|
2014-03-16 17:50:05, vasárnap
|
| |
| |
Mielőtt leírnám életem történetét arról, hogyan is képzeltem el a kezdetektől fogva, idéznék egy olyan műből, aminek TITOK a címe és Neale Donald Walsch írta. Akkor kaptam meg, amikor elkezdtem a TVN-es furaila blogomba - a http://furaila.xfree.hu -ra, 2006. decemberétől - bemásolni részletekben a TIBORCA TÖRTÉNETÉT. Akitől kaptam ezt a pozitív életérzésre való törekvési elgondolást, úgy gondolta, hogy nem arra összpontosítok, amire vágyom, hanem mindig a múlton rágódok és a jelen félelmein... Neki írtam válaszul ezt a pár oldalas kivonatát Tiborca története c. regényemnek.
Az érthetőség kedvéért álljon itt az elején egy kis idézet a TITOK című pozitív blogikából:
,,Tudod, sokan azt gondolják magukról, hogy áldozatok és gyakran mutogatnak a múlt eseményeire. Lehet, hogy bántalmazták őket a szüleik, nem működő családban nőttek fel.
Ehhez hozzátenném, hogy a pszichológusok többsége azt vallja, hogy a családok majd 85% nem jól működik. Most aztán váratlanul a te eseted nem is olyan egyedi.
Amikor az emberek arra koncentrálnak, amit akarnak, akkor amit nem akarnak, az eltávolodik tőlük. Az egyik oldal kitágul, a másik oldal elsorvad."
,,..."
,,Úgy teremthetünk, ahogy akarjuk a Vonzás Törvényével.
Kiszabadíthatod magad az örökletes viselkedési mintákból, a kulturális kódokból, a társadalmi hitrendszerből, és bebizonyíthatod, egyszer és mindenkorra, hogy az energia, ami benned van nagyobb, mint a világban megtalálható energia. Néhányan azt gondolhatják,
"jó, ez mind nagyon szép, de én nem vagyok erre képes". vagy "a feleségem ezt nem engedi" vagy "a férjem soha nem megy ebbe bele", vagy "nincs elég pénzem, hogy ezt megtehessem"
vagy " nem vagyok ehhez elég erős", vagy "nem vagyok elég gazdag", vagy "nem vagyok..."
Nem vagyok...nem vagyok...nem vagyok...Minden egyes "nem vagyok" egy teremtés.
"Ha azt gondolod, képes vagy rá, ha azt, hogy nem, mindenképpen igazad van."
Ford
Van ami ennek korlátot szab? Semmi. Határtalan lények vagyunk. Nincs plafon. A képességeink és a tehetségünk, a zsenialitásunk és az erőnk ami belül van, a Föld minden egyes embere esetében határtalan. Nincs egy tábla az égen, amire az Isten felírta a célodat, az életfeladatodat. Nincs ilyen tábla az égen, amire ez van írva: Neale Donald Walsch,
kedves ember, aki a 21. sz. elején él, aki.., és azután csak annyit kell tennem -
ahhoz, hogy megértsem, mit is keresek itt, mi a célom - hogy megtaláljam a táblát, és rájöjjek, hogy Isten mit is gondolt velem kapcsolatban. Ez a tábla nem létezik. Így a célod az, amiről azt állítod, hogy a célod. A küldetésed az, amit magadnak adsz. Az életed olyan lesz, amilyennek megteremted, és senki nem mond róla ítéletet sem most sem soha. Sok évembe került mire felismertem, mivel abban a gondolkodásban nőttem fel, hogyan valami, amit tennem kéne, és ha nem azt teszem akkor "Isten nem örül majd nekem". Amit megértettem, az volt, hogy az elsődleges célom, hogy örömöt érezzek és tapasztaljak az életemben. Elkezdtem olyan dolgokat csinálni, amik örömet okoztak. Van egy mondás,"ha nem tetszik, ne csináld". Öröm, szeretet, szabadság, boldogság, nevetés erről van szó."
(Részlet, Neale Donald Walsch, Titok c. írásából.)
Arról szól ez az önámítós internetes blogika, hogy képzeld el, amit szeretnél és megvalósul...
Merthogy, akik most gazdagok nálunk Magyarországon, mind-mind elképzelték, hittek benne és megcsinálták...
