Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
A fogadtatás
  2014-08-01 18:06:42, péntek
 
  Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 4. rész


Észre sem vette az idő múlását az órán már ismét körbejárt a kismutató. Középkorú hölgy kíséretében megjelent Lilike a gondozónő. Bemutatta a diétás nővért, kitöltötték az ívet, kicsit beszélgettek és közösen megegyeztek az étrendben napi ötszöri étkezéssel. Szerencsére semmilyen megszorításra nem volt szükség. Három menüből lehetett választani egy hétre előre bejelölve. Amennyiben mégis úgy döntene, hogy változtatni szeretne, három nappal korábban jelezheti. Jó étvágyat kívántak a közelgő ebédhez és elköszöntek. Nem volt hozzászokva, hogy kiszolgálják. Mióta nyugdíjasokként ketten maradtak a papával, minden nap pontban tizenkettőkor terítve volt az asztal. Szeretett főzni. Kicsit összeszorult a gyomra, vajon milyen lesz a más főztje? A noteszába új bejegyzés került: Fűszerek- rajzolta gyöngybetűkkel a lapra.
Ledőlt az ágyra. Elég magas, kemény, széles és kényelmes, állapította meg elégedetten, gerincbántalmaira pont megfelelő. Lábánál szépen összehajtva őzbarna színű kockás takaró, finom kelme. Gondolatai ismét a múltba kalandoztak, hol nem sokat időzhetett, mert megcsörrent a telefonja. Kotorászni kezdett a táskájában, biztos a barátnője hívja, kíváncsi nagyon milyennek találja az új helyzetet. Jobban szemügyre véve a hívót igen csak meglepődött, az unoka kereste. Szóhoz sem jutott a kétségbeesett hangtól csak megijedt.
- Mama, jól vagy? Nem sírsz? Mit csinálsz? Ne menjek érted? - záporoztak a kérdések.
Nem győzte vigasztalni a gyermekembert. Váltottak néhány mondatot megpróbálta viccesre venni a figurát, de a fiú nem volt rá vevő. Közben kopogtak az ajtón, vége szakadt a beszélgetésnek megérkezett az ebéd, udvariasan elköszöntek egymástól. A tálcán aranysárga húsleves gőzölgött leheletfinom cérnametélttel a kistányéron egy szelet marhahús és leveszöldség. A lapostányéron csirkemájas rizibizi, mellette porcelán csészében meggykompót. Ránézésre gusztusos és bizony igen csak emberes adag. Hozzákezdett kanalazni a gyöngyöző levest. Minden elfogyott még morzsát sem hagyott maga után. Miután elvitték az üres tányérokat, lepihent. Kezébe vette barátnője novellás kötetét és olvasni kezdte ,,A kavics történetét".

A kavics

Aranyfény ruhájában tündökölve érkezett a hajnal. Gyöngyharmatot csókolt az ébredő fűszálakra. A zsalugáteren beszűrődő fények pajkosan játszottak az asszony lepedőjén. Rácsodálkozott a táncoló árnyakra és nagyot nyújtózott. Ropogtak az ízületei és a gerince kiegyenesedett. Frissnek és vidámnak érezte magát. Sejtette, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Dudorászott a zuhany alatt s miközben a vízpermet lágyan simogatta testét a lélek szárnyai útra keltek. E meghitt pillanatban szerette volna átölelni a világot. Bekapcsolta a gépét, hogy átnézze a levelezését. A monitor sötéten bámult vissza, máskor dühöngött volna, de most nem zavarta. A szokásos reggeli relaxációval indította a napot.
Betett egy CD-t. Csukott pillái alatt a színek fátyoltáncot jártak a zene ritmusára.
Képzeletet a valóságtól elrugaszkodott abban az euforikus hangulatban.
Így esett meg vele a csoda, hogy barna kis kavicsba töpörödve hagyta magát sodorni a kristálytiszta patakban. Élvezte a víz hűsét a rohanó sodrásban. Néha feltekintett a magasba gyönyörködött a bárányfelhő nyájban, és az égi juhász felhő subájában. Vidáman görgedezett a folyó felé. Éppen loccsanni készült, amikor a zene elhallgatott. Sajnálta, hogy kellemes útját megszakítani volt kénytelen. Amint kinyitotta a szemét a tér és idő köszöntette.
Magára öltötte az este gondosan előkészített kosztümjét. Postára, bankba, és az elmaradhatatlan kirakat látogatásra indult. Az útjába eső ékszerbolt kirakatát a világért ki nem hagyná. Nem az arany, ezüst és platina csillogásai vonzották, az egyszerű színes kövekben gyönyörködött. Ametiszt geódák, apró zafírok, rubintok, smaragdok, no és a hegyikristály.
Útjának fontos állomásához érve hihetetlennek tűnő eseményben volt része. Elvarázsolta a pillanat, szemét dörzsölni kezdte a szemüvege mögött. Ott volt egymagában díszítőelemként a pici, apró kavics, amibe reggel beleköltözött és száguldott a kis-patakban. Drága briliáns ékszercsodák között szelíden megbújva emelte a kiváltságok szépségét és értékét. Szíve nagyot dobbant, lábai az üzlet bejáratához vitték. Izgatottan a pulthoz lépett szinte könyörgőre fogva alázatosan kérte az eladótól:
- Azt a barna kavicsot kérem szépen, ami a kirakatban van.
Furcsán néztek rá és egymásra a kiszolgálok, elmosolyogták magukat, mire az egyik így szólt.
- Szemben az eurós boltban tetszik kapni sokkal szebbet, dekor-kavicsnak hívják.
- Köszönöm, de nekem az kellett volna, mert abban utaztam reggel - suttogta zavartan.
Szerencse, hogy nem volt ismerős a boltban, futott át az agyán. Elszégyellte magát. Megköszönte a kedvességet és indulni készült.
- Tessék várni! - szólt a fiatalabbik mosolyogva.
Kihúzott egy fiókot, markába vett egy csomó színes üveggolyót és feléje nyújtotta.
- Tessék választani. Ez nem eladó, de, ha örömet szerezhetek, ajándékozok Önnek pár darabot belőle.
- Köszönöm, nagyon kedves, de nem kérem, azt a kavicsot szerettem volna - ismételte zavartan és hátat fordítva az ajtót kereste.
Alig várta, hogy megtegye azt a pár lépést, s elhagyja szégyenének helyszínét. Keze már a kilincset érintette, amikor valaki hátulról a vállára tette a kezét. Összerezzent és megfordult. Egy úr állt vele szemben, olyan ötven körüli lehetett ritkuló hajába ezüst csíkot mellírózott az idő hajszobrásza, szemének kékje zafírként csillogott, kissé szabálytalan hófehér fogai igazgyöngyként csillogtak a szájában, úgy nézett ki, mint egy jóságos mesefigura.
- Tessék helyet foglalni ott a sarokban annál a kis asztalnál, rögtön kiveszem Önnek a követ. Hallottam a beszélgetésüket a műhelyben, de ötvösmunkát végeztem, amit nem hagyhattam abba.
Finoman az asszony vállán tartva a kezét a kis faragott lábú asztalhoz vezette.
Egy perc elteltével nyitott tenyerében nyújtotta át az értéktelen követ.
- Tessék eltenni, cégünk ajándéka - mosolygott szelíden.
- Köszönöm szépen, nem kérem ingyen ki szeretném fizetni.
- Az ajándékot nem szokás kifizetni. Annak idején, gyermekként én is egy kő varázsában éltem, álmaimban bejártam érte a fél világot. Egyik vasárnapi sétánk során egy kirakatban megpillantottam és a szüleimmel megvetettem. Ma is itt hordok belőle egy darabot ezüsthálóban fonva. - Kezével felemelte a nyakában lógó smaragd medált. Gyönyörű volt, egyszerűen csiszolva, még is ezerszám szórta a sugarát. Az asszonyt meghatotta a smaragd története. Megköszönte az ajándékot. Féltett kincsét a táskájába rejtette. Miután elköszönt, boldogan folytatta útját. Zavarának rózsapírját a hála hamar letörölte. Otthonába érve szerzeményét azonnal kibontotta, megforgatta párszor, nem győzött betelni a látvánnyal. Egyszer csak észrevette, parányi betűk rajzolódnak ki a sima felületen, s a barátai monogramjai jelennek meg benne. Megértette miért volt más ez a nap, mint a többi, a legnagyobb kincsét lelte meg!

