a rendelkezésünkre. Vacogtak a fogaink."

"1943. jan. 17., vasárnap. Indultunk tovább, ott hagytuk a helyet, ahol az éjszakát töltöttük. A bajuszom nagyon kellemetlen, jégcsapok lógnak róla. A szám kisebesedett. Sokaknak megfagyott az orra, lába. Istennek hála nálam még nem fordult elő. Még mindig nagyon nehezen járok, a lábaim nagyon fájnak, jelenleg különösen a talpam. A lábam beledagadt a cipőmbe, ez nagyon kellemetlen. A kocsira hiába ülnék fel, ott olyan hideg van, hogy az ember megfagy. A pokrócot is magamra terítettem, a fejemet a sálammal körültekertem, a szél azért csak átfúj rajtam. Milyen jó a motorizáltaknak. Délután Vrehokonovkára értünk. Nagyváros, vasúti gócponttal. Úgy volt, hogy itt települni fogunk, de az oroszok tovább jönnek. Autók százai kerülnek el bennünket, az út tiszta jég, sokat esünk mi is, meg a lovak is. A szánok, kocsik befarolnak, egész veszélyes köztük járni. Alig tudjuk húzni a lábunkat. Naponta átlag 40 km-t teszünk meg, ezen a napon és éjfél után érkeztünk meg teljesen kifáradva, és akkor még lakást is kell nézni. Az egyik helyen három asszony feküdt, a lakásuk nagyon hideg volt. Pár vékony szalma a fekhelyünk, hideg van nagyon. Összebújunk páran, egymást melegítjük, meg is fáztam, erősen köhögök. Pár órai alvás után ébredtünk fel."
http://www.hunhir.hu/
Rekviem egy hadseregért


Indexkép
videó


A doni katasztrófa


A szovjet hadsereg hosszas előkészítés után 1943. január 12-én indította meg az Osztrogrozsg-Roszos hadműveletet. A hadművelet a sztorozsevói (urivi) hídfőből indította el a 40-edik szovjet hadsereg. A túlerő mértéke: zászlóaljak 2,7:1, tüzérség 5:1, páncélosok 1,3:1. A hadművelet célja az Osztrogrozsg-Roszos-vasútvonal felügyeletének megszerzése volt.


A IV. hadtest arcvonalának áttörése

1943. január 12-én, -30°C fokos hidegben, (a hadtest naplója -42 fokot rögzít) erős harckocsitámogatással megindult a szovjet támadás az arcvonal északi részén (az urivi hídfőből kitörve déli irányban). A kezdeti eseményekről a források eltérően számolnak be. A hivatalos magyar jelentés szerint az itt védekező 7. könnyű hadosztály 4. gyalogezrede a nagy hideg ellenére hősiesen harcolt, az első támadásokat visszaverte, de nagy veszteségeket szenvedett. A hadsereg egyik vezérkari tisztjének visszaemlékezése szerint ugyanakkor a védelem meglepetésszerűen összeomlott, a 4. gyalogezred megfutamodott, a vonal mögött lévő tüzérségi eszközök harc nélkül kerültek szovjet kézre. (Ismét más, szovjet forrásokra hivatkozó beszámolók szerint a szovjet fél a támadás során 5 halott és 42 sebesült saját veszteség mellett 1000 hadifoglyot ejtett.)

A hadseregparancsnokság kérte az arcvonal legdélebbi részén (az urivi hídfőtől távol) állomásozó Cramer-csoport bevetését.

A németek ezt megtagadták (von Weichs azt gondolta, ez még nem az ,,igazi" támadás), és a Cramer-csoportból csak a német 700. páncélosköteléknek (27 elavult T-38-as és 9 rohamlöveg -szovjet források 60 páncélos és 60 lövegről tudnak) adott parancsot az ellentámadásra. Az urivi hídfőtől északra védekező III. hadtest is küldött erősítéseket, de ezek a nagy hó és hideg miatt nem értek oda időben. A páncélosok szintén elakadtak a behavazott utakon.

Másnap a szovjetek további erőket vetettek be, és 10 km-es fronton teljesen áttörték a IV. hadtest védelmét. A havas, nyílt terepen a kiépített állások hiánya miatt az első vonalból kiszorított honvédek nem tudtak új arcvonalat kialakítani, és visszavonulásba, helyenként menekülésbe kezdtek. A résen özönlöttek át a szovjet egységek, és északra kanyarodva a III. hadtest hátába kerültek.

A scsucsjei kitörés

Január 14-én a scsucsjei hídfőből is kitörtek a szovjet csapatok, ezzel egyidejűleg a hadsereg déli szomszédja, a 8. olasz hds. ellen is megindult a támadás, amely gyorsan tért nyert, és az áttörő szovjet csapatok észak felé fordultak, a magyar arcvonal mögé.

Ekkor került sor a támadó szovjet T-34-esek és a 700. pc. csoport T-38-as harckocsijai közötti ütközetre, amely a német páncélosok súlyos vereségével végződött, a 36-ból 3 harckocsi és 3 rohamlöveg tudott visszavonulni.

Súlyos veszteségeket szenvedtek a támadók is: január 15-ig az urivi hídfőből támadó 132 szovjet páncélos közül 83 veszett oda, tehát - ekkor még - a magyar csapatok és a sebtében bevetett német erősítések minden hiányosság ellenére képesek voltak kemény ellenállásra.

A német felső hadvezetés megtiltotta a Cramer-csoport bevetését (az egész sztálingrádi arcvonalon ez volt a német hadsereg egyetlen tartaléka), ugyanakkor ismételten megtiltották a magyar hadsereg számára a visszavonulást (,,az utolsó emberig kitartani a Donon").

Január 15-re az arcvonal több darabra szakadt, több alakulatot teljesen bekerítettek (köztük a teljes III. hadtestet). A súlyos helyzet kialakulásában kulcsszerepe volt annak is, hogy Jány Gusztáv parancsnoksága betű szerint ragaszkodott a visszavonulást megtiltó hitleri parancshoz. Tették ezt még akkor is, amikor a német összekötő törzs vezetője (von Witzleben tábornok) egyértelműen célzott arra, hogy ő a visszavonulásra engedélyt parancs szerint nem adhat, de Jány ezt megteheti, mert ő nem a német hadsereg tisztje.

Több helyen (pl. Scsucsjétól délre,a 19. és 23. k.ho. körzetében) a támadás felváltás közben lévő csapatokat ért . Pánik tört ki, a menekülő csapatok összekeveredtek a fegyvertelen felváltó alakulatokkal. Az arcvonal órák alatt felbomlott, a katonák rendezetlen tömegben menekültek hátra.

Máshol a védekezést irányító parancsnokok rendelték el, hogy a fegyvertelen felváltó csapatok azonnal vonuljanak hátra. Ennek hatására sok reményvesztett honvéd eldobta fegyverét, és csatlakozott a visszavonulókhoz.

Felbomlás

Január 17-ére a hadsereg már felbomlóban volt. Hiába vetették most már be a Cramer-csoportot, a szovjetek megállíthatatlanul törtek előre, és már a hadsereg-főparancsnokságot fenyegették. A német összekötő törzs továbbra is a visszavonulást megtiltó parancsokat adott át, de szóban jelezték, hogy a ,,parancsokat a helyzetnek megfelelően kell kezelni".