Igen, ők megcsinálhatták, mert náluk volt a HATALOM!!! A fizikai és politikai hatalom. Amivel KIIRTHATTÁK GAZDAGABB ELŐDEINKET, TEHETSÉGESEBB ŐSEINKET ÉS LEIGÁZHATTÁK UTÓDAIKAT.
Igen ők megcsinálták, mert ha kellett tankokkal tiporták el legszebb álmainkat és még a tetemeinket is feldarálhatták a Műszaki Egyetemen konstruált húsdarálóval. (Utalás Usztics Mátyás által- 2004-ben, a Katakomba Színházban bemutatott A daráló c. színdarabra.)
Eltiporhattak, kilőhettek. Megverhettek és megverethetnek büntetlenül a mai napig - minket álmodozókat...
Éppen hogy vége lett a háborúnak és édesanyám önfeledt boldogsággal ölelkezett SZERELMÉVEL, mert elképzelte a BÉKÉT. Azt a BÉKÉT, amelyikben gyereket lehet csinálni, szülni, nevelni...
És akkor derült égből jött a csapás, elhurcolták málenkíj robotra szerelmét az én édesapámat.
Sírt APÁM után és soha nem szűnő SZERELEMMEL várta vissza. Csakhogy én ott belül, a szíve alatt fejlődésnek indultam. Templomba járó, Istenben hívő lélek volt, talán ezért - és a körülményei ellenére úgy várta születésemet, mint Isten ajándékát., vagy, mint jutalmát. ,,...az anyaméh gyümölcse jutalom." Zsoltárok 127:3
Aztán kiderült, hogy béke helyett egy újfajta békétlenség szakadt Magyarországra, az ideológiák diktatúrája. Kiderült egyik napról a másikra, hogy a templomba járás is bűn, meg a saját földön való gazdálkodás is, meg a honvédelmi katonáskodás is. Ezért, megfosztották egész családját a megélhetését szolgáló földtől, minden jószágától. Mehetett ki, merre látott. Az édesapja agyvérzést kapott, amikor a jövő évi vetőmagot is lesöpörték a padlásról...
Ő, pedig, szegénykém, rábízta a neveltetésemet a testvérbátyjára, aki már több, mint tíz éve a fővárosban élt, mint szövőmester. Csakhogy őt is beterelték egy gyárba, összetörték a saját kis plüss szövödéről szőtt álmait és dolgozhatott 3 műszakban még 40 évig éhbérért!!!!
A háború alatt sorkötelezettként a frontra vezérelt másik bátyja nem jött haza a frontról, de halálhírét sem kapták, ezért nagymama kerestette, pedig akkor már ez is felért egy bűnnel, mert olyan emberek kerültek a HATALOMBA, akik fasisztának kiáltották ki ezeket a ,,honvédő" katonákat! Még beszélni sem volt róluk szabad!!! Pedig, nagymamám minden nap azzal ébredt és kezdte a napot, hogy ELKÉPZELTE, amint HAZATÉR a fronton eltűnt FIA!!!
Hiszen, sorra szállingózni kezdtek haza a fia bajtársai, akik fogságba estek és akiket a hazája ott ,,FELEJTETT" idegenben!!!
A más országok katonáit felkutatta és hazaszállíttatta hazája. Csak a MAGYAROKAT NEM, mert addigra olyan embertelen, de magát EMBERSÉGESNEK HAZUDÓ BOLSEVISTA HATALOM VOLT URALMON, amelyik ELKÉPZELTE, hogy mindenki ELLENSÉG Magyarországon, aki addig tehetségével, két kezének szorgalmas munkájával valamilyen ingó- vagy ingatlan vagyont birtokol...
Ezeket az embereket, családokat megfosztottak mindenétől és földönfutóvá tették őket.
Közben, kisiskolás lettem és akkor már úgy kezeltek nagybátyámék, mint saját gyereküket. Ugyanis, a HATALOM azt is kitalálta, hogy akinek nem születik gyereke, az a kommunistának hazudott rendszer ELLENSÉGE... Ők belekényszerültek abba a rettenetes helyzetbe, hogy azt hazudják, az ő gyermekük vagyok!!!
