|
2014-04-24 19:33:05, csütörtök
|
| |
| |
http://www.gyongyharmatoscsudafa.info/nem-kell-nekunk-iskola
A fenti linken, vagyis a Gyöngyharmatos Csudafa oldalán olvastam arról, hogy miért "Nem kell nekünk iskola!".
A következők jutottak eszembe a NEVELÉSRŐL- OKTATÁSRÓL
A "hagyományos"-nak tartott SZŰK értelmezés szerint a tanulás hosszú időn át a passzív és reproduktív tanulói magatartást erősítette, mert az általános pszichológia is a tanulást a "bevéséssel" azonosította. Az utóbbi időben kialakult a tanulás tágabb értelmezése. Legalább is az 1995-ös Nemzeti alaptanterv szerint: (Milyen messzire kerültünk mára már ettől is!)
"A tanulás a pszichikum módosulása külső tényezők hatására. Tehát nem csupán ismeretelsajátítás és a figyelem, az emlékezet működtetése, hanem magába foglalja valamennyi értelmi képesség és az egész személyiség fejlődését, fejlesztését. Ez az iskola alapfeladata."
A tanulás fogalmának TÁG értelmezése lehetővé teszi a tanítás és a nevelés (gyakorlati szempont), másrészt a didaktika és a neveléselmélet (teoretikus szempont) kettősségének feloldását.
Piaget megfogalmazása szerint: "a cselekvés és a gondolkodás összefüggése"="interiorizáció" folyamatában..." Megjelent magyarul: 1970-ben. Vagy, ahogy Skinner A tanítás technológiája c. könyvében írja, hogy "háromféleképpen tanulhatunk:
- cselekvés útján,
- tapasztalás által és
- próba-szerencse alapon".
Megjelent: 1973-ban.
A CSELEKVÉS és GONDOLKODÁS összefüggő folyamatában ("interiorizáció") való alkalmazásként számos újszerű tanulási forma látott napvilágot. Mindez azonban a gyakorlatban nem valósult meg. Vagy legalább is nagyon esetlegesen...
-.-.-.-
Amiért az ,,ÚJ ISKOLÁT" csakis az ÚJRA kiképzett oktató-nevelők valósíthatják meg - ezért tartottam mindig is a FELNŐTTKÉPZÉST (ANDRAGÓGIA) a rendszerváltozás ALAPJÁNAK!
Pl: A felnőttképzésben a tanulási aktivitás fenntartásának legfőbb garanciája a CSELEKVÉSSEL összefonódó ÉRTELMI tevékenység.
Sajnos, a "szakma" évtizedek óta vitatkozik a "gyakorlati"- és a "teoretikus" szempontok érvényesítésén, miközben elsikkadt az a legfontosabb szempont, - amely TÁRSADALMI MEGMARADÁSUNK és minden FEJLŐDÉSNEK az ALAPJA lehet és ez nem más, mint az a tény, - hogy
"EMBER NEM ALKOTHAT NAGYOBBAT, MINT EGY MÁSIK EMBERT"!
Ebből következik, hogy: azok, akik szülői minőségükben "csak" az élet lángját adják tovább, már sokat tettek és tehetnek jövőnkért, mindannyiunk jövőjéért.
Ezért a TÁRSADALOM FELELŐSSÉGE, hogy a leendő ANYÁK, APÁK olyan gazdasági helyzetbe kerüljenek, (az otthonteremtési elképzeléseik szorgalmas és kitartó munkával megvalósítható legyen), hogy a születendő gyermek ne "ölje" meg, vagyis egzisztenciálisan ne hozza szüleit halmozottan hátrányos helyzetbe!
Mert a (gyermek) NEVELÉS a TEREMTÉSBE való beavatkozás, és mint ilyen: nagyon nagy felelősségű, sokrétű, személyiségformáló tevékenységet, NEVELŐ és NEVELT között létrejövő és oda-vissza működő, ALKOTÓI folyamatot feltételez, mert FOLYAMATOS VAJÚDÁSSAL SZÜLETIK meg egy EMBER SZEMÉLYISÉGE. Ennek a nehéz, gyötrelmesen nehéz pedagógiai tevékenységnek - amit "csak" anyai, apai minőségükben élnek meg az emberek - kellene végre a méltó, emberhez MÉLTÓ RANGJÁT visszaadni, vagy újra alkotni!
A Szentírás szerint is Isten a maga képmására teremtette az embert. Az ateizmus kultuszának továbbéléseként lehet értelmezni, tehát azokat a törekvéseket, amelyek az emberi gonoszság, aljasság általános, "közönséges"en elterjedt voltát és ennek megváltoztathatatlanságát igyekszik hangsúlyozni, mert ezzel - közvetett módon - Isten is és az evangelizált világ is lejáratható.
Ehelyett, a MÉDIA minden eszközével, minden csatornáján azt kellene sugalmazni, közvetíteni, hogy az ember önmagában hordozza értékeit és NEM kizárólag a külsejével tudja azt kifejezni, hanem emberi, vagy "embertelen" megnyilvánulásaival.
Szükségessé vált: a televízióból ömlesztve áradó agresszivitás, brutalitás visszaszorítása!
Sajnos ezek a kísérletek, konferenciák nem sok eredménnyel jártak...
Azt már megtapasztaltuk, hogy:
1.) a KATONAI, vagy POLITIKAI DIKTATÚRÁK tekintélyelvűségében (militarizmusában-technokratizmusában) felnőtt, lelki eredetű testi (pszichoszomatikus, pszichovegetatív) zavarokkal küzdő ifjai;
2.) vagy a FOGYASZTÓI TÁRSADALMAK szüleiktől elidegenített, un. "jó iskolákban" nevelt, sikerorientált és felnőttként is infantilis "aranyifjai";
3.) vagy a senkinek sem kellő "semmirekellő", ELEMBERTELENEDETT, utcán "felnőtt", koravén fiataljai
egyaránt pótcselekvésekkel, drogokkal KÁBÍTJÁK magukat. TOMPÍTJÁK a gyermek- és serdülőkorban nélkülözött SZERETET miatt bennük kialakult és szűnni nem akaró, iszonyatos HIÁNYÉRZETET! Mert, a GYERMEK elsőrendű- alapvető SZÜKSÉGLETE a szülői testi- lelki odafordulás, amihez JELENLÉT kell!
Nem foszthatjuk meg gyermekeinket SZÜLEIKTŐL! (És ez fordítva is igaz kellene, h. legyen!) Főleg NEM az első életévekben! Nem ruházhatjuk át a nevelést kizárólag a gyermekintézményekre! Csupán azért, mert csak ezen az áron tudjuk elkerülni az Európai Unió ,,szegregáció" vádját!
Ugyanis, 2010 óta valóban így akarják INTEGRÁLNI a lassan többségbe kerülő kisebbséghez tartozó népcsoport utódait...
Ennek kiterjesztése és általánossá tétele elveszi ismét és ismét a lehetőségét is annak, hogy a SZÜLŐJE NEVELJE GYERMEKÉT! Ez bizony diktatúrára emlékeztet és, mint ilyen ártalmas a felnövekvő nemzedékekre... Amiért az első életévekben többnyire UTÁNZÁSSAL tanul egy kicsi gyermek, nagyon fontos, hogy mit lát elsősorban a SZÜLEITŐL!!!
Ha fizetett alkalmazottak veszik át ezt a szerepet, ismét és ismét oda fogunk kilyukadni, ahol a FOGYASZTÓI TÁRSADALMAK aranyifjai, vagy koravén (senkinek sem kellő) semmirekellői.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
