2014-02-21 11:00:48, péntek
|
|
|
Egy történet. Ismerősöm kinyitotta felesége komódja fiókját és kivett belőle egy kis csomagot, ami selyembe volt becsomagolva. Megszemlélte a selymet és a csipkét ami a csomagba volt. Azt ő 8 vagy 9 éve vette feleségének New Yorkban, de ő soha nem viselte azt. Különleges alkalomra őrizte. Odament az ágyhoz és a kis csomagot a többi holmihoz tette, amit a temetkezési vállalkozónak el kell vinnie.
"A felesége meghalt."!
Aztán hozzám fordult és ezt mondta :
"Soha ne tarts semmit különleges alkalmakra. Minden nap, amelyet átélsz különleges."
Ezt halván minden megváltozott bennem. Mostanában sokkal többet olvasok, kiülők a teraszra és élvezem a természet látványát, anélkül, hogy zavarna valami. Több időt töltök a Családommal és barátaimmal. Nem kímélek semmimet. Előveszem minden nap a legszebb kristály poharakat, felveszem az új kabátomat, ha vásárolni megyek, ha úgy gondolom. A legjobb parfümömet is nem csak ünnep napra tartogatom, hanem használom amikor erre kedven támad.
Olyan kifejezéseket mint :"valamikor" és "egy napon majd" ki lettek törölve szótáromból. Az egészen kis soha meg nem tett dolgok lennének azok, amelyek leginkább bosszantanának, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva. Szomorú lennék, hogy azokkal a jó barátaimmal nem találkozhatom, akikkel a kapcsolatot már jó ideje fel akartam venni,(...egyszer,..majd..)
Szomorú, amiért nem írtam meg azokat a leveleket amiket :egyszer majd meg akartam irni.
Számomra minden nap, minden óra, minden perc különleges lett...És ez így is fog maradni örökre ezután. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|