Álmodó Tisza part,Tanya,Karácsonyi történet ,Szemüveg,Vigyázat: huzat! Hogyan védekezzünk a nyakfájás ellen?, - suzymama Blogja - Hit és vallás- versek,idézete, novellák, gondolatok, versek,1-tál étel,A természet gyógyszertárából,Advent,Advent,Adventi gondolatok 2015 minden,Alkohol és likör stb...,Anyák napjára,Apró tea sütik,Barátoknak,Betegekért ima,Böjtös ételek (húsmente),Bölcsességek,csibehúsos és más szárnyasok,Cukrosoknak diétás étrend,Diétásak,Dinus és Regi ,Ecetekről,Egészség,életmód,Egészségünkről ,EGYASSZONY az én történetem(fe,EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE,Elgondolkodtató,Élsz,Barackvirág!,Érdekes,Finom husik,Forever,Főzé,

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Álmodó Tisza part

2014-01-18 18:37:11, szombat

	Mielőtt elrepítette az éj szekere az álmok birodalmába, nagy elhatározásra jutott, előrehozza későbbi programját. Kora reggel a nyakába veszi a várost. Nem tudja, mi sürgeti, talán a vágyakozás... Még egyszer a felkelő nappal együtt látni azt, amit, már csak az álmaiban láthat. Amint pillái elnehezedtek, megérkezett álomtündér. Smaragddal díszített pálcáját suhogtatva könnyű, és szép álmot varázsolt... Fiatal, életvidám kesehajú teremtés sétál a szőke Tisza partján. Ámulva nézi a víz játékát, a pajkos fodrokat, amint aranyló fürtjeikkel tetszelegnek a víz tükrében. A hídhoz érve hiába próbálják a haragos örvények útjukat állni, maradásra bírni, azok kikacagják, és futnak tovább. Óriási csobbanással egy öreg harcsa szalutál. A Nap, százezer ecsetjével aranyló csillámsugarat fest a folyó vízére. Az ég, kék bársony takarója alatt apró bárányfelhők fogócskáznak. Lassan ébred a város. Nem sokára indul a hömpölygő embertömeg, a híd mindkét oldalát elfoglalva az újszegedi strandra. Családok, ételhordókkal a kezükben vonulnak a partra, hangos gyermek zsivaj kíséretével. Partra érve, a zöld pázsitra plédeket terítenek, kényelmesen elhelyezkednek egy öregfa árnyéklombja alatt. Üzemi öltözők, nyaralók sora kínálja magát a pihenni vágyóknak, pingpongasztalokkal a teraszán. Nem messze tőle, az épület végében, sakkasztalok sorakoznak. Kicsit távolabb röplabda pályához hasonlítható, turulpályák csalogatják a sportolni vágyókat. Aki nem hozott otthonról elemózsiát, az sem marad éhes. A bejáratnál, vendéglátó-ipar gondoskodik, hogy ne korogjon a gyomor, fillérekért kínál finom ételeket. Aranyló húslevest, cérnametélttel, sárgarépával, zöldséggel, még velős csont is akad annak, aki idejében érkezik. Jelen van a magyar konyha minden fogása. Marhapörkölt galuskával, pacal tarhonyával, vese-velő- tojással, káposztás cvekedli, remegő túrógombóc, és a finom palacsinta... Ha túl soknak tűnik az emberes adag, fél áron kapható zóna. Egyet nem szabad rendelni, rántott szeletet. Nem azért, mert nem jól készítik, hanem olyan vékonyra klopfolják, hogy átnézve rajta, látni lehet a Fogadalmi Templom toronyóráját. Talán nincs olyan szegedi, aki ne keresné fel a nyári hőségben a parti strandot. Amikor az ember túl van a strandolási korszakon, és pihenni vágyik, a városi oldalon választhatja, a Stefániát, hol az öreg fák lombjai összesimulnak, lombsátraik alatt a padokon pihenést kínálnak a megfáradt vándornak. Majdnem minden bennszülött ismer olyan párt, akik csillogó ezüstszálakkal a hajukban, ott találták meg a boldogságukat. Volt olyan, aki az unokájával érkezett a játszótérre. Az egyik padon véletlenül, éppen, akkor és ott- magányát oldotta egy öregúr. A kisgyerek labdáját Ámor "véletlenül" a lábához gurította... Nem sokkal később már hármasban jártak a térre, köszönteni az angyalt. A fák este a fiatalok szerelmi vallomásait hallgatják, segítik a nyilak célba találását. Olyan érzése van