*

Tetszett a novella. Pár percig lecsukta szemét, hogy pihentesse az olvasás után. Eközben elbóbiskolhatott, mert egy játszótéri padon találta magát, a homokozóban gyerekek hancúroznak. Levente szőke hajába belecsimpaszkodott a nyári szellő, göndör fürtjeit játékosan lobogtatta. A kisfiú ebédet főzött homokozó figurákban terített. Halacskában a mami kapta a legjobb falatokat. Nem sokkal később kicsi locsolója segítségével homokvárat csurgatottak, olyan nagyot, amiben az egész család helyet kapott. Álmában is elképesztően szoros kötelék fűzte őket össze. Mögöttük az úton lakodalmas konvoj haladt végig tülkölve az utcát. A kisherceg odafutott hozzá és megkérdezte, mi ez a sok dudáló autó és hová mennek.
- Valahol esküvő van, ilyenkor ez így szokás. - válaszolta.
- Én Téged veszlek el mamikám és kamionnal megyek érted! - ugrott az ölébe a kicsi.
Hallotta ébredése pillanatában is unokája távolodó hangját.

*
Ránézett az órára. Felpattant, készülődni kezdett. Frizurájával nem volt gond. Egyszerű kontyát könnyedén befésülte. Tetőtől talpig végigmérte magát. Megállapította, semmi máz, sem álarc, készen áll csak magát adja. Nem kellett sokáig várnia, megérkezett az igazgatónő. Acélszürke kosztümben, eperszínű blúzában még csinosabbnak tűnt, mint reggel. Leheletfinom sminkje kiemelte arcának szépségét. Kedves volt és kedélyes. Együtt mentek le az alagsori terembe. Az asztaloknál cseverésző vidám társaságban mulatták az időt minden szem az ajtóra szegeződött. Amint beléptek, néhányan - kezükkel integetve feléjük - köszöntötték őket. Lehettek úgy húszan. A sarokban egy pianínó előtt, a reggeli öregúr ült, aki a bőröndjét cipelte. Ünneplőben tündökölve, szépen felöltözve vártak az eseményre. Meghatódott. Tiszteletére öltötték magukra a legszebb ruhájukat a sorstársak. A terem közepéhez érve megálltak. Pont ott, ahol a kövezeten találkoztak a kör alakú minták, óriási virágot alkotva.
- Egy kis figyelmet kérek kedveseim! Bemutatom új társunkat, Szélpál Andrásné Ilikét, aki az Alföldről érkezett hozzánk. Többet tőle tudhatunk meg, ha majd jónak látja. Fogadjuk Őt szeretettel és segítsük a mielőbbi beilleszkedését - szólt Emese az egybegyűltekhez.
- Éljen!
- Isten hozott!
Kiáltották feléje többen, s felállva, tapssal köszöntötték. Jól esett a szíves fogadtatás. Az intézetvezető minden asztalnál megállt egy kézfogásra. Ilonkának régi szokása az arcról olvasás. A legpontosabb diagnosztika, mely elárulja az ember harmóniában, vagy diszharmóniában él önmagával. A ráncok nem hazudnak. Örömmel tapasztalta legtöbbjüknél a nevető ráncok mélyültek el, mindössze pár embernél fedezett fel lefelé futó mély ráncokat a száj alá húzódva. A kissé legörbülő szájszélek és a zárt ajkak szomorúságot kölcsönöztek az arcnak. Az ember sorsa és életútja az arcára van írva. Erről jutott eszébe lélekbúvár barátnője, aki izgalmas kisregényt írhatna az itt lakók életéről. Mi lenne, ha rábeszélné, költözzön be Ő is, hiszen oly magányos szegény. Vannak gyerekei, bár az egyik több ezer kilométerre él egy másik országban, a másik kettő alig pár utcányira tőle, mégsem érnek rá vele foglalkozni. Pedig még nem is tette őket próbára a sorsuk. Pár évvel ezelőtt az orvosok ínhüvelygyulladást állapítottak meg nála és sínbe tették a kezét, a közvetlen szomszédasszonya nyitott rá ajtót és a barátok látták el. A gyerekek naponta felhívták, általában késő este, és gyorsan felsorolták a másnapi halaszthatatlan teendőiket, hosszan sajnálkozva azon, olyan időket élnek, miben meghalni sem lenne idejük. Tinédzser unokáinak a hangját nem is hallotta a betegsége alatt. Gyermekei az utolsó mondatukkal azonban nyugtatgatták:
- Anya, vigyázz magadra és gyógyulj meg gyorsan, tudod, szeretünk!
A sors rokkája szőtte tovább fonalát sebesen pörögtek a gondolatorsók.
Mi lenne, ha saját maga írná meg a forgatókönyvet élete utolsó felvonásáról? Az ugyan jelenleg még rejtély számára, hova lehetne majd besorolni, dráma, netán vígjáték lesz a végjáték?
A sorok között lépdelve ismerkedett a sorstársakkal.
Többen felajánlották, foglaljon helyet köreikben, de tovább kellett menniük. Az utolsó asztalhoz közelítettek, ahol ketten kerekes székben ültek az asztalon viszont három személyre terítettek. Bemutatkozáskor különös vonzalmat érzett a két asszony iránt. Malvinka és Hédi a két mozgáskorlátozott asszony, csillogó szemekkel, kristálytiszta tekintettel szívélyesen fogadták. Sokáig fogták a feléjük nyújtott kezét, miközben mélyen a szemébe néztek. A létrejövő energiacserében a szívekben szunnyadó szeretet szikrája azonnal lángra lobbant. Mintha nem is földi lény lenne az előtte ülő két teremtmény, olyan angyalinak tűntek.
A pianínó előtt ülő öregúr volt az utolsó, akivel pár szót váltott, Őt már ismerte. Visszafelé megállt Malvinkáék előtt, és megkérdezte.
- Lenne itt számomra egy hely köztetek? Szívesen tölteném veletek az időt - szólt alázattal, csendesen.
- Természetesen, mi köszönjük, ha megtisztelsz a társaságoddal. - hálálkodott Malvinka.
Ilonka elfoglalta a negyedik helyet. Emese is leült pár percre közéjük István székére, de vacsorára nem maradt velük. Pár perc múlva felcsendült a pianínón az Indián nyár. Úgy beszélgettek, mintha örökidőtől kezdve ismerték volna egymást. Zavarban volt nem értette mi történik vele semmi jelét nem érezte, hogy idegenek között lenne és ismeretlenekkel tölti el az estét. Tálalásra István az alkalmi zongorista is elfoglalta állandó helyét az asztalnál. Töltött karaj, majonézes krumpli saláta volt az ünnepi menü, amihez egy pohárpezsgő is dukált. Az asztaltársaság örömmel fogadta az új barátot. Szőtték, fonták a beszélgetés fonalát, vidám társaságot alkottak. Ahogy leszedték az asztalokat, előkerültek a kártyák, dominók és a társasjátékok. Méhkassá vált a csendes terem. Itt, ott hangos kacagás hallatszott. Olyan volt az egész, mint egy klubdélután. Nem sokkal később ismerős körömcipő kopogása hallatszott a kövezeten, az igazgatónő egyenesen feléjük tartott, arcán valami titokzatos félelem ült.
- Ilike, kérem, jöjjön velem, az unokája keresi ebben a késői órában.
A fiatalnő hangjában nem volt harag, szemrehányás, csak az aggodalom érződött ki belőle.
Udvariasan elköszönt a többiektől, kezét széttárta és elindult az igazgatónő mögött. Az emeletre érve megpillantotta szeretett unokáját kezében nagy pakkal.
- Mama elhoztam a lejátszót, meg a kedvenc lemezeidet, tudom, mennyire szereted, meg hoztam pár filmet. Mit ettél ma és mit csináltál? - zúdultak rá a kérdések.
- De, hiszen Te nem is vagy szomorú, nevet a szemed. Jól érzed magad? - kérdezte aggódva a fiú.
Leültette az unokáját és elújságolta milyen szép élményben volt része, és biztosította, igen, tényleg jól érzi magát, sőt van két új barátnője, mindketten kerekes székesek. A hétvégén majd bővebben beszámol mindenről, többet mesél róluk. A fiú láthatóan megkönnyebbült, bár szemében továbbra is ott bujkált az a bizonyos meghatározatlan félelem. Nagyanyja szépen kérte, most menjen, pihenje ki magát, reggel korán kell kelnie, várja a munka. Épphogy kiléptek az ajtón, belebotlottak az intézetvezetőbe, aki rögvest felkérte a késői látogatót, menjen vele egy rövid beszélgetésre. Véget ért a villámlátogatás, elköszöntek egymástól. Becsukódott mögötte az ajtó. Ilonka egyre izgatottabbá vált, mit akarhat az igazgatónő, mi lehet annyira fontos, hogy képes volt kivárni a gyerek indulását. Több mint egy órát álldogált az ablakban, mikor a fiú feltűnt a kavicsos úton.

Folyt. köv.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megérkezés
  2014-08-01 18:00:00, péntek
 
  Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 3. rész


Véget értek az átvirrasztott éjszakák, átadta magát a cselekvő szeretetnek. Gondolatai, mint vad kancák a prérin hátrahagyva a múltat vágtattak előre. Hosszú sínre állították egykor ott fenn a sok vagonból álló sorsvonatát. Nehezen bár, de mindig eljutott addig az állomásig, ahol átszállhatott a cél felé tartó szerelvényre.
Halasztás nem tűrő teendőit feljegyezte, aztán kicsomagolta a laptopját. Nincs szüksége pipere asztalra, tükörre így, ha lehajtja a fésülködő asztal tetejét, pont úgy fog kinézni, mint egy íróasztal. Barátnője által gyógyszertárban összeállított vitaminkrémje, némi olíva olajjal elvegyítve az éjjeliszekrény fiókjában jól megfér a hajkefe és szarufésű társaságában. A mosdókagyló fölött van polc és tükör, így semmiben nem szenved hiányt.
A parányi fülkében falra szerelt kisszéken ülve lezuhanyozott. Gyorsan végzett a tisztálkodással. A kikészített hófehér frottírlepedőben megtörölközött hátára terítette a fenyőillatú, finom tapintású fürdőköpenyt. Hetente kétszer cserélnek fürdőlepedőt, törölközőt és egyszer fürdőköpenyt. Mint egy szanatóriumban - mosolygott elégedetten.
Márkás szabadidőruhát öltött magára - az unoka karácsonyi ajándékát - és kényelmes papucscipőbe lépett. Elfoglalta helyét az egyik fotelban, lábát maga alá húzva, ahogyan otthon megszokta. Kezébe vette a prospektusokat és a házirendet tartalmazó dossziét. Falta a betűket a vége felé sem érezte, hogy valami megakadna a torkán, amit nem tudna lenyelni.
Kopogtak. Lilike az ügyeletes nővér jelent meg nagyméretű tálcával a kezében, rajta illatos tea gőzölgött, mellette kistányéron linzerkarika és egy mosolygó alma. Jó étvágyat kívánt hozzá.
- Tessék elfogyasztani az uzsonnát utána pihenni a hosszú út után. Majd később elintézzük a formaságokat és mindent megmutatok. Ebédelni ki tetszik jönni, vagy bent tálalhatok? Este vacsora előtt lesz az Ön ünnepélyes bemutatása fogadással egybekötve. Ha bármire szüksége lenne, vagy kérdése van, tessék jelezni, a csipogó állandóan üzemképes - kacsintott kedvesen.
- Köszönöm Lilike, ma bekérem az ebédemet, talán így lesz a legjobb, amíg ki nem ismerem magam az itteni szokásokban.
- Rendben Ilonka néni azonnal hozom az étlapot, amiről választani tetszik. A mikróban meg lehet melegíteni a teát, ha kihűlne - mosolygott barátságosan.
Megköszönte a gondozónő kedvességét. Étel helyett a biztonság zamatát ízlelgette élete alkonyán. Lehet annál jobb érzés, mint amikor az ember boldognak láthatja a családját, leveheti róluk a bizonytalanság bilincsét, és a kétségbeesés keresztjét? Hiába ólálkodik a küszöbön a kényszer nincs szükség kölcsönre, hitelre. A nem szívesen látott vendég soha többé nem kap helyet az életükben. Szüleitől kapott örökséget, a gondoskodó- és cselekvő szeretetet, tovább adta a családjának. Amit nem csak szavakban és ígéretekben mérnek, hanem felelősségteljes, léleképítő áldozatvállalásban is. Elégedett volt magával, remélte, hogy az Úr előtt is jól vizsgázott. Egyszer csak megzörrent a zsalugáter a lenge függöny táncra perdült a szellővel. Abban a pillanatban tudta, nincs egyedül egy lágy fuvallat homlokon csókolta. Orrában érezte a borotvahab illatát. Az elkövetkező percekben finom kis keszkenővel törölgette tükörfényesre a homályos üveglapot a képkeretben. A megsárgult képről csillogó szemeivel, élete párja mosolygott vissza rá. Suttogva megszólította:
- Látod, Papa! Megérkeztünk, ahogyan megbeszéltük újra együtt vagyunk.
Könnyeit letörölte és folytatta a pakolást. A ruhák következtek. El sem tudta képzelni a kicsi szekrény mily mélységet rejt magában. Sok minden elférne még benne, de egyelőre nem lesz megtöltve, a hátrahagyott holmijai a bútoraival együtt érkeznek majd.
Eltervezte, másnap feltérképezi a terepet. A kápolnával kezdi, és a könyvtárral folytatja. Számára ez a két legfontosabb szentély. Hétvégét pedig ismét a családdal tölti. Innen bármikor eltávozhat, csak kell bejelentenie mikor, kivel, hová megy, és meddig marad. Valami hasonló ez, mint egy nyugdíjasház csak sokkal több testre szabott szolgáltatással. Számolgatni kezdett. Három és fél millióért élete végéig bérelheti a garzont, hozzájön havi hetvenezer kiadás, amennyiben minden szolgáltatást igénybe kíván venni. Tizennyolc milliót kap a házért, és másfél millió van a bankban. A végösszegből ötöt saját kiadásaira szán, no, - és ehhez jön a nyugdíja. Ajjaj! Még el sem tudja költeni. Jut belőle ajándékozásra is, ha jól gazdálkodik. Soha nem volt pocsékoló, megbecsülte a fillért, ami hálából forintot fialt. Egy pillanatig sem sajnálta a nagy házat, a kertet, de még az autót sem, ami egyébként is a családban maradt. Ezek tárgyak, kényelmet szolgálnak, amint fogyott az ereje, szükségtelenné váltak. Csípője, dereka nem bírja az ásást, gyomlálást, a szemével sem lát jól, reflexe sem a régi, ami vészhelyzetben nagy hátrányt jelentene számára. A gyerekeket a világért sem vonná be a kerti munkába, lánya és veje plusz munkával képes előteremteni a megnövekedett kiadásokat. A gyerekekkel szerencséjük van, jó tanulók voltak, egyiküket sem kellett nógatni. Levente két diplomával a zsebében három helyre jár dolgozni, hogy ne kelljen külföldre mennie szerencsét próbálni, vagy mosogatni. Megbízható, jó gyerek, többször felajánlotta a kert gondozását a munkák átvállalását. Szegény gyerek a hétvégéit áldozta volna fel. Arra való hivatkozással sikerült hárítania, hogy ne vegyék el tőle az egyetlen hobbiját.
A nyitott szekrény előtt állva fülében Lilike szavai visszhangzottak, az ismerkedő esttel kapcsolatban. Mit vegyen fel? - töprengett magában. Szeretné illendően megtisztelni azon társait, akikkel sorsközösséget vállalt. Végigböngészte ideiglenes ruhatárát. Két kosztüm, négy blúz, két nadrág, két blézer, két pulóver, egy kardigán és a féltve őrzött szülétől örökölt gyapjú kendő. Kettő szabadidő ruha, három pizsama, és fehér neműk sokasága. A rozsdabarna kosztüm mellett döntött hozzá egyszerű vanília színű blúzt választott és kényelmes cipőt. Leemelte vállfáról a kelmét, kezével végigsimította. Milyen szerencse, hogy gyapjúszövet, jól bírja a gyűrődést - suttogta, csak úgy maga elé. Azért előkereste a noteszét és bejegyezte: vasaló.