Ekkorra azonban már nem volt kinek továbbítani a parancsokat: aki még nem esett el vagy nem fagyott meg, menekült vissza nyugat felé, ahogy tudott.

Január 18-án a bekerített III. hadtest kivételével már nem voltak magyar csapatok a Donnál.

A gyorsan mozgó szovjet ékek (harckocsik és sígyalogság) mélyen benyomultak a vonalak mögé, a fegyveres ellenállást megkísérlő csoportosulásokat megsemmisítették, az ellen nem álló menekülőket lefegyverezték, de utána hagyták őket tovább menekülni, a fegyverteleneket nem bántották. Ennek hatására még többen dobálták el fegyvereiket, és vánszorogtak a hómezőkön keresztül nyugat felé.

A felbomlott alakulatok a rendes utakat elkerülve vonultak vissza, egyrészt szovjet légitámadásoktól, másrészt saját tisztjeiktől és tábori csendőrségüktől való félelmükben. Több összecsapásra került sor a szintén visszavonuló, de rendezettebb és jobban felszerelt német csapatokkal, akik a honvédek maradék felszerelését erőszakkal elvették, illetve nem engedték őket az általuk megszállt falvakban éjszakázni.

A rendkívüli hidegben minden éjszaka a legyengült, lerongyolódott emberek ezrei fagytak halálra, az életben maradottak pedig tovább vánszorogtak. Melegedni, megpihenni az elpusztított, felgyújtott falvak tüzénél tudtak, táplálékul a megfagyott lovak húsát ették.



Forrás: Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban

Polgár Info

Doni áttörés emlékére

1943. január 12-14. között az oroszok áttörték a doni magyar arcvonalat, a 200 ezres seregből több mint 100 ezren soha nem tértek haza...

Indexkép
videó


Egy halálraítélt hadsereg emlékére - 69 éve kezdődött a doni áttörés




http://barikad.hu/sites/barikad.hu/files/images/don_kanyar.jpg

Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely értetek pereg.
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.

1942. november 22-én befejeződött Sztálingrádnál a 6. német hadsereg körülzárása - megkezdődött részekre szabdalása és fölmorzsolása. A gyűrű biztosítására - a felmentési kísérletek esélyeinek csökkentésére - 1942 decemberében a Vörös Hadsereg visszanyomta a Sztálingrádtól délre álló olasz csapatokat, majd 1943. január 12-én - részben ugyanezzel a céllal, részben a Voronyezs elleni támadás előkészületeként - a 2. magyar hadsereg által védett 200 km hosszú Don-menti terepszakaszon is támadásba lendültek a jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok.

A túlerejű offenzíva már az első napokban több helyen áttörte a hiányosan fölszerelt magyar csapatok védővonalát. Az eredetileg több, mint kétszázezres magyar hadsereg, amely már az előző hónapok hídfőcsatáiban is jelentős veszteségeket szenvedett (25-30 ezer fő), hatékony légierő és légvédelem, kellő számú páncélos-egység és páncélos-elhárító fegyver hiányában - de egyéb hadieszközökben és ellátmányban is problémákkal küszködve - fokozatosan tért vesztett, darabokra szakadt, megsemmisült. A kemény hidegben megfelelő téli ruházat nélkül harcoló, majd visszavonuló/menekülő katonákat az ellenséges golyókon kívül a fagy is tizedelte: több tízezren maradtak holtan a hófödte csatatereken. Ezeknek a napoknak a története a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartozik.

Magyarországnak nem volt - közvetlen - oka a Szovjetunió elleni hadba lépésre. A politikai vezetés döntését az a meggyőződés motiválta, hogy az első és második bécsi konferencián német támogatással visszakerült területek (Felvidék és Észak-Erdély) megtartásához szükség van a németek további jóindulatára. A háború első szakaszában ehhez egy jelképes fegyveres támogatás is elegendőnek látszott, a moszkvai csata után azonban megváltozott a helyzet. A németek most már egy teljes hadsereg kiküldését követelték, és a mind erősebben hangoztatott román ,,kontra-revíziós" igények miatt - most ők követelték vissza Észak-Erdélyt - a magyar kormány nem merte megtagadni a kérést. (Noha ekkor már látszott, hogy a Szovjetunió elleni háború nem az a sétagalopp, aminek a német propaganda eleinte feltüntette.)


http://barikad.hu/sites/barikad.hu/files/images/don1.jpg

Így 1942 január 22-én végül megállapodás született a 9 könnyű hadosztályból, egy páncélosdandárból és egy repülőkötelékből álló hadsereg felállítására és a szovjet frontra küldésére. A hadsereget a szombathelyi 3., a pécsi 4. és a miskolci 7. hadtest hadosztályaiból szervezték. Mivel a román fenyegetés miatt az értékesebb, jobban képzett katonaanyag nagyobb részét itthon akarták tartani, viszonylag magas volt a tartalékosok, sőt póttartalékosok (30-45 év közötti korosztály) aránya. Jelentős számban (20 %) soroztak a kivonuló egységekbe nemzetiségieket (főleg románokat), 10 % volt a munkaszolgálatra kötelezett zsidók és a baloldali mozgalmak aktivistáiból behívottak aránya.

A személyi állomány összetételének hiányosságait a felszereléssel gondolták ellensúlyozni. A frontra küldött csapatok ezért megkapták az országban rendelkezésre álló hadieszközök és szállítókapacitás felét, így az átlagos felszereltségű magyar katonai alakulatoknál jóval ellátottabbaknak számítottak (bár a harctéren hamar kiderült, hogy ez is sokkal kevesebb a szükségesnél). Kiszállításukra 1942 áprilisa és júliusa között került sor, az első harcokat június végén vívta a 3. hadtest, a legvéresebbeket - az 1943-as szovjet ellentámadásig - a 9. hadosztály, amely személyi állományának egyötödét már ekkor elvesztette.

Mindenesetre, a német csapatokkal szorosan együttműködő, sőt részben német hadsereg-csoportosításba tagolt (3. hadtest) magyar csapatok 1942 júliusában kijutottak a Donhoz. Itt az urivi, korotojaki és scsucsjei hídfőket védő szovjet csapatok ellen folytattak véres és csak átmeneti-, vagy rész-sikereket hozó hadműveleteket. Csak a korotojaki hídfőt sikerült tartósan birtokba venni, miközben 25-30 ezer ember esett el, sebesült meg, vagy került fogságba. Közben beköszöntött a tél, és a megfogyatkozott hadseregnek egy újabb nehézséggel kellett szembenéznie: a kegyetlen hideggel. (Egy korabeli filmhíradóban arról számol be az egyik parancsnok, hogy az őröket - vasráccsal fedett - parázsló faszénnel teli kis gödörre kellett állítani, hogy ne fagyjon le a lábuk: A katonáknak nem volt téli csizmájuk.)
http://barikad.hu/sites/barikad.hu/files/images/don2.jpg

De a felszerelésbeli hiányosságokkal legalább egyenrangú probléma volt, hogy a katonák zöme - érthető módon - nem tudott azonosulni a hadjárat hangoztatott céljaival:

,,...mi nemigen hittük, hogy 2000 km-re Magyarországtól a mi hazánkat védjük, és megnyerjük a háborút ... a mienk, az egy ilyen ,,mitlaufer hadsereg" volt, amelyiket odadobtak ... valószínűleg ... hogy eleget tegyenek Hitlernek a visszakapott területekért." (Sára Sándor: Pergőtűz c. filmjéből)

A hadsereg szétesésében ez a morális hátrány legalább akkora szerepet játszott, mint a megfelelő téli felszerelés és haditechnika hiánya.

