Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Jó éjszakát!
  2014-07-06 23:58:26, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
A Lélek panaszaiból
  2014-07-06 23:47:31, vasárnap
 
  Zelk Zoltán: A Lélek panaszaiból



Emlékeztek még, hogy ki voltam? -

Én egykor férfi-testet hordtam,
a Gyönyörűt karral karoltam,
a füveket lábbal tapodtam,
bújkáltam szemben, fülben, orrban,
fogak és íny közt nyelvvel szóltam -
egy voltam én a sűrű sorban.
Boldogtalan is boldog voltam.

Elmondanám most, mit tanultam,
amíg csont és hús közt lapultam.
S hogyan bolyongok szabadultan
a végtelenben, megvakultan.

Elmondanám, de úgy szól hangom,
oly hangon szólok, csak én hallom,
szavamnak nincs útja fülekben,
én hallgatom csak, a fületlen.

*

Ha szólnék szájjal s értenétek,
a halált jobban rettegnétek,
tudnátok, nincs igazabb házunk,
hűbb őrizőnk, mint húsunk-vázunk.

Mert ő a Van, ő a Valóság -
börtön az örökkévalóság!
börtön, habár cellája nincsen,
de mennyezete, földje sincsen.

Nem őriz senki, nem vágysz futni,
de mégsem tudsz kiszabadulni,
egyedül vagy, ámde magadban
nem lehetsz, anyag vagy anyagban.

*

Csak az boldog, ki szemmel nézhet,
ki nem ismeri az Egészet,
aki mindent részekre téphet -
ó, újuló, teremtő részek!

Ó, ész és szem, igaz teremtő :
ez itten rét, az ottan erdő,
ez itten kék, az ottan sárga . . . -
aki szemmel lát, még nem látja,

hogy egy a fa és véle árnya
s az alkony, mely leszáll a fára,
hogy egy a folyó és a partja,
egy azzal is, ki vállán tartja.

Ó, színek, hogyha láthatnálak,
ó, szagok, ha szagolhatnálak,
ó, kínok, lázak, szenvedések,
ha éreznélek, szenvednélek!

Ha nyirkos ágyban tüdőm hánynám,
ujjongva, boldogan kiáltnám:
Vagyok! Vagyok! Én vagyok! Érzek! -
ó, drága kínok, szenvedések!

S te félelem is, százszor drága,
te jó bizonyság, testünk vára!
a vak halállal szembenézve,
létünk utolsó menedéke :

ha felénk már a Gyilkos intett,
felöltünk, mint a páncélinget,
fogunk vacog, vad koccanása
megannyi "nem" ! "nem" ! a halálra.

Ó, szoba padlóján tipegni,
ó, álmélkodva növekedni,
fogat hullatva öregedni,
világunk nap-nap megteremtni.

Megtanulni: erdő, patak, tó,
tél és nyár, csillag, eső, Nap, hó . . .
lesni napszakok lassu táncát,
éj és nap táncos változását.

*

Így sírok én örök-szünetlen,
vad, olthatatlan szerelemben
sikoltom: Csak magam szerettem,
a testet, melyért megszülettem.

Sikoltom, bár honom a semmi:
Nem, nem birom magam ,feledni!
Akit a féreg-fogú föld rág
neked sikoltom fej, kar, törzs, láb,
neked sikoltom: Nem felejtlek,
érted örök gyászban kerengek!
S legyek bár egy a mindenséggel,
a mindent legyűrő Egésszel,
nem felejtem, hogy ott ki voltam,
hogy akkor Én, Valaki voltam...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Engedj
  2014-07-06 23:45:09, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Engedj
  2014-07-06 23:40:23, vasárnap
 