Folyt. köv.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ezüstszekér felé
  2014-08-01 17:54:36, péntek
 
  Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 2. rész


A Nap korongecsetjével aranyfényben hullámzó csíkokat festetta szoba falára a kertből vidám madárcsicsergés hallatszott. A nyári szellő lágyan megcirógatta az asszony talpát. Cihelődni kezdett. Öltözködés közben leheletfinom fuvallatot érzett a lábszárán. Jókedvűen üdvözölte a láthatatlan jövevényt. Szemével a pórázt kereste, ami évek óta ugyanazon a helyen lóg a fogason. A szíj mozgásba lendült, majd kis idő múlva leállt. Elmosolyogta magát - hát Ő is eljött elköszönni. Leült, és szavaival a lábát simogató fuvallathoz fordult:
- Isten hozott, régen beszélgettünk és az álmaimban is egyre ritkábban látlak. Kis csibész hol csavarogsz, nagyon jó helyed lehet ott fent, ha meg feledkezel rólam. Nagyon hiányzol. Emlékszel még az első találkozásunkra? Ilyen idő tájt lehetett akkor is. Talán évfordulónk van és figyelmeztetni jöttél? Bocsáss meg, a pontos napra már nem emlékszem látod öregszem és olykor már az emlékezetem is cserbenhagy, de ne félj az együtt töltött éveket soha nem felejtem el, csak a hónapok napjait törölte ki a rohanó idő.
Az első gazdiddal a menhelyre tartottál, amikor megláttalak. Kéttenyérnyi fekete szőrmók voltál, szomorú gombszemekkel és nagy göndör fürtös fülekkel. Apró lábaidat barna kis csizma díszítette. Pár lépést tébláboltál körülöttem aztán fejed a lábamra hajtottad és elaludtál. Bokámon éreztem forró leheleted és kicsi szíved gyors dobogását. Nyújtottam a beszélgetés fonalát, mert tudtam, mind kettőnknek időre van szüksége, hogy meghozzuk a döntést. Te kiválasztottál, majd hamarjában elaludtál, hogy megkíméld magad az esetleges elutasítástól. Megvallom féltem, hogy a család feje nem egyezik bele az örökbefogadásodba. Csatáztak érvek és ellenérvek, de a végén nekünk állt a zászló és ez volt a lényeg. Mire felébredtél, a ,,személyi igazolványodként szolgáló oltási lapodat" megkaptuk és elindultunk az új otthonod felé. Amint becsuktuk magunk mögött az ajtót ismerősként jártad be az egész lakást, mintha oda születtél volna. Pár perc múlva kiválasztottad a helyedet és beilleszkedtél a család életének körforgásába. Háládat hűséggel és ragaszkodásoddal fejezted ki.
Az elején néha nehezteltem rád megvallom, mert engem semmibe vettél, amikor megérkezett a falkavezér, de belenyugodtam a sorsomban. Az én szerepem az lett a családban, hogy szolgáljalak benneteket. Gyönyörű évek következtek. A szerepek lassan felcserélődtek, Te lettél a főnök, mi pedig az alkalmazottak. Lestük a gondolataidat, elnéztük a csibészséged, és boldogok voltunk, ha láttuk jól érzed magad. Kiérdemelted a magas titulust, szorgalmasan végezted a dolgodat, védtél bennünket és éberen őrizted a házat.
Kilenc évesen beteg lettél, egyre többet pihentél, szomorú szemekkel kértél segítséget. Az orvos megváltozhatatlan tényként közölte: gyógyíthatatlan betegségben szenvedsz, soha többé nem lépcsőzhetsz és életed végéig drága gyógyszerekre lesz szükséged. Feltette a drámai kérdést vállaljuk-e? Mert ha nem, akkor könnyítsük, meg az utadat és előzzük meg a szenvedésed, mielőtt lebénulsz. Egy pillanatig sem volt kérdés a döntésünk. Megkezdődött a kezelésed a versenyfutás az idővel. Még aznap felcipeltük a nagy lajtorját a pincéből, - amiről az ereszcsatornát tisztítottuk a tél beállta előtt a lehullott levelektől -. Elfektettük a lépcsőn. Szerencsére egy öreg asztallapot, meg egy kiszolgált is gyúrótáblát is találtunk mellé, ez elégnek bizonyult a mozgáskorlátozott feljáródhoz, akadt hozzá egy piros csíkos gyapjú futószőnyeget, amit ráterítettük. Mint egy kiskirály, úgy lépkedtél fel rajta pár perc múlva. Másnap az orvos alig akart hinni a szemének, amint meglátta, hogyan oldottuk meg a lépcsőkímélő közlekedésed. Hamar megszoktad, eszedbe sem jutott, hogy a feljáród mellett lépcső is létezik.