És mégis, ilyen körülmények között is, számtalan példája akadt a hősiességnek, a katonai példamutatásnak, az erőn felüli harci teljesítménynek:

,,... egyszer azt veszem észre, hogy a hajlatban egyszerre mintha házak nőttek volna ki, óriási nagy tankok emelkednek ki. Tehát Potudánon az ellenség átkelt, és a harckocsival jön, már itt van. És én akkor ámulva láttam, bámultam ennek az ... egy zászlóaljnak bátorságát, akik a harctérre akkor jöttek ki fegyver nélkül, de most itt zsákmányolt fegyverekkel fel voltak fegyverezve. Bámulatos hidegvér. Az embereim az ellenséges harckocsik között járnak, tüzelnek. Egy hadnagyot látok, azt le is tiporja a gép, de végig tüzel. ... Közelben volt egy gépágyús százados, Kőnig, vagy Hőnig, vagy ilyen nevezetű, és belepuskázott ezekbe a harckocsikba, nem tudom mivel, de egypár harckocsi lángba borult. És ennek hatása alatt egyszerre ezek hátrafelé kezdtek vonulni, s anélkül, hogy nálunk kihasználták volna a lehetőségeket, visszavonultak." (Sára Sándor: Pergőtűz c. filmjéből)

,,Thurzó őrnagy zászlóalját január 16-án délelőtt érte a harmadik támadás; ezúttal is majdnem egy óráig tartó pergőtűz előzte meg. Az éjszaka folyamán lerakott aknák ismét nagy pusztítást végeztek az óriási tömegben özönlő orosz gyalogság körében. Valóságos hullahegyek tornyosultak az első - elhagyott - védelmi állások és a második védővonal közt. Az oroszok tanultak az első két támadás veszteségeiből, és tankjaikat ezúttal nem küldték a magyar vonalak ellen. Kétórás harc után az ellenség visszavonult. Thurzó őrnagy hangosbeszélőn engedélyt adott a szovjet szanitéceknek, hogy elszállíthassák a hóban jajgató, nyöszörgő és vonagló sebesültjeiket.
A zászlóaljparancsnok tudta, hogy kizárólag jól kiépített kettős védőállásaiknak köszönhetik -amivel meglepték az oroszokat -, hogy aránylag csekély veszteséggel visszaverték az ellenség támadásait." (Ifj. Fekete István: Zászlóalj a Don-kanyarban c. könyvéből)

A magyar hadseregnek voltak olyan egységei - igaz, az ellenséges főcsapástól viszonylag távolabbi frontszakaszon -, amelyek még január 28-án is eredeti állásaikban voltak, és csak ekkor kezdték meg fokozatos, rendezett - veszteségektől persze így sem mentes - visszavonulásukat. De a hadsereg zöme ekkor már szét volt verve. Az 1943 február-márciusi létszámjelentésekből kiderült, hogy az eredetileg 207 ezer fős hadsereg több, mint fele (!), kb. 120 ezer ember hiányzik. A Vörös Hadseregnek a januári offenzíváról beszámoló összegző jelentése 40 ezer magyar hadifoglyot említ, a halottak és sebesültek száma tehát kb. 80 ezerre, ebből a halottaké talán 40(-50?) ezer körülire tehető.

A Voronyezs melletti Rudkino-ban magyar pénzből épült katonai temetőben tizenhétezer - magyar katonai térképek és a környékbeliek visszaemlékezései alapján megtalált és azonosított - magyar katona alussza örök álmát, a közeli Boldirovszkaján nyolcezer. Ezenkívül Oroszországban további kétszáz kereszt és márvány-tábla emlékeztet az egykori 2. magyar hadsereg orosz földben nyugvó katonáira.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rohadtul nem értem miért félnek az Árpádsávos zászlótól ,az
  2014-01-11 18:36:21, szombat
 
  Rohadtul nem értem miért félnek az Árpádsávos zászlótól ,az itt élő zsidók!

Magyarország zsidónak nevezett állampolgárainak jogait nem Árpád-sávos zászlók alatt kezdték el korlátozni. (Ráadásul részben a magyarországi zsidóságnak a náci Németországtól való védelme okán, ami ugyan nem a témához tartozik, de elég lényeges. Ha nem lettek volna a zsidótörvények, akkor a németek már 1939-ben bevonulnak Magyarországra.*) A zászló tehát, amely alatt a zsidókat faji törvényekkel korlátozták: piros-fehér-zöld.

Magyarországról a zsidókat nem Árpád-sávos, sőt még csak nem is nyilas zászlók alatt kezdték el deportálni, hanem a megszállók vörös zászlaja és a Sztójai bábkormány - ismét csak - piros-fehér-zöld zászlaja alatt.

Amikor a németek megszállták Magyarországot 1944 március 19-én, és elkezdték a vidéki zsidóság deportálását, a zászlónk: piros-fehér-zöld.

Horthy fiát és a tervezett kiugrás katonai szervezőjét Bakay Szilárdot elrabolják a németek. A megzsarolt Horthy miniszterelnökké nevezi ki Szálasit, majd lemond. Az ún. nagy zsidómentési akciója** után Horthyt bezárják, és a háború végéig bezárva tartják. A puccs idején majd később is az állami zászló a piros-fehér zöld.

Az 1944 októberében a németek által hatalomra juttatott nyilasok szintén a piros-fehér-zöld állami zászlót zászlót használták, azaz átvitt értelemben piros-fehér-zöld zászlók alatt lőtték a Dunába a gettóból megszökött zsidókat azon a télen. Igaz, akkorra már levették a koronát a kormányzói zászló címeréről, s egy új nyilaskeresztes címert vezettek be, de az állami zászlót nem volt idejük átalakítani. (Arra sincs egyébként adat, hogy akarták volna.) Az mindvégig a piros-fehér zöld zászló maradt.

A nyilasok mindvégig nem hivatalos jelképként, pártzászlóként használták a Hungarista zászlót, amiből tehát sosem lett állami zászló. A nyilas tervekben szerepelt ugyan a nemzeti trikolor mellé kiteendő Árpád-sávos régi magyar nemzeti zászló rendszeresítése, de erre már nem kerülhetett sor.

Mindebből csak az következik, hogy a zsidóknak a piros-fehér-zöld zászlótól kéne félniük! Vagy ha a csíkoktól félnek, akkor féljenek már az amerikai zászlótól is egy kicsit.
Akinek traumát okoz a piros-fehér-zöld, az Árpád sáv ,annak ajánlom az öszödi böszme,ezen esetben figyelemre méltó tanácsát:"el lehet innen menni!"
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Amerikai tervek terroristák Romániába történő telepítésére
  2014-01-11 18:34:02, szombat
 
 
Amerikai tervek terroristák Romániába történő telepítésére

Ilja Harlamov

10.01.2014, 12:02


© Kollázs: Oroszország Hangja

Washington tervei miatt Románia területén feszültséggóc jöhet létre. Ennek a tervnek a megvalósítása nemcsak Romániának, de a közeli szomszédjainak is fejfájást okozhat. Az USA az ENSZ támogatásával Romániába telepítené a Nép Szent Harcosai (Modzsahedin Halk) nevű iraki székhelyű iráni ellenzéki szervezet több ezer képviselőjét.
A civilizált közösségnek a radikálisokról való gondoskodása egyszerű okkal magyarázható: a modzsahedek missziójukat az Iránnal való harcban látják, a Nyugat pedig minden módon Teherán meggyengítésére törekszik.

