|
2014-05-14 22:48:32, szerda
|
| |
| |
. Ballagási emlékek..
"Ballag már a vén diák", könnycseppben az arcunk,
Egymás vállát érintve mi összetartozunk.
Ballagunk lassan a nagy-nagy élet felé,
Közösen indulunk, nézünk sorsunk elé.
Kezünkben egy szál virág, mely az életet hirdeti,
Fogadjuk, a közös éveket nem fogjuk feledni.
Sorsunk bármely irányba is forduljon,
Szívünkben e dal örökre élénk maradjon.
Visszanézünk időnként a már megtett útra,
Léptünk gyorsabbá vált, időnk kevesebb a múltra.
Emlékeink lassan halványabbá válnak,
Megyünk csak előre, előttünk feladatok állnak.
Lépteink immár rohanássá változtak,
Új cipő kellett, a régiek már elkoptak.
Közös utunk ösvényekre ágazott, kinek mi jutott,
De a közös múltunk mindig is együtt tartott.
Boldog ifjú évek, feledni soha nem lehet,
Olyan rövid volt, mint egy forró lehelet.
Hosszú utunk, mit azóta megtettünk
Göröngyös volt, de mindig tovább mentünk.
A könnycsepp az arcunkon már rég felszáradt,
Testünk, lelkünk az úton már nagyon megfáradt.
A rohanás lassan újra ballagássá változott,
Feledni nem szabad, életünk lassan elfogyott.
Néha még együtt emlékezünk a múltra,
Életünk e szép szakaszát kiszínezve újra.
Felidézzük a régi szép álmokat,
A mára halványodó egykori vágyakat.
A könnycsepp a virággal már csak múltat jelenti,
Kutatjuk a jövőt, hányan tudjuk még idézni.
Legyen még egy dobbanás, egy utolsó könnycsepp,
Melyet ki nem akar feledni, az értünk ejtett!
Elter József
poet.hu
Nem tudtam otthagyni, olyan szép!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Offline