  Adda Habib: Engedj


Engedj szabadon szállnom a széllel,
magasan messze az égbe,
hagyd látni, mivé leszek véled.
Kinek adom a szívem?
S kitől kapok egyet cserébe?
Kinek teszem kezébe törékeny kezem?
Kinek párnájára hajtom álomra fejem?
Kivel teszek csendes sétát a kihalt téli utcán?
Engedj szabadon szállnom a széllel,
magasan messze az égbe.
Szívem kezedbe adom, de lelkemet
engedd szabadon, kérlek! Engedd szabadon, kérlek!
Ne hagyd, hogy kalitkában,
rab madárként éljen.
Ezt szerelmeddel nem teheted, nem teheted!
Kinek cserébe adod szíved. Nem teheted!
Ezzel kettévágod létét,
szerelmed szerelmét.
Engedj szabadon szállnom,
engedj a széllel szállnom,
engedd lelkem rád had találjon!

(Poet.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Mikor megláttalak
  2014-07-06 23:39:34, vasárnap
 
  Arany-Tóth Katalin - Mikor megláttalak


Mikor megláttalak,
szerelembe öltöztem,
hogy díszes ruhámban
neked tesselegjek,
s most oly boldogan
röpülnék feléd,
ha hívnál...
mint a szabad égen
szárnyaló madár.

Ha nem vagy velem,
olyan leszek,
mint remegő fa levél
a gyenge ágon,
mit lenget az őszi szél
s ki fohászkodva
várja, hogy szelíd
napsugarad melege
körülölelje.

Nem engedhetlek el.
Éltem nedűjét
belőled merítem,
ne hagyd, hogy kiszáradjak,
e szomjúságtól meghalok.
Szeress! Szoríts!
És fogd a kezem.
A magány léket hasít
minden lélegzeten.

Ne félj hát...
Sorsodnak rögös,
szűk csapásán
mögötted lépkedek.
Oly szorosan átölelve,
hogy eggyé válok veled,
s önmagad
pusztító, vad szellemétől
megvédelek.

Maradj velem.
Ékes ruhám
díszei mögött egyszerű,
szerető szívem dobog
s két kezem puha
párnáin mindig
megpihenhetsz
csak hagyd, hogy
szeresselek.
 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Van...
  2014-07-06 23:38:53, vasárnap
 
  Arany-Tóth Katalin: Van...


Van, kinek gyermeket nem ád az Ég,
Van, ki eldobja gyáván szülöttjét.
Van, kinek hiába fogod kezét,
Van, ki veled élné le életét.
Van, ki másban keresi a hibát,
Van, ki sosem védi meg igazát.
Van, ki szerény, s ezért eltapossák,
Van, ki büszke, kihívó mutatvány.
Van, ki gazdag, de szívet nem kapott,
Van, ki szegényen él minden napot.
Van, ki kér és szégyen neki a "nincs",
Van, ki lop, miközben szégyene nincs.
Van, kinek arca szép, de lelke nincs,
Van, ki csúfságban is egy drága kincs.
Van, ki az egészségtől kicsattan,
Van, ki éltében fetreng a kínban.
Van, ki hiába néz, nem lát sokat,
Van, ki behunyt szemmel sem tapogat.
Van, ki bátran mondja a szavakat,
Van, ki bölcsen hallgat, s csak bólogat.
Van, ki vadul szórja az átkokat,
Van, ki imát mond a kereszt alatt.
Van, kinek élete csúf véget ér,
Van, kinek léte áldott, tiszta fény.
 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Madárszerelem
  2014-07-06 23:38:08, vasárnap
 
  William Blake: Madárszerelem


"Hol a házad, mondd, madár!
S este milyen tanya vár?
Milyen fészek, milyen lomb?
Óh, te rétek dísze, mondd!"

"Áll egy szép fa társtalan:
Ott búsulok egymagam.
Hajnal issza könnyemet,
Este nem hoz örömet."

"Én meg téged kívánlak,
Kincse-hangja a nyárnak;
Nappal erdőn kószálok,
Éjszaka sírdogálok."

"Énérettem sírdogálsz?
Engem kívánsz? Engem vársz?
Bánatomnak vége hát!
�h, szerelmes jó barát!"

