|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2014-03-16 17:49:09, vasárnap
|
|
|
Biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit,
ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.
Márai Sándor |
|
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
2014-03-16 17:35:06, vasárnap
|
|
|
Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.
Koncz Zsuzsa |
|
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
2014-03-16 08:35:10, vasárnap
|
|
|
,,De ki festi meg a virágok színét - ki tervezi a pillangók színes szárnyait olyan precizitással, szabályossággal és művészettel, amit csak utánozni tud az emberi tehetség -, ki tervezi a rovarok arányait, hogy kecsesek legyenek, s a fák leveleit? Miért van ennyi szín és szépség, arány és művészet mindenütt a természetben? Hol a dolgok mögött a tervező - a zseni, a művész, aki ezt teremti, mert terv és rajz nélkül egy kis bútort sem lehet csinálni -, kik vannak hát erre a munkára hivatva, s ki adja a megbízást rá az élet óriási terepén? Ez misztikus és csodálatos - mégis reális - és megoldhatatlan!"
(Lengyel Menyhért) |
|
|
0 komment
, kategória: Versek,idézetek |
|
|
|
|
|
2014-03-16 08:29:14, vasárnap
|
|
|
Dsida Jenő‎:Lelátó a Parnassusról
Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az a lángbaszökkenő vörös ház
a láthatáron, az élet fölött.
Tied az a fekete tó,
a fákkal szegélyezett,
hová a bolyongások erdejéből
egy titkos éjjel eljutunk.
Tied a törpék hosszú menete
s az az elnyugodott óriás,
akit letakart arccal, csöndesen
magamban cipelek. |
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
2014-03-16 07:44:06, vasárnap
|
|
|
Várnai Zseni: Csodálatos
"A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott."
Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.
Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.
A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.
Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.
Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat! |
|
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2014. Március
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
128 db bejegyzés |
e év: |
975 db bejegyzés |
Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 277
- e Hét: 1317
- e Hónap: 4538
- e Év: 30666
|
|
|