Irán és Irak a Nép Szent Harcosait terrorszervezetnek tekinti. Kezdetben az Európai Unió és az Egyesült Államok is terroristáknak tartotta a szervezet tagjait. De nemrégiben törölték a terrorcsoportok listájáról. Világos, hogy miért. Az ellenségem ellensége a barátom képlet alapján.

Egyelőre a washingtoni törekvések eredménytelenek, még akkor is, ha olyan országot szemeltek ki, amely nem kis mértékben függ a washingtoni politikától. Nem titok, hogy az USA nyíltan és közvetett módon is pártfogolja Romániát, geopolitikai érdekei objektumának tekinti az országot. Így elvileg ennek a pártfogásnak megkérheti az árát, ami az adott esetben azonban eltúlzott.

Egyes adatok szerint a modzsahedek áttelepítéséről szó volt John Kerry amerikai külügyminiszter és romániai kollégája, Titus Corlatean decemberi brüsszeli találkozóján. Egy ével korábban a Modzsahedin Halk gerillái egy-egy csoportjának ,,átvételére" vonatkozóan készségét fejezte ki Németország és Albánia is. De a szervezet vezetősége a kompakt elhelyezés híve, és azt akarja,hogy az iraki amerikai támaszpontot elhelyezett háromezer személyt egy helyre telepítsék. Ennyit azonban nem vehetnek át sem a német, sem az albán hatóságok, miután ez túlságosan veszélyes lenne. A terroristák vezetői nehéz helyzetbe kerültek. Senki nem akarja befogadni őket, Irakban pedig - ismeretlenek - rakétatámadásokat indítanak ellenük. A szervezet aktivistái a jelenlegi iraki kormányt látják a támadások mögött, már csak azért is, mert a bagdadi kabinet nyíltan sürgeti a radikálisok kitelepítését az ország területéről.

Az amerikai terv veszélyes, de megvalósítása kevéssé valószerű - jelentette ki Szergej Gyemigyenko szakértő.
Az ideológiai és katonai felkészítésben részt vett személyek nagy csoportjának áttelepítése egy nem túl stabil európai régióba, nem járul hozzá a nyugalomhoz. Ezért ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége kicsi. A román hatóságok tudatában vannak a veszélyeknek, hiszen a gerilláknak specifikus a pszichológiai, mentális viselkedése. A ,,hitetlenek" elleni háborúra vannak orientálva, ezen kívül máshoz nem értenek. Ha azonban az adott forgatókönyv mégis megvalósulna, ez még inkább kiélezné a harcot Európában az iszlám radikalizmussal. Annál is inkább, mert látható, hogy az európai különleges szolgálatok nem tudnak mit kezdeni az Al-Kaidának az európai kontinens déli részén aktívan működő tagjaival.

http://hungarian.ruvr.ru/2014_01_10/Amerikai-tervek-terroristak-Romaniaba-torteno -telep-tesere/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
De ha egyvalaki, egyszer kiáll, és kimondja a valót: azt, ho
  2014-01-11 18:32:27, szombat
 
 

De ha egyvalaki, egyszer kiáll, és kimondja a valót: azt, hogy az egész k.b.sz.tt "rendszerváltás" miatt szív most mad 10 milliónyi magyar, miközben néhány tízezren virulnak, nos, akkor eljön az igazság pillanata!
Ez a pillanat lesz az, amikor Valaki (ma még nem tudni ki) mértékadó körökben, megfelelő helyen és időben kimondja, hogy a rendszerváltás hatalmas tragádiája volt a magyar nemzetnek, olyan tragédia, amely felülmúlja a II-ik világháborús veszteségeket is!
Az emberveszteségünk konkrétan vetekszik a háborús veszteségekkel, igaz, most nem a zsidók ellen irányul a nemzetpusztítás, talán ezért tart (még) ki a hazugság áradat!
Az ország elvesztette szinte teljes iparát, mezőgazdaságát, mindent, ami élhetővé tette az országot!
Soha nem látott migráció van folyamatban, ami egyre csak növekszik!
Minden paraméterben stabilan lefoglaljuk a sereghajtó pozíciót az EU-ban, ami a szegénységet, elmaradottságot illeti!
Ezek a folyamatok 1989-en kezdődtek, amikor egy lánglelkű ifjú elmondta azt a bizonyos beszédet, amely elindította a magyarság legújabb kori pusztulását!
Ez az ember vezeti ma az országot, immár másodszor, a Sátán kegyelméből - talán Isten is figyel rá, és lesz gondja arra, hogy helyreálljon az értékrend!
Mert előbb utóbb minden, és mindenki az őt megillető helyére kerül, ez az élet egyik legnagyobb tanulsága!
Orbán, és társai is elfoglalják majd az őket megillető helyüket a magyar történelem könyvekben, de akkor már nagyon rossz lesz viselni ezt a családnevet, amelynek hallatán már most is csak köp egyet az utca embere..

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Állami monopólium lesz a horoszkópkészítés
  2014-01-11 16:49:38, szombat
 
 
Állami monopólium lesz a horoszkópkészítés

2014. január 11., szombat

Megváltoznak a csillagképek elnevezései is, a horoszkópokat egy állami intézet küldi majd ki.

joslas 2014.jpg

"Az nem járja, hogy mindenféle jött-ment mondja meg a jövőt. Egy irányba kell haladnunk, ez a jobban teljesítés feltétele" - Budai Gyula horoszkópügyi miniszteri biztos. A horoszkópokat egy írókból, közgazdászokból, jogászokból és képzőművészekből álló elit csapat írja majd.

Íme egy példa: "Holnap egy kormányablak előtt várva egy rég nem látott Kerényi Imre-hasonmással fut össze, aki közli önnel, hogy jobban teljesít. A hónap végén pedig ne csüggedjen: váratlanul közpénz áll a házhoz egy közbeszerzés sikeres elnyerése miatt."

Ezzel párhuzamosan új elnevezéseket is kapnak a csillagjegyek. Például aki, május 21. és június 21. között született, annak már nem Ikrek lesz a csillagjegye, hanem a Nemzeti Együttműködés. Még nem döntöttek mindegyikről, de az biztos már, hogy a Nyilast a Rezsiharcos váltja.

http://hircsarda.blog.hu/2014/01/11/allami_monopolium_lesz_a_horoszkopkeszites
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Újabb zsidó varázslat: Megjelent a kóserlottó
  2014-01-11 16:46:15, szombat
 
  Újabb zsidó varázslat: Megjelent a kóserlottó
2014. január 11. 12:48
Hunhír.info

Egy jeruzsálemi cégnek sikerült a rettentő befolyásos és rettentő konzervatív Naftáli Nussbaum rabbitól engedélyt, sőt, áldást szereznie az által forgalmazott sorsjegyekre -írja az Ynet News. A ,,Gvir Lottó" játékmenetében igazából nem sokban tér el riválisaitól, az állami Mifal Hapayistól vagy az amerikai cégek által forgalmazott sorsjegyektől.

