Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Az önzetlen ölelésről
  2014-06-04 07:18:19, szerda
 
  Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem.
Laurell Kaye Hamilton
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Kohut Katalin: Feltámadt tenger (petrarcai szonett)
  2014-06-04 06:41:45, szerda
 
 

Feltámadt a nép féktelenségével,
csak toroznak, vigadnak szüntelenül,
ilyen tengert nem várt szív-erejével
a cseppnyi széthullt ember erőtlenül.
Rengenek és üvöltenek, s mind sakál,
élősködő feketeség, ellenség,
s a szív-óceán néma, s hangtalan áll,
arat a szív-infarktus, a betegség.
Cseppek vagyunk az óceán kékjében,
pedig egységben lenne az akarat,
s kudarcot vall itt az ember szeretet,
mert csúfot űztek belőle már régen.
Szemünk könnyezik, nincs újabb üzenet,
fenn maradunk-e a jövőnek épen.

2014. június 4.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: Nyár-undor
  2014-06-04 06:04:42, szerda
 
  Kohut Katalin: Nyár-undor

Szekrény üresség,
baldachin kékség,
jéghűtő létség,
csuhás sötétség,
hullámos kétség.

Szeretés van. Vad.
Szívem kiakad,
könnyem már fakad,
utálom a nyarat,
veríték kiapad.

2014. június 4.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Élet-kötelék
  2014-06-04 05:49:47, szerda
 
 

Mikor megszülettél,
s megfogtam kezedet,
sejtettem, megkötöm
életre frigyünket,
többé nem eresztlek,
s Te is szoríts engem,
míg összetartozunk,
védettségben vagyunk,
összeköt a szeretet
hatalmas ereje,
szívünk is ünnepel
minden pillanatban,
erős ez a kötelék,
elszakíthatatlan.


2014. június 4.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Egymagamban
  2014-06-04 05:40:01, szerda
 
  Kohut Katalin: Egymagamban

Egymagamban járom a keresztutakat,
alattam tátong a sötét űr halál hideg mélysége,
jéggé dermedek, majd tűz perzseli szívem,
ki fogad be a féktelenség tor-ünnepélyen?
Tökéletesség volt a világ, s ember ideálom,
s most szisszenő tagjaimat összegémberítve várok,
hátha megkegyelmeznek a sudár, fekete lombok,
recsegő hangon omlik össze az árnyékvilág,
s mámor int jóságos, magához ölelő karjaival,
véleménye száll messze a légben: csak Játék volt,
mindez hazugság, álom, melyből ébredni oly' mesés.


2014. június 4.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2014.05 2014. Június 2014.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 57 db bejegyzés
e év: 796 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 233
  • e Hét: 2555
  • e Hónap: 8796
  • e Év: 61062
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.