|
2014-06-08 08:37:58, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin: Elsötétült fenyő ünnep
A világ kezdetén az egyik család középső gyermekeként megszületett az angyalok énekével, tisztaságával és szorgalmával Annácska.
Érthetetlenül nézett szembe az emberek gyarlóságaival, miután értelme kinyílott. Nem értette az őszintétlenséget, szemből olvasta a gonoszságot. Kedvencei az öregek voltak, akik órákig meséltek neki életükről másfél éves korától. Mindenki nyitott könyv volt előtte, ezért kerülte a jellemtelen és rosszat sejtető arcú embereket. Nem ismerte a rosszat, elszomorodott, amikor ilyet tapasztalt, értelmetlenül nézett szembe ezekkel a tulajdonságokkal.
Az angyal lány nagyon udvarias volt mindenkivel, szíve dallamával megvigasztalta a bánatos embereket. Addig-addig kedveskedett nekik, míg jókedvre nem derültek.
Fiú testvérei közül a kisebbik ragaszkodott hozzá, ő lenőtt nyelvvel, dadogósnak született. Bátyja selypített. Annácska türelmesen javította ki őket, pár éves korában örömmel olvasta nekik a diafilmeket, szíve repdesett, hogy segíthet. Csodálattal olvasta a filmbeli nemességeket, hitte, ilyennek kell lennie a valóságnak is. Bátyjával gyakorolta sokat a répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó mondókát. Szíve elszomorodott, mert nem tudott helyesen írni sem.
A család rossz sorsra jutott, szétbomlott, a szeretett családtagok egymás után meghaltak, annyira jóságos emberek voltak, szívük nem tudta feldolgozni mindazt a rosszat, ami a családot érte. Az angyal lány megfosztásra került minden emberi körülménytől és szíve többé nem dalolt, csak szolgálta szó nélkül a jó embereket, ki nem mondott kívánságaikat teljesítette.
Karácsony regéjéről mit sem tudott, számára a szeretet nagybetűs ünnepét jelentette a fenyő ünnep. Úgy érezte, a család szent és sérthetetlen, s neki kötelessége összetartani. Ilyenkor mindenkit megajándékozott, szíve örült, amikor a komor arcok felderültek. Faluhelyen érzelem nélküli emberek között is osztotta a szeretet jeleit, melyeket ők alig értettek, a hiánya csak azután jelentkezett mindig, miután már nem volt többé. Így volt ez a munkahelyén is, nem tudták senkivel sem pótolni többé.
Évente megrendezte a szeretet ünnepeket, családtagjai nála jöttek össze, főzött nekik finomságokat, rengeteg süteményt. Bátyja családját három gyerekével is vendégül látta. Szívesen jöttek a terülj, terülj asztalkám finomságait elfogyasztani, Annácska pedig örült, hogy vendégül láthatta őket.
Teltek, múltak az évek, az angyal lány egyre több sorscsapással járt, de még mindig ott segített, ahol tudott másoknak. Az emberek összesúgtak a háta mögött angyalnak nevezve őt. Szeretet és tisztelet övezte, de ő erről semmit sem tudott, csak azt vette észre, hogy az általa becsült emberek egymás után mentek tönkre, majd meghaltak. Maga volt a békítő bíró, nem tudta elviselni, amikor egy házasságban ellenségeskedést látott, ha valakivel igazságtalanság történt, egyből a megsegítésére sietett a rászorultnak, az önbizalom hiányosoknak, tudta, mire van szükségük. Bátorította a gyengéket, felemelte az elesetteket.
Annácskának két gyermeke született, akiket megtanított az összes énekre, nyelvi játékra, mindenre, amiket ő is tudott, de nagyon szűkösen éltek továbbra is, különmunkákat vállalt, hogy a család fenntartói munkát tökéletesen ellássa. A csöppek meséi mindig életből vett történeteket jelentettek, anélkül, hogy tudta volna, embereket nevelt példázatos történeteivel. Még ebben a nehéz helyzetben is vállalta a karácsonyi összejöveteleket, megvásárolta mindenkinek az ajándékokat.
Bátyja szíve hideg volt iránta. Soha nem volt hozzá egy kedves szava, nem kísérte védelmezőn, nem érezte magát biztonságban mellette. Átnézett a jószívű angyal lányon, nem hatotta meg éneke sem, nem tudta sehogyan sem meglágyítani. Mintha egy gonosz boszorkány elvarázsolta volna a szívét.
Házassága is így köttetett, esküvő után egyből kölcsönkéréssel kezdték a közös életet, mely végig kísérte őket egy életen. A kölcsönöket soha nem adták meg, a becsületüket folyamatosan eljátszották. Annácska előtt a becsület maga jelentette a tisztességet, szégyenkezve figyelte a bátyja családjának életét. Inni kezdtek, a gyerekek az utcán tétlenkedtek figyelem és törődés nélkül. Bátyja és felesége hatalmas alkoholista baráti körrel rendelkezett, elúszott lassan minden örökség így a kezükből.
Egyik évben bátyja meghívta Annácskát két gyermekével karácsonyra.
Hosszú vonatút és a városon keresztül gyaloglás után mínusz húsz fokos hidegben, hatalmas nagy hóban késő este érkeztek meg a feldúcolt, lebontásra ítélt bérházukba. Az angyal lány bekopogott az ajtón, már előre örült a család örömének, hiszen mindenkinek hoztak meglepetés ajándékokat annak ellenére, hogy maguk albérletben laktak, s Annácska emberfeletti munkájának árán vásárolt be mindent.
A sógornő nyitotta ki az ajtót, mikor meglátta Annácskát a gyerekekkel, nem örült, hanem nagy hangon és mérgesen így szólt:
- Annácska, minek jöttetek ide? Most nem tudlak benneteket beengedni, mert vendégeim vannak! Menjetek el aludni valahová!
Odabentről kihallatszott a részegek dáridója. Annácska szelíden átnyújtotta az ajándékokat, bár szíve a hatalmas fájdalom súlyától meghasadt.
A szeretet ünnepén az angyal lány két kicsiny gyermekével a téli hidegben az idegenné vált városban, ahol már egyetlen jó szívű ember sem akadt elindult a fenyő ünnepből lett sötétségbe szállást keresni. Vilia este volt, felgyulladtak az ablakok mögött a fények, kihallatszott az utcára az ének: Mennyből az angyal...
2014. június 8.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