A különbség a rabbi tanúsítványa szerint inkább abban áll, hogy a Gvir garantáltan ,,erkölcsös és istenfélő" emberektől származik, ezért vásárlása egyáltalán nem bűn.

Nussbaum az úgynevezett haredi irányzat nagy tekintélyű rabbija. Ez az ultraortodox felekezet vallja, hogy csak a Messiás eljövetele teremtheti meg az új zsidó államot, ezért a mai Izrael csak egy pragmatikus kompromisszum, nem az ,,igazi" - értsd: a Bibliában megjövendölt - Izrael. Ezért a harediknek a világi állammal való viszonya igencsak bonyolult és ellentmondásos. Sokan egész életünkben a bibliaiskolák - ,,jesivák" - falai között maradnak, ezáltal a törvények szerint felmentést kapnak a katonáskodás alól. Ezen privilégiumuk azonban pont mostanában van megszűnőben. A jesivákban tanulásért a haredik az államtól pénzjuttatásban is részesülnek, de ennek összege nagyon alacsony, ezért a legtöbben ,,világi" foglalkozást űznek.

A haredik a hatmilliós Izraelben mintegy 700 ezres közösséget alkotnak, de a körükben mért évi hat százalékos (!) népszaporulatnak köszönhetően - ők ugye nyilván nem használnak semmilyen fogamzásgátlót - a haredik számaránya folyamatosan növekszik. Emellett a közösség politikailag is igen zárt, a szavazataikkal a knesszetbe juttatott Sasz vagy az Egyesült Tóra pártok nagy súllyal bírnak a hektikus politikai életben.

A szokásaiban igen archaikus hagyományokat ápoló haredi közösségben értelemszerűen óriási befolyása van a rabbik szavának - még akkor is, ha formálisan az üzlet vagy a vásárlások során a Nussbauméhoz hasonló deklarációk nem bírnak kötelező érvénnyel. Ezért a Gvir lottó szinte az összes szerencsejátékos haredire számíthat.

A lottó erkölcsösségét egyébként az igen sokszínű zsidó vallás különböző ágazatai különbözőképpen értékelik: az askenázik álláspontja szerint egy dolgozó ember fel van jogosítva a szerencsejátékra is, a szefárdok viszont a lottózást bűnnek tartják.

index

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=71800
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ángyán József: A patkánnyal a fényen kell harcolni
  2014-01-11 16:04:20, szombat
 
  Ángyán József: A patkánnyal a fényen kell harcolni

Interjú: a volt államtitkárt szerint a helyben lakó gazdák alig 35 százaléka kapott termőföldet
Nemrégiben látott napvilágot Ángyán József legújabb, sorrendben immár ötödik jelentése a földekről. A tanulmányból lapunkban több elemzést is közöltünk. Interjúnkban egyfajta összegzésre kértük a volt államtitkárt arról: milyen következtetéseket vont le az eddigi adatokból? Kíváncsiak voltunk, hogy feltáró munkája miatt továbbra is kerülik-e őt volt fi deszes frakciótársai. Megkérdeztük azt is: szerinte befolyásolják-e a tavaszi választások eredményét a napvilágra került visszás földügyek?

− Az eddigiekhez képest mi az újdonság a mostani jelentésében?

− Az egyik, hogy ez immár a teljes országra kiterjed. Először Fejér megyével foglalkoztam, aztán Borsoddal, később hozzátettem még Baranyát, a negyedikben már nyolc megyét elemeztem, ami már akkor is csaknem nyolcvan százalékban lefedte a földügyeket. Most viszont teljes körűen feldolgoztam a 19 megyét, azt a több mint 32 ezer hektár, amelyet 2013. szeptember 1-jéig bérbe adtak. Tehát nem ,,mintát vettem", ahogyan azt mondani szeretik egyesek, azzal érvelve, hogy itt-ott kiemeltem valamit az adatsorokból. Nem, itt az összes, majdnem 1600 pályázat érintett.

− Milyen arányban talált köztük olyanokat, amelyeket nem tart igazságosnak vagy erkölcsösnek?


Ángyán József: Egyszerűen a hazugság zavar
Fotó: MTI - Soós Lajos − Nem azt kerestem, hogy politikailag hol lehet belekötni az eredményekbe. Egyszerűen a hazugság zavart és zavar jelenleg is. Ki kellene állni az emberek elé, és megmondani az igazat, vagyis azt, hogy nagybirtokot építenek, és tőkés társaságoknak adják a földet. Arra voltam kíváncsi, hogy a kormányzati propagandában gyakran hangoztatott állítás, miszerint a helyben lakók, a fiatalok, a ,,kérges tenyerűek", a valódi földművesek nyertek, mennyire állja meg a helyét. Mert lehet, hogy én tévedek, és tényleg igazuk van. A tényekből világosan kirajzolódik, hogy például a helyben lakók alig 35 százalék körül kaptak földet. S ebben az arányban már benne vannak azok a ,,vándorcégek" és hirtelen betelepülők is, akik a pályázat miatt váltottak székhelyet: például az a salgótarjáni építőipari cég, amelyik a kishantosiak elől halászta el a területek egy részét. Ha az ilyen vállalkozásokat kivesszük, még 35 százalék sincs a helyben lakók aránya. Vagyis a földek kétharmadát külső cégek vitték el. A másik propagandaállítás az volt, hogy tőkés társaságoknak nem adnak földet. Ezért aztán külön is készítettem gyűjtéseket arra, hogy a tőkés társaságok hogyan szerepelnek. Azt is megnéztem, hogy mennyit nyertek pályázatokon, s mennyit megbízási szerződéssel. Azt láttam, hogy mondjuk a csongrádi Héjja Testvérek kft.-je - hogy ne mindig a felcsúti polgármestert, Mészáros Lőrincet hozzuk fel példaként - pályázati úton tizenegy szerződéssel több mint 1000 hektárt kapott Bakson, ami az ebben a megyében bérbe adott összes terület több mint nyolcvan százaléka. De ezenfelül kaptak további 107 darab földrészletet megbízási szerződéssel is. Amiről nem tudni, hány hektár, mert a Nemzeti Földalapkezelő nem ad ki ilyen adatokat.

− Nem lehet elvitatni, hogy szakmájából adódóan - hisz a civil életben ön tanítással és tudományos kutatással foglalkozik - nemcsak az adatok összegyűjtéséhez, hanem azok elemzéséhez is ért.

− Ezek hivatalos adatok, mindenki rendelkezésére állnak, csak össze kell rakni őket. Harminc éve ilyen elemzéseket végzek. Világosan látom, ha van olyan két-három cég, amelyik ugyan eltérő nevekkel nyert földet, de a gazdálkodási adataikból kiderül, hogy kapcsolatban vannak egymással. Általában a legnagyobb cég integrálja a másik kettőt-hármat, holdingszerűen működnek, központi irányítással. Ha ezeket összesítjük, több ezer hektáros, valójában egy kézben lévő birtoktesteket találunk.

− Mit gondol, összefüggésben lehet a közelgő választásokkal, hogy az utóbbi időben felgyorsulni látszik a pályáztatás, az eredményhirdetés?