Persze, a négy fal között mindig éreztették velem, hogy iszonyú nyűg vagyok a két egymáshoz láncolt érdekházasságban vergődő ember számára. Ugyanis, nagybátyám, hogy mentse a család molnár (malomtulajdonos) barátjának egyetlen lánya életét, feleségül vette. Arra gondolván, hogy majd a háború és a zsidóüldözés után elválhatnak.
Mert nevelőapám-nagybátyám ELKÉPZELTE SZÍVSZERELMÉVEL, MINT EGYETLEN SZERELMETES TÁRSÁVAL AZ ÉLETÉT és összeszorította a fogát, egy szó nélkül robotolt a gyárban, 3 műszakban, éhbérért és eljátszotta a boldog szocialista családot a még nálánál is boldogtalanabb ,,feleségével" és velem, az állítólagos gyerekével...
Közben hazavergődött édesapám a gulágból csontsoványan, élő halottként. De összeszedte magát. A családja felöltöztette az akkori divat szerint és megkeresett engem Pesten. Amikor megtalált nagymama elvitt a boltba és az utcán egy ismeretlen férfira hagyott, hogy magához ölelhessen. Én meg megrémültem az ismeretlen férfitól és keservesen sírtam még akkor is, amikor nagymamával hazamentünk. Nagybátyám-apám kiszedte belőlem a sírás okát és bizony megütötte a nagymamát, miközben azt ordította, hogy: ,,akasztófára akar juttatni?"
ÉDES ISMTENEM! Hogy mennyire vágyom azóta is arra az ölelésre!!!
Hogy egész életemben nem vágytam soha semmire annyira, mint arra az ÉDESAPAI ÖLELÉSRE!!! Hányszor-de hányszor ELKÉPZELTEM édesapámat, meg édesanyámat együtt, boldog szeretetben!!! Igen ELKÉPZELTEM egy ideális családot magamnak azok helyett akik nekem erre kényszerítve lettek!!! A VÉR SZAVA mindig is húzott vér szerinti szüleimhez és olyan erővel ELKÉPZELTEM ŐKET ÉS olyan erővel vágyakoztam utánuk, hogy biztos voltam az elképzelt családi boldogság megvalósulásában!!!
Talán ezért, mit sem sejtve lelkesen tanultam az iskolában, mert elhittem, hogy a ,,TUDÁS HATALOM..." és én nem akartam olyan örökösen síró-rívó-boldogtalan vesztesként leélni az életemet, mint az állítólagos szüleim... Csakhogy nekem semmit nem meséltek arról, hogy ők tulajdonképpen a hatalom által üldözött (negatívan diszkriminált) emberek, és én is az vagyok, mint gyermekük...!!!
Gyanútlanul terveztem a jövőmet...
Mint szeretetre hiába vágyakozó kisgyermek elhatároztam, hogy én csakis a szerelmemhez, az IGAZI-hoz fogok hozzámenni feleségül... és lesz legalább 4 gyermekünk. Két fiú és két lány... Ősanya-kotlóstyúk természetemet a tanyán kiélhettem kislányként. Ezért tudtam elképzelni magamat egy népes családban, anyaként...Azonban, kitört a forradalom és apát-anyát ismét BIZAKODÓNAK LÁTTAM. Mindketten abban bíztak, hogy ki-ki visszatérhet SZÍVSZERELMÉHEZ. Sajnos, csak 13 napig tartott ez a BOLDOG-BIZAKODÓ állapot, mert a forradalmat leverték. Mostoha anyámat elkapták a határon és ,,szanatóriumba" került. Nagybátyám-apám, pedig el-eltűnt, meg bíróságokra járt és megtörten, de újra járhatott a gyárba három műszakba teljesítménybérben dolgozni.
Az iskolámban meg hirtelen eltűntek az addig megszokott kedves tanáraim és nem voltunk mások ettől fogva, mint kültelki ,,CSÜRHE-BANDA"!!! Ugye ismerős a CSÜRHE kifejezés??? Pedig még úttörő is lehettem és, mint ilyen, táborozni mehettem az iskola úttörő csapatával... Csak azt nem értettem, hogy az anyámhelyett-anyám-nagynéném miért félt és féltett ettől olyannyira ott vidéken???
