|
2014-05-05 07:59:07, hétfő
|
| |
| |
Vajon mennyi sorsszerepet kell megélnie ahhoz a nőnek, hogy maximálisan helyt
tudjon állni az életben és a választott férfi oldalán? Mert a feladat nem könnyű, és
olyan is van, aki bár nem férfinak született, mégsem tud nőül.
A titok megfejtéséhez Müller Péter nyújt segítséget.
A női sors legnehezebb része, hogy sokféle szerepet kell eljátszani benne. Szerető,
feleség, anya, munkatárs, melós, barátnő, családfenntartó, mosónő, takarítónő,
szakács, néha pincér, ráadásul pszichológus, ideggyógyász és háziorvos (egy
férjnek kell!), nem beszélve az olyan szerepekről, mint a kislány, a nagymama és
az öregasszony.
Ennyi szerepnek nem könnyű megfelelni. Én még emlékszem arra az időre, amikor
egy asszony traktoros volt, sőt, olvasztár, kőműves és kamionsofőr, bagózott,
szotyolát köpködött és káromkodott a férfiakkal - este pedig ledobta a bakancsát,
megfürdött, kifestette magát, leengedte a haját, megszépült és kívánatos nővé
változott.
(Este fess a pesti nő - énekelte a korabeli sláger. - Nappal stoppol, port törül,
de este, úgy fél kilenc körül, már dáma megint. Taxinak int. A bárban kacéran
flörtöl.)
Az alakváltozások csodáit láttam abban a nőben is, aki nekem az anyám volt és
apámnak a felesége. Mosott, főzött ránk, pénzt keresett; a rákospalotai bűzös
Bőrkonfekcióban anyagkönyvelő volt és kultúros - este pedig az amatőr
színpadok csillaga, Csehov és Gogol hősnője, Irina, Szonja és Azucena cigány
asszony, a Trubadurból.
Én most nem a strapáról, és nem a nők társadalmi helyzetéről akarok beszélni,
csupán ennek a lélektani részéről. Egy lélek annál gazdagabb, minél több sors
szerepet tud eljátszani. Egyetlen életben nem lehet benne minden.
A legtöbb inkarnációban csak néhány sorsszerepet vállalunk. Azok közül is csak
egyben vagy kettőben vagyunk igazán jók. Rendszerint abban, amit már tudunk
és ismerünk. Amit, hogy úgy mondjam hoztunk magunkkal. Ezek már kidolgozott,
valaha megtanult szerepeink.
Van nő, akinek maga a női szerep is nehéz és problematikus. Láthatóan nem tudja
működtetni a nőiségét. Nem tud azonosulni vele. Nem tud hatni - úgy működik a
női testében, mint egy új autóban a tanuló vezető. Olyan, mintha ebben az
életében lenne először nő. Egy kicsit idegenül éli meg a testét, a lelkét és a
férfiakkal való kapcsolatát is.
Vannak kislányok, akik már hároméves korukban tudják, hogyan kell egy férfival
bánni - és vannak, akik sohasem tanulják meg. Kissé elvontabban fogalmazva:
nem ismerik a női princípium mágiáját.
Anyám ezt úgy mondta: - "Nem tudnak nőül." Ő tudott.
Nemcsak nőül, de azon felül még százféle nyelven. Fölsorolni sem tudnám, mert
lehetetlen. Barát volt, művész, szerető, író, énekes, melós, forradalmár, papnő,
bölcs guru, lelki szemétláda, ahogy magát nevezte, mert mindenki neki öntötte ki
a baját. De otthon érezte magát gazdag úrilányként, fölszerszámozott lovas
kocsijának bakján éppúgy, mint a szenes pincében, az óvóhelyen és a lövész
árokban. Számára nem létezett miniszterelnök és proli, tábornok vagy közlegény,
gazdag vagy koldus, német, magyar, orosz, tót, cigány, zsidó, román vagy dús
gazdag amerikai nagybácsi.
Egy pillanat alatt otthon volt mindenhol. És hangot talált mindenkivel. Az ilyenre
mondják, hogy bölcs asszony. A bölcsesség titka pedig az, hogy egy élet alatt
sok életet élt meg. Ha kellett, sok sorsszerepet tudott nemcsak megérteni, de
eljátszani is. Rengeteg inkarnáció tapasztalatait hordozta magában.
Ezért is tudott bárkinek tanácsot adni, mert mindenki problémája ismerős volt
neki.
Az előző cikkemben Otellóról beszéltem. Az ő féltékenységét próbáltam
megfejteni, de a lényeget csak most tudom kimondani. Otelló tragédiája az,
hogy csakis egyetlen szerepet tudott eljátszani. A FÉRFIT.
Egy szuper jang volt, semmi egyéb. Testben és lélekben nem tudott más lenni,
csak egy szerelmesen lüktető nagy fallosz. Ezért is érezzük benne az ősit és az
állatit, holott nem az.
Nem tudott szerepet váltani, ami problémájának egyetlen lehetséges megoldása
lett volna, mert, mint egy ősembernek, akinek ez az első inkarnációja, nem volt
más, lehetséges alternatívája. Nem tudott sem barát, sem bölcs, sem élettárs,
sem megértő ember lenni, de még egy keresztény hívő fejével sem tudott
gondolkodni, mert nem lakott benne más, csakis A FÉRFI. Nem fedezte föl, hogy
a lélek gyülekezet. Gyermeklélek volt. Méghozzá FIÚ.
Az asztrológia nyelvén igazi Mars-szülött. Nem véletlenül lett hadvezér. Sok embert
ölt meg, és vélt szerelmi csalódásának problémáját (mert olyan naiv, hogy
becsapják) csakis azzal tudja megoldani, hogy gyilkol. Öl. A tragédiáknak gyakran
vannak egysínű hősei, mert csak az ilyen egyetlen szenvedélytől uralt lélek tudja
magát eljuttatni a katarzisig.
Egyetlen sínen robog előre - nem tud átváltani. Nincs más választása, mert nincs
benne több sín. Megállni nem tud, mert, ahogy Othello mondja: A régi káosz újra
visszatér! Megy, megy, robog előre, előre - a katartikus végkifejletig. Valószínű,
hogy ilyenkor tanulja meg a lélek ennek az egyetlen sorsszerepének az igazi titkát,
amikor a szenvedélyét a végsőkig megszenvedi. A lélek: gyülekezet - mondta egy
nagy írónk.
Minél gazdagabb egy lélek, annál többen laknak benne. Akár ezer életet is tudna
élni! Mintha ez lenne az életünk célja! Hogy megtanuljunk mindenné lenni!
Anyám nagy játékos volt, könnyen váltogatta az életszerepeit. Semmiféle gondot
nem okozott neki, amikor gazdag úrilányból prolivá kellett lennie, amikor kiszakadva
végre a pokollá vált házasságából, újra férfiakat kellett keresnie, mert nem akart
egyedül élni.
Legalább tíz-tizenöt férfit próbált ki, akik között mindenféle volt, bohém alkoholistától,
az öregedő bárzongoristán át, a jólelkű féllábúig, amíg az igazit megtalálta.
Hatvanhét éves korában!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 3. |
|
|
|
|
|
Offline