az embernek, ebben a kavicsos parkban, mintha Isten az élet körforgását biztosítaná. Nappal a játszótéren a gyerekek múlatják az időt gondtalan vidámságban. Délután idős párok és magányosok sétálgatnak, olvasgatnak a védő lombok alatt, este szerelmes fiatalok töltik meg az öreg padokat. Erzsébet királyné gyönyörű márvány szobra áll a régi vár előtt, mögötte a Múzeum hátulsó fala őrzi szépségét. Ha átmegyünk a híd alatt, ott terül el a halászcsárda. Sokan állítják a legjobb halászlé, halpaprikás és haltepertő itt kapható. Nincs üres asztal esténként. Aki ragaszkodik a helyben főzött tiszai pontyhoz és harcsához, az türelmesen kivárja, még távozik egy jóllakott társaság. A halpaprikás illatával megtelve a kőbástyával védet park hídon túli oldalához ér a kesehajú lány. Készülődnek a kajakosok. Úszóházak sorának paradicsoma tárul a szeme elé. Nagy itt a sürgés, forgás. Dinasztiák adják egymásnak a kulcsot, örök státusz szimbólum. Kajakok, kenuk futnak a csörlőkön, nagyot loccsanva érkeznek a vízre. A kislány elindult élménnyel megpakolt tarisznyájával az otthonába, ahol vár rá az elrettentő mai valóság. Álomtündér varázspálcáját megsuhintotta, és visszarepíti az ,,itt és most"- ba... Fénytelen, száraz öreg szemébe műkönnyet cseppentve, tervét teljesíteni készült. Sietve öltözködött, gyorsan megreggelizett, frissen pattogott, már ahogy ezt az ő korában teheti. Tudta nehéz nap előtt áll. Bejárni álmai valóságos tájait, amelynek nyoma sincs már. A Stefánián eltűnt a régi játszótér, a park lombjai depressziós fájdalmukban nagyokat ásítoznak, messze eltávolodva egymástól. Nincsenek kacagó, sikongató gyerekek, olvasgató, kötögető öregek. Az öreg fák csak este bújnak össze, mikor lombsátort terítenek a még szerelemre vágyó fiatalok fölé. Egyre ritkábban jár erre Ámor, nyilait megmérgezték, a demoralizáló fekete seregek. Diszkók pillanatnyi, őrjöngős mámora váltotta fel a szenvedélyes, beteljesedésre váró, izzó szerelmeket. A Tisza partjára érve, rettegő piszkos habjaival fut tova a folyó, az örvények is elbújtak félelmükben, ciános szennyezéstől félve. Büszke, szőke folyónk tudja, a múltat soha nem szabad feledni, mert csak éberséggel lehet túlélni a manipulált jövőt. Túloldalára áttekintve, eltűntek a gyári üdülősorok, a meleg ételt kínáló éttermek. Nem hallani az aktuális slágereket, Marina és a csoda autó már a múlté. Eperfagyit sem kínál a pancsoló kislány. Helyette esténként dübörgő diszkózene tölti be a teret. Az úszóházak fogyatkoznak, magántulajdonban úsztak fel a túl végre. Sétahajó alkalmanként indul még, de nincs arra már sem igény, sem pénz. A halászcsárda is beljebb költözött, helyén egy nyugdíjasház épült. Előtte jól megtervezett európai játszótér, illemhellyel. Itt találkozhat nagymama és unoka tekintete, ha az egyik kimegy az erkélyre... Még integethetnek egymásnak. A családok széthullottak. Egyetlen örömteli élményben azért lehetett része, a korán kelőnek. Erzsébet királyné kiköltözhetett rabságából a park frekventált helyére, a színházzal szembe, ahol nem messze tőle Dankó Pista áll hegedűjével, a jó hírű régi Hungária Szálló előtt, amelyre már csak egy lerobbant, összerogyni készülő épületegyüttes emlékeztet. Azt beszélik az itthoniak, éjszakánként a tisztalelkűek hallják, hogyan hegedül a királynőnek a Cigány Prímás király. Hiába várja bárki, hogy találkozzon egy öreg harcsával, napokig fürkészheti a vizet, ritka vendég ma már, szalutálni sincs kedve, ha egy eltévedt öreg erre jár. Szennyezett lett a folyó, fényét, csillogását elveszítette, hiába fest rája ecsetjével arany sugarakat a nap. Fájó szívvel ér véget a reggeli séta, szeméből könnycseppek gördülnek le a műkönnyet kimosva... Szerző:Lélek Sándorné