Minden hónapban megjelent a doktor a gyógyszereddel. Hálás voltál a gondoskodásért, kicsit húztad a hátsó feledet, de ugyanúgy játszottál, mint a betegséged előtt. Múltak az évek, a gyógyszerek és a tünetek szaporodtak, a tested gyengült, látásod és hallásod is megromlott.
Hideg tél volt, november utolsó napja, embert próbáló fagy, a talaj kőkemény.
Azon a reggelen a konyháig araszoltál, ahol feladtad, összerogytál és nem tudtál többé felállni. Szőnyeget terítettünk alád, nem sokkal később elaludtál. Örökre.
Úgy éreztük, mi is veled halunk. Egész délelőtt készült a sírod a kert végében, a fagyos föld nehezen engedett az ásónak. Nem adtuk fel, ott volt a helyed közöttünk, különben nem tudtuk volna követni az utadat. Délutánra végeztünk. Álltunk a hantnál mécsest gyújtottunk, megköszöntük a szolgálatod, a hűségedet, és ígéretet tettünk, nem lesz helyetted ,,másik", hiszen hozzád hasonló úgy sem létezik. Nehéz napok következtek fájt a hiányod, sokat emlegettünk. Egy-egy eldugott játékod előkerült a legváratlanabb pillanatban, a te műved lehetett, hogy biztosítsál bennünket nem mentél el örökre, csak előre. Akkoriban sűrűn éreztem selymes szőröd tapintását a lábamon, éppen úgy, mint, most a fuvallatot. A póráz is mindig jelzett a fogason. Tavasszal a sírhalmodon bontja ki először szirmait az árvavirág, tudom a biztatásodra, mert evvel akarsz örömet szerezni nekem. Később a gyöngyvirág is ott bontakozik ki legkorábban a levelei öleléséből. Feletted nyílnak a legszebb virágok.
Kora ősz lett. A nap még beragyogta a tájat. A fák pihenni tértek, tarka ruhájukat levetették, színes levélszőnyeget szőttek belőle. Barátnőm egy képet küldött át a telefonomra, amit az egyszerű készülék nem fogadott, ezért felhívott. Elújságolta a lányok fiatal kutyát találtak és haza vitték. Heteken belül az államokba utazik, és nincs, aki vállalni tudná az állat ellátását, ezért a menhelyre szállították, miközben ránk gondoltak. Friss volt a bánat, kötött az ígéret, nem mentünk el megnézni. Egyébként festés előtt álltunk, nem szerencsés helyzet ismeretlen kutyával akkora rumli közepette neki vágni.
Két hét múlva a gazdid avval állt elő, hogy a délutáni program megváltozott a menhelyre megyünk. Meg kell, hogy ismerjem az utódodat, akihez egy hete eljárt ismerkedni és sétáltatni. Felvázolta hamarjában, sürgősen döntenünk kell, mert, ha nem visszük, haza elviszi más. Megszegtem a neked tett ígéretem, nem ellenkeztem. Ki tudja milyen sors várt volna szegényre, ha akkor nem jól döntünk. Hazafelé hárman jöttünk. Akkor este ott álltunk előtted a kertvégi hantnál és bocsánatot kértünk. Mind a ketten éreztük, megbocsátottál, de ezt követően kevesebbet tértél vissza hozzánk, és a játékaid is eltűntek végleg.
Évek teltek el, a kis menhelyes velünk élt. Más tulajdonságai voltak, mint neked. Te csendes, de hamis kutya voltál, haraptál. Idegenek meg sem közelíthettek bennünket, ha a közelben voltál. Ő vörös színű, akaratos, hisztis, mindez mellett végtelen barátságos. Te nem követelőztél soha. Mintha az ellentéted lenne, ő mindent kibalhézott magának. Nehezen szokott meg, egyszer meg is szökött. Ahogy múltak a hónapok, egyre bátrabb lett, lépésről, lépésre vett le a lábunkról bennünket, és vette át a hatalmat, éppen úgy, mint te, annak idején. Mi szolgáltuk Öt is hét éven át. Egy kora őszi napon megbetegedett, egy héten át küzdöttünk az életért, de feladta. Gyászunk megduplázódott. Alig pár méterre pihentek egymástól, miközben a mennyei kertben együtt játszadoztok. Tudom, ha eljön az idő majd várni fogtok bennünket. Hetek múlva ismét a menhelyen bóklásztunk. Egy szomorú szemű kutyusra esett a választásunk, most Ő van velünk, neki ránk volt szüksége, hogy meggyógyuljon. Egy depressziós zsemlyeszínűre esett a választásunk, a betegségéből hamarosan kigyógyult a családban. Titeket azonban soha nem felejtünk el, velünk vagytok, a szívünkben, az emlékeinkben és a mindennapjainkban - fejezte be mondandóját az asszony.
Az előszoba fogason ismét nagyot lódult a bőrszíj, mintha egy kutyus lökte volna meg, jelezve, ideje indulnia.

