Belépés
sanci81.blog.xfree.hu
-Minden ember, minden apró mozzanat, Életedbe úgy került, hogy magad vontad oda... Az pedig, hogy mit kezdesz velük, csakis rajtad áll! ... Czifra Sándor
2007.12.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Kalózok világában
  2014-07-26 21:50:07, szombat
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Csodálatos világ kép  
Kék dominanciában
  2014-07-26 21:49:01, szombat
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Csodálatos világ kép  
Tetoválva
  2014-07-26 21:47:18, szombat
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Csodálatos világ kép  
Egzotius szigeten
  2014-07-26 21:44:06, szombat
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Csodálatos világ kép  
Amikor...
  2014-07-26 21:42:44, szombat
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Szöveges kép  
A mai civilizáció egy régebbi ismétlődése???
  2014-07-26 13:24:15, szombat
 
  Link
Link

A mai civilizáció egy régebbi ismétlődése???
TudnodKell | 2013.11.24.
A történelem ciklikusan váltakozik. A felhőkarcolókkal tűzdelt mega-városok nem új keletűek. Sok millió évvel ezelőtt, jóval a dinók előtt is volt nem egy ilyen világ mint a mai.
Az Oroszország Hangja és más források arról számoltak be, hogy 300 millió éves alumínium gép darabját találták meg Vlagyivosztokban. Szakértők azt mondják, a talált fogaslécet gyártották, nem természeti erők műve.
Zamanskaya szerint, egy Vlagyivosztoki illetőségű férfi egy hideg téli estén bukkant a fogasléc formájú fémre, ami egy széndarabból állt ki, amivel éppen az otthonát akarta fűteni. A felfedezése megbabonázta, és mint felelős polgár úgy döntött, hogy segítséget kér a Primorye régióban élő tudósoktól. Miután vezető szakértők megvizsgálták a fémtárgyat, a férfi megdöbbent, mikor megtudta felfedezésének feltételezett korát. A fémdarab feltehetően 300 millió éves, amire még a kutatók is csak azt tudták mondani, hogy valószínűleg nem természeti erők hozták létre, hanem azt valaki legyártotta. Az, hogy kik használhattak alumínium fogaskereket még az idők hajnalán, továbbra is megválaszolatlan kérdés.
A lelet nagyon hasonlít egy fogazott fémlécre, melyet mesterségesen hoztak létre. Olyan, mint a mikroszkópoknál használt fogasléc, illetve különböző műszaki és elektronikai eszközökben használatos alkatrész, mondja az író Natalia Ostrowski a KP UA Daily munkatársa.
Napjainkban viszonylag gyakori, hogy furcsa tárgyak kerülnek elő ásványi anyagokból. Az első ilyesfajta felfedezés még 1851-ből való, mikor Massachusetts-i bányászok találtak egy cink-ezüst, díszített vázát egy kibányászott kődarabban, melynek korát egészen a kambriumi időkre datálták, ami körülbelül 500 millió évet jelent. Hatvanegy évvel később amerikai tudósok Oklahomában egy vasedényt találtak, ami egy széndarabba volt ágyazódva, és ami 312 millió évesnek bizonyult. Aztán 1974-ben egy romániai homokkő bányában egy alumínium szerkezet részét találták meg, melynek eredete ismeretlen volt. Egy kalapácsra vagy egy Apolló űrhajókon használt lábtámaszra hasonlított, a darab korát a Júra korzsakra tették, melyet ember akkor nem készíthetett. Mindezek a felfedezések nemcsak, hogy tanácstalanná teszik a tudósokat, de aláássák a modern tudomány legalapvetőbb tanításait is.
A fémdarab, amit nemrég Vlagyivosztokban találtak egy újabb tény, ami zavarba ejti a tudósokat. A széndarab, amiből a tárgy előkerült a Chernogorodskiy bányából, Khakasia régióból került Primorye-be. Tudva, hogy a szénkészletek ebben a régióban körülbelül 300 millió évesek, orosz szakértők csak arra tudnak következtetni, hogy a tárgy csak a szén képződése előtt kerülhetett oda.
Egy másik kérdés, ami nagyon érdekli a tudósokat, hogy az alumínium ötvözet vajon földi eredetű-e? Meteoritok tanulmányozása alapján ismert, hogy létezik a földön kívüli eredetű alumínium-26, mely ezt követően magnézium-26-tá bomlik le. A 2%-os magnézium tartalom talán jelentheti, hogy a darab a földön kívülről érkezett. De lehet bizonyíték korábban a Földön létező ismeretlen civilizációk létezésére is. Mindenesetre további vizsgálatok szükségesek ezen feltevések megerősítésére.
Az első vizsgálatokat Oroszországban végezte az anomália kutató és biológus Valerij Brier, aki az alumíniumból vett mikroszkópikus méretű mintákat tanulmányozta. Valery Brier röntgendiffrakciós elemzésnek vetette alá a fémet. Ez azt mutatta, hogy nagy tisztaságú alumíniumról van szó, melynek mindössze 2-4% százalékos a magnézium tartalma. A Szentpétervári Magfizikai Intézet főmunkatársa Igor Okunev is megerősítette a lelet korát.
Egy Cape Nazimova közeli orosz szigeten végzett tengerfenék alatti 9 méter mélyen történt szikla minta fúrásakor egy furcsa fémötvözet került felszínre, melyet a történelem előtti korban a homokkő tartósított, korát 240 millió évesre tették. A különleges ötvözet drabjai szokatlan összetételűek voltak, és nem tett túl jót a fúrógépnek sem. Az ötvözetek egyértelműen mesterségesek voltak, amit csak intelligens lények hozhattak létre, mondta Brier.
Nem olyan régen szintén Oroszországban találtak egy mechanikus szerkezetet, mely vulkáni kőzetből került elő, korát 400 millió évre becsülik.