0 komment , kategória: Általános

Tanya

2014-01-18 18:35:23, szombat

	Nyári meleg perzselte az út menti fákat, a szekér lassan haladt. A kerekek belesüppedtek a homokba, a lovaknak melegük volt. Nem volt messze a fenyves, ahol rákanyarodnak a kövesútra, amit valamikor az erdőgazdaság épített a fakitermeléshez. A bakon ülő férfi szerencsésnek tartotta magát, amiért az örökölt tanyát nem hagyta el. Sok évnek szorgos munkájával takaros, szép kis lakot varázsolt az erdő szélére. Az udvar tiszta és rendezett, a pajta boldog családi fészek lett, ahol összeül a nagycsalád. Szép ez a táj száraz időben. Bezzeg, ha jön a csapadék, sárban, latyakban könnyen benne ragad az emberfia. Mégsem jutott soha az eszébe, hogy elhagyja a szüléktől örökölt birtokot. Birtok! Így nevezték már a szépapjáék is, a falatnyi tanyát, és a zsebkendőnyi földet. Innen indult palatáblájával, plajbászával, és szivacsával öregapja valamikor a tanyaközponti három tantermes iskolába. Ahol megtanulták a szorzást, osztást és a betűvetést rajta. A tábla egyik oldala csíkos, a másik kockás volt. Öregapja példaképpé nőtte ki magát a családban, szorgalmával, a föld iránti szeretetével. Meg is lett az eredménye az ősök iránti tiszteletnek. Precízségének köszönheti, hogy a mestervizsgán a legszebb darab került ki a kezei közül. Munkája akadt bőven a környéken, kevésnek bizonyult sokszor a nap órája, sokszor a hold fényénél is dolgozott, mindaddig, ameddig látta a munkadarabot. A földre nem sok ideje maradt, azt a szülei művelték, amíg fel nem költöztek az Úrhoz. Az állatok gondozásából viszont kivette a részét, jól is járt, mert aki jól bánik az állattal, annak meghálálják. Harminc felé járt, mikor hátrahagyta a kurjongatós legénysorát, és nősülésre gondolt. Széplányt választott, fiatalt, ringó csípőjűt, akiből jó anya válik. Sűrű vendég volt náluk a gólya, négy lány után jött az egyetlen fiú. Békességben, szerényen éltek, sokat dolgoztak, nem vágytak a városba akkor sem, mikor kiürültek a környező tanyák. Az emberek gyárba mentek, fürdőszobás, központi fűtéses lakásba költöztek. Városi emberré váltak a panelrengetegben, a föld nem jelentett számukra semmit, a paraszti életet megvetették, sokan azt is letagadták, honnan indultak... Múltak az évek, a kényelem mellé egyre több gond költözött a városi emberhez. Bezártak a gyárak, szaporodtak a kiegyenlítetlen számlák, álmaik lakását kikezdte az idő, a végrehajtók és a bankok martaléka lett. Egyre többet gondoltak az elhagyott fenyvesre, a földre és a magára maradt, bánatában megroggyant házra. Szerencséje volt annak, akinek kitartott a tető az épület fölött, mert az visszatérhetett. Leromlott házak, elhanyagolt szalagparcellák. Nem értenek hozzá, nem tudják, mi kell, a földnek. A jó gazda szorgalmát elmosta a történelem, helyében nyomor termett... Sötét felhők tornyosultak, a homokot felkavarta az erősödő szél. A fenyves erdő másik végéről stráfkocsival hazafelé tartott egy másik bennszülött. - Gyí, ti, gyí! Menjetek már gyorsabban, itt a vihar a sarkunkban, ha beleragadunk a homokba, jöhet a traktor, dorgálta lovait a kocsis. A bekötőútig könnyen haladtak, de az erdővégi tanyáig nehezen rótták az előttük álló utat. Autót ritkán látni erre, a homokot nem szereti a járgány. Régóta kevés gyerek születik itt. Az a kevés meg hozzászokik a gumicsizmás lépésekhez, amikor járni tanul. Egy-két megszállott család maradt a kietlen tájon. Őket úgy fogja a gyökér, hogy a kaszás is alig tudja, kiszakítani Nem értették az elvándorlók, mi kötötte őket a kietlen pusztához. Kérdezték is, miért nem mennek a városba, a kényelembe, ahol ledolgozzák a műszakot, és jöhet a pihenés, szórakozás. Egyforma választ kaptak. A föld szeretetét, a hagyományok ősi szellemét semmiért el nem hagynák... Közben múltak az évek... A városokban megteltek a gyárak, a paraszti munkát felváltották a szalagok, szövőgépek, marógépek, meg mindenféle ipari csodák. Beszippantotta őket a szép reménybe vetett hit, hogy a gyermekeikből urat nevelhetnek. Nem ment ez olyan könnyen mindenkinek. Ahogyan gyarapodtak, egyre csak