Hogy, hiába minden szépnek és jónak az ELKÉPZELÉSE, mi sem bizonyítja jobban, első szerelmem történte. Bizony, közben én is nagylánnyá serdültem és megismertem az IGAZ SZERELMET... Magabiztosan KÉSZÜLTEM A FELNŐTT-BOLDOG ÉLETRE.
Tanítónő szerettem volna lenni. Az általános iskola elvégzése után nem értettem, hogy miért nem tanulhatok nappali gimnáziumban tovább? Miért ordította nagybátyám-apám azt, hogy: ,,Tanulj egy szakmát! Tartsd el magad és azután azt csinálsz, amit akarsz! Felőlem akár tanulhatsz is!"
Szerelmem, viszont nappalin továbbtanulva élte a gimnazisták viszonylag gondtalan DIÁK életét... Én meg reggeltől estig, 14, azaz tizennégy évesen, egy varroda műhelyében dolgozva tölthettem el három évet. Szerelmemmel alig tudtam találkozni és soha nem tudtam vele az ő iskolájával és baráti társaságával együtt lenni. Ha mégis sikerült, akkor kisebbrendűségi érzésem volt, mert annyira elfelejtettem még beszélni is a 3 év alatt. Ugyanis, tilos volt a műhelyben a beszélgetés. Aki mégis megszegte annak fizetnie kellett minden megszólalásért 1 forintot. Nos, még soha nem éheztem annyit, mint akkoriban, amikor a legintenzívebben fejlődik az ifjúvá érés küszöbén az ember gyereke...
Én - ennek ellenére - ELKÉPZELTEM MAGAMAT, MINT TANÍTÓNÉNIT és amikor megtudtam, hogy Krausz Anna varró-tanulótársam esti gimibe jár, én is felkerestem a lakóhelyem szerinti - lánygimnáziumba kihelyezett - dolgozók esti gimnáziumát a JELENTKEZÉSI LAPÉRT. A műhelyfőnök, azonban nem járult hozzá a továbbtanulásomhoz, mondván: ,,NINCS SZÜKSÉGEM ÉRETTSÉGIZETT VARRÓNŐRE!". Azonban, amiért olyannyira ELKÉPZELTEM MÁR MAGAMAT, mint GIMNAZISTÁT, visszamentem a gimibe és elsírtam bánatomat az akkori igazgatónak. A jóságos bácsi külsejű igazgató erre azt mondta: ,,AKI ENNYIRE AKAR TANULNI, NEM SZABAD TŐLE MEGTAGADNI!". Így lettem 17 évesen első osztályos gimnazista...
Amikor a munkahelyemen, a varrodában kitudódott, hogy mégis továbbtanulok, mindent elkövettek - szakmai oktatónk vezetésével - hogy iskolanapokon beosszanak munka után műhelyt takarítani.
És otthon is eltiltottak gimnazista szerelmemtől. Pedig én CSAKIS ŐT TUDTAM ELKÉPZELNI ÉLETEM PÁRJÁNAK!!!
Ezért, mint nevelőapám is: összeszorított fogakkal dolgoztam a műhelyben, majd heti három alkalommal rohantam a gimnáziumba..., ahova ugyanúgy házi feladatok sorával kellett készülni minden alkalommal, mint a nappalin tanulóknak.
Aztán, SZERELMEM ÉRETTSÉGI ELŐTT megkérte a kezemet és megkérdezte tőlem, hogy tudnám-e szeretni, ha ő katona tiszti fősulira jelentkezne, mert repülős-pilóta szeretne lenni.
Hát, persze-hogy TUDNÁLAK SZERETNI ÉS CSAKIS TÉGED...- mondtam mit sem sejtve...
Nem tudtam ugyanis, hogy az ő ősei az 1956-os forradalomban az ellenkező oldalon ,,harcoltak", mint ávh-sok. Nem tudtam, hogy az én nevelőapám meg nemzetőr volt és a családból az egyik unokatestvéremet (Bóna Zsigmondot) ki is végezték, a másik meg (Bóna Rudi) aki Mansfeld Péternek volt a legjobb barátja, tíz év börtönre ítélték...
Hát, én mit sem sejtve ragaszkodtam SZÍVSZERELMEMHEZ. Nem értettem, hogy miért beszélnek róla úgy, mint egy bűnözőről??? Pedig, ő volt az egyetlen emberi lény a környezetemben, akit érdekelt, hogy mit csinálok, hogy mi az aminek örülni tudok, és mi az, ami bánt. Könyveket adott kölcsön, amit, ha kiolvastam, megbeszéltünk, mert érdekelte, hogy mit gondolok a történetről, a hősökről...