Megállapítást nyert, hogy a Kamcsatka-félszigeten, 150 mérföldre Tigil falutól a Szentpétervári Egyetem régészei furcsa kövületeket találtak. A leletek megbízhatóságát igazolták. Yuri Golubev régész szerint elcsodálkoztak azon, hogy a szakértők szerint ezek egy valamiféle gép alkatrészei.
A legősibb vázát 1851-ben Massachusetts-ben egy kőbányában történt robbantás eredményeként fedezték fel. Ez egy ezüst-cink váza, melyen szőlőre hasonlító díszítés látható. A váza életkorát 534 millió évesnek találták, ahogy a sziklát is, amiből előkerült.
Egy másik furcsa lelet amit egy darab szénben találtak, egy fém edény, ahogy az alábbi képen is látható. 1912-ben Oklahomában került elő, korát 312 millió évre becsülik.
Romániában 1974-ben, egy homokkő bányában nem kevesebb mint 1 millió éves alumínium alkatrészt találtak, ami egy kalapácsra vagy a “Viking" és az “Apollo" űrhajókon található lábtámaszra hasonlít.
— Az emberi faj rejtélyes eredete c. könyv olyan bizonyítékokat tár elénk, amelyek alátámasztják azt, hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem helyes. Michael A. Cremo ismeretterjesztő előadása könyvének anyagából. Az emberi faj rejtélyes eredete című könyv 1997 novemberében jelent meg magyar nyelven, s gyors egymásutánban még kétszer került kiadásra.
— Ebben az időben Michael A. Cremo hazánkban járt, s nyilvános előadásokon, egy vitafórumon, televízió és rádióműsorokban, valamint a sajtó képviselői számára adott interjúkban mutatta be kutatómunkája eredményét. Az alábbiakban nyilvános, diavetítéses előadásának rövidített formáját közöljük.
Nagy tisztelettel adózom Charles Darwin és korai követői előtt, hiszen hasonló helyzetben voltak, mint amilyenben én vagyok most, és azt hiszem, nagyon nagy bátorságra volt szükségük, hogy megtegyék azt, amit tettek.
A darwinizmus alapvető tétele az, hogy a hozzánk hasonló emberi lények primitívebb elődökből fejlődtek ki. Először a mai majmok és emberszabású majmok ősei léteztek, utána az ember elődei, a majomemberek illetve ősemberek, végül pedig a hozzánk hasonló emberi lények. Az emberi faj eredetével kapcsolatos kérdésekre azonban másféle válaszok is vannak. Amikor az emberek a darwini elmélettel szemben álló véleményeket hallanak, általában azt gondolják, hogy ezek biztosan a Bibliából származnak.
Engem az inspirált a kutatásra, hogy huszonöt éven keresztül tanulmányoztam India ősi írásait. Ezek az ősi szanszkrit írások többek között arról számolnak be, hogy a hozzánk hasonló emberi lények rendkívül hosszú időn keresztül éltek együtt majomemberszerű élőlényekkel. Más szóval, a majomemberek elképzelése nem egy új dolog − ezek az ősi írások is hasonló élőlényekről beszélnek. Nagyon érdekesnek találtam ezt, s azon tűnődtem, vajon létezik-e valamiféle kézzelfogható bizonyíték, amivel ez alátámasztható lenne.
Egyesekben persze felvetődhet az, hogy megfelelő dolog-e tudományos kutatómunkát végezni ősi könyvekből származó elgondolások alapján. De ha szigorúan tudományos szempontból nézzük, teljesen mindegy, honnan származik egy elképzelés: jöhet a saját elménkből, egy ősi könyvből, egy barátunktól − a lényeg az, hogy van-e olyan bizonyíték, amely alátámasztja az elméletet. Nyolc éven keresztül teljes körű régészettörténeti kutatómunkát végeztem.
Általában azt halljuk, hogy az összes valaha felfedezett bizonyíték az emberi evolúció bevett elméletét támasztja alá. Az alaptörténet úgy szól, hogy körülbelül kétmilliárd éve kezdődött el az élet a bolygón, s úgy ötvenmillió éve jelentek meg a legelső majmok és emberszabású majmok. Mintegy 4-5 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első ősemberek, az Australopithecusok, körülbelül száz, vagy kétszázezer évvel ezelőtt pedig a legelső modern típusú emberi lények. És általában azt halljuk, hogy az összes felfedezett bizonyíték ezt a bevett forgatókönyvet támasztja alá.
Nyolcéves kutatómunkám alatt azonban arra a felfedezésre jutottam, hogy az utóbbi százötven évben a régészek és az antropológusok hatalmas mennyiségű olyan bizonyítékot fedeztek fel, amelyek azt támasztják alá, hogy e hosszú idő szinte teljes tartamán keresztül olyan emberi lények, amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak léteztek a bolygón. Ezeket a leleteket szakavatott régészek, geológusok és paleontológusok fedezték fel, tudományos folyóiratokban számoltak be róluk, és tudományos konferenciákon vitatták meg őket. De azt találjuk, hogy e leletanyag teljes egészében hiányzik a mai kézikönyvekből. Miért van ez? Erről a Tiltott régészet című könyvemben beszélek, amelyben több száz olyan esetet mutattam be, amelyek azt bizonyítják, hogy sok millió évvel ezelőtt is léteztek emberi lények.
A könyv nagy figyelmet keltett a tudományos világban. És nem csupán negatív reakciókat váltott ki, pozitív visszajelzések is vannak. Például az egyik tudománytörténeti folyóiratban, a könyv egyik precenziójában az állt, hogy előttem még senki nem pillantott bele ilyen mélyen a régészet történetébe. A világ számos egyetemén, régészeti tanszékén is beszéltem, s számos régészeti konferencián tartottam előadásokat. Mindig azt hangsúlyozom, hogy legalább tudniuk kell az összes olyan bizonyítékról, ami tanulmányaikhoz, kutatási területükhöz tartozik. Azt mondom nekik: ,,Bármit is szeretnétek kezdeni ezekkel a bizonyítékokkal, az a ti dolgotok, de legalább tudatában kell lennetek minden létező leletnek. Talán úgy ítélitek meg, hogy a bizonyítékok egy része elfogadható, egy másik része viszont nem, de legalább tudnotok kell róla, hogy léteznek."
