Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Jó éjszakát!
  2014-05-30 23:30:32, péntek
 
  Kedves Mindannyiotoknak



  
 
0 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
Este, este....
  2014-05-30 23:20:46, péntek
 
  Kosztolányi Dezső: Este, este....





Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonat fütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengettyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karika hajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengettyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.


 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek reggeltől-estig  
Hogy lehet?
  2014-05-30 23:17:45, péntek
 
  Scheffer János : Hogy lehet?






Hogy lehet a vízesést lelassítani,
Zúgó, hömpölygő folyót megállítani,
Hogy lehet a lavinának ellenállni,
A gördülő sziklákat alátámasztani?

Hogy lehet a növő virágot földbe nyomni,
Megbolydult méhkast kaptárba visszahozni,
Hogy lehet a szilaj ménest lefékezni,
Éj-csillagok fényét elsötétíteni?

Hogy lehet forró szerelmet visszafogni,
Fel-feltörő érzéseket tompítani,
A szerelmes szívnek ésszel parancsolni,
Közelség helyett a távolt választani?
Hogy lehet?
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Síró szemek..
  2014-05-30 23:11:48, péntek
 
  Várnai Zseni : Síró szemek..





Én sokat nézek a síró szemekbe
S éjente magam is sírok sokat
És messze, zord sötét tájak felől
Magamba szívom a bánatokat.


Mi messze jajlik vérző távolokban,
Mind megtalál és mind olyan enyém,
Hogy arcomat sápadtra komorítja
S ifjú szememből is elfogy a fény.


Pedig Te, Kedves, itt vagy és szeretlek,
Virággal kén' övezni homlokom,
De ajkamon, lásd, könnybefúl az ének,
Ciprus vagyok én minden sírokon.


Tán elveszítlek így, hisz vannak vígak,
Felédhajlók és könnyen nevetők,
Én nem tudok, mert hallom, akik sírnak,
És egyre telnek, mind a temetők.


Lásd, így vagyok, szomorú két szememmel,
Lelkem mélyén bús dalok zengenek,
Kacagások, víg játékok helyébe,
Nem tudom én, elég-e ez Neked?


Mert jaj nekem, síró szemekbe néztem,
S most minden könny az én szememben ég,
Mosolyogni meg közben elfeledtem...
Lehet-e engem így szeretni még?
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A hegyek közt
  2014-05-30 23:08:02, péntek
 
  PETŐFI SÁNDOR: A HEGYEK KÖZT





Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!...
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.


  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Erő
  2014-05-30 23:05:15, péntek
 
  Reményik Sándor - Erő





Mostan a Szépség diadalt ül bennem,
S feszül bennem egy hangtalan erő
Ó, rettentő erő!

Ha szerelemmé válna:
Tán elégetné azt, akit szeret.

Ha hatalommá válna:
Birodalmakat hódítana meg.

Ha kapzsisággá válna:
Marokkal aratná az aranyat.

Ha őrületté válna:
Dühöngene, míg maga megszakad.

Ha irgalommá válna:
Az volna, aki mindenkin segít.

Ha áhítattá válna:
Felszárnyalna az örök Istenig.

De egyikké se válik.
Marad nyugalmas, fénylő látomás,
Egy érc tükörbe zárt világ darab:
Művészet, - semmi más.


  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az élet szonettje
  2014-05-30 23:03:20, péntek
 
  Juhász Gyula - Az élet szonettje





...És minden alkony opálosan éled
És minden hajnal szőkén rám kacag
És mindig forrnak vágyak és nyarak,
Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!


És mindig küldesz új bánatokat
És új reményt is, ami dalra méltó
És szemeket, amelyek, mint a mély tó,
Balzsamot adnak nékem s titkokat.


És nem fáradok el téged szeretni
S téged gyűlölni, lázas csoda, élet,
Naponta vággyal járulok elébed


S bár mindig közelebb a szürke semmi,
Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,
Úgy érzem, gazdag voltam benned én.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nincs szebb
  2014-05-30 23:00:24, péntek
 
  Bella István - Nincs szebb





Úgy írtam én eddig a verset,
ahogy csak nép-mesék születnek.

A valót mondtam, s nem a világot,
a szelet, s nem a moccanó ágat,

csak úgy, ahogy a semmibe nézett
egy - ki tudja ki - és megébredt,

s ahogy fölnéz, hát sírástól
bugyborékol a rét, tűz táncol,

s zöld ág, leveles hasú kígyó
forrósodik, sziszeg a kíntól.

- E meséket kell elfelednem,
hogy dallá magamat tehessem,

ifjúságom kell megtagadnom,
hogy fiatal s egyetlen maradjon,

mert várjon virág, vagy csak a föld,
nem mindegy, hogy mit örököl:

Csak, ami voltam, az leszek.
Nincs szebb és félelmetesebb.


  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az idő...
  2014-05-30 22:53:42, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tatiosz  
Döbbenés
  2014-05-30 22:37:05, péntek
 
  Őri István : Döbbenés





Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.


  
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 548 db bejegyzés
e év: 4790 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3967
  • e Hét: 8548
  • e Hónap: 22453
  • e Év: 152160
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.