|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2014-05-30 16:47:17, péntek
|
| |
| |
Link
Link
Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud és megvalósítja.
(Albert Einstein)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Video |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-30 16:45:11, péntek
|
| |
| |
Link
JELENETEK EGY HÁZASSÁG-BÓL
Mi ketten a feleségemmel tudjuk, mi a hosszú házasság titka.
Kétszer egy héten elmegyünk egy kellemes étterembe.
Egy kis bor, jó ételek, kellemes társaság.
Ő kedden megy, én pénteken.
------------------------------
Külön ágyban alszunk.
Ő Miamiban, én New Yorkban.
____________________________________________________________
Én mindenhová magammal viszem a feleségem, de mindig visszatalál.
____________________________________________________________
Megkérdeztem az asszonyt:
- Hová mennél a házassági évfordulónkon?
- Valahová, ahol eddig nem jártam - mondta.
- Akkor a konyhát ajánlanám.
____________________________________________________________
Mindig fogjuk egymás kezét. Ha elengedem, rögtön vásárol valamit.
____________________________________________________________
Van elektromos kése, elektromos kenyérpirítója, sőt még a tojásfőző is villannyal megy.
A múltkor panaszkodott, hogy nincs hely a konyhában, ahova leülhetne.
Így hát vettem neki egy villamosszéket.
____________________________________________________________
A feleségem új diétát próbált ki. Kókusz és banán.
Nem lett soványabb, de fára mászni már tud.
____________________________________________________________
Kapott iszappakolást és két napig remekül nézett ki.
Aztán az iszap leszáradt róla.
____________________________________________________________
Mindennek van előnye és hátránya is. Példa erre a házasság.
Előnye, hogy minden reggel ágyba hozzák a reggelit, hátránya, hogymindig ugyanaz hozza.
____________________________________________________________
- Mondd csak, biztosan tudod, hogy megcsal a feleséged?
- Biztosan nem, de már két éve nem jött haza.
____________________________________________________________
- Apu, miért pont anyut vetted feleségül?
- Hallod, szívem? Már a gyerek is ezt kérdezi!
____________________________________________________________
- Hallom, összevesztél a feleségeddel. Mi történt?
- Nem tudtunk megegyezni a nyaralással kapcsolatban.
- Hogyhogy?
- Én mindenképpen a Kanári-szigetekre akartam menni, ő meg mindenáron velem akart jönni.
____________________________________________________________
- Tényleg megőrjítesz Dezső, akármit mondok, mindig kijavítasz, és ez így megy már tizenöt éve!
- Tizennyolc, drágám, tizennyolc!
____________________________________________________________
- Te miért nem nősülsz meg?
- Ugyan minek? Két testvér is ellát és szüntelenül kényeztetnek.
- A testvérek azért nem pótolhatják a feleséget.
- Ugyan miért nem? Nem az én testvéreim!
____________________________________________________________
- Mi a közös önben és a feleségében?
- Egy napon házasodtunk!
____________________________________________________________
Férj és feleség sétál a parkban. A közelben egy fiatal pár vadul csókolózik.
- Mondd, fiacskám - kérdi az asszony - te miért nem csinálsz ilyet?
- Ne viccelj, nem is ismerem azt a lányt!
____________________________________________________________
- Miért váltál el a feleségedtől?
- Mert egy fejjel magasabb volt nálam.
- De hát az még nem olyan nagy baj.
- Láttad volna azt a fejet...
____________________________________________________________
Négy férfi beszélget.
Első : Én a feleségemet havonta egyszer teszem a magamévá.
Második : Én hetente egyszer.
Harmadik: Én naponta egyszer.
Negyedik: Én naponta kétszer.
Első a negyedikhez: Neked nincs is feleséged!
Negyedik: Ja, nem a tiédről volt szó?
____________________________________________________________
- Megőrizte feleséged azt a gyönyörű lányos karcsúságát?
- Mi az, hogy megőrizte, megduplázta!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vicces, pikáns |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-30 16:43:46, péntek
|
| |
| |
Link
Ez van, fiúk!
A kórházban, a halálos beteg körül összejön a család és várják az orvost.
Végül odajön hozzájuk a kezelő orvos, és fáradtan szól:
- Attól tartok, hogy rossz hírt kell Önökkel közölnöm. Az Önök szeretteinek egyedüli reménye a túlélésre az agy-átültetés. Ez nagyon kockázatos és költséges műtét, mivel az új agyért fizetni kell.
Az első döbbenet után az egyik rokon megszólal:
- Na és mennyibe kerül egy agy? -
- 500 000 EUR a férfi agy és 20 000 EUR a női agy. -
Hirtelen csend támad és eléggé zavart helyzet lép fel.
A férfiak a helységben igyekeznek elfojtani a vigyorokat és kerülik a női pillantásokat. Végül az egyik férfi nem tudja legyűrni kíváncsiságát és megkérdi:
- És miért, hogy a férfi agy 25x drágább? -
Az orvos megértően mosolyog a naiv kérdésen.