Miért hiányzik annyi lelet a mai szakkönyvekből? Ennek az oka egy olyan folyamat, amit én tudásszűrésnek nevezek. Azok a jelentések, leletek, amelyek összhangban vannak az általánosan elfogadott elméletekkel, nagyon könnyen átjutnak ezen a szűrőn. Azokat a jelentéseket pedig, amelyek élesen szemben állnak az elfogadott elméletekkel, általában elutasítják. Így vagy feledésbe merülnek, vagy mellőzik, illetve bizonyos esetekben elhallgatják, tudatosan eltussolják őket.
500 − 600 millió éves vasból készült váza
Ma este csak egy párat szeretnék megosztani Önökkel abból a több száz esetből, amiket a könyvemben részleteztem. Az esetekkel kapcsolatban két szempontot fogunk figyelembe venni. Először is az ember rendkívül ősi múltjának tényleges bizonyítékait, másrészt pedig a tudásszűrés folyamatát vizsgáljuk meg, és megpróbáljuk feltárni annak az okát, hogy miért nem hallunk manapság ezekről a leletekről. Mivel a régészetnek az egész történetét megvizsgáltam, a ma este bemutatásra kerülő esetek egy része természetesen régebbi, más leletek viszont újabb keletűek.
Az első eset egy múlt századbeli kaliforniai felfedezés. Aranylelőhelyre bukkantak Kaliforniában, s bányászok dolgoztak a helyszínen, hogy felszínre hozzák az aranyat. Vájatokat fúrtak a sziklába, s az aknákban, több ezer lábnyi mélységben, olykor emberi csontvázakat, lándzsahegyeket és mindenféle kőeszközt találtak a hegy különböző pontjain. Ezekben a leletekben az a szokatlan, hogy a szikla, amelyben találták őket, a korai eocén időszakból való, vagyis több mint ötvenmillió éves. A geológusok nagyon alapos vizsgálatnak vetették alá a helyet, s mind egyetértettek abban, hogy a rétegek ilyen idősek. Persze a modern régészet szemszögéből ez igencsak meghökkentő dolog. Senki nem számított arra, hogy olyan bizonyítékra bukkannak, ami az ember ötvenmillió évvel ezelőtti létezését támasztja alá. De a bizonyíték ott van, s a tudományos világnak Dr. J. D. Whitney számolt be róla, aki akkoriban Kalifornia állami geológusa volt. Egy nagy könyvet írt a leletekről, amit a Harward Egyetem adott ki.
Miért nem hallunk manapság ezekről a felfedezésekről? Ez Dr. William Holmesnak, a washingtoni Smithsoni Intézet tudományos munkatársának köszönhető. Azt mondta, hogy ha ,,Dr. Whitney értette volna az emberi evolúció modern elméletét, akkor nem hozta volna nyilvánosságra a felfedezéseit, az elébe táruló bizonyítékok hatalmas mennyisége ellenére sem." Más szavakkal, hogyha a,,leletek nincsenek összhangban az elfogadott elmélettel, akkor, bármilyen meggyőzőek is, félre kell őket tenni!"Sajnálatos dolognak tartom, hogy a tudományos közösségen belül van egy réteg, amely inkább ideológiai, politikai mintsem tudományos okok miatt kötelezi el magát a darwinizmus mellett. S ez a leletek kezelésében is megmutatkozik. A tudásszűrés folyamata ez, ami mind a mai napig tart. Tavaly egy televíziós műsorban szerepeltem, amit az MBC, az Egyesült Államok legnagyobb tévétársasága készített. A tévéprogram Az ember rejtélyes eredete címet viselte. A műsor készítése során azt javasoltam a producereknek, hogy menjenek el a berkeleyi Kalifornia Egyetemen lévő Természettudományi Múzeumba, ahol e leletek találhatóak, s filmezzék le őket. Nem mondom most el az egész történetet − a lényeg az, hogy a múzeum vezetői mindenféle kifogásokat találtak, s végül nem engedték meg, hogy a tévétársaság lefilmezze a leleteket. Ez egy valódi “X akták" eset, s nem egy olyan dolog, ami csak a televízióban történik.
A tudományos közösségen belüli politikai rétegben nagy felháborodást keltett, amikor a műsort leközölték a televízióban. A vezető tudományos szervezetek tagjai arra akarták rávenni a kormányt, hogy büntesse meg az MBC tévétársaságot, amiért az amerikai népnek bemutatta a műsort. Megpróbálták rábírni a Szövetségi Kommunikációs Bizottságot (ami az Egyesült Államok kormányának az a szerve, amely a tévétársaságok számára kiadott engedélyekért is felelős), hogy több millió dollárral büntesse meg a tévétársaságot a műsor bemutatása miatt. Noha a próbálkozás nem járt sikerrel, maga a tény, hogy ilyen irányú erőfeszítéseket tettek, azt mutatja, hogy van egy réteg a tudományos közösségen belül, amelyik nem szívesen látná, ha nyílt párbeszéd folyna az emberi eredettel kapcsolatos összes bizonyítékról.
