|
2014-03-04 05:37:48, kedd
|
| |
| |
Teljesen megmagyarázhatatan: hajnal beébredve Cs.Szabó Annamari jutott eszembe. S az, hogy ebben a csörömpölésben, ami az üvegen túl van, bizonyára fülére tapasztaná mindkét kezét.
Együtt tanítottunk a Kossuth Gimnáziumban anno, még Hat János utolsó éveiben. Azért nem írom le az azt következő néhány évet, mert az számára vesszőfutás volt a minőségbiztosított szélhámoskodás közben. S egyre halkabb lett.
Szerettem. Igazi irodalomtanár volt. Irodalmár. Írtam is egy verset reggel róla.
Kezdetben ámulva néztem a szavak lejáratását, ma már inkább bosszankodom. Összefogás, tűzte zászlajára egy csapat. Összefogni valamiért szoktak. Jobb esetben nemes cél érdekében. Ezt a csapatot azonban a gyűlölet tartja össze és a félelem. Gyűlölet egymás iránt. De ezt is felülírja a vak düh és gyűlölet Orbán iránt, aki ma Magyarország legitim miniszterelnöke. Hatalmas népakarat jóvoltából. Szeretem, nem szeretem, ez így van. S a félelem a másik ragsztó, mely egymáshoz ragasztotta ezt a társaságot. Félelem az elszámoltatástól. Mert az el fog jönni. Illetve el is jött már, csak homokokt döntenek a fogaskerekek közé azok, akik szintén érintettek.
Erkölcsről prédikálnak, s fertőznek, mint a leprás. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
