|
2014-07-02 08:44:10, szerda
|
| |
| |
Porba hulltak az álmaim . . .
Behunyom a szemem és gondolatban
felkeresem a régen elhagyott zegzugos
kanyargós utcákat : nem szól hozzám
senki sem , romokba döntött légvárakat
fon körém a sorvasztó magány .
Porba hulltak már rég az álmaim , saját
gondolataim foglya vagyok , lassan
körültáncolnak az árnyak : egy kóborló
cica sétál el előttem unottan , szemeit
kérdően mereszti rám .
- Elnyel a lelkem mindent , mi fáj .
Próbálom feltekerni az elveszett álmaim
fonalát , magam elé meredve kérdezem
- Ez volna maga a boldogság ?
**********
********** Bédné Marika : 2014 . 07 . 02 . 17 : 55 - saját versem **********
**********   **********
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