Vajon manapság is tesznek-e hasonló felfedezéseket? − kérdezhetné valaki. Az előbbi leletek kora 40-50 millió év, amikor, a bevett elmélet szerint, még csak a legelső majmok és emberszabású majmok léteztek. S ahogy mondtam, azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy rendben van, a múlt században történhetett ilyesmi, de vajon fedeznek-e fel manapság is ehhez hasonló dolgokat? A válasz: igen, ma is fedeznek fel ilyen leleteket. 1979-ben Afrikában, Tanzániában, Mary Leakey több tucat lábnyomot talált. A fizikai antropológusok, akik megvizsgálták a lábnyomokat, azt állították, hogy azok teljesen megegyeznek a mai ember lábnyomával. De olyan kőzetben találták őket, ami majdnem négymillió éves. A jelenlegi elképzelések szerint abban az időben nem létezhettek olyan élőlények, melyek ilyen lábnyomokat tudtak volna hagyni. Akkor viszont milyen magyarázatot próbálnak adni ezekre a lábnyomokra? Azt mondják, hogy négymillió évvel ezelőtt élt egy majomember Kelet-Afrikában, amelynek a lábnyoma pontosan olyan volt, mint a miénk, s ő hagyta ezeket a nyomokat. Ez egy nagyon érdekes javaslat, de nincs semmilyen kézzelfogható bizonyíték, amivel alátámasztható lenne. Az akkoriban létező majomembernek, az Australopithecus afarensisnek a csontjait már megtalálták. Megtalálták a lábcsontjait is, ám a lábujjai sokkal hosszabbak, mint az emberi lábujjak. Egy ilyen láb nem tudott volna olyan lábnyomokat hagyni, mint amilyeneket Mary Leakey talált Tanzániában. A tudomány csak egyetlen olyan élőlényt ismer, ami ilyen lábnyomokat hagyhatott maga után: ez a hozzánk hasonló emberi lény.
Egy másik példa a tudásszűrésre. Mexikóban, egy Hueyatlaco nevű helyen, az antropológusok árkokat ástak a földbe, s nagyon fejlett kőeszközökre bukkantak. A kőeszközök korát megállapítandó, megkértek egy geológust, hogy határozza meg a kőzetréteg korát, amelyben találták őket. A geológus, Dr. Virginia Steen-McIntyre, munkatársaival együtt négy különböző módszert használt a lelőhely korának meghatározására, s mindegyik módszer kb. háromszázezer éves kort mutatott. Ez két ok miatt is különös. Az egyik az, hogy ebben az időben sehol a világon nem létezhettek olyan élőlények, akik ilyen eszközöket tudtak volna készíteni. Másrészt Észak-Amerikában, kb. harmincezer évvel ezelőttig nem is élhetett emberi lény. Tehát az, hogy hozzánk hasonló, háromszázezer évvel ezelőtt élő emberek bizonyítékaira bukkantak Mexikó területén, meghaladta azt, amit az antropológusok el tudtak fogadni, ezért megtagadták, hogy nyilvánosságra hozzák a geológus kormeghatározását. Ehelyett húszezer évben határozták meg a lelőhely korát. A geológus pedig, aki a háromszázezer éves kormeghatározást adta, nagyon nagy nehézségekkel találta magát szembe a szakmájában, melyet végül fel kellett adnia. Amikor cikket írtam e felfedezésekről, eredetileg a kőeszközökről készült fényképeket akartam hozzá felhasználni, de amikor engedélyt kértem az antropológusoktól a fényképek megjelentetésére, azt válaszolták, hogy csak abban az esetben járulnak ehhez hozzá, ha nem említem meg a lelőhely háromszázezer éves korát. Ez egy újabb példa a tudásszűrés folyamatára.
Természetesen hosszasan folytathatnánk a sort, több száz ilyen esetről tudnék Önöknek beszámolni, sok héten át beszélhetnék róluk.
A kőeszközök nagyon fontos régészeti leleteknek számítanak. A múlt évszázadban Carlos Ribeiro, Portugália vezető geológusa sok száz kőeszközt fedezett fel húszmillió éves kőzetrétegekben. Hasonló korú kőeszközökre bukkantak Franciaországban is, melyekről a Francia Tudományos Akadémia tudományos folyóirataiban jelentek meg beszámolók. Egy német geológus, az Indiai Geológiai Szolgálat szakembereivel együtt húszmillió éves leleteket fedezett fel Burmában. A felfedezések eme nagyon érdekes sorát, a 40-50 millió éves kaliforniai aranybánya-leleteket, a nagy számú húszmillió éves kőeszközt, az ötmillió éves afrikai lábnyomokat stb. szemlélve azt láthatjuk, hogy igencsak ellentmondanak annak a jelenleg elfogadott elméletnek, mely szerint az emberi lény százezer évvel ezelőtt jelent meg.
Előadásom hátralévő két-három percében egy rövid pillantást vethetünk arra, hogy vajon milyen messzire nyúlhatnak vissza a leletek az időben? A The Geologist című tudományos újság egy nagyon érdekes jelentést közölt egy emberi csontvázról, amit Illinois Államban találtak kilencven lábbal (2,7 m) a föld alatt. A jelentés szerint, közvetlenül a csontváz fölött, érintetlen, szilárd kőzetréteg volt. Illinois állami geológusától megtudtam, hogy a kőzetréteg, ami alatt a csontvázat találták, háromszázmillió éves. Egy másik jelentés olyan aranyláncról számol be, amit kb. háromszázmillió évesre datált szénben találtak. A Scientific American beszámolót közölt egy fémvázáról, amit ötszázmillió éves kőzetben tártak fel. Számos olyan beszámoló is van, melyek jóval régebbi korokba nyúlnak vissza. Dél-Afrikában például fémgolyókat találtak, párhuzamos vésetekkel az egyenlítőjük körül, több mint kétmilliárd éves ásványi üledékben. A régészet teljes történetét megvizsgálva azt találjuk, hogy több száz olyan bizonyíték van, amely azt támasztja alá, hogy hozzánk hasonló emberi lények mérhetetlenül hosszú ideje léteznek már e bolygón. Természetesen majomemberek is léteztek, de a leletanyagot megvizsgálva azt látjuk, hogy pusztán egy időben éltek az emberekkel, s nem az történt, hogy az egyik a másikból fejlődött volna ki. Szóval úgy tűnik, hogy a jelenlegi, az ember eredetére vonatkozó darwini elméletet nem támasztják alá a tények.
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
Jacques Martel - Lelki eredetű betegségek lexikona
  2014-07-26 13:19:58, szombat
 
