|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2014-05-30 11:56:42, péntek
|
| |
| |
MÁJUS 30. - A SZENT JOBB MEGTALÁLÁSÁNAK NAPJA
Ó, dicsőséges szent jobb kéz,..."
Első királyunk kézereklyéjének, a Szent Jobbnak külön ünnepnapot szentelt a magyar katolikus egyház, melyet hajdanán országszerte megültek. A Szent Jobb megtalálásának emléknapját, május 30-át már a XIII. sz. eleji hazai naptárak említik. ,,Csodás" megtalálásának története is tartalmaz naptári érdekességet.
Amikor Szent László királyunk 1083. augusztus 20-án Szent István fehérvári sírját kibonttatta, a tetem jobb keze a királyi pecsétgyűrűvel már nem volt a sírban. Még István halálát követően választhatták le a holttestről, és kerülhetett ereklyeként a káptalani kincstárba. Mint később kiderült, innét ,,mentette át" a kincstartó, Merkúr, fehérvári prépost saját bihari, családi monostorába. Merkúr ereklyegyűjtő szenvedélyéről tudott László király, ezért, amikor a kezet sem a sírban, sem a kincstárban nem találták, azonnal ráterelődött a gyanú. A király a rákövetkező évben május 30-án meglátogatta Merkúrt Berettyó menti egyházában. Az egykori kincstartó mindent bevallott, de hogy a felelősségre vonást elkerülje, legendát kerített a tolvajlás köré. Eszerint a szent ereklyét egy angyal bízta volna rá azzal, hogy - az István halálát követő zavaros időkre való tekintettel - csak alkalmas időben fedje fel, minek jutott a birtokába. László jó politikus volt, elfogadta a magyarázkodást, s ezzel a legendát is hitelesítette. A helyszínen új kőmonostort építtetett, ez a Szent Jobb monostor, amely a köréje épült mezővárosnak is nevet adott. (Szentjobb - román Sîniob lett az ereklye középkori őrző helye.)
A Szent Jobb ellopásának és megtalálásának történetét sajátos színbe vonja, hogy a tolvaj szarka papot - mit ad Isten - épp Merkúrnak hívták, s éppen az Ikrek havában (a Merkúr bolygó ,,otthonában") akadtak a birtokában lévő ellopott
ereklyére, mely ráadásul éppen az a testrész, melyet a csillaghit a Merkúr védnöksége alá helyezett! Nem kétlem, hogy az esemény nagyjából így zajlott le, de a háromszoros egybeesés sem lehet véletlen. Feltevésem szerint a történet első lejegyzőinek valamelyike - talán királyi parancsra -, hogy mondandójának nagyobb nyomatékot adjon, kissé módosított a tényeken. Vagy a tolvaj prépost nevét, vagy az ereklye megtalálásának időpontját igazította át. E szimbólumokra érzékeny korban a fennmaradt leírás mégsem tűnt gyanúsnak, épp ellenkezőleg, a csodás egybeesések a súlyát, hitelét gyarapították.
Államalapító és törvényalkotó szent királyunk kézereklyéje a magyar államiság jelképe lett, országos tisztelete ezen alapult. S hogy miért épp a jobbja? A jobbkezesek számbeli fölénye, e többség baljának sutasága szülte azt a képzetet, hogy a jobb kéztől származik minden jó, s a baltól minden rossz. Ez a nyelvben is tükröződik. Az angol right nemcsak ,,jobbot", hanem ,,igazat" és ,,jogot" is jelent, a régi magyar nyelvben a Szent Jobb és a Szent Jog szinonim kifejezés volt.
Bódogságos Szent István királnak legendája
Bódogságos Szent István királnak legendája
(részlet)
(Érdy-kódex, 1526)
De mikoron a szent királnak jogját es ujjában való királyi gyérüjét akkoron semmiképpen meg nem lelték volna sem az koporsóban, sem kiül, kit Úristen az ő szerelmes szolgájának továbbá való dicséretire elenyésztött vala: annak utána csodaképpen szent angyala miatt kijelenté elészer egy Mercurius nevő jámbor fráternek, ki secularis pap voltában fejérvári szentegyházban custosságot viselt vala, es őáltala mind egész magyarországbeli hivőknek nyilván adá lenni; es anyaszentegyház azon napot szent inneppel illi es tisztöli nagy sok csodatételnek okáért.