- Ezek megszokott piaci árak. A női agy ára alacsonyabb, mivel a férfiakéval ellentétben használva volt. -
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vicces, pikáns |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-30 16:40:45, péntek
|
| |
| |
Link
A SZÁZSZORSZÉP
Hallgass ide, mesét mondok!
Kinn a faluvégen, a dűlőút szélén, állt egy takaros kis parasztház - biztosan láttad te is arra jártodban. A ház előtt virágoskert pompázott, körülötte léckerítés; azon túl árok húzódott, s az árokparti zsenge fűben egy kis százszorszép bontogatta szirmait. Melegen simogatta a nap, akár a kert pompás díszvirágait, s a szerény kis virág szinte szemlátomást nyúlt, erősödött. Egy reggel aztán kitárta valamennyi fehér-rózsaszín, apró szirmát, megmutatta porzóinak sárga gombját - mintha egy arany napocskát rózsás sugarak vettek volna körül. A kis százszorszépnek eszébe se jutott, hogy ő csak egy szegényes ruhájú mezei virág, hogy észre se veszik a fű között; boldog volt és elégedett, hálásan fordult a meleg nap felé, nézte sugaras arcát, és hallgatta a magasban szántó pacsirta énekét.
Ünnepi öröm töltötte el, mintha vasárnap lett volna, pedig éppen hétfő volt; a gyerekek iskolában ültek és tanultak; a százszorszép is tanult, ahogy ott üldögélt kis zöld szárán az árokparti fűben: tanult a naptól meg a természettől, s csordultig telt a szíve hálával. A pacsirtát hallgatta, úgy érezte, azt mondja el énekében, amit ő is érez; áhítattal nézett föl a boldog madárra, amely énekelni is tud meg röpülni is, de irigység nem volt a szívében, nem bánkódott, hogy neki egyiket se adta meg a természet. "Látok és hallok, ez elég! - gondolta magában. - Simogat a nap, elfutóban megcsókol a szél. Kívánhatok-e többet?"
A kerítésen belül mereven állt a sok előkelő virág, mintha nyársat nyelt volna; minél kevesebb illatot árasztott, annál gőgösebben vetették föl a fejüket. A pünkösdi rózsák földuzzasztották az arcukat, hogy nagyobbak legyenek, mint a rózsák, pedig hát nem a nagyság teszi a virágot. A tulipánok csodálatos színekben pompáztak, s ezt ők is tudták, hát kihúzták magukat, hogy mindenki láthassa őket. Persze észre se vették az árokparton virágzó százszorszépet, de az annál többet gyönyörködött bennük. "Milyen pompásak, milyen előkelők! Az a szép hangú madár biztosan leszáll, közébök, és meglátogatja őket. De jó, hogy ilyen közel születtem, és láthatom ezt a pompát!"
Még végig se gondolta, egyszer csak árnyék borult fölébe: a pacsirta ereszkedett alá a magasból. Csakhogy nem a pünkösdi rózsák meg tulipánok közé, nem bizony, hanem egyenest a kis százszorszép mellé, akit szinte elkábított az öröm.
A szép hangú madár körültáncolta, és azt énekelte:
- Milyen lágy ez a zsenge fű! És milyen gyönyörű ez a kis százszorszép, igazán megérdemli a nevét! Arany a szíve, ezüst-rózsaszín a ruhája!
Boldog volt a kis százszorszép, kimondhatatlanul boldog! Most tudta meg, hogy ilyen szép nevet kapott a természettől. A pacsirta énekelt neki egyet, aztán fölröppent a magasba, és eltűnt a kék végtelenben.
Beletelt egy jó darab idő, míg a százszorszép magához tért váratlan öröméből. Kicsit szégyenlősen és mégis boldogan tekintett a kert pompázó virágai felé: láthatták, hogy milyen megbecsülés érte, s bizonyosan osztoznak örömében. De a tulipánok még magasabbra vetették a fejüket, s hegyes arcuk vérvörös volt a bosszúságtól. A pünkösdi rózsák meg egészen megdagadtak dühükben, s még szerencse, hogy nem tudtak beszélni, mert kemény szavakat vágtak volna oda a százszorszépnek. A szegény kis virág látta rajtuk, hogy kijöttek a sodrukból, s ez mélyen elszomorította.
Nemsokára egy lány lépett a kertbe, fényes pengéjű, éles kés volt a kezében, lehajolt a tulipánokhoz, és jó néhányat levágott.
- Jaj! - ijedezett odakinn a kis százszorszép. - Most meghalnak szegények, rettenetes! - A lány csokorba kötötte a tulipánokat, és bevitte a házba; a százszorszép hálát adott az istennek, amiért ő kinn született az árokpart füvében, s nőhet, virágozhat észrevétlen. Alkonyatkor összecsukta apró szirmait, és álomra hajtotta a fejét. Egész éjjel a napról meg a szép hangú madárról álmodott.