  Ahhoz, hogy meggyógyuljunk és egészségesek tudjuk maradni jó ha tudjuk mi okozta betegségeinket.
Szerintem ez egy módfelett hasznos anyag. Aki kész változni, ne habozzon, máris böngéssze:
Jacques Martel - Lelki eredetű betegségek lexikonát
Link




Link

A lelki eredetű betegségek lexikona: Link

Forrás:Istengyermek: Link
 
 
0 komment , kategória:  Érdekességek  
Mondj ébresztőt minden nap a környezetednek!
  2014-07-26 13:15:25, szombat
 
  Mondj ébresztőt minden nap a környezetednek! * Bőséges Erőt Atilla, Csaba és Árpád ivadékainak, Hunor és Magor népének! * Ébredj Magyar!
Kedves Barátom!
Az alábbi e-mail egy érdekesen összetett levél! Mivel fontosnak találom az ebben leírtakat tovább küldöm. Felhívom a figyelmedet - az általam szerkesztett részt is beleértve - a szöveg eleje a "szűrő".
Egy jeles családi esemény egy evezős túra, majd egy augusztusi túra "bereklámozása" után jön a lényeg: egyfajta beszámoló
Mondj ébresztőt minden nap a környezetednek!
címmel kékkel szedve (lásd: lejjebb, GÖRGESS!!!)
>> A szöveg olvasása mellett/alatt/után/előtt stb. ajánlom meghallgatásra az alábbi dalokat:
* Csillagösvény - Csillagösvényen: Link
(szépen összeválogatott, csodálatos képekkel és Wass Albert Csillagvirágok c. versének felvezetésével)
* Avatar - Ébredj fel: Link
( A dal refrénje:
Ébredj fel, józanodj, részeg hamis álmodból
Szemfényvesztés minden, mit tanítottak az igazságról
A választás hatalmát nem kerülheted el
De tudnod kell, hogy merre indulj el!
HAZA ÉRKEZEL ! )
* Farkasok - Ébredj Magyar! Link
Ezen az oldalon megtalálható, letölthető dalok (lásd: jobb oldalon zene címszó alatt) :
( A dal refrénje: Hát Jöjj és Győzzön az Igazság
Ne félj, Dicső lesz a Magyarság!
Múlté lesz minden,
A múlté lesz minden már,
Ami fáj! )
* FARKASOK / Magyar vér (koncertfelvétel): Link
jobb minőségben itt: Link
(Amennyiben itt egy 3 pontot tartalmazó kis jel jelenik meg, akkor a szöveg megjelenítéséhez kattints erre a jelre!)
Mindenki döntse el, hogy honnan kezdi el olvasni az e-mailt!
Ízelítőként kiemeltem öt fontosabb részt a szövegből. Íme:
I. ,,Úgy közösségileg, mint egyénileg rá kell ébrednünk arra, hogy hivatást, küldetést kaptunk. Isten valamit általam akar elvégezni. Valamit nekem kell elvégezni. Ha nem végzem el, népem, fajtám, egyházközségem lesz szegényebb.(...) És ha úgy alakul, a másikat kell vezetnünk, tanítanunk a közösségi létformában..."
II. ,,Észrevenni azokat, akik különbek, mint én. Fölnézni rájuk, fölzárkózni mögöttük. Ez nem más, mint a közösségben gondolkodás, az érettség bizonyítéka."
III. (...) ,,Építik folyamatosan a társadalmi önszerveződést, dolgoznak országszerte szeretetkörökben. Ki-ki a maga hite és elképzelése szerint. De a csaták és a viszályok nem férnek most már bele, összhangot kell találni!"
IV. ,,Tehát ezt a lovas nemzetet, a szekér által jelképezett népet lovaknak kell repítenie, egymással szót értő, békében együttműködő táltos lovaknak! De ahhoz (, hogy) elinduljon előre az a szekér, a nép szekere, ébresztenünk kell. (... ) ...csak az tud ébreszteni, aki minden nap beszélő viszonyban van Istennel, aki minden nap imádkozik, aki minden nap meghallgatja, és érti őt. Hogy erre igenis van remény, igenis valóság lehet..."
V. ,,Ha pedig Tündérország feléled, az egész Kárpát-haza virágba borul, és az a Föld korszakváltásának is óriási lökést ad."
Úgy gondolom és érzem, ezek a kiragadott részletek is bizonyítják, érdemes elolvasnunk az alábbi történetet!
Valamire felhívom még a figyelmet:
A kell szót iktassuk ki a szótárunkból, a szókincsünkből.
A kell a szükséget fejezi ki.
MI viszont BŐSÉGBEN ÉLÜNK.
Ez lebegjen lelki szemeink előtt, ezt KÉPZELJÜK MAGUNK ELÉ és EZT VETÍTSÜK KI! Folyamatosan!
És akkor - higgyük már el végre és higgyünk már benne - BŐSÉGBEN ÉLÜNK!
Így, ahogy írtam: Jelen időben és Kijelentő módban!
Tehát, a fenti szövegben az alábbiakat érdemes javítanunk élő beszédben és írott szövegben egyaránt:
* ,,rá kell ébrednünk arra" helyett: ébredjünk rá arra
* ,,valamit nekem kell elvégezni" helyett: valamit én végezzek el
* ,,a másikat kell vezetnünk, tanítanunk" helyett: mi vezessük, tanítsuk a másikat
* ,,lovaknak kell repítenie" helyett: a (...) népet lovak repítsék (=táltos lovak)
* ,,ahhoz, hogy elinduljon az a szekér, a nép szekere ébresztenünk kell" helyett:
(...) ébresszünk! ---> ÉBRESZTŐ!!!
Ja és még egy: rengetegen használják Magyarországon a feltételes módot, azaz a volna, a lehet és lehetne, a talán, a ha stb... szavakat. Ezeket is bátran iktassuk ki beszédünkből.
Használjunk bátran JELEN IDŐ-t és KIJELENTŐ MÓD-ot!
Azért adta mindezeket a JÓ ISTEN a magyar embernek, hogy használja!
Azért, hogy a kimondott szónak meg legyen az eredménye!
Mindenkinek Minden JÓT!
Szeretettel, Szalay György Sándor
Mindezek után íme az eredeti üzenet:
Bőséges Erőt Atilla, Csaba és Árpád ivadékainak, Hunor és Magor népének!
Minden idők leghosszabb körlevélcsendjének egy világraszóló nagy hír vet véget, a Pilistől a Hargitáig még mindig oda-vissza zúgják egymás közt a vénséges vén hegyek:
MEGSZÜLETETT KOCSIS KEVE GÁBOR!!!!
AZ EGYÜTTESEN 50-SZERES VÁLOGATOTT KAVICSUNK ÉS DALNOKUNK GYERMEKÉT A KÉT HEGYSÉGET ÖSSZEKÖTŐ ZÁSZLÓNK EREJE NÖVELJE ÉS ISTEN ÉLTESSE BOLDOGAN E KÁRPÁT-HAZÁBAN!
Szintén nagyszerű hír, hogy a Pilis-Hargita egri helytartója, Boci kapitány PILIS-HARGITÁS EVEZŐS TÚRÁT SZERVEZ A TISZA-TÓRA AUGUSZTUS 7 ÉS 10 KÖZÖTT!
Jómagam is benevezek, egy csütörtöki estén, augusztus 7-én este gyűlünk Sarudon.
A költségek nyomottak, mert MátraiBoci ingyen intézi a hajóbérlést.
JELENTKEZÉS minél hamarabb! A hajók miatt.
TOVÁBBI RÉSZLETEK a csatolmányban Bocitól!
AUGUSZTUS 20-ÁN SZERDÁN DÉLUTÁN A PILIS-HARGITA ZÁSZLAJA A LEGENDÁS NYOLCADIK HEGYSÉGÜNK, A VIHORLÁT FELÉ VESZI AZ IRÁNYT. Aznap este már a sárospataki hídfőn szeretnénk aludni.