Rájnis József: Szent István királynak jobb kezéről
(részlet)
Már elég! szűnjön panaszod, magyar nép!
Íme óhajtott örömed világa
A magyar vértől nemesűlt hazádban
Fényleni készűl.
Szent királyodnak keze messze földről
Nagy Terézsának kegyelem-szavára
Visszatér hozzád, Buda vára féltő
Kincsedet őrzi.
Illyés András: A Szent Jobb
(részlet)
Szent László király szorgalmatoson keresvén a Szent István király gyűrűjét, a püspökök keze által, kezdé kimeríttetni a testből lött megnevezett olajt ezüst edényekbe, de mivelhogy amennyit kimerítnek vala, magától annyi sokasodik vala a koporsóban, igen csudálkozván visszatölték, és mindazáltal az olaj sem több, sem kevesebb nem lőn. Erősen béfedvén a koporsót, egy gyönyörűséges gazdag kápolnába helyhezteték, egy Mercurius nevű szent életű pap egész éjszaka megmaradván a templomban, egy angyal megjelenék néki szép ifjú képében, és tiszta gyolcsban bétakart ajándékot ada, mondván: Mercuri, vedd kezedbe, amit oly igen kívántál, és némely napokig magadnál tartván, azután vidd László királyhoz. Nagy örömmel bételvén Mercurius, mindjárt kitűré a tiszta gyolcsot, és abban találá a jobbkezét és a gyűrűjét Szent István királynak, és mikor kedve tartá, e drága ajándékkal kedveskedék Szent László királynak, melyet nagy örömmel vévén, drága edénybe helyhezteté és nagy tisztelettel külön más kápolnába tévé. Méltó volt, hogy minden rothadás nélkül megtartatnék az a kegyessen adakozó jobbkéz, mely oly sok alamizsnát osztogatott a szegények táplálására. Ezekkel és sok egyéb csudatételekkel megdicsőítette az Úristen Szent István királyt.
Mily nagy irgalmas szívő volt bódogságus Szent István királ, nyilván megismertetik, kiről úgy olvastatik, hogy mindenkoron ő királi aranyas erszénye teljes volt aranyforinttal és pénzzel, soha oly szegén hozzá nem jöhetött, avagy csak látott volna úton elmúlni is, hogy üresen elbocsátotta volna. Egy éjjel kedég felkele, és méne közikben az szegényeknek egy zacskó pénzzel. Hogy az szegények azt látták volna, reá rohanának, és mind pénzét elragadozák, mind szép királi ősz szakállát kiszaggaták, hogy mikoron azt szenvedte volna az Isten emböre és Krisztus Jézusnak vitéze, nem alítá tisztöletlenségre és bosszúságra. De nagy örömmel és hálaadással az édes teremtő Úristennek szent sziléje képe elejben méne, és térdre esvén, monda nagy felszóval és sírással: Oh mennyei dicsőségnek királné asszonya és énnekem! Íme, kit te királlyá tettél, az te vitézid minemő tisztösséggel illeték! Ha ellenségem tötte volna rajtam, hát te szent segedelmeddel megállanám bosszúmat. De ezt kívánom énnekem az örök bódogságban megfizetni Idvezítőnknek mondása szerént: Ti fejetöknek egy hajszála sem vész el. Hogy ezenképpen imádságát elvégezte volna az szent királ, szívében megvigasztaltaték Asszonyunk Máriátul, és nagy hálaadással házában méne.
Karthauzi Névtelen: Verses dícséret
(részlet)
Idvez légy, bódog Szent István királ!
Te népednek nemes reménsége!
Idvez légy, mi megtérésönknek
Bizon doktora és apostola!
Idvez légy, minden szentségnek
És igazságnak fényes tiköre!
