|
2014-05-02 09:49:05, péntek
|
| |
| |
Az eső szitál, ahogy az utcákat járom.
Lehajtom fejem, hogy senki se lásson.
Magamba zárom mindazt, mi úgy fáj,
hisz nincs szó, mi elérhetne Hozzád.
Járom a várost szótlanul, egyedül,
csak a lelkem az, mi háborog itt belül.
Sóvárogva nézek, de semmit se látok,
a miértekre választ én sem találok.
Milyen könnyű lenne feledni mindent,
mosolyogva, kacagva futni a szélben.
Érezni még ajkamon édes csókod ízét,
de nem lettél más, csupán csak emlék.
Mit kezdjek vele, már nem bírom el,
nehéz súlyát is egyre csak cipelem.
Hiába minden, nyomaszt és gyötör,
ez az érzés, Tőled soha el nem űz!
Könnycsepp leszel álmatlan éjszakán,
Kétség leszel hideg, fázós hajnalon,
s, remény leszel csillogó szememben,
mikor majd, néha én is ábrándozom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grafika-Rajz 1. |
|
|
|
|
|
Offline