előre gondoltak, visszanézni elfelejtettek. Nem volt divat kutatni a múltat akkoriban. Az öregek bölcsességét gyorsan kimosta a fejekből a média. A véleményformáló emberek megjelentek, ezekre figyeltek. Példabeszédet nem hallgattak, szentírást régen nem a pap mondta, hanem a napi hírolvasó bemondó. Munka közben megbeszélték a hallottakat, a szép ígéreteket. Boldogok voltak, elhitték, hogy a gyermekeiknek, unokáiknak, nem lesznek nehézségei, szép jövő vár rájuk. Pirospozsgás arccal majálisra mentek, mosolyogva lengették a zászlajukat a tribün felé. Múltak az évek, nőttek a gyerekek, akik jól helyezkedtek, szívességet tettek, kiválasztottak lettek... A második generációból egyre több értelmiségi került ki. Ők már nem ismerték a föld szagát, az eső és a széna illatát. Az elhagyott tanyákra, amíg a tető be nem omlott, és a kútban víz volt, és még gyümölcsöt termettek a fák kijártak, aztán végleg az enyészetre hagyták... A tanyaközpontok próbálták még tartani magukat egy ideig. Először a tejcsarnok lehúzta le a rolót, követte a bolt, utoljára a kocsmára került lakat. Pár tanyában járta még az élet a körtáncát. Temetés, lakodalom, keresztelő követték egymást. A megszállottak gyerekeinek a gyökerei is erősek lettek, jól megkapaszkodtak, a szülői minta hatására átöröklődtek az értékek, ennek bizonyítéka, a bakon ülő fiatal mérnök. Mire megeredt az eső, otthon a vályúnál ittak a lovak. A férfi a fenyves erdő túl végéről érkezett haza, segíteni hívták. Mostanság egyre több munkája akad. Igaz nem palotát tervez, tervrajzot sem készít, hanem toldoz, foltoz, tapaszt. A tömésházaknak arra van szükségük... Szívesen mutatja, tanítja az embereket. Takaros, szép háza, tiszta portája bizonyítja, szorgos gazdaként éli az életét. Örül az új szomszédoknak, a sok gyerekeknek, és reménykedik, hogy egyszer iskola épül. Mert az még sem járja, hogy napi több kilométert gyalogolnak a gyerekek a buszig, utána utaznak még egy órát, mire az iskolába érnek. Retúrban ugyanez vár rájuk. Városi gyerekek ezek, nem szoktak a strapához, egy némelyikük abból a heti egy tornaórából is fel volt mentve. Az idő és körülmények itt megedzik őket, mire felnőnek... A szülők szíve majd megszakad, látják a sivár pusztát, a lerobbant tanyát, toldozzák, foltozzák, a tetőt javítgatják, mielőtt beáll a tél, mert, ha nem végeznek időben, a hó beszakítja a mennyezetet. A mérnök szomszédjának szerencséje volt. Kétkezi munkájukkal és szomszédi szívességgel lakhatóvá teszik a tanyát, mire bekopog a tél. Az öntöttvas kályha is a helyén áll, csak a rozsdától kell megszabadítani, és ontja majd a melegét. Az erdőben rőzse és gally akad. Tavasszal nekilátnak a ház körüli parányi kert bevetésének, trágyát is kapnak hozzá, hogy termőre forduljon. Nem tehetnek mást, be kell rendezkedniük, hosszú időre, vagy örökre, de örülnek, hogy nem hullott szét a család, amikor bezárt a gyár. Gyűlt az adósság, rezgett a léc a fejük felett. Alkalmi munkából tengődve, egy darabig törlesztettek. Nőtt a konkurencia, sok lett a kéz és kevés a munka, egyre kevesebb falat jutott. A baj nem járt egyedül, beütött a ménkő a megemelt hitellel, ami ellehetetlenítette őket. A bank vitte a lakást.., Alig kaptak valamit, miután levették a tartozást kamatostól, kezelési költségestől. A maradékból számolgatják mire telik. Sok még a tennivaló, hogy elfogadható körülményeket biztosítsanak maguknak. Nem panaszkodnak, mert nekik van hol álomra hajtani a fejüket. Az itteniektől segítséget kapnak. Nagy itt az összefogás, a józan paraszti ész bölcsessége összekovácsolja az embereket. Aki be tud illeszkedni, az jut egyről, a kettőre, de hány sorstársuknak ez sem adatott meg... Reménykedve nézik azok portáját, majorságát, kiknek nem tépték ki a gyökerüket... Házaik épek, szépek, nem paloták, kastélyok, de tiszták, szépek. Igaz hajnaltól, késő estig talpon vannak, mert munka van az állatokkal és a földdel, de megéri... A bevándorlók is értik és remélik, a nyomort hamarosan elűzik, és a gyerekeiknek, unokáiknak jobb életük lesz, ha erős gyökeret eresztenek... Szerző:Lélek Sándorné

