Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Nem múlik el a szerelem
  2014-05-22 23:59:30, csütörtök
 
  Annak a versnek, -amelyet képre írva-
most beteszek az oldalra, érdekes története van:


Negyedikesek voltunk, amikor a német tanárnőnk minden óra végén
időt szakított egy-egy vers felolvasására.
Nagyon szerette a verseket, s még azokkal is megszerettette,
akik nem nagyon voltak oda érte.
Mi többiek pedig nagyon élveztük,
mert nem az a kötelező magyaróra íze volt.


Sokszor mutatott be nekünk egy-egy fiatal írót, költőt.
Engem akkor nagyon megragadott egy,
számomra ismeretlen, fiatal költő verse,
amit sohasem felejtettem el.
Nem árulta el a költő nevét.
Az évek múlásával a verset nem felejtettem,
máig is őrzöm az akkori legépelt másolatát.
A költő keresését nem szorgalmaztam.


Érdekes ez a net, mert egyszer Pákolitz verset kerestem,
s mit gondoltok? melyik versére akadtam?
Hát a "Nem múlik el a szerelem"-re.
Ő volt az az ismeretlen fiatal költő,
akinek a verseit többek között nekünk a német tanárnőnk felolvasta.


Íme átnyújtom Nektek képre írva:



  
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Megérzés nélkül
  2014-05-22 23:54:42, csütörtök
 
  Hoztam nektek egy szép verset, fogadjátok szeretettel:


Kassai Csilla: Megérzés nélkül


Az Élet olyan , mint egy nagy Folyó :
Csak árad , árad és hömpölyög.
A Lelkemben feléled a szó
És mélyről ébredő álmokat szövök.



Megérzés nélkül ...

Mikor fellázad bennem az Ég,
Akkor mellettem állnak az Angyalok,
Riadtan néznek szerteszét,
Mert a Mindenséget hallgatva hallgatok.
Hallgatok, mert a Szó, bár nekem szól,
Még sem maradhat csak az enyém!
Hallgatok, mert a könnyem kicsordul
Az Érzések Égi fellegén.
De a Lélek ébred! És szólni akar!
Mikor nem várjuk, leginkább akkor siet,
A Lélek a Halálba, a Halál a Lélekbe mar,
Örök fejlődésre késztetve az Életet.
A Lélek tudja, hogy mi következik!
Bár a balga Ember csak magára néz,
Nem érdekli, valóban hol van Ő és Ki lehet?
És miért van megannyi szenvedés?
Azt hiszi, a Világ magától létezik,
S ami van, arról Ő nem tehet!
Csak az Ész számít a Földön és nem a Szív,
S ezért vannak a "gyarló" Emberek!
De mikor kopogtat benne Valaki,
Aki szüntelen kedvesen szólogat,
A szívében megdobban valami,
S el kezdi hallani a hangokat!
Először úgy érzi, játék csupán,
S többnyire nem veszi komolyan,
Ám mikor magával ragadja az ár,
Hagyja magát sodorni boldogan!
És már érzi, hogy hallgatni kell
És figyelni a belső Életet,
Mert odakinn csak az létezik,
Mit belülről építenek az Emberek.
Megérzés nélkül élni bűntudat,
Mert mikor magára ismer majd a földi Én,
Nem talál mentségére szavakat,
S gyötrődik addigi Életén!
Lehet, hogy jó, de lehet, már késő.
Ébrednek az Életért sóvárgó halott szavak,
Elmeditál! Milyen földi Én is most ő?
Mert a Lélekre minden visszahat!
Egyszer mindannyian felébredünk!
Megértjük, késő sosem lehet,
Mert legfeljebb majd jobban éljük
Az életünk,
Mint a csak kívül létező Emberek!
Az Élet halni, a Halál élni akar!
A Körforgás örökkön át örök,
S ahogy az Ember Teste és Lelke között
Dúl a harc,
Úgy mindig az Ég győz a Föld fölött!
(Forrás: Ahogy érzed)

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Boldogság sziget
  2014-05-22 23:53:47, csütörtök
 
  Sárhelyi Erika - Boldogság sziget



Valahol messze, túl a képzeleten,
létezik egy világ, mely nincs a térképen.
Nem jegyzi ezt sem könyv, sem füzet,
az a neve: a Nagy Boldogság sziget.