*

Nem sokkal később egy sűrű erdő mellett, a keskeny úton, csendben falták a kilométereket az autó kerekei. Az ébredő reggelt madárcsicsergés köszöntötte, napsugárgyerekek önfeledten játszadoztak a harmatcseppes leveleken. Az asszony mélyet szippantott a kristálytiszta levegőből, fittyet hányt a mögötte hagyott évtizedekre. A hat-venkedők korát éli, hatvanon túl, hetvenen innen. Az andalító zene ritmusára pillái elnehezedtek. Az emlékek fátyla újfent fellibbenve, megmutatva a múltba vezető ösvényt. Gyermekkorát, a származása miatti megalázó iskolás éveit átugrotta, nem akart emlékezni a tanítókra, kik gúnyosan kérdezték tőle szinte havonta, mi volt édesapja foglalkozása 1947 előtt? Nem azért, mert elfelejtették az egy hónappal korábbi válaszát, hanem, hogy megalázzák és emlékeztessék, nem tartozik az öntudatos munkásosztály csemetéi közé, akiké a jövő. Megborzongott, összehúzta magán vékony, selyemmel bélelt kabátját, miközben pillái elnehezedtek.
Pár pillanat múlva hófehér csipkeruhában, mirtuszkoszorúval a fején, csipkekesztyűben, térdzokniban, fekete lakkcipőjében várta a templom folyosóján az elsőáldozás szentség-ajándékát. Mindössze hatan voltak. Nehéz idők jártak. Bűnnek számított a hit és Isten házának látogatása. Az el nem üldözött, be nem börtönözött papokat a hatalom addig ostorozta, ameddig békepapokat nem nevelt belőlük. A folyosó gránitlapjából áradó, hűvös fuvallat épp úgy nyaldosta lábszárát az ülésen, mint akkor. Miközben futott a kocsi, fogyott az út előttük.
Szendergéséből unokája ébresztette:
- Ébredj mama, megérkeztünk! - szólongatta kedvesen.
Rendezett tágas park fogadta őket. Tarka virágágyásokkal körülölelt emeletes sorház csillogó ablakszemei kíváncsian pislogtak a zsalugáterek közül. Vastag, mívesen faragott tölgykapu őrizte az épületbelsőt, műremeknek beillő kovácsoltvas kilincsével. Terebélyes tölgyfák alatt fehér padok terpeszkedtek, helyet kínálva a pihenni vágyónak.
- Mama, jól meggondoltad? Még visszafordulhatunk! Tudod, mennyire szeretünk, beosztjuk az időnket és segítünk, amikor csak szükséged lesz rá. Mi lesz velünk nélküled, kérlek, gondold meg! - könyörgött a fiú.
Az asszony szeméből legördült egy könnycsepp, de nem hagyta, hogy a gyenge pillanat a tervét módosítsa. Senki nem tudhatta, hogy az előszerződés ott lapult már a retiküljében. Osztott, szorzott, hogy mindenkinek jusson és egyformán jól járjon. Eljárt az idő felette, gondoskodni kell magáról, hogy ne legyen senki terhére, amikor a sorskereke nagyot lódul előre. Párjával évek óta titokban kinézték ezt a helyet. Jól körüljárták, kik az üzemeltetők, milyen szellemben, és értékrendben élik itt az életüket a bentlakók. Elhatározták, megbeszélték, - ide jön, amelyikük majd egyedül marad.
Az ajtó kitárult, csinos fiatal nő lépett ki rajta feléjük tartva, szorosan mellette egy szemüveges öregúr lépkedett egyenes tartással, peckesen, vidáman beszélgetve.
Az unoka aggódva figyelte őket, csendben odasúgta nagyanyjának:
- Mamikám, menjünk innen, értsd meg, nem akarom! Mi lesz itt veled? Nem tudom elviselni, ha a vasárnapi ebédnél üres lesz a széked. Kihez bújok oda és vallom meg a heti bűneimet, és ki oldoz fel engem? - suttogta az unoka.
A következő pillanatban a találkozás létrejött a két fél között. Udvariasan köszöntötték egymást és bemutatkoztak. A jó svádájú öregúr kézcsókkal üdvözölte az asszonyt, átvette óriás bőröndjét és az irodába mentek, ahol az intézmény vezetője ismertette az ,,Ezüstszekér" indulásának történetét, a házirendet, szolgáltatásaik sorát és a költségeket. A hivatalos tájékoztatás után előkerültek a prospektusok, a programokon készült fényképek, és az élménybeszámolók. Az unoka egy pillanatra sem vette le a szemét az igazgatónőről. Furcsa érzés motoszkált a fejében, nem tudta mire vélni, amit a csinos külső mögött érzékelt. Hm... Ha idősebb lenne, könnyen megoldaná a rejtélyt, hiszen a szemen kívül az arc a legbeszédesebb, de számára a hamvas baracknak tűnő, egészségtől kicsattanó orca, és a csillogó, értelmes szemek semmit nem árultak el. Amikor felállt, tekintetével a szekrényig követte. A jól szabott kosztüm kiemelte a fiatal nő vékony derekát és az anyaságra termett csípőjét. Mi az ördög történik vele, hogy ebben a kínos helyzetben is képes ezt a