Te miattad hittönk Krisztus Jézusban,
Te miattad idvözölünk es Krisztusban.
Kérünk, imádj ez te népedért,
Imádj egyházi szolgálókért es,
Hogy egy ellenség se légyen
Ragadozó ez te néped között.
Hol vagy, István király?
(részlet)
Előtted könyörgünk
Bús magyar fiaid,
Hozzád fohászkodunk
Árva maradékid.
Tekints, István király,
Szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet
Régi országodra.
Ének Szent István királyról
(részlet)
Krisztusnak Anyját, áldott Szűz Máriát,
Alázatosan mint édes Asszonyát,
Tisztelé, és rá bízá önnön magát,
És az Országát.
Innen hivattatik Pátrónájának,
Magyarországnak óltalmazójának,
Ellenség ellen baj-vívó paisnak.
És bíztatójának.
Ottan szent István sok érdeme után,
Krisztus Jézusnak születése után,
Az ezer és az harmincnyolcadikban,
Juta mennyországban.
Az Isten Fia nékünk is engedje,
Hogy életünknek mikor lészen vége,
Szent István után juthassunk mennyégbe,
Örök dicsőségbe.
Magyar ereklyék: Szent Jobb I.
Ezerszáz év honlap
(összeállítás)
Magyar ereklyék: Szent Jobb II.
Ezerszáz év honlap
(összeállítás)
Pallós Tamás: Épségben megtartottad... A Szent Jobb egykor és ma
Új Ember Magazin, 2000. augusztus
(tanulmány)
Himnusz Szent István királyról - Középkori magyar költészet
(vers)
Szent István erényei
(részlet)
Megváltóját szívből hitte,
jelzi sok cselekedet:
a kötelesség vezette
mindünkért s minden felett.
Király volt s hit apostola:
így rótt kétszeres adót;
mindig teste-lelke ura
s nem kényeztetője volt.
Mindig Uráért buzogva
fakadtak jótettei,
gyönyörű volt szál-alakja,
még szebbek erényei.
Weöres Sándor fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-30 11:34:54, péntek
|
| |
| |
Miért kellett enni Dózsa György testéből?
A történelem egyik legszörnyűbb kivégzése során a saját kiéheztetett hívei ettek a parasztháború vezérének testéből. Hasonlóra már a fekete seregben is volt példa.
Sorozatunk első cikkében a Dózsa-féle parasztháborúhoz vezető eseményeket foglaltuk össze. Az eredetileg a török ellen hirdetett keresztes hadjárat hamarosan új értelmezést nyert a parasztok körében, akik végül saját uraik ellen fordultak. A második cikkben arról olvashattak, hogy a Dózsa György által vezetett felkelés fő célja egy nemesek nélküli állam létrehozása volt. Amikor Dózsa György 1514 májusának végén, a Nagylaknál aratott győzelmét követően karóba húzatta a fogságába esett urakat, végleg elváltak egymástól a nemesek és a ,,keresztesek" útjai
Parasztok a nemesek ellen
1514. május végén az országban egyszerre több szálon indultak meg az események. Egyrészt a keresztes hadak feloszlatását elrendelő királyi és érseki utasítás megteremtette a jogi alapot a nemesek föllépésére, másrészt a Dózsa György vezette felkelők is megkezdték a maguk hadműveleteit. Először a nemesek lendültek akcióba: május végén Budán II. Ulászló király elrendelte a nemesi felkelést. A nemesi felkelés - vagyis az ország nemeseiből álló hadsereg - összegyűlése azonban még a szokásosnál is vontatottabban haladt, ezért - miként az a májusi események alapján várható volt - a legtöbb körzetben egy-egy helyi hatalmasság vette kezébe az események irányítását. A király ezenkívül külföldről is igyekezett segítséget kérni.