A túra AUGUSZTUS 26., KEDDIG TART.
A további részleteket egy mihamarabbi gyűlésen egyeztetjük, és addig is körlevélben írok róla.
A körlevelek leálltak, mert 24 napja minden nap dolgozom, de előtte hála a Teremtő egyik csodájának mégis csak eljutottunk CSÍKSOMLYÓRA A PÜNKÖSDI BÚCSÚBA. Ott pedig megint olyan lökést kaptunk, mint legutóbb Molnár V. előadásán, az ilyenek felélesztenek a legnehezebb, legreménytelenebb helyzetben is, és átvisznek akár a falon is.
Csíksomlyó üzeneteit küldöm szeretettel!
Lentebb bemásolva, itt pedig a Szépmezőre kitéve - utóbbi linken aki úgy érzi, terjessze, nagyon FONTOS ÜZENETEK mindannyiunknak! Link
Tisza
Mondj ébresztőt minden nap a környezetednek!
Hazaérkeztünk Csíksomlyóra több százezren égi édesanyánkhoz. Kissé lerongyolódottan, ahogy a pap is mondta, lehetett is érezni a nyeregben a mise előtt. De pár órával később boldogan, kisimultan, megújulva és nagyon fontos üzenetekkel a szívünkben távoztunk, amiket fel kell vállalnunk. Mit szólnak az ismerőseim, hülyének néznek, elveszítem az állásom - ismerős félelmek, de eltörpülnek amellett, hogy mit mondok majd önmagamnak és a csíksomlyói Szűzanyának, ha el kell számolnom a szívem parancsaival! Tavasszal igenis tavasznak kell lennie, a szónak szívből kell jönnie, az embereknek családokban, közösségekben kell élnie!
Ebben a helyzetben már senki sem hiszi el, hogy eljuthat Csíksomlyóra. Az ember elkönyveli, hogy elúszott az idei búcsú, elmondja az ismerőseinek, csendesen sajnálkozik. Részleges szalagszakadás, munkahelyi sok munka, nem létező szabadnap. Zsinórban harmadszor nem leszünk ott, és a Pilis-Hargita zászló sem. De azért ismerve a somlyói Szűzanyát, legbelül nyitva hagyunk egy ajtót, ha be akar jönni, ő úgy is bejön, és ha el akar vinni, úgyis elvisz. Neki nincs lehetetlen. Az agyunk azt mondja, hogy ez most itt lehetetlen. De ez a racionális bal agyféltekés agyunk is emlékszik, általa is nyilvántartott, elismert, igazolt emlék: az egyik búcsú előtt három nappal derült ki, hogy lejárt az útlevelem, szerdán adtuk be a gyorsított kérelmet, mindenki egyöntetűen állította, három munkanap, míg visszaér Pestről, és pénteken délelőtt 10-kor a postás becsengetett vele Debrecenben! Azóta se érti senki, hogy történt. Tehát a bal udvariasan kiegyezik a mélyből üzeneteket közvetítő jobb agyféltekével, és rábólint: tartsuk szárazon a puskaport.
És Szűzanya most is belenyúlt a történetbe. Azon a héten teljesen váratlanul minden úgy alakult a munkahelyen, hogy mégis felszabaduljon három nap! A részleges szalagszakadás gazdája pedig eldöntötte, fel fog jutni a hegyre! Egy éjszakai trükkel, autóval, de megoldjuk. Végül csak a hegy egyharmadáig tudtam autóval felvinni a drága sántikáló páromat (a lezárt hegyre vezető utak és a hatalmas sár miatt), és azon az éjszakán pár nagy próbát át kellett még élnünk, de annál jobban mentek az imák, a mantrák és a ráhangolódás. Aztán szépen lesátraztunk a hegy oldalában, másnap pedig tényleg a Szűzanya erejével, negyedóra alatt fent voltunk a nyeregben! A lába igen jól bírta az emelkedést, és azóta már szinte teljesen rendbe jött. Láttam én már 80 éves csíki anyókát piacos szatyorral a kezében felsietni a legmeredekebb keresztúton: ,,Ejsze csak ide indultam a piacra, de gondoltam feljövök mégis, hogy megnézzem a passiót" - így magyarázta nekem a néni. Ugyanaz az erő vitte fel mindkettőjüket!
Aztán ott ülünk az oltár mögött, megtalált családunk, debreceni barátaink, ismerőseink csapatában a Debrecen tábla alatt. Ebben a pesti rohanásban már az is nagy ajándék, hogy az ember rendes családi körben üldögélhet egy napfényes domboldalon, megöleli a szeretteit, és beszélget velük. Egy gyönyörű ünnepen, a Szentlélek ünnepén. De a Szűzanya még többet ad. A rég nem látott barátok is sorra jelennek meg a Pilis-Hargita zászlaját meglátva, az egyik PH-vándor, kedvenc gólyám, Szali barátom pedig éppen ott ül a debreceni kupac előtt három sorral! Még egy jóízű beszélgetés és még egy döbbenet, erre mekkora esély volt?! És az már nem is meglepő, hogy dobogókői fénymunkás társunk, Julcsi, a mi HoldvilágosKatánk édesanyja is azonnal megtalál egy gyors ölelésre. Az ő története is csodaszerű, pár nappal ezelőtt tudta meg, hogy jönnie kell, nem sokkal édesapja elveszítése után, és hirtelen minden úgy alakult, hogy el tudjon jönni. Mert ott kellett lennie!
Aztán elkezdjük nagy élvezettel szemlélni a velünk szemben ülő 300 ezer magyar ember zászlóit, öltözetét, érezve imájukat, az együttlétben áradó örömüket. Óriási bizsergés, akárhányszor elindul a pásztázó tekintetünk. Egy félórája, amikor felértünk a nyeregbe, még feszültséget éreztem, elég komolyat, mintha a sok teher, a magyarság minden nyűge, baja feljött volna a hegyre. Ez most már sokkal jobb.
A pap is éppen ezzel a gondolattal kezdi a misét: ,,Itthon vagyunk még akkor is, ha lélekben lerongyolódottan érkeztünk haza" - hihetetlen, hogy mennyire rárímel az érzésemre. És hát az utóbbi hetek gyilkos rohanása után ezt akár magamra is érthetem.
És megható, ahogy kibontja ezt a gondolatot: ,,Hazajöttünk, mert az édesanyánkhoz jöttünk. Hol is lehetnénk otthon a világban, ha nem édesanyánknál, a napba öltözött asszony palástja alatt.
Ahhoz az édesanyához jöttünk, akinek egyedüliként van bejárati kulcsa gondokkal terhelt, szenvedésektől gyötört, de mégis hittel reménykedő szíveinkhez. Édesanyánknál mindannyian itthon vagyunk. Itthon vagyunk, bármely szögletéből jöttünk is széles e világnak."
Tényleg erről szól. Ezért könnyezi meg az ember, ha mondjuk a pilisszántói kápolnában vagy bárhol máshol meghallja a régi székely himnuszt: ,,...Vándor fecske hazatalál, édesanyja fészkére száll. Hazajöttünk, megáldott a csíksomlyói Szűzmária."