nőt bámulni. Megpróbált figyelni minden elhangzott szóra, hangsúlyra. Bár mostanság csak az írott szónak van hitele, mégis úgy tűnt, amit hall, az őszinte nincs benne hamis zönge. A beszélgetést teával és aprósüteménnyel zárták. Miután az ideiglenes szerződést aláírták záradékként nem mindennapi ajánlatot kaptak. Egy hónapos ,,beszoktatás" után döntsenek, véglegesítik, vagy elállnak a szolgáltatástól. Búcsúzáskor telefonon bekért egy gondozónőt, aki lakosztályhoz kísérte az érkezőket. Egy füzetbe írták fel a szükséges adatokat, és azt, hogyan szólíthatják majd leendő gondozottjukat. Gyufás skatulya nagyságú személyi hívót adott át, amivel jelezhet, ha kérdése vagy kérése lesz, jelezhessen.
A szoba puritánsága, patyolat tisztasága jóleső érzéssel töltötte el az idős hölgyet. Kisméretű gardróbszekrényféle takarta a szoba egyik falát. Szemben ágy, éjjeliszekrény és a fésülködő asztal foglalt helyet. Középen asztal két kényelmes fotellel a sarokban plazmatévé. Az ablakokon leheletfinom ekrüszínű függönyök és a kárpitokkal harmonizáló sötétítők lógtak. Rövid közlekedő vezetett a teakonyhához és a vizesblokkhoz. Mindezt 37 négyzetméterbe sűrítve, három és fél millióért. Semmi nem lett beépítve, hogy a végleges otthonra találók a saját bútoraikra cserélhessék. Elégedetten jegyezte meg:
- Mint egy babaház, de ékszerdobozt varázsolok belőle, meglátjátok. Sok előnye van ennek a helynek. Közel van a családhoz, akár kirándulásként is átruccanhattok, ha kedvetek tartja. Hallottad, van könyvtár, uszoda, masszőr, fodrász, pedikűr, és edzőterem is, gyógytornásszal. Napi háromszori, vagy ötszöri étkezés biztosítva igény szerint, dietetikus szakember tanácsával. Három menüből választhatunk. Heti egyszeri orvos-látogatás, gyógyszertár a szomszédban. Mosásra ruha leadás kedden és pénteken. Jól felszerelt betegszoba szakképzett személyzettel, amikor az önellátás akadozik. No, és most figyelj, kis huszárom! Mindenkinek így a legjobb. Neked lesz egy garzonod a lakás árából, anyádék kifizetik apád testvérének az örökrészét. A ház, amiben éltek a nevükre kerül és nem kell eladni. A húgodat taníttatni tudják, úgy, mint Téged. Nekem itt lesz a kis otthonom, amiben megbújhatok. Nálam gazdagabb ember nincs most a kerek világon, mert mindenkinek adni tudok! - fejezte be mondókáját az asszony.
Nevető ráncai elmélyültek szemében ezernyi szeretetszikra csillogott. Az unoka megértette nem lehet több kifogása. Jól ismerte nagyanyja természetét abban bízott, jól fogja érezni magát a sok ember között. Az utcában, ahol harminc évig lakott mindig akadt valaki, akit istápolt, támogatott. Ahol szükséget látott oda rendszerint elsőnek érkezett, itt sem lesz ez másként. Búcsúzkodásnál hosszan ölelték egymást.

folyt. köv.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Olívabogyós rozmaringos csirkecomb filé
  2014-08-01 13:54:12, péntek
 
  Hozzávalók:
A olívás csirkecombokhoz:
 6 db csirkecomb kicsontozva / egész csontos csirkecomb is jó/
 1 kis üveg olíva bogyó
 1 db rozmaring ág vagy szárított rozmaring
 szárnyas fűszerkeverék
 só
 őrölt bors
 1/2 dl olíva olaj
A töltött paprikákhoz:
 6 db paprika
 20 dkg fetasajt
 5 dkg Rama margarin
 2 ek. finomliszt
 3 dl tej
 őrölt fehér bors
 só / ha szükséges /
Elkészítés:
A fetasajtot villával szétnyomkodjuk. A rozmaring leveleit apróra vágjuk. A csirkecombokat besózzuk.
Az olajat elkeverjük a fűszerekkel, rozmaringgal és két evőkanállal az olívabogyó levéből.A páclét a csirkére öntjük és legalább egy órát hűtőben állni hagyjuk. A legjobb, ha a pácolást előző nap végezzük.
A paprikákat félbevágjuk és a magházat kivágjuk.
A vajat felolvasztjuk, beletesszük a lisztet és 1-2 percet pirítjuk. Felöntjük forró tejjel, ízesítjük őrölt borssal és sűrűre főzzük. Hagyjuk kihűlni.
A besamelből a feta sajthoz keverünk annyit, hogy krémes állagú legyen, majd habzsákkal a paprikákba töltjük.
A combokat a páclével együtt tepsibe vagy jénaiba tesszük, és fóliával letakarva, 30-35 percig pároljuk.
Levesszük a fóliát, és még kb. 20 percig sütjük.
Az utolsó 10 percben szórjuk rá az olívabogyót, és együtt sütjük.
A combokat a fetás krémmel töltött paprikákkal tálaljuk.
Aki nem szereti a hideg köretet a betöltött paprikákat meg is sütheti.
Jó étvágyat kívánok hozzá!! 		 
 