Komolyabb eredményt először Budán és az északkeleti országrészben sikerült elérniük a nemeseknek. Először a Pest alatt maradt mintegy ötezer keresztest kívánták eltávolítani az ország vezetői, ami végül békés eszközökkel június első napjaiban sikerült is. Hasonló események történtek a Kassától délre elterülő országrészben is, ahol némi nyomás hatására a keresztesek végül önként elvonultak. Volt azonban, ahol komoly ellenállás bontakozott ki: Debrő mellett június 10-én ütközetre is sor került, ám a parasztok alulmaradtak. Június második hetére a Dél-Alföld kivételével az ország többi részében nyugalom honolt.
A Dél-Alföldet uraló Dózsa haditerveiről írásos forrás nem maradt ránk, hadmozdulataiból azonban rekonstruálni lehet főbb elképzeléseit. Először is igyekezett megszervezni és kiképezni a seregét, hiszen a paraszthadak katonai értéke messze alulmúlta a nemesek hadi tapasztalatait. A parasztok vezére vélhetően három részre osztotta seregét: az egyik Lőrinc pap vezetésével Bihar és Várad, majd Kolozsvár irányába ment, egy másik Dózsa Gergely vezetésével a pesti úton visszaindult Budára, a harmadik rész pedig Dózsa György vezetésével a Maros völgyében indult kelet felé
Az 1514-es Dózsa György-féle parasztfelkelésnek emléket állító szoborcsoport Dózsa Györgyöt ábrázoló főalakja (j) Budapesten, az I. kerületi Dózsa György téren a felkelés kitörésének 500. évfordulóját megelőző napon, 2014. április 8-án. A szoborcsoport Kiss István alkotása, 1961-ben avatták fel. A háttérben a budai Vár Buzogány-tornya látható
Dózsa célja vélhetően az volt, hogy ismét országos méretűre növelje a felkelést. Kísérlete azonban kudarcot vallott. Június közepén Pest felé küldött serege a Tiszán átkelve kettévált, egyik része folytatta útját a főváros felé, a másik része pedig Heves irányába indult, hogy az északkeleti részeken élessze újra a felkelést. Mindkét sereg vereséget szenvedett: június 21-én Gubacsnál a Pest felé haladó sereget, majd pár napra rá Hevesnél a sereg másik ágát is szétverték a nemesi hadak. A legtovább a Lőrinc pap vezette bihari hadtest jutott, egészen Kolozsvárig. Július első hetében már a kolozsvári bíróval alkudoztak a felkelők, ám a lázadók, miután vezetőiket tőrbe csalták Kolozsváron, és csatát is vesztettek, kénytelenek voltak kihátrálni Erdélyből.
Temesvár ostroma
Július közepére Dózsáé maradt az egyetlen nagyobb, még harcoló parasztsereg. Eredeti célja minden bizonnyal az volt, hogy a Maros vidékén keletnek haladva szilárd bázist teremtsen a parasztfelkelésnek. Úti célja talán Erdély lehetett, amihez eredetileg kedvezőek voltak a feltételek, hiszen az erdélyi vajda, Szapolyai János nem tartózkodott az állomáshelyén. Dózsa és serege azonban lassan haladt előre, így mire Erdély kapujához ért, Szapolyai már Déván volt, és erős sereggel készülődött a védelemre. Dózsa ezért június 9-én éles kanyarral délnyugatnak fordult, és megkezdte Temesvár ostromát. Szándéka vélhetően az volt, hogy a Temesköz vidékét tegye a felkelők bázisává, ehhez pedig szüksége volt a jól kiépített temesvári várra.
Temesvár korabeli látképe
Az ostrom június 13-án kezdődött. A temesvári vár parancsnoka az a Báthori István volt, aki korábban a nagylaki rajtaütésnél éppen csak menteni tudta az életét. Báthori felkészült az ostromra: elegendő élelmet gyűjtött a várba, a várba menekült környékbeli nemesek pedig komoly katonai erőt jelentettek. Az ostromlók nehéz feladat előtt álltak, Dózsa azonban tapasztalt végvári katonaként megszervezte az ostromot. Megkísérelték elvezetni a várat körülölelő árok vizét, hogy aztán közvetlenül ostromolják meg az erődítményt. Báthori azonban kitört a várból, és megakadályozta ezt a kísérletet. Patthelyzet alakult ki, így Dózsa csupán abban reménykedhetett, hogy sikerül kiéheztetniük a védőket.