És így jönnek sorba a szebbnél szebb üzenetek (sógorom mellettem ülve azt mondja, ennyire tömény, és fontos dolgokkal teli beszédet nem hallott még itt a nyeregben, ezt többen is így érezzük), és már lehet tudni, hogy miért dolgoztak annyira komolyan az égiek, hogy itt legyünk! Olyan erejű megerősítés, mint pár héttel ezelőtt a halálból megmenekülő Molnár V. József előadása. Hogy a hétköznapokban porlódó ember igenis emelje fel fejét, és minden nehézség ellenére vállalja fel azt, amiért itt van!
Oláh Dénes szavaiban is előkerül: ,,Úgy közösségileg, mint egyénileg rá kell ébrednünk arra, hogy hivatást, küldetést kaptunk. Isten valamit általam akar elvégezni. Valamit nekem kell elvégezni. Ha nem végzem el, népem, fajtám, egyházközségem lesz szegényebb." És ha úgy alakul, a másikat kell vezetnünk, tanítanunk a közösségi létformában: ,,Népünknek ilyen András-lelkületű tanárokra, papokra, pedagógusokra, politikusokra, vállalkozókra volna szüksége, akik nyitott szemmel járva felfedezik azokat, akik tudnának valamit tenni. De nemcsak felfedezik: elvezetik arra az érettségre, hogy képesek legyenek szellemi, lelki, anyagi kincseiket a közösség asztalára tenni." Ha pedig a másiknál kincseket, képességet lát, elismeri azt, ezáltal erősíti a másik jó tulajdonságait, megint csak a közösségi létforma egyik alaptételét (egyik nagy jelentőségét) megélve: ,,Észrevenni azokat, akik különbek, mint én. Fölnézni rájuk, fölzárkózni mögöttük. Ez nem más, mint a közösségben gondolkodás, az érettség bizonyítéka."
Ez a beszéd végig érezhetően visszakanyarodik ahhoz a pár százezer magyarhoz, aki már ébren van, és most ébresztenie kell. Többször is őket szólítja meg.
Akik vezető szerepel érkeztek ide a harmadik évezred hajnalára. Tehetséggel, feladattal és felelősséggel ebbe az egyre fogyó és mégis reményre ítélt nemzetbe. Nem ülnek ők tétlenül, nem egyszer nekiveselkedtek a feladatnak. Gyűltek össze 70 ezren és 200 ezren is Bösztörpusztán, építettek több ezres aztán több tízezres érdekképviselő, életet építő országos mozgalmat. Építik folyamatosan a társadalmi önszerveződést, dolgoznak országszerte szeretetkörökben. Ki-ki a maga hite és elképzelése szerint. De a csaták és a viszályok nem férnek most már bele, összhangot kell találni! Ezt így adta át Oláh Dénes: ,,Ha a hintó elé fogott lovak egymás torkának esnek, akkor a hintó a sáncban köt ki. Aki ezt a sorsot szánja népének, az éretlen és felelőtlen ember. Az érettség alázat. Csak annyiban számítok érett, felelős embernek, ha hintó elé fogott lóként értelmezem magamat. Ha én önként leszek lóvá, akkor nem tudnak mások lóvá tenni. Pál apostol azt írja: Mindenkinek mindene lettem, hogy némelyeket mindenképpen üdvözítsek."
Tehát ezt a lovas nemzetet, a szekér által jelképezett népet lovaknak kell repítenie, egymással szót értő, békében együttműködő táltoslovaknak! De ahhoz elinduljon előre az a szekér, a nép szekere, ébresztenünk kell. A marosküküllői pap ezt is gyönyörűen beleszőtte, csak az tud ébreszteni, aki minden nap beszélőviszonyban van Istennel, aki minden nap imádkozik, aki minden nap meghallgatja, és érti őt. Hogy erre igenis van remény, igenis valóság lehet a több százezer imádkozó magyar órákkal később a Kissomlyó hegyen lévő kápolna kertjében kaptunk élő bizonyítékot. Az éjszakai virrasztást ott éltük meg folyamatosan éneklő, imádkozó erdélyi testvéreink között, fiatalok és öregek együtt, álomszerű, hihetetlen élmény volt hallani, és érezni az erejét, valódiságát. Szó szerint tapintható volt, ahogy működik, és látható, ahogy a körülöttünk mindenütt tomboló vihar és szél egyetlen percre sem érte el a kápolnát!
Tehát csak az tud minden nap ébresztőt mondani a környezetének, akinek van ehhez mindennapi erőforrása, és van mondanivalója. Mindkettőt a JóIsten biztosítja. Saját meglátás: jelen pillanatban a magyarság vezetőnek érkezett részének jókora hányada óriási kihasználatlan erőforrásokon üldögél a rendszeres ima, vagy bármilyen belső élet hiányában. Márpedig ami itt van velünk, nem dobhatjuk el. Ezt Oláh Dénes is kimondja a földünkre is kiterjesztve: ,,Rá kell döbbennünk arra, hogy milyen szellemi, lelki és természeti kincsek birtokában vagyunk. Ezek a mi kincseink. Ezekről nem mondhatunk le, mert ezeknek vér volt az ára."
És csak az tud ébreszteni, aki felvállalja, nyíltan képviseli, azokat, amit kapott. Például amit most hazahozott 2014-ben a csíksomlyói Szűzanyától. Ehhez bátorság kell, mert mindenkinek könnyebb szemérmesen tovább üldögélni, csendben maradni a semmit mondó, mindent felélő, életet tagadó művilág önpusztításában.
De a valóság nem ez! Az élet nem így működik! Tavasszal tavasznak kell lennie, a szónak szívből kell jönnie, az embereknek családokban, közösségekben kell élnie! Minden ezt képviselő cselekedet, szó, minden ilyen megosztás a világhálón egy-egy ébresztő lesz mások számára. Van tehát tétje a bátorságunknak. Elveszítem az állásom, mit szólnak az ismerőseim, hülyének néznek - ismerős félelmek, de eltörpülnek amellett, hogy mit mondok majd önmagamnak és a csíksomlyói Szűzanyának, ha el kell számolnom a szívem parancsaival!
Aki ott volt a somlyói nyeregben, ráhangolódott 300 ezer társával együtt a pap szavaira, tisztán érezte, nincs már idő szégyenlősködni, taktikázni. Az az idő lejárt, ki kell jönnünk a napfényre. Ő így fogalmazott: ,,Én hiszem, hogy Erdély földje újra Tündérkertté válik, ha rádöbbenünk arra, hogy a megtérés lényege az élet felkínálása."
Ha pedig Tündérország feléled, az egész Kárpát-haza virágba borul, és az a Föld korszakváltásának is óriási lökést ad.
Szépmező Szárnya
--
Üdvözlettel:
Szalay György Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Égi dolgok  
Sétahajózás a Dráván
  2014-07-26 13:05:16, szombat
 