"Gyere, hí csöpp lugasom,
Zöld fa lomb közt, magoson.
Öröm szárnyán röpülünk,
Virág alatt megülünk."

(Babits Mihály fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Sokan azt hiszik
  2014-07-06 23:37:15, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Mélyülő örvény
  2014-07-06 23:33:50, vasárnap
 
  Keresztury Dezső: Mélyülő örvény



Az évek múlnak, s múlhatatlan
nyomuk bennünk marad;
életünk bomlik s bonthatatlan
örök-egy pillanat.

Súgta, mondta, zengve dobolta
a szívünk, hogy szeret;
mint vad láng lobogtatta volna
életem életedet;

s ha egymást meggyötörni vitt a
dúlt vér, tépett ideg
kéz, szó fordulva csapott vissza,
magát sebezve meg.

Kín, szenvedély kiforr, letisztul,
elnémul s névtelen
van, mint a lét, mely létezik, túl
szavakon, tetteken.

Az évek múlnak s múlhatatlan
nyomuk egymásba vész.
Életünk bomlik s bonthatatlan:
együtt csonka-egész.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Füredi fák
  2014-07-06 23:33:14, vasárnap
 
  Fehér Miklós: Füredi fák



Mennyi lehet, tízezer, százezer,
talán milliónál is több ez a sereg,
akik hosszú évek, évtizedek óta
beteg szívvel, összevarrt szívvel
az élet peremén bandukolnak
a fák között az öreg parkban,
ahol a lomb szűrte napsugárban,
a fecskék is vigyázva szállnak.


Ebben az öreg tóparti parkban,
lágy szellő őrzi bókok suttogását
s a kavicsok zörgő gyöngyei közt
ma is megtalálod rég elfoszlott
lakk cipők és selyem topánok álmát
egy táncról Annával bál éjszakán,
hol a tegnap és holnap, egy régi
dalt dúdolva, libbenő valcert jár.


Hatalmas fák csendes árnyékában
csobogó szökőkút, megsüllyedt padok,
sírkövet idéző emlék őrző táblák

köztük hálás kéz ültette kis fák: fiatalok,
hajlékonyak, még tudnak hajladozni,
így köszöntve és megköszönve életet,
lélegzetvételnyi nem remélt esélyt:
ajándék-időt, új reményeket.


Dísz-kutak, szobrok, emléktáblák:
Hír vivők ők, a múlt templomából jött
hála levéllel, a susogó fák ígéretével,
hogy ez a park és benne a nyugalom
végtelen és folytonos, mint maga az élet,
mint a tó vizének fodrai, szemben a hegyek,
a hegytetőn az apátság, hol megállt az idő,
ez a fáradt örök vándor, leült s megpihent.


Itt ajándék éveket kapott már költő,
Kinek szívében dalban fájt az élet,
orvos, tudós, cseléd és nagyúr,
bennük elmúlás, bennük remények,
férfiak, nők, felnőttek, gyerekek,
akik kis fákat hoztak, ásót ragadtak,
tudva, hogy e parkban, az öröklétben,
a fákkal együtt ők is megmaradnak.


A fákkal, miket ha nézel - visszanéznek
és visszanézve benned látják apád
és apád apját az ősök seregében,
kiknek cimborája lett a közönyös halál,
de látják benned fiad és az ő fiát is,
és hiszik, hogy a sor soha nem fogy el,
hogy az életösztön, a fák állandósága
többet ér, mint a fölényes értelem.


Itt dalok születnek, vígak, kesergők,
gondolatok, mik adnak, nem vesznek el.
Itt nem csattog fejsze, nem sikong fűrész,
csak a vihar törhet ágat, nem az ember,
mert itt a fák élet jelképek, melyek
átívelnek sorsokat, múltat és jelent,
megmutatva, hogy az örök természetben
te vagy az elmúlás, ők a végtelen.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2014.06 2014. Július 2014.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 371 db bejegyzés
e év: 4790 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 530
  • e Hét: 2744
  • e Hónap: 16649
  • e Év: 146356
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.