És akkor, végső érvként azt hozták föl ellene, hogy ,,VÖRÖS" ő is, meg az apja is! Csakhogy ez nem volt igaz, mert az apukájának ősz volt a haja, SZERELMEMÉ, meg igazi szőke...Ó, de gyönyörű volt a haja, mindene!!! Még most is fel tudom idézni egész lényét, mert annyira EGGYÉ VÁLTAM VELE!!! Még most is itt van előttem a nézése, a hangja, a járása, az arca, a szelíd tekintete, egész termete...
Nekem ő volt az ,,ARANYEMBEREM", akivel ELKÉPZELTEM AZ ÉLETEMET MÉG ÉVTIZEDEK MÚLTÁN IS...(Jókai Mór, Az aranyember c. regényhősére való utalás.)
Ez a szerelem adott nekem erőt, hogy újra és újra továbbtanuljak, mert újra és újra ELKÉPZELTEM a boldog családi életet vele. Ő, mint repülős én meg, mint tanítónő...
Csakhogy, nekem senki nem beszélt arról, hogy akkoriban KÁDERLAPOK KÖTHETTEK KÁDERLAPPAL HÁZASSÁGOT !!!! Senki nem mondta, hogy nekem soha nem lesz elég jó a káderlapom szerelmeméhez, hiába tanulok tovább a hatalom akarata ellenére!!!
Bemutattak engem mindenféle ,,jófiúnak", akivel még az édes szüleim is passzolónak találták a káderlapomat ott vidéken... Csakhogy én nem akartam férjhez menni senki máshoz, mert senkivel NEM TUDTAM ELKÉPZELNI MAGAMAT ASSZONYKÉNT, CSAKIS SZÍVSZERELMEMMEL...Aki ekkor már bizony elvette feleségül azt a lányt, akivel még a gimnáziumban együtt járt táncklubba, miközben én ott kuporodtam a varrodában a hokedlin, szorgalmasan varrva éppen az aktuális munkadarabot. Majd szakmunkásvizsgát tettem és beosztottak - a két műszakban üzemelő műhelybe -teljesítménybérben dolgozó VASALÓnak.
Lőttek a gimnáziumnak is, mert ettől fogva minden második héten, heti három alkalommal összesen 15-18 órákat hiányozva, hamar elértem azt a hiányzási óraszámot ami miatt évismétlésre kényszerítettek, ezzel kitessékelve a gimnáziumból!!!
Aztán, amiért kijelentettem, hogy azért is tanítónő leszek és megvárom míg az EGYETLEN SZERELMEM RÁJÖN, HOGY Ő SEM TUD NÉLKÜLEM ÉLNI...- örökösen ELKÉPZELTEM, amint az ő asszonyaként élek egy szép lakásban, amit közösen rendezünk be...és a szívem alatt hordom közös gyermekünket. ELKÉPZELTEM, AMINT VÁRJUK HAZA KICSI FIAMMAL és boldogan ülünk együtt asztalhoz...
A szüleimnek hitt embereknek meg egyre kínosabb kezdett lenni ez az én ELKÉPZELÉSEM és kerítettek egy vidéki srácot, aki akkor már évek óta itt lakott albérletben Pesten és kitanulta a lakatos szakmát is. Mint karbantartó- vállalati lakatosnak nagyon jó volt a fizetése. Szinte mindene megvolt a saját lakáson kívül...Amiért ő is ELKÉPZELT MAGÁNAK EGY SAJÁT LAKÁST, és amiért csak családosoknak válhatott valóra ezen ELKÉPZELÉSE, kerítettek neki egy hölgyikét, egy varrónőt és az így összepasszoló káderlapok mögött lévő EMBEREKET KELLETT volna még összepasszítani. Amiért én voltam az a ,,kis hölgy", azért nagy problémát jelentett a kerítőknek, hogy visszautasítottam a fiút. Ezért még az erőszaktól sem riadtak vissza. Valószínű, hogy ők is elképzelték, amint beletörődve sorsomba, külön családot alapítva megszabadulhatnak végre tőlem.