0 komment , kategória: Általános

Karácsonyi történet

2014-01-18 18:33:37, szombat

	A tarka girlandok között csillogó szikrát szórtak a hópelyhek a karácsonyi fényben. Embertömeg hömpölygött az ünnepi forgatagban. Egy szőke kislány hosszú kabátban a játékbolt előtt tétován megállt. Szétnézett, mintha keresne valakit. Senkinek nem tűnt fel az egyedül kóborló gyermek... Várt kicsit, majd a kirakathoz lépett, s homlokát a hideg üveghez tapasztva rácsodálkozott a mozgó figurákra. Az eladó észrevette, és mosolyogva ki intett neki. A kicsi lány lyukas kesztyűjében visszaintett mosolyogva. - Megint itt van ez a gyerek, - szólt oda a pénztároshoz. - Be kellene hívni, had játsszon egy kicsit. - válaszolt az éltes asszonyság. A fiatalasszony kiment, megfogta a kislány kezét és a játékbirodalomba bevezette. - Gyere kicsim, nézd meg a kínálatot, és játssz, amivel akarsz, ha kedved tartja. - Köszönöm, de nem tehetem. Édesanyám soha nem engedte meg, hogy összefogdossam az árut, ő is boltban dolgozott, a betegsége előtt. -szólt a kislány szomorúan. - Hol van most az édesanyád? - Az angyalokkal énekel fent a mennyei kórusban, nagyika mindig ezt mondja, de én tudom, hogy meghalt, és az Úrnál szolgál. - Hány éves vagy, van testvéred? -kérdezték tovább. - Kilenc múltam, és nincs testvérem, édesapám messze dolgozik, egy másik országban. Karácsonyra hazajön és elvisz a messzi mamámhoz a hegyekbe, ahol száncsengővel járjuk be az erdőt. Maguk jártak már a havasokban, látták a fenyőerdőt? Onnan jobban látni a csillagokat. Szeretek ott lenni, mert nagyon kedvesek az emberek. - Milyenek ott, mások, mint itt? -kérdezték kíváncsian. - Igen. Itt a nagyit megszólják, hogy nincs szép ruhám, és a cipőm lyukas. Az iskolában összesúgnak mögöttem, és szegénynek csúfolnak. Nem volt ez mindig így. Még élt anyu, mindent megkaptam, sokat vásároltunk együtt. Ismertem a környék összes turkálóját, ha volt valami különleges szép ruha eltették nekem, anyu kimosta, kivasalta, és nagyon csinos voltam benne. Nagyikával nem mehetünk, nincs egy fillérje sem ruhára, mert kell a csekkekre. Apu is keveset keres, a házunk részleteit alig fedezi, mindig mondja, legalább lesz hol lakjak, ha ő már nem lesz, mert ő is beteg, fél tüdeje van. Nyílt az ajtó, csend lett, a beszélgetés fonala elszakadt. Az eladó készségesen a belépő hölgyhöz fordult. - Miben segíthetek? -kérdezte kedvesen. - LEGÓ-t szeretnék a fiamnak, azt a nagy dobozost, ami a kirakatban van. - Betetszene jönni holnap érte? Nincs raktáron, de zárás után beveszem. - Nincs nekem arra időm, hogy ide futkossak, húszezerért most is beveheti, - sziszegte a nő. - Sajnálom asszonyom, nem tudom megbontani a kirakatot, nyitva tartás alatt. - Mert, nem akarja, inkább a lányával kokettál. Maguk, mind egyformák! Kérem a vásárlók könyvét! - kiáltott dühösen. - A gyermek nem a lányom, és semmiben nem akadályoz. Egy potenciális vevő, ha lesz pénze vásárolni fog, most ismerkedik a játékokkal. - Jó