Másnap reggel, amikor boldogan nyitogatta sorra szirmait, s kitárta kelyhét a napnak meg a szélnek, meghallotta megint a pacsirta énekét, de ez most a szomorúság éneke volt. Bizony nem is csoda: a pacsirtát hálóba kerítették, s most egy kalitkában raboskodott a nyitott ablak mellett. Fájdalmas vágyakozással énekelt a szabad, boldog repülésről, az ifjúságról, a zsendülő vetésről, a levegő roppant tereiről, a könnyű lebegésről. A szegény madárnak majd megszakadt a szíve: börtönrács választotta el ettől a sok gyönyörűségtől.
A kis százszorszép nagyon megsajnálta, és mindenáron segíteni akart rajta, de hogy fogjon hozzá gyönge kis virág létére? Törte a fejét, de hiába. Egy csapásra elfeledte, hogy milyen szép körülötte a világ, milyen simogató a nap, s milyen szépek az ő rózsás-fehér szirmai; csak a raboskodó madár sorsa járt az eszében, amelyen nem változtathatott.
Ahogy ott tűnődött, két fiú lépett ki a kertkapun. Az egyiknek kés volt a kezében, éles kés, amilyennel a lány metszette le a tulipánokat. A fiúk egyenest a százszorszép felé tartottak, aki remegve várta, mi következik.
- Itt kivághatunk egy szép pázsitkockát a pacsirta kalitkájába! - mondta az egyik fiú, s belevágott a fűbe, éppen körülkerítette azt a darabot, amelynek közepén a kis százszorszép virágzott.
- Tépd ki azt a virágot! - mondta a másik fiú, s a százszorszép megremegett: ha kitépik, meghal. Pedig most úgy szeretett volna élni, hiszen a kalitkába kerülne, a fogoly pacsirtához!
- Hadd, maradjon! - felelte a fiú. - Csak díszíti a pázsitot. - A százszorszép hát életben maradt, s bejutott a raboskodó madár kalitkájába.
De nem segíthetett rajta, még vigasztalni se tudta. A szegény kis madár elvesztett szabadságát siratózta, ott vergődött a kalitka vasrúdjai mellett; a százszorszép meg nem tudott beszélni, hát nem vigasztalhatta. Így múlt el a délelőtt.
- Majd szomjan halok! - panaszolta a kis madár. - Elmentek hazulról, s nem adtak innom. Kiszáradt a torkom, jég meg tűz járja át a testemet, lélegzeni is nehezemre esik. Meghalok, tudom, itt kell hagynom a napot, az üde lombokat, a kék levegőt, a föld minden gyönyörűségét!
Tikkadt csőrét belefúrta a hűvös pázsitba, hogy felfrissüljön, s akkor vette észre a kis százszorszépet. Fölébe hajolt, és szánakozva mondta:
- Hát neked is rabságban kell elpusztulnod, te szegény kis virág? Téged meg ezt a darabka pázsitot adták nekem kárpótlásul az egész világért, ami nemrég még az enyém volt. Legyen hát minden kis fűszál egy-egy sudár fa, minden egyes szirmod egy-egy illatos virág a számomra! Ó, de te is csak arra emlékeztetsz, kis virág, amit elveszítettem!
"Ha megvigasztalhatnám!" - gondolta megindultan a százszorszép, de szirmát se tudta mozdítani, nemhogy szólni tudott volna. Hanem az illat, amely a kelyhéből áradt, sokkal erősebb volt, mint máskor; ezt megérezte a rab madár is, s nem nyúlt a virághoz, pedig epesztő szomjúságában már a fűszálakat is letépdeste.
Már beesteledett, s még mindig nem tért haza a háznépe; nem adott senki a madárnak egy csepp vizet se. Kiterjesztette szegény a szárnyát, gyötrődve vergődött, s éneke csak fájdalmas, panaszkodó csipogás volt. Tikkadt feje ráhanyatlott a virágra, s egyszer csak vége volt: megszakasztotta szívét a vágyakozás meg a szomjúság kínja. A százszorszép szomorúan virrasztott mellette, nem jött álom a szemére, vagyis nem tudta összecsukni a szirmait. Betegen konyult le a földre.
Csak másnap reggel léptek a kalitkához a fiúk; amikor meglátták a halott pacsirtát, meggyászolták, elsiratták, aztán szép kis sírt ástak neki, piros skatulya-koporsóba bele tették a madarat, s virágszirmokat szórtak fölébe, nagy pompával temették el. Amíg élt és énekelt, megfeledkeztek róla, étlen-szomjan hagyták a kalitkában, de most, hogy kimúlt, így megbecsülték.
Hanem a pázsitkockát a százszorszéppel együtt kihajították az út porába. Nem gondolt a kis virágra senki, pedig egyedül ő volt jó szívvel a pacsirtához, s ha ki tudja eszelni a módját, bizony megvigasztalta volna szomorú fogságában.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-30 16:37:41, péntek
|
| |
| |
Link
Hinni - Matthew Evancho dala, énekel Jackie Evancho (4:41): Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Video |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2014. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
390 db bejegyzés |
| e év: |
5810 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1098
- e Hét: 4533
- e Hónap: 9271
- e Év: 115415
|
|
|
Offline