− Ebben nem látok tisztán. A közvélemény-kutatási adatok azt sugallják, hogy a Fidesz népszerűsége vidéken nem csökkent, akár újra nyerhet, emiatt nem lenne ok sietni. Van viszont egy másik magyarázat. Május elsejétől szabad lesz a földpiac, s talán úgy gondolják, addigra birtokon belül kell kerülni minden havernak. Eddig a dátumig az állami földek sorsát rendezni kellene, hisz ha húsz évre tartós bérbe adják, akkor nem lesz külső ajánlat. A másik érdekesség, hogy a bérlőnek elvileg elővásárlási joga van az állami földekre. Teszem föl, ha az állam úgy döntene - ezt csak vizionálom persze -, hogy mégis nehéz a gazdasági helyzet, s az állami földvagyon egy részét is értékesíteni kellene, hát akkor először a bérlőknek kellene felajánlani azokat. Most a körön belül lévőknek húsz évük lesz rá, hogy rendezzék soraikat, s akár később tulajdonsokká is váljanak. Akkor már a liberalizált földpiac nem olyan rossz ,,buli", hisz ők értékesíthetik majd magasabb áron az ,,ócsítva" megszerzett földeket.

− Hallani olyan érveket, hogy még mindig jobb a kormányközeli tőkés, ha magyar, mint a külföldi befektető. A lényeg, hogy a föld ne kerüljön idegen kézbe.

− A helyiek szempontjából teljesen mindegy, Józsefnek, Sándornak vagy Helmutnak, esetleg Billnek hívják-e a tulajdonost, ha elviszi a hasznot a faluból.

− A másik állítás, hogy nem is olyan nagy biznisz a földhaszonbérlet, hisz a területalapú támogatások egy aszályos, rossz év esetén csak a veszteségeket mérséklik, ebből a pénzből nem lehet meggazdagodni.

− Azért ez nem olyan rossz biznisz. Az állami föld olcsó, 1250 forint az aranykoronánkénti bérleti díja, ami nagyjából fele a piacinak. Az új földesurak közül sokan nem is foglalkoznak azzal, hogy termeljenek: elvégzik a gyomtalanítást, mert azt muszáj, kifizetnek munkadíjként hektáronként mondjuk 25 ezer forintot, egy átlagos, 20 aranykoronás földért 25 ezer forint bérleti díjat, és közben felvesznek rá 69 ezer forint területalapú támogatást. Ez majdnem harmincszázalékos tiszta és biztos haszon. Ráadásul a nagyoknak óriási versenyelőnyt jelent, hogy komoly összegeket kapnak fejlesztésre is, a kicsik pedig nem jutnak hozzá ezekhez a forrásokhoz. Sőt. Olyan ,,életképességi határokat" húznak, hogy a kicsik már be sem tudják adni a pályázatukat. Erre mondom én, hogy abszurd a helyzet, mert egy nagy tőkeérdekeltség tevékenységével a közjóhoz alig hozzátéve valamit - pláne, ha még az adót sem itthon fizeti be, mert a cégét elviszi mondjuk Szingapúrba - a közös kasszából kiemelhet például négymilliárdot, miközben a tanyafejlesztési programra ugyanabban az évben egymilliárd jut. Háromszázezer ember él tanyán, ők is magyarok, a mieink, de rájuk csak ennyi jut. Egyetlen nagytőkés vállalkozó négyszer annyit kap, mint 300 ezer ember. Körülbelül ez a szisztéma. Ehhez képest a területalapú támogatás már csak hab a tortán.

− A vidékfejlesztési tárca szerint nagyjából egymillió sertéssel van most több az országban, mint 2010-ben. Egyetért azzal, hogy ez pozitív hozadéka a földhaszonbérleti pályázatoknak?

− Attól tartok, hogy sok esetben csak papíron nőtt az állomány. A helyi gazdák gyakran elmondják, hogy ,,lízingelt" állatszaporulatokról lehet beszélni, vagyis X. kölcsönadja Y.-nak a csordát, az bemutatja, így megy ez. Ide-oda csoportosítgatják az állatokat. Ráadásul nincs teljes körű ellenőrzés, ötszázalékos mintát kell venni minden évben, tehát átlagosan húszévenként kerül sor ugyanarra a bérlőre. Ez azért elég kényelmes helyzet, különösen akkor, ha tudjuk: a hivatalokban mondják meg, mikor honnan legyen a minta.

− Elég elkeserítő képet fest...

− Nekem ebből az egészből az az olvasatom, hogy ez a fajta kapitalizmus össze fog dőlni, s abba az irányba fog elindulni a világ, amerre Ferenc pápa tart. Ő ismeri a nyomornegyedek világát, látja, hogy kettészakad a világ, tudja, hogy ez az igazságtalan állapot tarthatatlan. A saját kis harcomat, mozgalmamat, ha úgy teszik, én is ez ellen indítottam el a földügy területén. Hisz azért sokkal többen vannak itt tisztességes emberek, mint maffiózók. Az nem lehet, hogy szó nélkül eltűrjük, amint egy néhány száz főből álló ,,banda" most már évtizedek óta kirabolja az országot. Nyilvánosságra kellene mindent hozni. Csúnya a hasonlat, és nem is fognak szeretni érte, egyszer Szolnokon egy gazda nagygyűlésen már elmondtam : a patkánnyal nem szabad a csatornában megütközni, mert ott ő van előnyben. Ki kell hozni a fényre. Az az esélyünk van, hogy amit lehet, tényekkel, bizonyító erejű adatokkal alátámasztva fehéren feketén kiterítünk az emberek elé. Bízom a nyilvánosság és a tisztességes emberek összefogásának erejében.

− A következő hetekben fogják kihirdetni azoknak a földbérleti pályázatoknak az eredményeit, amelyek bérleti szerződése 2017 tavaszáig jár le: még több mint százezer hektárról beszélünk.

− Bábonymegyer, Lepsény vagy éppen Kajászó környékén még mindig sokan reménykednek. De elismerem: nem mindenhol ugyanakkora a földéhség az országban, van, ahol tényleg alig akad jelentkező a területre. Más kérdés, hogy ha ez a jelentkező közismert és befolyásos, akkor sokan eleve el sem indulnak ellene. Ahol korábban nagybirtok volt, és az emberek megszokták, hogy a nagygazda mondja meg, mit kell csinálni, ott kisebb az önálló gazdálkodás iránti igény. Az Illyés-féle puszták népének inkább az önkéntes szövetkezés lenne megoldás, ha összeállnának negyvenen-ötvenen, és az állam segítené őket. De például Karcagon vagy Bács-Kiskunban az erős, egyéni paraszti gazdálkodási kultúra még ma is él, itt az emberek inkább önállóan gazdálkodnának.

− A nemzeti parkos területeken már kisajátítási eljárások is indultak: a jelenlegi magántulajdonosoktól az állam visszaveszi a korábban kárpótlásként kapott földeket. Mit gondol, ezeket is bérbe adják majd?

− A nagy egybefüggő - különösen például a nemzeti parki - területek igen attraktívak. Egy onnan származó termék értéke magasabb a piacon, és ez sokak számára vonzó lehet. Rebesgetik, hogy egyes vidékeken akár tízezer hektáros ilyen nagybirtokok is kialakulhatnak. Kíváncsian várom az ottani nyertesek névsorát, vannak arra utaló jelek, hogy az a lista már egy politikusi nagybirtokosi réteg kialakulását jelzi majd.