lesz a körmére nézni, mert az effajta könnyen a zsebébe csúsztat valamit, csak rá kell nézni. - szólt megvetően, éles gúnnyal. A kislány nagy szemekkel az asszonyra nézett. Szemét elöntötték a könnyek, és ajtó felé indult. Az eladó utána lépett, átölelte a kislányt, és így szólt. - Asszonyom a pénztárban megtalálja a panaszkönyvet, és most jól figyeljen, hogy ezt is be tudja írni, és a beírás után hagyja el a boltot dolga végeztével! Ez a gyermek, napok óta a kirakat előtt áll epekedve. Behívtuk melegedni, és azért, hogy játsszék kicsit, de nem nyúlt semmihez, mert úgy nevelte az édesanyja, míg élt. Ön belegázolt a gyermek lelkébe, megtépázta a becsületét! Ha érdemesnek tartanám arra, megkérném, hogy kérjen tőle bocsánatot, de a maguk fajták erre képtelenek. -fejezte be megvetően. Az asszony nem szólt semmit, csak elviharzott. - Kislányom, ne sírj. - erre tényleg mások az emberek... A kislány kibontotta magát az ölelő karokból. Szemét megtörölte, és így szólt. - Köszönöm szépen a kedvességüket. Kezét csókolom, kellemes ünnepeket kívánok maguknak! Az ajtóból visszanézett, arcocskáján nyoma sem volt az angyali mosolyának, őzike szemében mély szomorúság költözött, lyukas kesztyűjében búcsút intett. Nem látták többé a gyermeket. Szerző:Lélek Sándorné

0 komment , kategória: Általános

Szemüveg

2014-01-18 12:15:12, szombat

	Szabó-Becherer Irén: Szemüveg Istenem! Lehet, hogy elvétetted? Valamikor, mikor volt a kezdet. Mikor a férfit és a nőt összekeverted, A szívet és az észt rossz helyre tetted! Tudom, nem így tervezted, Csak az idők folyamán Eltorzult műved. Háborúk jöttek, s forradalmak, Kificamodott társadalmak, Csonka családok és áll oltalmak. Istenem! Lehet, Hogy mégis elvétetted? Hisz a használati utasítást Sem mellékelted! S szólt az Úr: Én megadtam. De Te elfeledted, Vagy meg soha nem értetted? Pedig ott van minden virágban, A madarak dalában, A szél suhogásában, A felhők hamvában, A szavaitokban, Kedvesed karjában, Gyermeked mosolyában. Még most sem látod? Ne onnan nézd! A másik irányból! Ott sem látok semmit, Uram! Ja, a szemüveged Már avult Fiam! Itt egy tisztább, Cseréld ki gyorsan! Jaj, így egészen más, Egyenesen csodás! Tiszták és frissek a színek, Csupa fény és ragyogás. Hogy megváltozott a világ! Azt hittem, ilyen nincs is, Csak a mennyben Odaát. Istenem, már tudom, el nem vétetted. Tökéletesre alkottad művedet. A használati utasítást is mellékelted, Csak az érzéseinkben elrejtetted. De megismerhetem rejtelmedet, Ha felteszek egy másik szemüveget, Mit úgy hívnak, hogy: szeretet! És most megkérdezheted, Hol kapni e szemüveget? Hát... egy picit járni kell érte, Küzdelmes az út, mi odavezet, De előbb-utóbb megleled. Ma még ritka, talán Mint a havasi gyopár. Túl az Óperencián, Egy kis sziget közepén, Mit úgy hívnak: ÉN! De eljött az időd, Indulj végre hát! Önmagad felé! Hisz biztosan tudom, Ott várnak már Reád Rég, s nagyon-nagyon! Hisz ez léted egyetlen Értelme vagyon!