ELKÉPZELTÉK, hogy elválhatnak végre, mert már nem kell rólam is ,,gondoskodniuk". Áttestáltak közvetve a HATALOMNAK és közvetlen egy erőszakra is képes, gátlástalan fiatalembernek, akivel elhitették, hogy csak így tudja bebizonyítani környezetének, hogy méltó a kommunista párt bizalmára, hogy lakáshoz juthasson... Nem kellett mást tennie, mint engem elcsalni egy kerthelyiségbe és megitatni velem valamilyen üdítőt, amibe óvatlan pillanatban beletett valamit, amitől elveszítettem az eszméletemet és elvonszolhatott egy kies helyen lévő grundra, ahol kedvére megerőszakolhatott...
De én még ezek után is elképzeltem magamnak egy emberibb életet és szorgalmasan dolgoztam - ekkor már három műszakban - és elvégeztem önköltséges alapon egy dolgozók gyors és gépíró iskoláját.
Nem volt könnyű, de újra és ÚJRA ELKÉPZELTEM MAGAMAT, AMINT IRODÁN DOLGOZOM ÁLLANDÓ EGY-MŰSZAKBAN FIX-FIZETÉSSEL ÉS KÖZBEN ZAVARTALANUL JÁRHATOK MAJD A DOLGOZÓK ESTI GIMNÁZIUMÁBA...
Végiggondoltam és - mint nevelőapám - összeszorított fogakkal jártam dolgozni a három műszakban üzemelő Fonalkikészítőgyárba. Közben, délutános héten heti két alkalommal átkértem magamat a délelőttös műszakba, hogy el tudjak menni délután a gyors- és gépíró iskolába.
NA, NEM RÉSZLETEZEM TOVÁBB, MERT ELÉG KALANDOS MÓDON, DE MÉGISCSAK MEGSZEREZTEM AZ ÉRETTSÉGI BIZONYÍTVÁNYT is. Természetesen a vele járó tudással. Igaz, nem gimnáziumban, hanem közgazdasági szakközép iskolában. Így a már meglévő két szakmám (szabó-varró, gyors-gépíró) szereztem még 3-ról szaktudást és szakérettségi bizonyítványt. Így lettem akaratom ellenére is képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus.
Csakhogy, én még mindig ELKÉPZELTEM MAGAMAT,. MINT NÉPSZERŰ TANÍTÓ NÉNIT, SOK SZERETNIVALÓ KICSI GYEREK KÖZÖTT...
ELKÉPZELTEM, amint igaz szerelmem is tudomást szerez minderről és újra megkéri a kezemet és lesz közös otthonunk, meg sok kicsi gyerekünk...
Egy álomvilágban éltem, miközben sokat szenvedtem, mert naponta megtapasztaltam, hogy milyen egy alkoholista skizofrén embernek a ,,feleségének" lenni. Aztán, amikor már élő halottként vergődtem ebben a házasság nevezetű pokolban...Amikor mínusz fokok idején, a hóba fagyba -kirugdosott a részeg férjem - egyszál hálóingben a lakásból - és a szomszédok szedtek össze, akkor valaki visszaköltöztetett az állítólagos szüleimhez.
Aztán, csak nem sikerült ÉLETEM EGYETLEN-IGAZ-SZERELMÉVEL ÖSSZETALÁLKOZNOM és védelmet kérni tőle...
Megint kerestek és találtak nekem egy jó ,,káderlapot"... Most meg egy szobafestő- mázolónak a káderlapjával passzították össze az enyémet és így a vidéki fiatalember előtt megcsillant a pesti letelepedés lehetősége. Mondták neki, hogy ugyan már egyszer volt férjnél a hölgy, akit el kell vennie, de ahogy már egyszer visszaköltözött a szüleihez, majd úgy vissza fog költözni ismét és neked ott marad a lakás...
Mert, akkoriban nem fizethetett be lakásra vidéki, csak ha fel tudta mutatni, hogy a házastársának van a fővárosban legalább öt éves állandóra bejelentett lakcíme!!!
*-*
Egy nagyot ugorva térjünk a legközelebbi múltba, amikor-is közölte velem ez a közben három diplomás családapává vált ember, hogy tönkretettem az életét, mert ott maradtam a nyakán és ráadásul még megspékeltem három gyerekkel is...
