|
2014-03-02 17:49:17, vasárnap
|
| |
| |
Most,hogy megjelentek a megyei és a helyi lapban a lengyel 56-os kiállításról szóló írások, ( februári bejegyzéseimben megtalálhatók: Amit a Kisalföld... és az Amit a Mosonvármegye....c. ) nem lesz tanulság nélküli, ha közlöm Roman Kowalski, lengyel nagykövet úr megnyitó beszédét.:
Tisztelt Polgármester Úr!
Titkár Asszony!
Tisztelt érdeklődő Közönség! Kedves Diákok!
Szeretném megköszönni, hogy a kommunizmus áldozatainak közelgő emléknapja alkalmából Mosonmagyaróváron nyithatom meg a Szétlőtt városok című,lengyel-magyar kiállítást, és Önökkel együtt megemlékezhetek az 1956-os eseményekről. Annál is inkább fontos ez a számomra, mert, mint tudjuk, Mosonmagyaróvár volt a színhelye 1956 egyik legmegrázóbb eseményének.
Emlékszünk a mosonmagyaróvári sortűzre. Tudjuk, hogy a vár épületében már október 24-én összegyűltek a fiatalok, hogy békés tüntetést szervezzenek a forradalom mellett. Az október 26-án felvonuló diákok menetéhez sok városi és környékbeli polgár csatlakozott. Követelték a vörös csillag eltávolítását a középületekről. A tervük az volt, hogy a laktanyához vonulnak, és csatlakozásra szólítják fel a katonákat. De a békés, éneklő felvonulókra minden figyelmeztetés nélkül több géppuskasorozatot adtak le. Több, mint ötven áldozatot név szerint ismerünk, de a visszaemlékezések alapján a sortűzben meggyilkolt ártatlan emberek száma a százat ismeghaladta.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A lengyel-magyar barátság sok közösfejezete között is kiemelt jelentőségű Poznań és Budapest összefonódott, 1956-os története, amely különösen nagy erővel, közvetlen módon emlékeztet bennünket arra, hogy mi is ennek a barátságnak a lényege, mi adja szilárd alapját. Ez az alap, a lengyel-magyar barátság kulcsszava: a szabadság.
Hiszen akár a népek tavaszáról - Bem József tábornokról és a magyar szabadságért harcoló lengyelek százairól beszélünk; akár az 1920-ban, a lengyel-szovjet háború alatt nyújtott magyar támogatásról; vagy arról a kivételes segítségről, amit a lengyel menekültek a II. világháború alatt a magyaroktól, megtapasztaltak, látható, hogy a lengyeleket és a magyarokat mindenkor a szabadság vezérelte. A szabadság, amelynek jelentősége mindkét nép számára megkérdőjelezhetetlen volt, s ami a mainapigelsődleges fontosságú.
Az 1956-os forradalom eseményei is mindenekelőtt a szabadságról üzennek nekünk.
1956 reménykeltő októbere után, novembertől elkezdődtek a szörnyű megtorlások, a magyar történelem egyik legsúlyosabb politikai leszámolásának időszaka.Amikor több, mint 57 évvel ezelőtt a poznani munkástüntetés Budapesten ért ilyen fájdalmas véget, a lengyelek tudat alatt tisztában voltak vele, érezték, hogy itt nemcsak a magyar szabadság a tét -a magyar forradalom az ő szabadságukról is szól. Bizonyára ezért is vált 56 lengyel emlékezetének sokszor felidézett szimbólumává a vér, amit a lengyelek akkor a harcoló Budapestnek küldtek.
Ma, az évek távlatából még tisztábban látjuk az akkori események jelentőségét. Még inkább világos számunkra, hogy Lengyelország és Magyarország európai uniós integrációja, ez a hosszú folyamat, 1956-ban, Budapest utcáin vette kezdetét. Hálásak vagyunk ezért, és nemcsak mi, lengyelek, a magyaroknak.
Kedves Barátaim!
1956 eseményei a lengyel-magyar szolidaritás jegyében teltek el. A kölcsönös barátság és segítségnyújtás évszázados hagyományán nyugvó szimpátia és érzelmi közösségvállalás 1956 tragikus napjaiban sem hagyott el minket. Poznańt és Budapestet a hősi és tragikus felkelés, az önkényuralommal szembeni ellenállás emléke köti össze.
Ma egészen más időket élünk, kapcsolatainkat mégis ugyanaz a szolidaritás jellemzi. Továbbra is számos közös érdekünk van, sok fontos, ám nem egykönnyen megvalósítható célunk, a közös Európában.
És nem feledkezhetünk meg arról, mekkora árat fizettek a magyarok és a lengyelek ezért a közös Európáért. Mert feltétlenül emlékeznünk kell ahhoz, hogy ekkora árat soha többet ne kelljen fizetnünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megköszönni Simon Zsuzsannának, a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület titkárának, hogy lehetővé tette a kiállítás bemutatását. Nagyon örömömre szolgál, hogy Kapuvár, Sopron és Sárvár után Mosonmagyaróváron is ezzel a kiállítással tiszteleghetünk '56 áldozatai és hősei előtt. Köszönöm továbbá az alkotóknak - a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete poznańi részlegének, a Varsói Magyar Kulturális Intézetnek valamint az 1956-os Intézetnek, hogy létrehozták ezt a nagyszerű kiállítást, amely erejénél fogva még inkább segít minket emlékezni.
Végezetül, engedjék meg, hogy egy másik, nagyon fontos évfordulóról is szóljak. Idén ünnepeljük szabadságunk visszanyerésének 25. jubileumát. Ebből az alkalomból a lengyel államfő 2014-et a Szabadság Évévé nyilvánította. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell a fiatal nemzedékeket arra, hol kezdődött el az a harc, amelynek az 1989-es győzelmet köszönhetjük: 1956 - Poznań és Budapest, 1968 - Prága, 1980 - Gdańsk és sok más felkelés és áldozat kellett ahhoz, hogy visszaszerezzük függetlenségünket.
Nem szabad elfelejtenünk, mekkora árat fizettünk a szabadságért, amelynek meglétét ma egészen természetesnek érezzük.
Köszönöm a figyelmet.
Roman Kowalski lengyel nagykövet megnyitó beszéde 2014.02.19. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