0 komment , kategória: Versek

Vigyázat: huzat! Hogyan védekezzünk a nyakfájás ellen?

2014-01-18 12:11:43, szombat

	Ha a nyakunkat keménynek és görcsösnek érezzük, és a fejünket csak fájdalmak mellett tudjuk elfordítani, akkor minden mozdulat kínszenvedés. Egy számítógép előtt töltött fárasztó nap után, vagy ha lehúzott ablaknál autózunk, nem ritkák ezek a panaszok. Az ilyen huzat, stressz vagy rossz testtartás okozta nyakfájást egyszerű házi módszerekkel enyhíthetjük, és gyakran - néhány tanács követésével - el is kerülhetjük. Olykor azonban a nyakfájás szervi betegség jele is lehet. A nyakfájás más lehetséges okai A nyakfájás rendszerint a tartósan rossz testtartás vagy a huzat következménye. Keletkezhet azonban mechanikus behatásra is, mint egy esés vagy autóbaleset. Ritka esetben a nyakfájás szervi betegség jele is lehet. A következő betegségek okozhatnak nyakfájást: gyulladásos-reumatikus betegségek; a csontrendszer betegségei, pl. csontritkulás, porckorongsérv; bakteriális vagy vírusos betegségek, pl. influenza, agyhártyagyulladás. Ezekben az esetekben azonban a nyakfájás nem az egyedüli tünet. Egy agyhártyagyulladásnál például erős fejfájás, hányinger, hányás, láz, fáradtság, akár zavartság és szélsőséges fényérzékenység is felléphet. Háziszerek nyakfájásra A legtöbb esetben azonban a feszültségek, a rossz testtartás vagy a huzat a nyakfájás oka. Ennek a fájdalomnak az enyhítésére és megelőzésére a következő módszereket próbálhatjuk ki: Az akut nyakfájást enyhítsük meleg borogatások és meleg lazító fürdők segítségével. Kényeztessük nyakunkat egy jótékony masszázzsal. Mindenképp kerüljük a kímélő testtartást, és próbáljunk meg minden mozdulatot elvégezni, ahogy szoktuk, mert a kímélő testtartás további feszülésekhez vezet, és újra nyakfájást válthat ki. Alkalmazzunk lazító gyakorlatokat. Az íróasztali munka közben iktassunk be rövid szüneteket, amikor a helyiségben mozgunk, hajlításokat és nyújtásokat végzünk. Ne merevedjünk bele órákra ugyanabba a testhelyzetbe. Rendszeresen sportoljunk, hogy az izomzatunkat hosszú távon erősítsük, és hogy megelőzzük a túlterhelést. Különösen kedvező hatású az izomzatra és a mozgásrendszerre az úszás. Kerüljük a kereszthuzatot szellőztetésnél. SZERZŐ IMPULSER MAGAZIN

0 komment , kategória: Egészségünkről

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

2014. Január

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


		1	2	3	4	5

6	7	8	9	10	11	12

13	14	15	16	17	18	19

20	21	22	23	24	25	26

27	28	29	30	31

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	215 db bejegyzés
e év:	1742 db bejegyzés
Összes:	8746 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 324
e Hét: 1808
e Hónap: 8180
e Év: 58971

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.