|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2014-01-15 15:49:55, szerda
|
| |
| |
Mi történt velünk, férfiakkal? Miért lett ilyen átkozottul fontos a NŐ teste? Hogy születhetett meg az ,,ideális" méretek tébolya?
Hogy történhetett meg, hogy a fenekét, mellét, lábát, hasát bámulva próbáljuk ŐT megismerni? Miközben épp Őt nem látva, csak a testét vizslatjuk...
Az az igazság, hogy nem merünk a szemébe nézni. Félünk csendben maradni és tekintetünket az övével összefűzni. Félünk megmutatkozni s félünk megismerni. Félünk közös csendünket hallgatva, a szerelem és szeretet hullámain ringatózni.
Ezért a testét nézzük. Legalábbis úgy teszünk. Valójában azonban le van sütve a szemünk. S mint ilyen vakon bámul maga elé.
Ezért kedves férfitársam most buzdítani foglak. Emeld fel a tekinteted! Emeld fel és nézz a NŐ szemébe. Ne a szemét nézd, hanem nézz bele. Maradj csendben, szót ne szólj! Csak kapcsolódj össze vele.
Légy bátor! Kérd fel ŐT egy táncra! Mielőtt testetek eggyé válik, járjátok el a lélek táncát! Simuljatok össze, fonódjatok egymásba.
Mielőtt hozzáérsz a testéhez simogasd meg a lelkét, és hagyd, hogy Ő is megsimogassa a tiéd. Mielőtt öleled, feledkezz bele abba a ragyogó szempárba s hagyd, hogy magával sodorjon. Mielőtt elmerültök csókotok örvényében, varázsolj és varázsolódj! Mielőtt átadjátok magatokat a testi szerelemnek, buja vágyaitoknak, ragyogj és ragyogtass.
Azt kérded mi lesz, ha így teszel? Szeretnéd tudni mire is számíthatsz?
Nos, barátom akkor hazatalálsz. Nem leszel többé hontalan kósza, ki szeretet morzsákat koldulva bolyong. Mert kinek koldulnia kell a szeretetet, az nyáron is fázik. Nincs békéje, nincs nyugalma, egyre csak fut, rohan, menekül.
A mi otthonunk NŐ - ben van. S míg haza nem találunk, nyugalmat sem lelhetünk.
/Molnár Attila/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-15 14:40:43, szerda
|
| |
| |
"Vallomással tartozom. Randizok valakivel, pedig nős ember vagyok. Ez a lány csodálatos teremtés. Szép, okos, ötletes, erős és szilárdan hisz istenben. Imádom őt vacsorázni vinni, meg moziba, színházba, és sosem mulasztom el elmondani neki, milyen szép szép. Öt percnél tovább sosem tudok rá haragudni, és a mosolya mindig beragyogja a napomat, akármilyen ramatyul érzem magam. Néha váratlanul betoppan a munkahelyemre, pompás ebédet kanyarít, vagy meglep valamivel, amit ő sütött. El sem tudom hinni, milyen szerencsés vagyok, amiért nős férfi létemre randizhatok. Szeretném, ha sokan kipróbálnák, mert ez tényleg megváltoztatja az ember életét. Ja, bocs! Mondtam már, hogy az illető, akivel randizok, a feleségem? Miért, mit vártatok? Azért, mert házas vagy, még nem kell lemondanod a randizásról. Továbbra is randizni akarok a feleségemmel, pedig már rég megvolt az esküvő. Az udvarlásnak nem muszáj véget vetni csak azért, mert már kimondtuk a boldogító igent. Sokszor láttam már, hogy párkapcsolatok megrekednek egy bizonyos szinten, mert a pár tagjai véget vetettek az udvarlási korszaknak. A randizás során különleges módon ismerhetsz meg valakit. Miért kellene ezt abbahagyni? Nem is szabad. Az első randikon tapasztalt finom remegésnek a gyomorban nem szabad megszűnnie amiatt, hogy telnek az évek. Mindennap úgy kelj fel, hogy udvarolsz a társadnak, mintha csak az első randik egyikén lennél. Drasztikusan javulni fog a kapcsolatotok. Ha párkapcsolatról van szó, a folyamatos kommunikáció és a felfedezések öröme a legfontosabb. Senki nem akar együtt élni olyan emberrel, aki igazából nem is kíváncsi rá. Arra szeretnélek biztatni, hogy randizz a pároddal, próbáld minél jobban megismerni, és fogadd el, hogy az udvarlást nem szabad befejezni pusztán azért, mert már elhangzott az a bizonyos igen. Jarrid Wilson 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-15 13:39:36, szerda
|
| |
| |
Valahol oly messze jársz,
a Föld másik felén hangom el nem ér.
Valahol az est leszáll s az éj varázstükrén mégis látlak én.
Fáradt arcodon mosoly,
nézlek szótlan és a szívem már mindent ért.
Annyi hang és zaj között elvész a sóhaj,
tudom mégis fáj a távollét.
Valahol a nagy világ egy csöndes szigetén
most is várlak még.
Itt a város alszik már s éji csendjén
ezüst árnyat fest a kék holdfény.
Csak a képzelet visz át mérföldek
ezrén és az álom hív, hogy nálam légy.
Valahol az éjen át, az álmok tengerén, készülsz már felém.
De az életünk könyvét mások írják
és az út köztünk oly hosszú még.
Még mennyi könny és mennyi éj,
még mennyi elfojtott remény.
Ugyanúgy várlak, ugyanúgy érzek mint rég.
Gondolj néha rám a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám, egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj s
amíg így gondolsz rám ez a vágy mindig bennünk él |
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2014. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
608 db bejegyzés |
| e év: |
5415 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 8452
- e Hét: 18657
- e Hónap: 58269
- e Év: 287206
|
|
|
Offline