− A személyes sorsa miként alakult az után, hogy lemondott az államtitkári posztról, majd tavaly júliusban, a földtörvény elfogadása után a frakcióból is kilépett?

− Nem vagyok Fidesz-tag, így ki sem kellett zárni engem. Nincs kapcsolatom az úgynevezett ,,nagyfiúkkal", de nem is volt. Orbán Viktorral akkor beszéltem hosszabban, mikor felkért az államtitkári posztra. Az egyszerű frakciótagok egy része kifejezetten haragszik rám: rontok néhány karrierelképzelést, mert úgy gondolják, a földügyek talán a választási eredményt is befolyásolhatják. A másik kör inkább fél. Úgy gondolja, talán nem is alaptalanul, hogy ha a gyerekei jövőjét, családját, egzisztenciáját meg akarja tartani, akkor nincs más lehetősége, hallgatnia kell. Elkerülnek, látom rajtuk, hogy nem lenne kellemes, ha meglátnák őket, amint velem beszélgetnek. De érdekes: én a parlamentben a padsor szélén ülök, s amikor el-elmennek mellettem, van, aki megfogja a karomat, s megszorítja. Lopva, hogy ne vegyék észre. Hihetetlen, hogy egy képviselőnek ilyen módon kell kifejeznie a szimpátiáját. Nem jöhet oda a büfében hozzám, de mégis tudtomra akarja adni, hogy a lelkiismerete neki is mást mond. Elindítottam egy mozgalmat, a Tisztesség és Emberség Szövetségét, ami nem kevesebbet céloz, mint nyilvánosságot teremteni az ügyeinknek. Erkölcsi megújulásra van szükség. Az embereket rá kell ébreszteni arra, hogy az egyenes és igaz beszéd felette áll minden kuszaságnak. A jelenlegi politikai elit azonban erre a tiszta beszédre teljességgel alkalmatlan, a szavak és tettek egységét pedig nem is ismeri. A még szűkebb értelemben vett személyes sorsomról annyit, hogy mind az öt gyerekem Magyarországon él, itt próbál boldogulni, még ha olykor szélmalomharcot vív is. Tavaly év végén megszületett az első unokám. Ha azt kérdené, milyen sorsot látok előtte, azt felelném: folytatva a családi hagyományokat, bármi történjék, ő sem fog elmenekülni innét.

Infó: A cikk eredeti változata a 2014.01.11-i Népszabadságban olvasható.


http://nol.hu/belfold/20140111-a_patkannyal_a_fenyen_kell_harcolni
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jegyzőkönyv: A Fidesz mellett Balczó és a MIÉP szavazta meg
  2014-01-11 12:06:14, szombat
 
  Jegyzőkönyv: A Fidesz mellett Balczó és a MIÉP szavazta meg a devizahitelezést

11 jan 2014

A Fidesz kormány mellett a MIÉP, Csurka, Balczó, Lentner, ifj. Hegedűs stb nyomott igent a családokat földönfutóvá tévő tervezetre 2001-ben. A MIÉP, szavazóit és tagságát elárulva ekkora már a Fidesz nem hivatalos külső kiszolgálójaként működött, később erre rá is fizetett. A hasonló járszalagra került Jobbik is efelé tart. A 2001-es szavazás jegyzőkönyve alább. Az akkor elfogadott törvénnyel adtak zöld jelzést a nyakló nélküli devizahitelezésnek, amelynek következtében ma 400 ezer magyar embert fenyeget kilakoltatás (lakásuk már zár alatt), és további 1 milliót érheti utol a végzet 1-2 éven belül. A cél nyilvánvaló volt, a magyar gazdaság megszerzése után a gyarmati megszállás alá került magyarok kiforgatása ingatlanjaikból. Az is egészen biztos, de nem mentség, hogy sok képviselő azt sem tudta miről szavaz. Ilyen emberek “képviselhetnek" másokat, ma is.

devizahitelAz Orbán kormány (Fidesz-MDF-FKGP, pontosabban a Túri Kovács féle áruló FKGP, mert a kisgazdák szétverése ekkor már folyamatban volt) 2001-ben elérkezettnek látta időt, hogy bevezesse a devizában történő gazdasági műveleteket, kiszolgáltatva az ország gazdaságát a külső körülményeknek. Varga Mihály akkori pénzügyminiszter, jelenlegi gazdasági miniszter így érvelt a devizaliberalizáció és a devizában végezhető gazdasági műveleteket lehetővé tévő törvénytervezet mellett:

“A devizaliberalizáció következtében módosulnak a törvénynek az adófizetés módját előíró szabályai. A külföldön történő számlanyitás szabadságára tekintettel rendezni kell, hogy az adót belföldi bankszámláról és forintban kell teljesíteni. Magyarországon a forint továbbra is a törvényes fizetőeszköz. Ennek megfelelően az adóhatóság sem utal ki devizában, és nem teljesít kiutalást külföldi bankszámlára. Csak a jogszerűen teljesített fizetésekre igaz a fizetés időpontjára vonatkozó hatályos rendelkezés, amely a teljesítés időpontját az adózói bankszámla megterhelésének időpontjával azonosítja. Az előírásoknak meg nem felelő módon teljesített adófizetések esetében a befizetés időpontjának az adóhatóság számláján történő jóváírás minősül.

A forint konvertibilissé válása következtében a belföldi adózók is köthetnek ügyletet devizában, ezért a forgalmi adó- és a fogyasztási adó-elszámolások során tisztázni kell, hogy az adófizető és a visszaigénylő ugyanazon a napon érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamot köteles alkalmazni." (Varga Mihály, Orbán pénzügyminisztere, 2001)

Látható, az Orbán által személyesen támogatott jogszabály tette lehetővé a családok devizában történő eladósodását. Az előterjesztésben szó sem volt középárfolyamról, meg az árfolyamkockázatok mérsékléséről, Orbánék egyszerűen szabadon engedték a bankokat, a lízingcégeket.

Az illetékes bizottságban egy nem egészen 3!!!! perces ülés keretében a Fidesz-Túri Kovács féle Kisgazda-MDF kormánypárti képviselők átverték a javaslatot, így szabaddá vált az út, hogy a jövőben családok százezrei vállaljanak pénzügyileg életveszélyes kockázatot.

Ezután az első Fidesz kormány, annak koalíciós partnerei és a MIÉP boldogan szavazta meg a devizahiteles jogszabályt 2001 november 12-én.

Jegyzőkönyv még egyszer, itt.

Ettől a ponttól, valamint Járai gyalázatos jegybankelnökségétől kezdődött a magyarok kilátástalan vergődése a devizahitelezés csapdájában. Vicces, de a korabeli MIÉP-es képviselők is megszavazták a törvényt, többek között a már elhunyt Csurka, az ifj. Hegedűs püspök, vagy a Parlament mostani Jobbikos alelnöke, Balczó Zoltán is. Az MSZP-SZDSZ ekkor egyöntetűen elutasította a devizahitelezést lehetővé tevő jogszabályt.De csak akkor, később ők is lelkesen besoroltak: http://pestisracok.hu/szocialista-paktum-pecsetelte-meg-a-devizahitelesek-sorsat/

lorincimagazin.blog.hu nyomán magyarhajnal.com


http://magyarhajnal.com/jegyzokonyv-a-fidesz-mellett-balczo-es-a-miep-szavazta-me g-a-devizahitelezest/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda ....
  2014-01-11 11:57:26, szombat
 
  Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda ....
2014. január 11.