 


Link

Egy csodálatos videó a Dráváról. Nagyon szép, úgyhogy érdemes végignézni! Link




Link

A Dráva, Magyarország egyik legvadregényesebb és legtisztább vizű folyója. Néha olyan érzése támad az utazónak, hogy egy dzsungelfolyón hajózik.
A mintegy 150 km hosszan kanyarogó folyón hajózva, útlevél nélkül, többször is átlépjük a határt, hiszen van ahol mindkét part Magyarországhoz, illetve Horvátországhoz tartozik.
A folyó hazai szakasza szinte teljes egészében védett terület, a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik.
A folyó mentén szálerdők, mocsarak láthatóak, a holtágakban tündérrózsa nyílik.A cikket tovább olvashatjátok az alábbi linken: Link




Link

E-könyv a Dráváról: Link




Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép tájakon  
Gibraltár
  2014-07-26 12:59:28, szombat
 
  A dél-spanyol utazás kihagyhatatlan helye a nagy hírű Gibraltár. Az egynapos rohanó turisták között másként fedezi fel a helyet a növénybarát. A földrajzi, történelmi és főleg hadi különlegességnek számító parányi félsziget egyébként sok botanikai érdekességet rejt. Tanulni is lehet, mindenek előtt azt, hogy errefelé a gaznak nincs helye, legalábbis, ami a felügyelt területet illeti. A kertes házak kerítésein bekukucskálva rögtön szembeötlik; itt angolok laknak. Ugyanis a délszaki spanyol kertekben, az errefele nehezen ápolható gyep háttérbe szorul, inkább csak fűpótlónak szolgáló tarackos egyszikűeket látni, ellenben Gibraltár lakóit és parkjait ápoló kertészeket dicséri, hogy valódi fűfélék adnak alapot a bőven virágzó és örökzöld mediterrán háttérnek.




Link

A Gibraltárt építő spanyol kerékpáros munkás emlékműve

Miután az olcsó szeszt, dohányt és elektronikai berendezéseket árusító angol bevásárlóutcákon sikerült átvergődni, elkölthetünk egy hazai, vagyis szörnyű angol ebédet. Érthetetlen, hogy ugyanabból az alapanyagból néhány kilométerrel odébb a spanyolok kiváló birka, vagy halsültet készítenek, addig az angol szakács íztelen, rágós cafrangot varázsol. Sebaj, irány a sziklára felvezető drótkötélpálya indulóállomása.

Ha futná a Gibraltárra szánt időből, érdemes egy órát szánni a közeli Alameda Kertre. Az alig hathektáros ­ ma botanikus ­ kertet, majdnem pontosan kétszáz éve alapították maguknak az angolok, nyilván azzal a szándékkal, hogy a mediterrán klímán megélő birodalmi, az angol koronagyarmathoz tartozó területről származó növényeket bemutathassák a szűk garnizonban unatkozó briteknek.




Link
Minden egy helyen, ami mediterrán

A helyi útmutatóból kiderül, hogy a mostanában erre látogató szerencsés, hiszen a hosszú ideig elhanyagolt parkot az elmúlt két évtizedben felújították és eredeti pompáját visszaállították. Aki valamennyit konyít a növények hőmérsékleti igényéhez, az sejtheti, miként érzik magukat egy olyan helyen, ahol az átlagos évi középhőmérséklet 18,2 fok, és sosem fagy. A több mint ötszáz virágos faj mellett a temérdek örökzöldet úgy lehet látni: az otthoni szoba- és pálmaházi növényeink többségét ültették itt a szabadba. Igaz kicsit összezsúfolva, de csaknem eredeti pompájukban díszelegve bosszantják a fényképezőt, aki nem kis fáradtsággal igyekszik az objektívje látószögébe tömöríteni őket. Szerencse, hogy még a kis fényképező alkalmatosságokon is van videó funkció, ez a képmező mozgatása révén sokat segít a látottak dokumentálásában.

A rövidke kitérő után vissza a sziklacsúcsra induló drótkötélpályához, pár perces lélegzetelállító utazás után rögvest szembesül az utazó Európa egyetlen szabadon élő főemlősével, a pofátlan berber makákóval. Bár arcukról pontosan kiolvasható, tudják ezt és azt is, hogy mire számíthatnak tőlünk, de képtelenek ellenállni egy szabad simogatás lehetőségének. A szerencsésebbektől csak a fagyit, szendvicset veszik el, igazán porul az jár, akinek a nyakláncát tépik le vagy a kis táskáját, nejlonzacsiját csenik el. A meredek falon elillanó tolvajokat üldözni sem érdemes.




Link
Fagyira várva

A szikla nevezetességeihez vezető ösvények mellett jukkák, citrusok, agávék, eperfák, mindenféle pinea, olíva nő és aki felismeri itt, eredeti helyén láthatja a gibraltári tatárvirágot. A fehértől halványliláig különböző színváltozatú virágok pompásan érzik magukat a sziklák repedéseiben.




Link
A gibraltári tatárvirág remek sziklakerti növény

Az igazi csoda azonban a felső szikla legdélibb pontján induló meredek szerpentinösvény, amely a kopaszabbik részen ereszkedik alá. A le-fel túrára csak jó kondícióban és megbízható cipőben ajánlott vállalkozni, nyáridőben nem árt, ha fejenként legalább két liter vizet is cipelnek és délelőtt érdemes nekiindulni.




Link
Aki szédülős, ne merészkedjen a mediterrán lépcsőkre

A Földközi-tenger felett - ahol a katonák cipelték fel a háborúskodáshoz a muníciót, akkumulátort és még ki tudja mit - gyalogolni fura érzés. Olyan növényeket láthatunk vadon az Afrika felől állandóan fújó párában a meredek sziklafalon, amit sehol máshol. Itt él a már emlegetett tatárvirág, gibraltári kakukkfű, levendula.




Link
A köd mögött Afrika

A Gibraltári sziklaprojektet felkeresőknek egyetlen jó tanács: nehogy igénybe vegyék a jegy árában benne lévő, az úti okmány fejében kikölcsönözhető multimédiás idegenvezető készüléket, ezt ugyanis a csúcsra vissza kell vinni, különben búcsúzhatunk azt útlevelünktől. Erre senki sem figyelmeztet minket, ez Anglia, a szabadság hazája, ahol mindenki szabad belátása szerint cselekszik; kap a 20 fontos jegyárba foglalt multimédiás készüléket ingyen, letétbe helyezve az útlevelét, s ha nem ér vissza időben, a csúcson lévő iroda bezár, ezért az óvatlan turista viseli a következményeket.




Link
 
 
0 komment , kategória:  Szép tájakon  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2014.06 2014. Július 2014.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 510 db bejegyzés
e év: 5810 db bejegyzés
Összes: 50420 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 393
  • e Hét: 1659
  • e Hónap: 10545
  • e Év: 104250
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.