Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Elalvás előttre
  2014-05-20 23:58:42, kedd
 
  Rainer Maria Rilke - Elalvás előttre


Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni s odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az idő fundamentumát.
És lenn egy ideig bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.
(Fordította: Kányádi Sándor)

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ma kitörlök a naplómból
  2014-05-20 23:58:28, kedd
 
  Ma kitörlök a naplómból


Két napot: a tegnapot és a holnapot.


A tegnapból tanultam.
A holnap pedig a következménye lesz annak,
Amit ma teszek.


Ma azzal a meggyőződéssel
Nézek szembe az élettel,
Hogy ez a nap
Soha többé nem fog visszatérni.


A Ma az utolsó lehetőség arra,
Hogy intenzíven éljek,
Hiszen senki sem tud biztosítani arról,
Hogy látni fogom a holnapi napfelkeltét.


Ma elég bátor leszek ahhoz,
Hogy ne szalasszak el több alkalmat.


Csak egyetlen lehetőségem van érvényesülni
Ma beruházok a legértékesebb
Erő forrásomból: az időmből


A legbizonytalanabb munkámba:
Az életembe.


Ma minden percet szenvedéllyel töltök,
Hogy a Mát egy különleges
Egy páratlan nappá tegyem az
Életemben.


Ma szembeszállok minden akadállyal,
Amely az utamba áll,
Bízva benne, hogy sikert aratok.


Ma ellenállok a pesszimizmusnak
És meghódítom a világot egy mosollyal
És pozitív hozzáállással
Mindig a legjobbat várom.


Ma minden megszokott feladatomat
Fennkölt önkifejezésként végzem el.


Ma úgy töltöm az időt, hogy boldog legyek
És otthagyjam a lábnyomaimat,
És a jelenlétemet


Mások szívében.


Ma meghívlak Téged, hogy kezdjünk egy új korszakot,
Ahol álmodhatjuk,
Hogy minden, amibe belefogunk lehetséges
És mi meg is valósítjuk
Örömmel és méltósággal.

Boldog napot és

Jobb holnapot kívánok!

(Szerző nélkül találtam a neten,
megpróbáltam a szerzőre rákeresni, sajna eredménytelenül)

 
 
0 komment , kategória:  Írások  
A zene
  2014-05-20 23:58:14, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Szólongatás
  2014-05-20 23:57:39, kedd
 
  Károlyi Amy - Szólongatás



Harmatcseppé válik szájadon a szó.
Azt mondod: fa -
és erdőstül állnak elibém a fák.


Azt mondod:kő -
nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.


Azt mondod: rét -
és lassú buborékkal
gyöngyök és gyűrűk szállnak fel a mélyből.


Azt mondod: szép -
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.


Azt mondod: én -
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyújtott gyertya szál.


Azt mondod: nyár -
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal púpozva a Tejúton ballag
egy júliusi szénásszekér.


Azt mondod: ősz -
és áfonyával telik meg harminc szőlős kosár.


S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Örökké
  2014-05-20 23:56:46, kedd
 
  Gyurkovics Tibor - Örökké



Örökké van a táj, a fák, az alma kertek,
a fák végén a lomb vagy a dió levél,
miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
ahogy ujjaival a víz széléhez ér.


Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
a lebegő ködök a levegőbe fúrva
egy helyben fekszenek, mint fáradt angyalok.


A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
a billenő hegyen a tér sziklája áll,
mint mértani idom, amelybe zárva él egy
madár és énekel tízezer éve már.


Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
a szívemet, szegezz a fák közé oda,
ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
s aranyként tündököl a tárgyak homloka.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Regény
  2014-05-20 23:55:47, kedd
 
  Boda Magdolna - Regény


Csukott könyvből
széthulló lapok,
s, a könyvjelzőnél
újra és újra elakadok: ez
megint egy rólad szóló gondolat,
a mai első,
az örökké ismétlődő.
Szeretlek.
Ez az egyetlen szó
az első mondat.
Még mindig csak
itt tartok.
Nyitogatom, csukogatom,
így telik el a nap,
mint nappali éjszaka:
nappal-is-rólad-álmodó.
Az első korty kávéba
belesivít az induló troli,
hangtalan puffanással
lehull egy pipacs piros
szirma,
aztán lehull a csönd pirosa,
és csönd újra.
Így borul rám a délután
az asztalon
még mindig csukott
a könyv,
s lap-napjaim
álomvilágában,
szép
hasonlatot találok ki, és
kezemmel kapálódzom
egy metaforába,
hogy segíts ki a
valóság túlsó, tilos partjára.
A könyvjelzőm csak vándorol
mindig csak egy lappal tovább
érzékelteti a múló időt
a történet haladását.
Pedig nem!
Minden csak áll.
Az idő,
a tér és a teret kitöltendő
mozgás;
hiányzol
mondom:
hi-ány-zol.
Talán érted,
amit mondok.
Ha mégis igen,
majd megjössz,
kiszállsz a kocsiból,
napszemüveg lesz rajtad,
kezedben ölelés.
Este pedig kinyitod
a könyved
és betűről betűre
végigolvasol.
Nem is érdekes,
csak egy unalmas regény,
becsukhatod, mert:
szeretlek
lesz az utolsó mondat is.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Lótuszvirág
  2014-05-20 23:55:12, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Virágos versek, idézetek  
lépdelve
  2014-05-20 23:54:20, kedd
 
  Komáromi János - lépdelve



ott lépdeltél mellettem
egyszerre fogyott az út
elfeledtünk akkor minden
békét és minden háborút


a csend fogta össze
lóbálódzó két kezünk
semmit sem tudtunk arról
hogy mennyire szeretünk


vad árnyait távol tartotta tőlünk
a lomhán ébredő este
bennünk talán felkelő-Napos
hajnali önmagát kereste


kicsit előre hajtottam a fejem
oldalról néztem csak Rád
közben elmosódott köröttünk
a létező-valóság határ


nevettél olykor valamin
mit mondhattam Neked?
felragyogott ilyenkor
csillagként fénylett a szemed


kezem megmozdult néha
lágyan simogatni akart
erőszakkal kellett visszafognom
a meg-meginduló kart


a város alattunk csillogott
ezer pontja reszketve fénylett
az időből fölénk szőtt fátyol alatt
lassan sötét lett


egyszerre álltunk meg
és egymásra néztünk
szavakat nem mondtunk
talán mind a ketten féltünk


nem volt csók és semmi más
és nem voltak szavak
mindennél többet ért akkor
hogy a karomban tartalak

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
még-már-még
  2014-05-20 23:53:16, kedd
 
  Komáromi János - még-már-még



még a felhők sem őrzik a titkot
még a napfény sem űzi a tajtékot
még halványan csillan csak a könny
még rendszeresen befed a közöny


már nem érti senki az imákat
már nem hiszi senki, hogy jól hibázhat
már elhazudott mindent az őszinte szó
már elérhetetlen álom a való


még csattan a zár az ajtókon
még lyuk vöröslik a homlokon
még lassan szivárog az élet
még vissza-vissza tér a lélek


emlékek - múltak
jók voltak - javultak
rossz álom ébreszt fel
folyton ölni vagy ölelni kell


tervek és jövők
négyzetek, körök
még-már-még ennyi
embernek lenni
(muszáj itt lenni)
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Apák könnyei
  2014-05-20 23:52:35, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 548 db bejegyzés
e év: 4790 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2506
  • e Hét: 7087
  • e Hónap: 20992
  • e Év: 150699
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.