Így írt a Fideszről a megint nagy Fideszes Bayer Zsolt, amikor még még a Népszabadság csapatát erősítette. Az írás kelte 1994. október 21.
Címe: Adalékok a nagy Fidesz-leleplezéshez.

,,Most biztosan nem kéne megszólalni. Mert hát kit érdekel az egész? Kaptak öt százalékot, éppenhogy becsúsztak a parlamentbe fideszék. Fidesz? Ugyan kérem! Aztán meg én igazán jókor váltottam. Éppen jókor.

Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végső bukás után menekültem el. Hja kérem, fontos a jó ritmusérzék. Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az igazi okokról. Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc. Mindjárt csókos gyerek lettem. Most itt az idő az árulásra: igen, én az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek..."

Megjegyzés: Vastag bőr a képen! A Fidesz-alapító Zsoltika átnyargal a Népszabadsághoz, leleplezi a Fideszt, majd visszasomfordál a nagy lóvé miatt a Fideszhez, és azóta már rendszeres résztvevője a híres békemeneteknek is. A Fidesz mostanában bizonyítja egyébként, hogy mennyire szereti a magyar embert megszorítással, ezerféle különadóval megrakni azért, hogy ő jobban élhessen. A haverok, a mutyi, a hanta, a maffia, az offshore (adóelkerülés) országát csináltak a hazánkból.
SVPSZ
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Orbán betiltotta a Becsület Napját, mert a Magyar Hajnal csa
  2014-01-11 11:56:19, szombat
 
  Orbán betiltotta a Becsület Napját, mert a Magyar Hajnal családpárti!

10 jan 2014

Többek közt ez szerepel a törvénytelen indoklásban, benne a titkosszolgálat anonim megjegyzésével, 30 évre titkosítva! Ahogy bűn az Arany Hajnallal való kapcsolatfelvétel és az izraeli gyarmatosítás ellenzése is - az ÁVH szerint A teljesen törvényellenes, cionista politikai indoklást láthatóan a zsidó Tett és Védelem alapítvány diktálta. Az is egyértelmű a dokumentumokból, hogy az AH valóban a rendszer ellensége, hiszen kezdő mozgalomként is vele vannak elfoglalva a szervek, és nem mondjuk a drogmaffiákkal. A kábítószer mindenhol akadálytalanul kapható, a cigány terrorizmus szabadon tombol, a korrupt főrendőri maffiát is kiengedték már a Vizoviczki ügyben, s egy rasszista zsidó szekta is állami támogatást kap azért, hogy magyarokat jelentgessen fel. Az ügyről a jobbikos pártsajtó is hallgat, hiszen ők már a rendszer részei.

Szabó Tamás, az MHM egyik alelnöke régi motoros, évek óta főszervezője a Becsület Napi megemlékezéseknek. Mint lapunknak elmondta, ilyen ‘indokokkal' utoljára a népirtó Rákosi rezsim alatt éltek a szervek. Aki kampányolással és rátelepedéssel vádolja az MH-t, annak a tények:

Az MH több tagja hosszú évek óta szervezője vagy résztvevője a Becsület Napjának. Aki szerint megemlékezésen nem illik megszólalni: többször is voltak már (politikus)szónokok az eseményen. A Jobbik pedig minden március 15-én kampányol és felszólal, ahogy mindenki, ahelyett, hogy csendben emlékezne, ugye?

Aki viszont erre a rendezvényre is megpróbált idén először sunyi módon rátelepedni, az éppen a HVIM-Jobbik. Ennek részleteiről később.

A rendőrség egyetlen betűt nem tud idézni az MH programjából, ami törvénysértő volna, mégis erre hivatkozik (hazudik), ahogy az Arany Hajnallal és olasz testvérszervezetükkel sem törvénytelen felvenni a kapcsolatot. Budaházy Györgyöt idézzük itt:

- A programból semmi btk-ba ütközőt nem tudtak idézni

- Az AH mellesleg parlamenti párt Görögországban

- Felvenni a kapcsolatot bárkivel Olaszországban, nem bűncselekmény

- A rendőrség feltételezi a jövőt is, ami szintén törvényellenes

- Ha ott és akkor elhangzik valami törvénysértő vagy bűncselekményre uszító, akkor és csak akkor van joguk oszlatni, vagy lehet perelni

- De olyan nincs, hogy ezt “megelőlegezzük", ez orwellia, vagyis orbánia

Normális bíróságnak ezt a “határozatot" kaszálnia kell - idézetek tőle eddig

Nyilvánvaló: a rendőrség rothadt, nincs magyar rendőr és nincs velünk, semmi sem változott 2006 óta.

Az 5. oldalon egy érdekesség: a magyarországi cionista titkosszolgálat Magyar Hajnallal kapcsolatos határozata 2043-ig, azaz 30 évre titkosítva van! Kérem szépen, hát egy “10 fős asztaltársaság" jelent “nemzetbiztonsági" fenyegetést Orbánék szerint.

Az is kiderül a ‘határozatból', hogy a magyarellenes faji diktatúra új szakaszába lépett, és Orbán Moszad-kiszolgáló titkosszolgálata megfigyelhet egy mozgalmat már azért, mert a heteroszexuális családmodellben hisz és megismerhetővé teszi jelöltjei származását, továbbá kapcsolatban áll a görögökkel! Zsidó és cigány szervezeteknél ugyanakkor nem probléma, hogy származásigazolást követelnek és zsidók vezetik a zsidókat, cigányok a cigányokat.

Kiderül, hogy a rendőrség NEM létező jogszabályok alapján is tilthat (valójában persze nem) és megmondhatja, mi minősül szélsőséges nézetnek. Valójában nem mondhatja meg és nem létezik olyan törvény, amely “szélsőségesnek" nevezett nézetek alapján bármit betilthat.

Néhány gyöngyszem: “alapító okiratában utal a görög arany Hajnalra (ez nem igaz, az alapító okiratban nem, ám ha utalna is, akkor mi van??), a szélsőséges pártra, mint követendő példára" (ha tehát a buzikra hivatkoznak vagy a kommunistákra akkor minden rendben)

“A szélsőséges voltukat alátámasztja az olaszországi Alba Dorata szélsőjobboldali eszméket valló párttal történő kapcsolatfelvételük."

“Vezetők, képviselőjelöltek csak a hagyományos családmodellben hívők lehetnek" (de ha buzifesztivált rendeznek, akkor minden kóser, itt tart ma a Zsidesz és rendőrsége, elítélik a családpártiságot!)

stb

Az MHM lapunkat arról tájékoztatta, hogy megfellebbezi a Rákosi időket idéző cionista-kommunista papírfecnit.

ceg0001



ceg0002



ceg0003



ceg0004



ceg0005

magyarhajnal.com

http://magyarhajnal.com/orban-betiltotta-a-becsulet-napjat-mert-a-magyar-hajnal-a -csaladban-hisz/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 709 db bejegyzés
e év: 6200 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 126
  • e Hét: 459
  • e Hónap: 14651
  • e Év: 147568
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.