|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2014-01-08 21:16:27, szerda
|
|
|
Idős ember imája
Uram! Vigyázz reám, hogy öreg koromban is szerethető legyek. Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához, mindig mondanom kell valamit.
Szabadíts meg attól a jó szándékú segíteni-akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit. Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat.
Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó.
Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni. Sok bölcsességet halmoztam fel életemben és nagyon sajnálom, hogy ezt talán nem tudom másoknak továbbadni. Beletörődöm ebbe Uram. De ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon mellettem ezekben az utolsó években.
Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről. Ezek évről évre növekednek és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra, hogy mindig ezekről beszéljek.
Nem merem azt a nagy kegyelmi ajándékot kérni tőled, hogy őszinte együttérzéssel tudtam hallgatni másoknak a betegségekről szóló folyamatos panaszkodását. De legalább arra adj erőt, hogy türelmesen végighallgassam őket. Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőképességemet erősítsd meg olyanná, amilyen régebben volt. Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, amikor előfordul, hogy ugyanarra az esetre mások másként emlékeznek, mint én.
Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek. Taníts meg arra, hogy az előítéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani fiatalokról.
Tölts be úgy a te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek. Tudom, hogy nem vagyok szent, de azt is tudom, hogy az öregember örökös zsörtölődése az ördög munkájának a csúcsteljesítménye. Engedd, hogy Simeonnal együtt mondhassam Látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt! És amikor bölcs szereteted úgy látja, hogy elérkezett az én időm, akkor át is ölelhesselek téged. Amen
|
|
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
2014-01-08 18:36:01, szerda
|
|
|
A lényeg
A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomás az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.
Fésűs Éva
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2014-01-08 17:59:35, szerda
|
|
|
A legjobb barátom....
Élek én, mint oly sok éve
magányom csendes, lágy ölén,
legjobb barátaim lettek a könyvek,
mikben nem csalódtam én.
Ha felcsapom a könyv fedelét,
és utazok a betűk-tengerén,
messze-messze röpít képzeletem
s élem a mások életét.
Feltárul előttem sok, színes világ
s ilyenkor boldog vagyok nagyon,
megnyitom lelkem zárt kapuját,
az érzéseket áradni hagyom.
Sokszor csillog könny szememben,
máskor hangosan kacagok,
feledni tudom gondom, bajom,
mert kiről olvasok, nem én vagyok.
Kirekesztem a zajos világot,
a csend és nyugalom szigete vár,
itt feledem sok kudarcom,
háborgó szívem is megnyugvást talál.
/Was Albert/
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
2014-01-08 17:51:19, szerda
|
|
|
Berbor István: Téli öröm.
Jön már a tél, vágytam nagyon, havat hozó, nagy vigalom. Fehér sapkás hegyek várnak,
sífelvonók szalutálnak. Hótalp rajtam, vastag hóra, lesikló léc carvingolva. Fülem mellett zúgó szelek, tél öröme, köszöntelek. Csíphet faggyal, csaphat széllel, elbűvöl a sok szépséggel; jégfüggönnyel eresz alján, kristálydísszel az ág csúcsán. A telemet nem engedem, fehér havát kiélvezem. Hegykoszorú védte völgyben, kék ég alatt, napfürdővel.
|
|
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
2014-01-08 17:42:48, szerda
|
|
|
A téli esték
Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? Odavan mind! csak az emlékezet által Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak. Egyebet nem látni hónál és fellegnél; Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.
Olyan a föld, mint egy vén koldus, valóban, Vállain fejér, de foltos takaró van, Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még, Sok helyen kilátszik mezítelen teste, úgy áll a hidegben s didereg... az ínség Vastagon van bágyadt alakjára festve. Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban? Mostan ott benn szép az élet a szobában.
|
|
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2014. Január
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
608 db bejegyzés |
e év: |
5415 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 3381
- e Hét: 13586
- e Hónap: 53198
- e Év: 282135
|
|
|