Július közepére azonban - mint azt láthattuk - Dózsa hadteste lényegében magára maradt, ráadásul a nemesek seregei jóval szervezettebbek lettek. Június végére Buda alatt is összeállt a nemesi felkelés, amelynek vezetésével Szapolyai Györgyöt, Szapolyai János erdélyi vajda öccsét bízta meg a király. Szapolyai János is útnak indult Erdélyből, és július 14-re Temesvár alá ért, hogy felmentse az ostromlott várat. Noha az ütközet lefolyásának részletei homályosak, az biztos, hogy másnap már a csata elején foglyul ejtették Dózsát és vezértársait, a sereg maradék része pedig kétségbeesett ellenállást követően lényegében szétoszlott. A harcok - például Lőrinc pap seregeivel - még július végéig folytak, ám a nemesek seregei augusztus elejére lényegében felszámolták az ellenállást.
A katonailag képzetlen parasztoknak összességében kevés esélyük volt a nemesek jól felszerelt és jól kiképzett seregeivel szemben. Kezdeti sikereiket nagy létszámuknak és a tehetséges hadvezérnek bizonyuló Dózsának köszönhették, másrészt pedig annak, hogy először csak kisebb és elbizakodott nemesi csapatokkal harcoltak, akiket ráadásul váratlanul ért az első támadás. Később azonban, amikor már a nemesek felállították seregeiket, számbeli fölényük ellenére már a parasztok kerültek egyértelmű hátrányba a gyakorlat és a képzettség hiánya miatt.
A bosszú
A magukat megadó jobbágyok közül sokat lemészároltak. Ez főként azokon a vidékeken volt jellemző, ahol nagy harcok dúltak, és maguk a felkelők is kegyetlenségeket követtek el. A legnagyobb kegyetlenséggel természetesen a felkelők vezetőivel bántak. Nagy Antalt például Budán felnégyelték, a bihari Lőrinc papot Kolozsvár főterén máglyán megégették, másokat megnyúztak és lefejeztek, ahogyan ez a középkorban szokás volt ilyen esetekben.
A legbrutálisabb büntetést azonban a fővezér, Dózsa György, valamint testvére, Gergely és közvetlen alvezérei szenvedték el. A köztudatban élő tüzes trónról a korabeli források nem tudnak. A meztelenre vetkőztetett Dózsát fából ácsolt székhez kötözték, a fejére pedig egy tüzesre hevített vaskoronát raktak. A szörnyű koronázás közben Dózsa hatvan hűséges emberének táncolni és énekelni kellett, még hegedűvel és síppal is zenéltek. Dózsának végig kellett néznie, hogy öccsét, Gergelyt négybe vágták, és szolgáit arra kényszerítették, hogy nyersen megegyék testének darabjait. Erre nem voltak hajlandóak, ám miután néhányat levágtak közülük, megtették.
Dózsa György kivégzése
Ezt követően arra kényszerítették Dózsa korábban alaposan kiéheztetett testőreit, hogy a még életben lévő vezér testéből darabokat harapjanak ki. Ezt követően Dózsa testét felnégyelték, közben pedig papok a Te Deumot énekelték. A feljegyzések szerint Dózsa olyannyira zokszó nélkül tűrte a rámért szenvedéseket, hogy az eseményeket végignéző parasztok számára egyfajta vértanúvá vált.
A kivégzés egyébként a kor jelképes nyelvezetén fogalmazta meg a Dózsára kimért büntetés indokait. Dózsát ugyanis a király lovaggá ütötte a felkelés kibontakozása előtt, és úgy is bántak vele, ahogy a középkorban a királya ellen forduló hűbéressel: izzó koronát raktak a fejére. Sokan hitték a korban, hogy a parasztok királyukká tették Dózsát, ezt is jelképezte a kivégzés módja. Az egymást fölfaló katonák büntetése pedig szintén ismert ebből az időszakból: Kinizsi Pál például 1494-ben a fekete sereg bizonyos tagjaival bánt el így, amikor hírét vette, hogy a törökkel tárgyalnak Nándorfehérvár feladásáról. Kinizsi a börtönbe zárt, kiéheztetett katonáknak nyárson megsütött társaikat szolgálta fel. A végeken tehát bizony előfordult, hogy úgy bántak az árulókkal, ahogyan Dózsát kivégezték.