Partjainál, a sziklák alatt
a tenger hulláma is kacagva szalad,
fövenyén a sárga homok szemek
lábaid alatt mosolyra derülnek.


Ahogy mész egyre beljebb,
kedved is nő egyre feljebb.
Itt a fákon nem gyümölcs terem,
nem tested táplálja az élelem.


A fák ágain nevetés ül,
szakíts egyet, s kedved derül.
Bokrok mélyén a kis fészekben
öröm tojás készül kelni éppen.


Ha szél fúj, az is csupa móka,
a csúf boszorkány csak kedves anyóka.
Behív a házába s megvendégel,
majd utadra enged teli szeretettel.


Van egy zug a szép szigeten,
hol még a madár is szebben énekel,
hol a növényzet bujábban terem:
itt születik meg a szerelem.


Roskadozó fákon csókok garmadája,
öleléssel teli a bokroknak alja.
Mámorral fűszeres itt a levegő,
szenvedéllyel telik meg szív, s tüdő.


Ha egyszer utad során erre járnál,
s partjainál a csónakból kiszállnál,
hagyd a hajón minden bánatodat,
mást ne vigyél, csak hátizsákodat.


Pakold tele érzésekkel, szívvel,
rakd meg jól örök szerelemmel,
vegyél sokat a híres boldogságból,
hogy gazdagon térj haza majd e tájról.

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Tegnap-ma-holnap
  2014-05-22 23:51:48, csütörtök
 
  Erdős Olga - Tegnap-ma-holnap



Tegnap
Még zöld aranyban álltak a fák,
és rózsa kék volt a kora este.
De tudtuk, utolsót sóhajt a nyár,
és beleremeg bágyadt teste.


Ma
Ködfolttal ébreszt az őszi reggel,
a kert végi nádas vöröslő hajnala.
Emléked elsárgul a levelekkel,
de velem marad tavaszunk dallama.


Holnap
Meztelen nyújtóznak felém az ágak,
meghitt ösvényünk hó paplan fedi.
Vakító fehéren tiszták a vágyak,
ha a Nap sugarát ajkamon feledi.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A legszebb virág
  2014-05-22 23:50:27, csütörtök
 
  Cherry L Costello- Forshey: A legszebb virág



Egyedül ültem le, olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég, jó okom.

Megbántott a világ, s ezt vettem én zokon...

Ha ettől nem lett volna még, elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, s izgatott volt nagyon.
Kipirult, s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt: " Néni ide nézzen !"

Kezében el hervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán, nem látták a napot.
Halott virágával, küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,
Virágját szaglászta, s mondta kisvártatva:
" Az illata csodás, s bizony szép is nagyon,
Itt szedtem magának, s bizony tiszta szívvel adom!"

Haldokló virág volt, mit átadott,
Ragyogó színe, már rég megkopott.
Tudtam azonban, el kell fogadnom,
A fiú különben tán, sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta....fel a levegőbe.
Eladdig nem tűnt fel....ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát, merthogy vak szegényke.

Hangom megremegett, szememben könny égett,
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.
" Szívesen " - mondta, s vidáman elfutott,
Nem tudta, hogy bennem milyen mély nyomott hagyott.

Eltűnődtem rajta, vajon mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt, önmagát siratta.
Honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével, végre megértettem,
A világgal nincs baj, itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet,
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem,
Gyönyörű rózsának illatát éreztem.
Közben a fiúcska új gazzal kezében,
Egy gyanútlan öregembert, készült felvidítani éppen.		  
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Árnyék létem...
  2014-05-22 23:49:29, csütörtök
 
  Sárhelyi Erika - Árnyék létem...