Aztán, amikor rájöttem, hogy pont a nőiségem az akadálya annak, hogy férj és családapaként jól érezze magát ebben a névleges házasságban, házon belül külön költöztem tőle. Erre akkor szántam el magamat amikor a 30. házassági évfordulónkon közölte velem, hogy ,,Tönkretetted az életemet.".
ELKÉPZELTEM magamat egy igazi férfiember oldalán, aki szereti a nőiségemet- az anyaságomat és olyannak fogad el, amilyen vagyok...és elhatároztam, hogy el fogok törvényesen is válni.
Elképzeltem magamat, mint főiskolást 50 évesen, és felvételiztem a JPTE Bölcsész Karán működő levelező tagozatos művelődésszervező szakos képzésre.
Fölvettek és teljesen lesújtó élményeket szereztem arról, hogy ellenem még mindig érvényben van és háborítatlanul gyakorolhatják a negatív diszkriminációt - és ugyanazok, akik a rendszerváltozásnak hazudott felfordulás előtt is megtehették! Bizony, még 1990 utáni években is minden egyes szigorlat, vagy kollokvium előtt és alatt megaláztatások sorozatát kellett elszenvednem. Például, eltűnt az indexem két szemeszter között és ezért nem iratkozhattam be az újabbra. Hiába bizonygattam, hogy én meg sem kapva az indexemet tettem le az előző vizsgáimat... Hogy végig ott volt bent a tanulmányi osztályon egy kartondobozban a többivel együtt...Akkor, az írásbeli dolgozataim rendre eltűntek és nem engedtek addig szóbelizni, míg be nem bizonyítottam, hogy átvette az éppen betegszabadságon lévő tanulmányi előadó... Vagy, előfordult rendszeresen, hogy föladtam ajánlottan postán és hónapokig leveleztem - kérve az eltűnt küldeményemnek a megtalálását a postától, vagy annak igazolását, hogy tényleg föladtam - mert a pecsétes feladóvevényt nem fogadták el, mint igazolást. Hiába vittem magammal a másodpéldányokat és még a dolgozatot tartalmazó floppyt is!!!
És ekkoriban ápoltam haldokló mostohaanyámat és neveltem a közben középiskolássá váló három gyermekemet...
IGEN IS ELKÉPZELTEM, amint szervezem a tanfolyamokat azokról az ISMERETEKRŐL, AMELYEKKEL KÖNNYEBB LETT VOLNA (rendszert) VÁLTANI EMBER- ÉS SOSRSTÁRSAIMNAK... a hozzám hasonló nehézsorsúaknak.
KÖZBEN NEM MONDTAM LE A MAGÁNÉLETI BOLDOGSÁGRÓL SEM, pedig ekkor már mindenkim meghalt, akiket valaha is szerettem...és akik kitüntettek szeretetükkel, figyelmükkel.
MOST IS ELKÉPZELEM, amint - VÉGRE - SZABADON DOLGOZHATOK. (Hathatok, alkothatok gyarapíthatok mások javára és magam örömére...)
Csakhogy, az életem be lett falazva egy családi háznak látszó helyre, ahonnan nincs szabadulás...Közben, eltelt az egész életem, amiből így kifelé menvén már nem szeretnék SEMMIT ELKÉPZELNI, mert mindaz összeomlana, amit eddig sikerült megalkotnom...Ugyanis ez a családnak látszó kis közösség, akiket az én fizikai jelenlétem tart még mindig egyben... én vagyok a tartóoszlopa, amit már évekkel ezelőtt szerettem volna áttestálni a közben felnőtté váló gyermekeimre...
ELKÉPZELTEM, hogy legyenek ők a maguk alkotta új családnak a tartóoszlopai... De nem lehet, mert olyan POLITIKAI ERŐ kezébe kerül újra és újra a HATALOM, amelyik nem tesz semmit az elmúlt hatvan év SORSÜLDÖZÖTTEIÉRT.
Ne kapacitáljon engem senki többé arra, hogy én vagyok a saját életemnek kovácsa, mert ez a legnagyobb önámítós hazugság a világnak ezen a féltekén, ahol a politikai diktatúra évtizedekig rátelepedhetett és rátelepszik korosztályom magánéletére is!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