Dózsa a lista élén
Egykori uralkodók és politikai vezetők, történelmi hősök borzasztó halálnemeiből készített listát egy külföldi weboldal 2012-ben. Az egyik legszörnyűbb módszer az olvasztott arannyal való itatás volt, de a top 10-et Dózsa György vezeti.
Az országgyűlés rendelkezései
A legtöbb jobbágy azonban nem szenvedett el semmilyen büntetést, hiszen a nemeseknek nem volt érdekük, hogy tömegesen mészárolják le azokat, akik a földjeiket művelik. Így miután augusztus közepére a jobbágyok hazatértek, megkezdődhetett a hosszabb távú rendezés is. A nemesek fel kívánták mérni a károkat, megnevezni a felelősöket, és kártérítést szerettek volna kapni feldúlt birtokaikért, másrészt pedig gondoskodni kívántak arról, hogy a parasztlázadás soha többé ne ismétlődjön meg. A király így október 18-ra összehívta Budára az országgyűlést. A hivatalos indoklás szerint a déli határvédelem volt a fő téma, ám valójában a parasztháború következményeit vitatták meg.
Az országgyűlés több fontos törvényt is alkotott. Közülük a legnagyobb horderejű a 14. számú volt, amelyben egyrészt kinyilvánították, hogy minden vezetőt, minden gyilkost és erőszaktevőt meg kell ölni, ám a többiek - a kártérítést követően - maradjanak büntetlenek. A törvény ezen túlmenően azonban azt is kimondta, hogy valamennyi parasztnak általános büntetésül ezentúl tilos elköltöznie lakhelyéről. A törvények kimondták azt is, hogy a parasztoknak tilos fegyvert viselniük, és rendelkezett arról is, hogy minden megyében bizottságokat hozzanak létre a károk kivizsgálására és a jobbágyok által fizetendő kártérítés mértékének megállapítására.
A törvények végrehajtása azonban meglehetősen vontatottan haladt. Még a nyilvánvalóan gyilkosságokat elkövető jobbágyok közül is sokan megúszták a felelősségre vonást, a kártérítési eljárások viszont országszerte megkezdődtek, és sok helyütt ki is szabták a fizetendő összeget. Ezeket egyes jobbágyfalvaknak kellett befizetni, a falvak aztán maguk között dönthették el, milyen mértékben osztják el a terheket. Volt, ahol pereskedés lett a vége: még Mohács évében is zajlottak az eljárások. A jobbágyok költözési tilalmát azonban nem tudták végrehajtani, a parasztoknak, noha nehezebbé vált, de megmaradt a lehetőségük a szabad költözésre. A század közepén hivatalosan is kikerült a magyar törvényekből ez a cikkely, hogy aztán majd 1608-ban visszakerüljön. A valóságban is csak a 17. századra vált valóra a jobbágyok röghöz kötése. A parasztok fegyverviselésének tilalmát elrendelő cikkely pedig teljességgel végrehajthatatlannak bizonyult, az uralkodó már 1521-ben és 1526-ban is elrendelte a parasztok hadba hívását.
A parasztháború az ország belpolitikai viszonyait is átrendezte. Az eseményekért fő felelősnek tartott Bakócz befolyása nyilvánvalóan csökkent, míg a felkelés leverésében nagy szerepet játszó Szapolyai tekintélye erősen megnőtt, és a Mohácsig tartó időkben az ország kormányzatának kikerülhetetlen szereplője lett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2014. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
122 db bejegyzés |
| e év: |
3482 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1392
- e Hét: 4428
- e Hónap: 13611
- e Év: 66319
|
|
|
Offline