0 komment , kategória:  csibehúsos és más szárnyasok  
Töltött borda minden jóval
  2014-08-01 13:51:50, péntek
 
  Hozzávalók 4 személyre:
4 nagyobb szelet karaj csont nélkül
2 szál újhagyma
2 db paradicsom
1 fej lila hagyma
15 dkg sonka
4 db mackó sajt
10 dkg trappista sajt
só
őrölt fehér bors
A panírozáshoz:
20 dkg finomliszt
3 db tojás
30 dkg zsemlemorzsa
A sütéshez:
étolaj
Előkészítés: Az újhagymát, paradicsomot, lila hagymát, és a sonkát apró kockákra vágjuk. A trappista sajtot lereszeljük. A hússzeleteket kiklopfoljuk, sózzuk.
Elkészítés: Az apróra vágott újhagymát, paradicsomot, lila hagymát és sonkát elkeverjük a mackósajttal és a lereszelt trappista sajttal.. Ízesítjük sóval és borssal. A töltelékből teszünk a karajszeletek egyik oldalára, majd ráhajtjuk a másik felét és a szokásos módon bepanírozzuk. Bő olajban, közepes hőfokon kisütjük.
Zöldséges rizst készítettem mellé köretnek.
Jó étvágyat kívánok hozzá.! 		 
 
0 komment , kategória:  sertéshúsos  
Paradicsommal és cukkinival sült csirkemell
  2014-08-01 13:49:13, péntek
 
  Hozzávalók:
 4 db csirkemell filé
 1 db cukkini
 2 db paradicsom
 4 szelet trappista sajt
 szárnyas fűszerkeverék
 őrölt fehérbors
 oregánó
 bazsalikom
 étolaj

Elkészítés:
A csirkemelleket szétnyitjuk, kiklopfoljuk, megszórjuk a fűszerkeverékkel. A paradicsomot és a cukkinit 8-8 szeletre vágjuk. A cukkini szeleteket ételízesítővel és csipet fehérborssal megszórjuk.

A hússzeleteket serpenyőben fehéredésig sütjük. Tepsibe vagy jénaiba tesszük egymás mellé. Felváltva 2-2 szelet paradicsomot és cukkinit teszünk rá. Megszórjuk oregánóval és bazsalikommal, majd a sajtszeletekkel beborítjuk.

Sütőben 160 fokon, 10-15 perc alatt készre sütjük.
Jó étvágyat kívánok hozzá!		  
 
0 komment , kategória:  csibehúsos és más szárnyasok  
Karmelita víz: az élet és erő kincse
  2014-08-01 13:17:43, péntek
 
  Írta: Fekécs Edit

A karmelita vizet évszázadokkal ezelőtt Nyugat-Európában valóságos csodaszernek tartották, főurak, királyok használták egészségük megőrzése érdekében.

Sajátos növénykeverék alkoholos kivonatáról van szó, melynek legfontosabb alkotója a citromfű.
Első említése 1379-ből ismertes, mikor a francia Saint-Juste apátság karmelita nővérei citromfűből, angyalfűből és más összetevőkből készült orvosságot készítettek a király számára megfázás és emésztési problémák ellen. A párizsi szerzetesek 1611-ben kezdték gyártani az aranyat érő cseppeket, parfümként, italként és orvosságként egyaránt ajánlva. Terméküket majdnem két évszázadon át árulták, pontos összetételét hétpecsétes titokként őrizték.

A régi leírások szerint a karmelita vizet sokféle baj gyógyítására alkalmazták. Ideges eredetű gyomor- és fejfájásra, szívgyengeségre, fájdalmas görcsökre éppen úgy gyógyírt jelentett, mint hisztéria, epilepszia, skorbut, szélütés vagy kólika esetén. Memóriaserkentő hatást is tulajdonítottak neki.

A karmelita vizet az utóbbi jó néhány évben elfeledték, de nagyszüleink még ismerték. Sok helyen az ,,élet vizének" nevezték, igaz, hogy nem feltétlen az eredeti receptúra szerint készítették. Víznek nem nevezhetjük, lévén alkoholos tinktúra, de az biztos, hogy összetevői igazolják, hogy valóban az élet és erő kincse.

Összetevőiről, úgymint citromfű, citrom, koriendermag, angyalgyökér, fahéj, szegfűszeg és szerecsendió elmondhatjuk, hogy szinte mindegyik baktérium- és vírusölő, méregtelenítő, vértisztító, immunrendszer erősítő, serkentő, étvágy- és hangulatjavító, sőt afrodiziákum. A karmelita vízben legnagyobb tételt a citromfű képviseli, ami a legáldásosabb gyógynövény szívidegünkre, agyunkra és idegrendszerünkre. Mindezek ismeretében remélem Ti is elkészítitek. Legyünk vidámak, egészségesek és hosszú életűek!
Hozzávalók
2dl alkohol (40-50%-os), a vodka is jó, 2-3 maréknyi friss citromfű ( ha szárított, akkor 1/3 mennyiség), 1 evőkanálnyi koriandermag, 1 db kisebb szerecsendió reszelve, csíkozva, őrölve, 1 evőkanál angyalgyökér-por, 1 púpozott evőkanálnyi szegfűszeg, 1 mokkáskanálnyi fahéj, 2 karika hámozott citrom.
Elkészítése
Az összetevőket beláztatjuk az alkoholba, lezárjuk és szobahőmérsékleten tároljuk 2 hétig. Naponta rázzuk össze. Ha letelt az érési idő, szűrjük le és hűtőben tároljuk. Javasolt napi adagja erőnlét fenntartásához napi 2x10 csepp, betegségek esetén 2x20 csepp vízben vagy kockacukorra csepegtetve.
Egészségünkre!		  
 
0 komment , kategória:  A természet gyógyszertárából  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2014.07 2014. Augusztus 2014.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 154 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 146
  • e Hét: 3013
  • e Hónap: 9385
  • e Év: 60176
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.