Olyan vagyok ma, mint a szél,
szaladni vágyom szüntelen.
Könnyű testtel, láthatatlan,
csak futnék át az életen.

Nézném fentről nemtörődöm',
a létfolyam mint kavarog.
Nem zavarna semmit bánat,
csak lennék, mint az angyalok.

S mi vagyok? Csak halk lélegzet,
mondat végén a három pont.
Semmi vagyok, mégis látszom,
mint szép ruhán egy konok folt.

Semmi vagyok, szürke árnyék,
falhoz lapulva, csöndesen.
Szárnyam sincs, így nem repülök,
csak a szél sodorja életem.



  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Séta közben
  2014-05-22 23:47:25, csütörtök
 
  Szabó Lőrinc - Séta közben


Jó volna csöndben, egymagam,
úgy élni, békén, boldogan,
mint a pipacs vagy ott alább
a margaréta, a szarkaláb, -
jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanul,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.

Jó volna szállni, ameddig a szem,
kék fátyol lenni a hegyeken,
felelőtlen, kóbor szelek
módján futkosni, egyre szebb
és távolibb országokon át,
jó volna, mint a kis kacsák,
fürödni, patakban, szitakötők
fia lenni, vagy malacok között,
akiket nem kínoz öntudat,
heverni a sárban a nap alatt.

Jó volna, - óh, de nehéz a szívem! -
átszűrni magam az elemeken,
hisz csoda-balzsam a puha sár,
mit esőből s porból kever a nyár:
óh, elaludni a föld vegyész
kezében, úgy, hogy az ébredés
kihagyja a bűnt, embert, - s virág
lenni csak, pipacs, szarkaláb,
vagy legfeljebb a tanyai ház.



  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A Lélek
  2014-05-22 23:43:00, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ezoterikus  
Lélek-társak
  2014-05-22 23:39:59, csütörtök
 
  Huszti Sándor - Lélek-társak


A sötét éjben ragyognak a messzi égi régiók,
Fényük postalován utaznak az év milliók.
Nem látod a magasban a Létezés ködét,
Avatatlan szemek elől takarja a sötét.

A távol csillagok közt fogantak lelkeink,
Csak az istenek tudhatták, mik lesznek terveink.
A lelkek ketten egy testvér párt alkottak,
A bölcsesség adományán egyformán osztoztak.

Időtlen időkig keringtek egymás mellett,
Majd helyet kerestek ahol fejlődni lehet.
Egymás után indultak a nagy útra,
Előbb egyik, majd a másik zuhant az alagútba.

A szárnyas lelkek test gúnyába öltöztek
Csillagok honából földi házba költöztek.
Így a lélek-testvérek egymásról mit se tudtak,
Gyermekek voltak még, nevetve tanultak.

De szívük mélyébe ezer karcot véstek
A szellőként szárnyaló, tovafutó évek.
Útjukon sokáig egyedül haladtak,
Ám eljött az idő, és egymásba botlottak.
Mostantól fogva közös pályán járnak,
Szellemük ezentúl a messzeségbe szárnyal!

  
 
0 komment , kategória:  Ezoterikus  
Én így szerettem volna élni...
  2014-05-22 23:39:09, csütörtök
 
  Szép Ernő - Én így szerettem volna élni...


Én úgy szerettem volna élni,
Minden halandóval beszélni.

Mindenkinek nevét kérdezni,
Mindenkinek szívét érezni.

A járdán osztani virágot,
Tegezni az egész világot.

Megsimogatni ami állat,
Érinteni minden fűszálat.

Imádni végtelen sereggel,
A napot ha fellángol reggel.

És ének szóval összejönni,
Az esti csillagnak köszönni.

S testvéri csókkal hazatérni.
Én így szerettem volna élni...

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 548 db bejegyzés
e év: 4790 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 249
  • e Hét: 4830
  • e Hónap: 18735
  • e Év: 148442
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.