|
2014-02-13 19:09:33, csütörtök
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna:
A vén bohóc
Az est leszállt
Az élet porondja várt
Csörgős sipka fejeden
Keserű vidámság az életeden
A függöny felgördült
Te a bohóc ,a csillagokba repült
Nevetett mindenki,hangjuk szállt
S te minden nap lelked adtad át
Kacagott az ég is,hullottak a csillagok
Hintád hol fenn,hol lenn lobogott
Ragyogtak a világító fények
Tudták értük játszod az egészet
Szállt az ének, a szíved hangja
Veled örült a közönség fények diadala
S te odaadtad örömért a szíved
De az őszinte szív nem kellett senkinek
Ruhád színes,arcod festett
Mosoly ragyog arcodon
Mosoly,ami ráfagyott
De mögötte lelked volt boldog
Mert adtál mindig szeretetet
Örömöt,s kacagó életet
Míg a porond,és a fény várt
Hajad fehér lett,tarka csörgős sipkád
Mert elmúltak a vidám évek
Az idő arcodra barázdát vésett
Festett mosolyod lekopott már végleg
S sírva búcsúztatod közönséget
Ó TE csörgős sipkás vén bohóc
Hát ennyi volt az ÉLET
Ne szomorkodj,én szeretlek téged
Tudom neked tiszta volt a lelked
A függöny legördült ,nagy zuhanással
Minden rög a vég,végállomás
Megköszönted a közönségnek a tapsot
Szem lecsukva hallgatod a szilencium dalát
2O14.O2.13. Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
