2014-06-18 22:21:02, szerda
|
|
|
Dorys May: INDULNOM KELL
Engedj kedves, indulnom kell...
Mielőtt még végleg elmegyek,
Hagyok hátra neked jeleket.
Kapsz egy sóhajt éj-párnádra,
múló csókot homlokodra,
hulló könnyem kézfejedre,
s egy ölelést a lelkedre.
Sarkokban bújnak el a régi szavak...
Itt hagyom neked mosolyomat,
cinkos nevetésem, s kiáltásom
szemed tükrében ezernyi arcom.
Itt hagyom neked a hajnalokat,
kávé illatú, csöndes reggeleket,
soha ki nem mondott titkokat,
elsárgult lapokat, színes képeket
Egy régi dalt is hagyok neked
Vele a táncot, s a dúdolást,
andalgó léptem surranását;
s ezernyi éj bíbor mámorát...
Indulnom kell, engedj kedves;
Így volt szép, így lesz teljes.
Viszem én is, miket reám hagytál,
ne gondold, hogy nekem nem fáj...
Indulok, ám szívemből egy darabot;
örökre itt hagyok...
Reviczky Gyula: ÓH, CSAK MÉG EGYSZER...
Óh, csak még egyszer összejönnénk;
Csak egyszer, pillanatra bár!
Hogy elmondhatnám: hű maradtam;
Szívem most is magába zár,
Mióta nem láthattuk egymást,
Perczig se voltam hűtelen.
Halálomig téged szeretni:
Gyönyör és üdvösség nekem.
Óh, csak még egyszer összejönnénk!
Szép csöndes nyári éjjelen
A hol virágok illatoznak
S a lomb susog szerelmesen.
Csak egyszer járhatnám veled még
A zöld erdőt, a réteket;
Csak egyszer mondhatnám utánad:
Tied vagyok! tied leszek!...
Óh, csak még egyszer összejönnénk!
Egy csókra, ölelésre még!
Od'adnám vérem', ifjúságom'
Egy árva ölelésedért.
Magasztalnám édes dalokban
Jóságodat, szerelmedet;
Aztán meghalnék könnyű szívvel,
Mint gondtalan, vidám gyerek.
|
|
|
0 komment
, kategória: Lelkem szirmai |
|
|
|